lorien

Gasztronómia szempontból a tél végi, kora tavaszi időszak a legnagyobb ellenségem, ilyenkor már és még szinte semmilyen friss alapanyaghoz nem lehet már hozzájutni. Egy szóval könnyen jellemezhető: spleen. Szerencsére néhány, a leveszöldségen, krumplin túl is értelmezhető hazai zöldségféle elérhető ilyenkor is, ezek közül az egyik kedvencem a feketeretek. Tipikusan randa és finom kategória, az élelmezési célokon túl a népi gyógyászatban is használják pl. a megfázásos betegségek kezelésében, illetve az emésztést segítő hatásai miatt. Ezúttal egy könnyű, gyors vacsora keretében filézett csirkecombokat sütöttem, ehhez adtam a feketeretket köretként.

Hozzávalók (2 adag)
- 2 db csirkecomb
- só, bors, olívaolaj

- 1 feketeretek
- 30 g vaj
- 100 ml csirke- vagy tyúkhúsleves
- 1 gerezd fokhagyma, 1 babérlevél
- kb. 2 ek. furmintból készült borecet (Tokaji Borecet Manufaktúra)
- só, bors

1. A csirkecombot sütés előtt bő egy órával kicsontozom, és a pulton hagyom.

2. Közepes lángon a combokat kevés olívaolajon a bőrös felén sütöm kb. 4-5 percet, míg a bőre ropogós aranybarna nem lesz. Sózom, borsozom, megfordítom, és a húsos felén kb 2 percet sütöm, majd előmelegített tálra teszem a bőrös felével felfelé, amelyet ekkor sózok, borsozok. 10 percet hagyom pihenni, ennyi idő alatt elkészül a köret.

3. A retket meghámozom, fél centis hasábokra aprítom.

4. Serpenyőben vajat olvasztok, épp csak addig hevítem, míg enyhén felhabzik. Jöhet bele a feketeretek, a kés lapjával elnyomott fokhagyma és a babérlevél. Közepes lángon pirítom vagy inkább "melegítem" a vajban. 2-3 perc után hozzáadom az alaplevet, 1-2 percet forralom, majd jöhet a fűszerezés: sózom, borsozom, és rálöttyintek 2 evőkanálnyi finom borecetet.  Összeforralom, a fokhagymát és a babérlevelet kidobom, lehet tálalni.

Ez az egyszerű kis étel a homáros vacsora első fogása volt. Bevallom, ezúttal előre csomagolt salátakeveréket vettem a Metróban, olyat, amiben sok fajta zöldség van, úgy mint fejes saláta, jégsaláta, sárgarépa, káposzta és a jó ég tudja, még mi. Szereztem hozzá 5-6 apró, nagyon ízes mandarint, ennyi pont elég hozzá, és jól ellenpontozza a néhány szelet rózsaszínre sült szűzet.

Hozzávalók (5 adag)
- 1 sertésszűz (kb. 350g)
- olívaolaj, só bors

- 250 g vegyes salátakeverék
- 5-6 apró mag nélküli mandarin
- 50 ml vérnaracsszirup
- 50 ml közepesen erős olívaolaj
- só, bors
 

1. A húst egy-másfél órával a sütés előtt előveszem, megtisztítom a hártyáktól, bedörzsölöm olívaolajjal, és a pulton hagyom. Forró serpenyőben pár csepp olívaolajon körbepirítom, sózom, borsozom, tepsibe teszem, és 180 fokos sütőben 15 percet sütöm. Amikor kiveszem, 10 percet pihentetem.

2. A mandarint megtisztítom, gerezdjeire szedem, a salátakeverékhez adom.

3. A narancsszirupot, sót, borsot, olívaolajat egy kis zárható befőttes üvegben összerázom, rálocsolom a salátára, összeforgatom és tálalom.

4. A húst éles késsel ferdén 6-7 mm-es szeletekre vágom, és a saláta tetejére helyezem.

Rajnai rizling vagy esetleg somlói juhfark jól illik hozzá.

Ideje elindítani az évet, az alkalomhoz illően kezdjünk mindjárt egy fejedelmi étellel. Egyelőre sajnos nem arról van szó, hogy feltört volna a kőolaj a kert végében, és azóta hetente homárt vacsorázunk. Egy barátom (a fotókat is ő készítette) születésnapjára lepte meg magát vele, amelyet közösen készítettünk és fogyasztottunk el. Alapesetben egy homár - még ha nagyobb fajta is - két embernek elegendő, azonban egy tésztás ételben ügyesen megoldható, hogy négy személy is jóllakjon belőle. Mivel a homár nem mindennapi alapanyag, ezért alaposan átolvastam a szakirodalmat, a Szakácsok könyvétől kezdve a Locatelli-féle Ízek Itáliájáig  jónéhányat, internetes oldalak tucatjait kerestem fel. Mire megjött a homár, egészen kiforrott a koncepcióm az elkészítés minden mozzanatára.

Az első probléma a homár élő mivoltából fakad (a mirelitet zárjuk ki). Megölésére több módszer is akad. A keleti népek evőpálcikával szíven szúrják. Ehhez azonban alaposabb homáranatómiai ismeretekre lenne szükség, így elvetettem. Van, aki jégre teszi, mintegy hibernálja a jószágot, majd így dobja a forró vízbe, mondván, hogy biológiai felépítéséből fakadóan egyébként sem érez fájdalmat. Hmm. Mások azt mondják, hogy nem biztos, hogy így van, és valahogy jómagam is úgy gondolom, hogy ez túlzottan inkvizíciós módszer, ezért úgy döntöttem, hogy a legjobb az lesz, ha a szakácskésemmel végzek vele. Egy nagy deszkára fektettem a homárt, és fejtor közepétől (itt van keresztben egy hosszú rovátka, amely jelzi, hogy valójában itt kezdődik a fej), határozott mozdulattal beleszúrtam a kést, és hosszában előrefelé kettévágtam, majd amikor már nem mozdult többet, teljes egészében kettécsaptam. A máját kikapartam, szobahőmérsékletű vajjal elkevertem.

Az elkészítés mikéntjében az alábbi gondolatmenet mentén haladtam. Ha bő, forró, lobogó vízben főzöm meg a homárt, akkor elveszítek egy csomó ízt. Valamilyen hőkezelés pedig kell neki, úgy sokkal könnyebb kinyerni a páncéljából. Egyébként sincs homár korlátlan mennyiségben, így minden alkotórészét a lehető legjobban fel kell használni. Tehát úgy döntöttem, hogy kevés alaplében fogom megfőzni, (illetve megpárolni) amelyet utána felhasználok a tésztához szósznak. A spagettit ezért nem kell teljesen puhára (azaz al dente) főzni, hanem kb. egy perccel korábban le kell szűrni, és magába fogja szívni a finom homáros mártást.

Hozzávalók (4 adag)
- 1 homár

- 400 ml könnyű, száraz fehérbor
- 200 g szárzeller
- 1 petrezselyemgyökér
- 1 sárgarépa
- 1 fej lilahagyma
- 2 babérlevél
- kevés só, bors
- 2 ek olívaolaj

- 60 g vaj

- 4 gerezd fokhagyma
- fél doboz (200 g) hámozott paradicsomkonzerv
- 1/2 csili magozva

- 360 g spaghetti alla chitarra
- 1 csomó petrezselyemzöld

1. A zöldségeket megtisztítom, feldarabolom, és egy nagy, széles edényben kevés olívaolajon megfuttatom. Enyhén sózom, borsozom, felöntöm a borral, beledobok két babérlevelet, elforralom az alkohol nagy részét, majd lefedve kb. 35-40 perc alatt alaplevet főzök.

2. Megölöm a homárt, kettévágom, kikaparom a máját, kb. 30 g szobahőmérsékletű vajjal eldolgozom, az ollóit és a lábait határozott csavaró mozdulattal leválasztom a testéről. Ha sikerül pont középen elvágni, látszik a bélcsatornája, amelyet eltávolítok.

3. Kb. 8 perc alatt megpárolom a homárt, félidőben megfordítom. Kiveszem az alapléből, kihűtöm. Az alaplevet leszűröm, a visszamaradt zöldségeket hagyom lecsepegni, legvégül jól kinyomkodom, hogy semmi se vesszen kárba. Vigyázat, nem szabad túlzásba vinni a hőkezelést, a húsa megkeményedik!

4. A homárhúst kivadászom a páncélból. A farokrész egyszerű feladat, az ollókra pedig létezik speciális célszerszám, ennek hiányában nekem egy éles baromfiolló használatával, óvatosan szétvágva a páncélt sikerült egyben kivadászni a benne lévő húst. (Amennyire lehet, a lábakból is kinyerem a húst, amelyet felaprítva a mártáshoz adok.) A homár húsát kisebb darabokra aprítom.

5. Felteszem a tésztafőző vizet, kifőzöm a tésztát, egy perccel rövidebb ideig, mint egyébként kellene.

6. A tészta főzésével egyidőben nagy serpenyőben vajat olvasztok, megfuttatom rajta az apróra vágott fokhagymát és csilit, a lényeg, hogy ne piruljon. Közepesen nagyra véve a lángot, kb. 2 perc alatt dobva-rázva átpirítom vagy inkább megfürösztöm benne a homárt, amelyet meleg tálra kiszedek, tálalásig félrerakom. Ráöntöm a homáros alaplevet, hozzáadok fél doboz konzerv paradicsomot levével együtt úgy, hogy a paradicsomokat előtte negyedeltem, és kimagoztam. Összerottyantom, elzárom a tüzet, a homár májával eldolgozott vajjal besűrítem. Jöhet bele a tészta, kb. 2 percig hagyom, hogy magába igya a mártást, néha átforgatom.

7. Megszóróm frissen vágott petrezselyemzölddel, kitálalom, a homárt a tészta tetejére helyezem.

2009-es Riffel Rajnai rizlinget ittunk hozzá. A lényeg, hogy a rizlingben legyen egy nagyon kevés maradékcukor, ami jól kihangsúlyozza a homár édeskés ízét.

Vészesen közelegnek az ünnepek, ezért egy rövid ajánló keretében szeretnék tippeket adni, hogy mi kerüljön az asztalra. Nálam egy dolog már biztos, az idén nem fogok töltött káposztát készíteni, hanem szőlőlevél lesz helyette. Amint elkészült (még karácsony előtt), felrakom a blogra, tehát tartalékban akár ez is lehet a titkos befutó.

Hal:

• Barramundi filé zellerpürével, rózsaborsos birsmártással
• Gyömbéres halleves
• Halászlé
• Harcsapörkölt és sztrapacska
• Kecsege citrommártásban
• Lazac és brokkoli
• Rombuszhal citrusosan
• Zöldborsos vadlazac kardamomos körtével
   

Levesek

• Édesköményleves gyöngybabbal, kiflikrumplival
• Erdei gombás marharaguleves
• Kacsagombóc leves
• Libaleves kelkáposztával
• Ököruszály leves
• Sütőtök krémleves
• Tyúkhúsleves pisztáciás tésztabatyuval
• Zeller krémleves
   

Egytálételek

• Sólet
• Szabolcsi töltött káposzta
• Töltött káposzta

Húsételek

• Aszalt paradicsommal rakott rántott csirke
• Borjúkaraj medvehagymás krumplival, zöldsalátával
• Disznótoros
• Egyben sült rostélyos édesköménnyel, céklával
• Egészben sült liba saját belsőségeivel töltve, birsalmával, egyebekkel
• Gyöngytyúk barnarizzsel
• Kacsamell salátával, krumplival, barnított vajjal, citrusokkal, stb
• Kacsa narancsmártással
• Konfitalt császárhús
• Ossobuco
• Őzsült rókagomba-mártással
• Puy-i lencse kacsával
• Kacsacomb rózsavizes sült céklával

Húsmentes

• Csőben sült kelkáposzta
• Gratin Dauphinois
• Karfiolfasírt
• Vargányás rizottó

Desszert

• Birsalmás-mákos rétes
• Darázsfészek körtés kardamomos öntettel
• Gesztenyepüré
• Karamellkrém és gyümölcskenyér
• Mákos guba újraértelmezve
• Rote Grütze
• Rizspuding vérnarancssziruppal
• Szufflé
• Tarte Tatin - karamellizált almatorta

Amikor már javában megyünk befelé a télbe, egyre rosszabb kedvvel szoktam a piacon járkálni, ahogy látom a beszűkölőben lévő kínálatot. És most még Kánaán van, bele sem merek gondolni, milyen lesz február végén. Szóval kissé elárvultan bolyongtam a sorok között, mert csak annyit tudtam, hogy lazacfilét szeretnék sütni, és a kínálatot látva nem igazán jött az ihlet, míg nagyon helyes kis brokkolifejekre lettem figyelmes az egyik kedvenc termelőmnél. Egyszerre kivilágosodott, a dietetikusok álma is beteljesedett, az egyszerűség és a letisztultság jegyébén gőzölt brokkolit adok a lazachoz. A szép mélyzöld színe nagyon jól mutat a tányéron a lazac vöröses árnyalatainak komplementereként, és az ízek terén is jól kiegészítik egymást. Nem is kell mellé már más, csak egy negyed lime leve. Utólag annyira elégedett vagyok vele, hogy bátran merem ajánlani akár még az ünnepi asztalra is, aki nagyon cifrázni szeretné, a lime-ot lecserélheti egy citrusos,  narancsos mártásra.

Hozzávalók (3 adag)
- 600-650 g bőrös lazacfilé
- só, bors, olívaolaj

- kb 800 g brokkoli (lehetőleg kisebbek)
- só, olívaolaj

- 1 lime

A lazacfiléket sütés előtt másfél órával előveszem, megtisztítom, 6-7 cm széles szeltekre vágom, szárazra törlöm, kinn hagyom a pulton, hogy mire sütni kezdem, szobahőmérsékletű legyen.

A brokkoli rózsáit elválasztom a torzsától (abból lehet pl. alaplevet főzni), és párolóbetéten kb. 12 perc alatt puhára gőzölöm, félidöben sózom. Amikor kész van, pár csepp olívaoaljat cseppentek rá, de ez akár el is hagyható.

Serpenyőben közepesen erős lángon néhány csepp olívaolajon először a lazac bőrös felét sütöm kb. 3 percet, miközben a másik felét sózom, borsozom, majd átfordítom, további 70-80 másodpercet sütöm, közben a bőrös felét is megszórom egy kevés sóval és borssal. Előmelegített tálra szedem, 5-6 percet pihentetem tálalásig.

A Sok Kicsi karácsonyi jótékonysági akcióban két héttel ezelőtt már minden nyereményre fény derült, és ma van az utolsó lehetőség, hogy ha valaki még szeretne licitálni valamelyik blogger vagy cég értékes felajánlására, akkor megtegye. Jómagam egy, Bánföldi Ferenc fazekas népi iparművész által készített cserépedényt, illetve kétszer félliter, az Olivaliget által forgalmazott prémium minőségű abruzzói olajakat, illetve egy közös kecskeméti főzés lehetőségét ajánlottam fel, amelyet ma még megfejelek a Tokaji Borecet Manufaktúra által kiadott borecetes receptfüzettel (két recepttel is szerepelek benne).

A részletek a Sok kicsi honlapján olvashatók. Kedves Olvasók, jótékonyságra fel, tegyék meg a tétjeiket, hogy ebben a játékos formában a Sok kicsi akcióval támogassák a rászorulókat!

Új halfajok jelentek meg a Metró pultjainál, ezek közül is leginkább a rombuszhal keltette fel az érdeklődésem. Habár a gyenge árfolyamoknak köszönhetően most az egekbe szöktek a tengeri halak árai, fizetéskor mégis megkockáztattam a vásárlást. A rombuszhal egyébként sem tartozik az olcsó halak közé, és ha kiszámolom, hogy tisztítás, filézés és nyúzás után mi marad belőle, akkor bizony már a bélszínnel vetekszik az ára. Ha más nem, az ünnepek alkalmával azonban meg lehet reszkírozni, egy halrajongónak különösen. A mennyiségi kalkulációt érdemes úgy végezni, hogy két éhes felnőtt főételként simán megeszi az élősúlyban egykilós halat, amennyiben egy legalább háromfogásos menüsor részeként tálaljuk, akkor 4 adag épp kihozható belőle. Ismerkedés gyanánt semmi bonyolultat nem kívántam elkövetni, egyszerű citrusos-vajas mártással, póréhagymával és ropogósra sült krumplikarikákkal tálaltam. Most már tudom, szeretem a rombuszhalat :)

A filézés a laposhalakéhoz hasonlóan történik. A neten láttam egy magyar nyelvű videót a tárgykörben, azonban kicsit elbizonytalanított, amikor a szakember nyúzás nélkül kezdte el az elkészítését. Biztos, ami biztos alapon, a Szakácsok könyvéhez fordultam segítségért, ahol nagyon egyszerűen, fotókkal illusztrálva leírják a műveletet. Először a fejet és a hasüreget kell nagyjából háromszög alakban bevágni a gerinc felé, majd egy határozott mozdulattal el kell távolítani a fejet a kopoltyúkkal és a belsőségekkel. Aztán éles hegyű és pengéjű késsel körbevágtam a halat a széleinél, ahol a hús és az úszok határvonala van, majd a gerinc középvonalától kiindulva szépen lefejtettem a 4 filét (alul-felül). Ezután bőrével lefelé fektettem a filéket, és egyik kezemmel szélesen lenyomva tartva, éles késsel a bőr felett közvetlenül elválasztottam az értékes filét. A csontok és a bőr ment a fagyasztóba, egy tengeri alapléhez jó lesz, a filéket pedig egy óra pihentetés után felhasználtam.

Hozzávalók (2 adag)
- 1 rombuszhal (kb. 900-1000g)
- 1 lime leve
- 50 ml vérnarancsszirup (ha nincs, sűrítsünk be a negyedére egy nagyobb narancs levét)
- só, bors
- 30 g vaj
- 1/2 ek olívaolaj
- petrezselyemzöld

- 1 póréhagyma
- olívaolaj
- só, bors
- 1 ek borecet tokaji furmintból (Tokaji Borecet Manufaktúra)

- 4 db közepes méretű, krémesre fövő krumpli (amandine)
- 250 ml étolaj
- só

A krumplit héjában megfőzöm, de csak annyira, hogy még megtartsa az állagát. Lehúzom a héját, 6-7 mm-es karikákra vágom, és forró olajban aranybarna ropogósra kisütöm. Csak tálaláskor sózom.

A póréhagymát megtisztítom, felaprítom, olívaolajon megpirítom, majd a végén sózom, borsozom, meglocsolom egy evőkanálnyi borecettel, amelyet teljesen elforralok.

Serpenyőt közepesen forróra hevítem, kevés olívaolajon megolvasztok kb. 20 g vajat, és megpirítom a rombuszhal-filéket. A kisebb daraboknak kb. 80-90 másodperc kell oldalanként (ezeket annyival később kezdem sütni), a nagyobbaknak maximum két perc. A serpenyőben sózom-borsozom. Amint kész van, előmelegített tányérra szedem a filéket. A serpenyőt lehúzom a tűzről, belefacsarom a lime levét, hozzáadom a vérnarancsszirupot, felkapargatom a pörzsanyagokat, majd beledobom a maradék vajat, megszórom frissen vágott petrezselyemzölddel, és egy kis előmelegített tálkába szedem át. Tálaláskor meglocsolom vele a rombuszhalfiléket.

Régen volt már pasta, nem csak a blogon, hanem mostanában egyébként is ritkábban készítek. Eredetileg most nem akartam semmilyen újítást, ugyanis egy carbonara volt a tervben, azonban a hűtőben túl sok jó alapanyag maradt az előző hétvégéről - annak a bizonyos túlvásárlási szokásomnak következtében. Így még napközben koncepciót váltottam, szereztem hozzá egy kis juhtúrót, majd ennek és a téli időszak szellemében készültem a vacsorára.

Hozzávalók (2 nagy adag)
- 300-350 g fusilli
- olívaolaj
- 50 g kolozsvári szalonna
- 1 kisebb szál póréhagyma
- 3-4 kisebb szárzeller nyél
- 125 g juhtúró vagy bryndza
- 100 ml tejszín
- só, bors
- 1 csokor petrezselyemzöld
 

Az ügymenet a szokásos, feltesszük a tésztafőző vizet, előkészülünk, majd amíg a tészta kifő, elkészül a mártás. Tehát megtisztítom, és felaprítom a póréhagymát és a szárzellert. A szalonnát apró hasábokra (2x2x5 mm) vágom. Felforr a víz, sózom, visszaforr, beledöntöm a tésztát. Közepesen forró serpenyőben kevés olívaolajon kiolvasztom, majd ropogós aranybarnára pirítom a vékony szalonnadarabkákat. Amikor jónak ítélem, kihalászom, a fennmaradó zsiradékra rádobom a szárzellert, majd 1-2 perc múlva a póréhagymát, és addig pirítom, míg egy kicsit megpuhul, de még roppanós marad minden. Hozzáadom a juhtúrót, hagyom felolvadni, majd felöntöm tejszínnel. Frissen borsot török rá, és ha szükséges, sózom (a szalonna és a juhtúró miatt óvatosan!). Megvárom, hogy egyet rottyanjon, addigra a tészta is kifőtt. Összeforgatom, megszórom vágott petrezselyemzölddel és a szalonnapörccel, a serpenyőből tálalom.

Gombhoz a kabát tipikus esete. Még két hete láttam a piacon nagyon szép kökényt (ilyenkor már majdnem édes), de mivel akkor fix terveim voltak, amelybe nem illet bele, megkérdeztem, hogy lesz-e még következő héten. -Persze, jött a válasz, nekem pedig azonnal kattogni kezdett az agyam, milyen ételt csináljak hozzá. Természetesen azonnal nagy darab marhahúsok jelentek meg a gondolataimban, azonban Kecskeméten nehézkes a marha beszerzése. Pont kapóra jött, hogy hétközben székesfővárosunkba vezettek hivataloson utaim, ezért tiszteletem tettem Gál Józsinál. Nála végül egy szép nagy, érlelt marhatarján esett meg a szemem, mindenféle rábeszélés nélkül hazahurcoltam a koncot.

Néhány tapasztalatom a tarjával kapcsolatban: alaposan kiszámítottam, közepesen átsütve minden 450g-ra 20 perc szükséges 170-180 fokon, plusz 20 perc, és egy kis ráadás, a 3 kiló húsz az kis ráhagyással lehet pont három óra. A sütési időt illetően nem tévedtem. Mégis, ennek a húsfélének leginkább a hosszú suos vide eljárás lenne a legjobb, mert így kicsit rágós maradt, na de ezen nem érdemes fennakadni. Egyrészt nincs szuvidáló gépem, másrészt van fogunk, tehát rágjunk, mert annyira nem vészes ám, ezért is merem feltenni a blogra. Egyébként is nagyon finom lett, és ha nagyon vékony szeleteket vágunk, akkor teljesen kezelhető. A kökényt pedig említenem sem kell, mennyire jó volt.

Hozzávalók (12-14 adag)
- egy marhatarja (kb 3 kg)
- só, 1 tk római kömény, 1 tk koriander, 1 kk cassia fahéj, 1 tk feketebors, 1 tk zöldbors, 1/2 tk édeskömény mag, 1/2 fűszerkömény, 1 kk barna mustármag, 5 szem szegfűbors, 1/4 csillagánizs
- kb. 80 ml olívaolaj

- 500 g kökény
- 1 ek nádmelaszos muscovado sötétbarna cukor (Billington)
- 4-5 szegfűbors
- 1 kisebb darab cassia fahéj
- 200 ml száraz rozé

- 300 g spenót
- 6 cl olívaolaj
- 6 cl vérnarancsszirup (ha nincs, fél citrom leve és egy evőkanál méz eldolgozva)
- csipet só

- 2 kg krémesre fövő krumpli
- 200 g tejföl
- 200 ml tej
- 80 g vaj
- 1 1/2 ek. medvehagyma pesztó

A húst sütés előtt másfél órával kiveszem a hűtőből, megtisztítom, ahol szükséges, szárazra törlöm. A fűszereket mozsárban közepesen finomra töröm. A húst meglocsolom olívaolajjal, bedörzsölöm a fűszerek felével, majd másfél órát kinn hagyom a pulton. Ekkor serpenyőt felhevítem, és nagy lángon, kevés olívaolajon minden oldalát megpirítom. Egyenletesen megszórom a maradék fűszerrel, illetve még egy kevés olívaolajjal, és lefóliázott tepsiben összesen 3 órát sütöm, először 20 percig 220 fokon, majd 170 fokon. Sütés után 20 percet pihentetem.

A kökény megmosom, lecsumázom, a borral és a fűszerekkel együtt felteszem főni - lefedve. Amint megforr, kis lángra teszem. nem árt sűrűn ránézni, és kevergetni. Amikor átpuhult (kb. 25 perc), robotgéppel lepasszírozom, tálalásig félrerakom. Addigra valószínűleg be fog sűrűsödni, de előbb felmelegítem, hozzáadom a cukrot, és ha még akkor is túl sűrű, egy kis borral lehet lazítani, de tanácsos utána 1-2 percet forralni, hogy az alkohol elpárologjon belőle.

A spenót a kissé fanyar ízével jól illik ebbe a kombinációba. A leveleket megtisztítom, salátacentrifugában megszárítom. Közvetlenül tálalás előtt nyakon öntöm vérnaracssziruppal és olívaolajjal, csipet sót szórok rá, és kézzel összeforgatom.

Krumplipürét már mindenki csinált, ezt nem részletezem, a végén eldolgozok benne egy kis medvehagyma pesztót.

A húst közvetlenül tálalás előtt szeletelem, érdemes olyan vékonyra vágni, amennyire csak lehet. Egy palack 2008-as Riczu-Stier Cabernet Franc-t nyitottunk hozzá.