lorien

Kicsit elcsúsztam ezzel a recepttel, már éppen nem aktuális, de alig másfél hete ez volt a kucsmagombás szezonzáró, s mivel szombat volt, a hal sem maradhatott el. Mifelénk döbbenetesen felmentek hal árak, jelen állás szerint jóval olcsóbb a lazacfilé, mint a szürkeharcsa, egyedül a  pisztráng maradt még megfizethető a nemesebb halak közül, így néha megfizethető alternatívára van szükség. Egy ilyen lehetőség az afrikai harcsa - már ha a 2700 ft/kg mindenki számára annak mondható -, amely önmagában nem túl izgalmas, de néhány apró trükkel mégis fel lehet dobni.

Hozzávalók (3 adag)
- 60 deka afrikai harcsa filé
- só, bors, chilipehely
- vaj
- 1 kisebb citrom

- 200 g szélesmetélt (akár pennével is működhet)
- 200 g kucsmagomba
- 1 kis fej lilahagyma vagy 2 salotta
- 250 ml tejszín
- 1 csomó medvehagyma
- só, bors
- vaj

1. A filét legalább egy órával sütés előtt kiveszem. Kb. 5-6 centis csíkokra vágom keresztben.

2. A kucsmagombát megtisztítom, tönkjét felkarikázom, a kucsmákat hosszában félbe vágom.

3. Vizet teszek fel forrni a tésztához. Amíg felforr, vajon megsütöm a halfilék mindkét oldalát (kb. 2x2-3 perc), közben sózom, borsozom, és bátran szórom chilipehellyel.

4. A halat félreteszem, citromlevet facsarok rá, tálalásig melegen tartom. A serpenyőbe még dobok egy kis vajat, megpirítom rajta a gombát és az apróra vágott hagymát. Kb. 4-5 perc után sózom, borsozom, felöntöm tejszínnel, és besűrítem nagyjából a felére. Ez még 4-5 perc, ennyi idő alatt a szélesmetélt pont kifő, amit leszűrök és hozzáadom a gombás mártáshoz. Ekkor adom a hozzá az apróra vágott medvehagymát is.

Egy testes, ásványos és gyümölcsös somlói fehér jól megy hozzá.

Nemrég benéztem a blogra, és elszörnyedtem rajra, hogy immár fél éve tart a pangás. Hogy megtört a hallgatásom, az a nyúlnak köszönhető, aki egyébként mostanában karácsonykor rendszeresen eljátssza a becsületét azzal, hogy szinte mindig húsvéti időt rendez télvíz idejére, és tavasszal bezzeg, amikor kéne, máshol kószál. Mivel jó nyúlforrásom akadt, ezért előszeretettel torlom meg a nyúl által okozott bosszúságokat. Legutóbb kettő is érkezett a konyhára, az egyiket jól megsütöttem, egészen pontosan a pörköltnek és sütni való dolgokat összecsoportosítottam, mert ugye a gerinc jobb sütni, a borda meg inkább főzni való. Következő hétre pedig összedobtam ezt a pörköltet vagy inkább paprikást. Bár megesküdtem, hogy nem lesz medvehagymás recept, ez a medvehagymás gombóc csak mint köretként kerül említésre.

Hozzávalók (kb. 6 adag)
- 1 nyúl főbb alkatrészeire bontva
- 150g kucsmagomba
- 400g zöldborsó (mirelit)
- 1 fűszercsomó (babér, rozmaring, zsálya, kakukkfű)
- 1 palack száraz rozé
- 2 fej vöröshagyma
- 3-4 gerezd fokhagyma (kés lapjával zúzva)
- zsír vagy olívaolaj, só, bors, pirospaprika

- 50 deka túró
- 5 tojás
- kb. 20 deka zsemlemorzsa
- 1 szép nagy csokor medvehagyma
- só

1. A nyúl alkatrészeit forró serpenyőben olívaolajon körbepirítom, amelyik kész, mehet a lábasba.

2. A felaprított vöröshagymát és a zúzott fokhagymát olívaolajban vagy zsírban üvegesre pirítom, a végén sózom, a paprika harmadát hozzáadom, majd kisvártatva felöntöm a bor egy részével, felkapargatom a pörzsanyagokat, majd mehet a nyúl után. A maradék borral még kiöblítem a serpenyőt, ezt is a nyúl után küldöm. Felforralom, majd kis lángon kb. 50-60 perc alatt megfőzöm.

3. 10-15 perccel, mielőtt kész van, hozzáadom a pirospaprikát, így jobban megmaradnak az ízei, és ennyi idő alatt szépen el is oszlik a lében. Ekkor hozzáadom a megtisztított, nagyobb darabokra vágott kucsmagombát is. Ha nem vagyok lusta, serpenyőben le is pirítom előtte. A zöldborsót csak az utolsó 1-2 perce teszem bele.

4. Amíg a nyúl megfő, elkészítem a gombócot. Villával összetöröm a túrót, beleütöm a tojásokat, enyhén megsózom, a túróban villával felverem. Jöhet hozzá a finomra vágott medvehagyma és a morzsa, gyorsan összedolgozom, pingpnglabdányi gombócokat formázok belőle. Forró, lobogó vízben kifőzöm és leszűröm.

Estére beérünk Valenciába, és ezzel idénre búcsúzik is a verseny a régiótól. Bizonyára eléggé közhelyes lenne mára paellát készíteni, ezért nem is fogok, de mivel ez az ország és Európa egyik legjelentősebb rizstermő vidéke, ezért maradunk a rizsánál :) A vidék másik, szintén híres, de talán kevésbé közismert rizsétele a sült rizs, amely így önmagában persze nem mond semmit. De ha hozzáteszem, hogy krumpli, csicseriborsó, paradicsom, sáfrány és mindenféle disznóságok járnak bele, akkor mindjárt más az ábra. Nagyon kiváló étel, egy adag nem is elég belőle.

Hozzávalók (4 adag)
- 300 g rizs
- 750 ml húsleves (csirke, tyúk vagy ami van)
- 80 g nyers vagy 150 g előfőzött csicseriborsó
- 2 közepes krumpli
- 2 nagyobb, tőérett paradicsom
- 40-50 deka tarja
- 2 pár véres kolbász (morcilla), esetleg 2 szál véres hurka
- csipet sáfrány
- 1 fej fokhagyma
- só, olívaolaj

1. A csicseriborsót pár órára beáztatom, majd só nélküli vízben másfél óra alatt puhára főzöm. Ha nincs száraz, jó a bolti konzerv csicseriborsó is.

2. A tarját előbb vastag szeletekre, majd jó nagy darabokra vágom (akár 3-4 cm-es kockákra), a krumplit és a paradicsomot pedig 2 cm-es karikákra szeletelem.

3. A levest felforralom, belemorzsolok egy jó csipet sáfrányt, és lefedve melegen tartom.

4. Forró serpenyőben (ha magas falú, és befér a sütőbe, akkor végig készülhet benne) olívaolajon körbepirítom a húst, majd a krumplikarikák mindkét oldalát és a kolbászt vagy a hurkát is, végül a csicseriborsót és a rizst, közben egy megtisztított, de egészben hagyott fokhagymát a közepére teszek pirulni. Amikor a rizs üvegesedik, felöntöm a húslevessel. Ha külön edényben készül, az aljára dobálom a krumplit és a húst, mehet rá a rizses, csicseriborsós egyveleg, amit arányosan elrendezek, majd a tetején kissé belenyomva elhelyezem a kolbászt vagy hurkát. végül körberakosgatom a paradicsomkarikákkal és a közepébe belenyomom az egész fokhagymát.

4. 200 fokos sütőben légkeverés nélkül addig sütöm, amiíg a rizs fel nem szívja a levest, és a teteje egy kicsit megnem pirul.

Holnap Mammánál a serpenyő.

Gyorsan repül az idő, máris itt a Vuelta ötödik szakasza. Ma is a sprintereké a főszerep, a mára kiszabott 185 km szinte tökéletesen sík. Kiinduló városunk a tengerparti Rota, innen hoztam a címben szereplő híres halételt. Be kell valljam, annyi csalást elkövettem, hogy urta helyett (ez egy durbincs-féle, mégpedig ha kutatásaim helyesek, Pagrus auriga, azaz rózsaszín durbincs) doradát, azaz aranydurbincsot használtam. Mentségemre szóljon, a helyi Metro kínálatából ennyi jön ki, de azért ahogy a jutyúb videókat elnéztem, a spanyol kollégák is sütöttek ilyet ezzel a címszóval. Az arányokat persze kissé eltévesztettem, amint a képeken látszik, ez négyszemélyes adag, és persze a halat már most felfaltuk, miközben a vele együtt sült lecsó-szerű körítésből még maradt egy kevés, így a számoknál korrigálok.

Hozzávalók (4 adag)
- 4 db rózsaszín vagy aranydurbincs (ha valaki nagyobbhoz jut, akkor 1.5 kg körül)
- 1 nagyobb zöldpaprika
- 1 nagy kápia paprika
- 5 közepesen nagy tőérett paradicsom
- 3-4 kisebb fej hagyma vagy lilahagyma
- 4 gerezd fokhagyma
- néhány babérlevél
- só, bors
- 3 közepesen nagy sütni való krumpli
- 1 dl száraz fehérbor
- olívaolaj

1. A halakat megtisztítom, egy órára a pulton hagyom.

2. A krumplit előfőzöm 15 percet, majd lehúzom a héját, centis karikákra vágom, kiolajozott tepsibe leteszem, sózom, meglocsolom olívaolajjal, és aranybarnára sütöm a legerősebb grill fokozaton.

3. A krumpli lobogó főzőlevébe beledobálom a paradicsomokat, jó egy percet benne hagyom, majd kiveszem és lehúzom a héjukat, félbe vágom és hosszában "gerezdekre" vágom őket.

3. A paprikákat hosszában félbevágom, a csumát és az ereket eltávolítom, majd keresztben vékony, kb. 2-3 mm-es csíkokra vágom. A hagymákat félbe majd hosszára felvágom, a fokhagymagerezdeket pedig karikákra aprítom.

4. Forró serpenyőben bőséges olívaolajon elkezdem pirítani a paprikát és a hagymát, majd kisvártatva jöhet hozzá a fokhagyma és néhány babérlevél. Pár perc múlva sózom, borsozom, felöntöm egy deci borral, amit jórészt el is forralok, majd hozzáadom a paradicsomot. Kicsit összemelegítem, majd elzárom a tüzet.

5. Ekkorra a krumpli is megpirul. Kiveszem a tepsit a sütőből, a krumplira egyenletesen ráhalmozom a "lecsós" mártást, majd borsozom és besózom a halakat és ráfektetem. Meglocsolom olívaolajjal, kb. fél órára mehet a 180 fokos sütőbe. Az utolsó öt percben ráeresztem a maximális grill fokozatot, hogy kicsit megpiruljon a teteje.

A holnapi recept a Paszulyon.

Ma végre elkezdődik az év utolsó nagy nemzeti körversenye, a Vuelta. Az első etap egy nyúlfarknyi csapatidőfutam lesz Andalúziában a Sierra Blanca lábainál, végig a tengerparton. A vidék igen gazdag gasztronómia hagyományokkal rendelkezik, egyesíti a mediterrán tengeri és a hegyvidéki konyha elemeit. Olívaolaj, különféle halak, tengeri herkentyűk, zöldségek, hüvelyesek, gyümölcsök szélés skálája és mindenféle disznóságok szolgálnak alapanyagul. Különösen nyáron népszerűek a hideg levesek, nemcsak a gazpacho, hanem az olívaolajból, mandulából és fokhagymából készített ajo blanco. A desszertek szerelmesei is rendkívül színes választékot találhatnak, híresek az itteni fánkok, a különféle sütemények, mint például a mantecados, az alfajores, a borrachuelosa vagy akár a narancstorta. A Malaga borról sem kell különösen sokat mondani, hiszen az világhírű.

A mai szakaszra egy nagyon egyszerű zöldborsós ételt választottam, pár perc alatt elkészíthető. Akár előételként, de akár könnyű tavasz végi vagy nyár esti vacsoraként magában is megállja helyét.

Hozzávalók (2 fő)
- 400 g zöldborsó (jó a mirelit)
- 200 g serrano sonka
- 1 csokor újhagyma (nem baj, ha már kezd gumósodni)
- 1 dl száraz fehérbor
- só, bors, olívaolaj
- friss menta

1. A serrano sonkát felkockázom, az újhagymát felaprítom, a zöldjét külön veszem.

2. Olívaolajon megfuttatom a sonkát, majd amikor kezd színe lenni, hozzáadom a hagymát és még egy-két percig pirítom. Megborsozom, hozzáadom a zöldborsót, kicsit megsózom, összepirítom, majd felöntöm a borral.

3. Nagy lángon addig főzöm, amíg el nem forrja az alkohol és kicsit be nem sűrűsödik a szaftja. Ez nem több, mint 6-7 perc. Amikor késznek ítélem, hozzáadom még a hagyma zöldjét és a mentaleveleket felaprítva, és tálalom.

Még mindig a Pireneusok, és onnan is nem akármilyen szakasszal következik a Tour mai szakasza, egy második, két első és a végén egy kiemelt kategóriás hegy befutóval - de kár, hogy nem hétvégén van ez a csemege, amikor ráérek nézni a tévében a közvetítést. De semmi baj, a megfelelő hegyi koszt mai is biztosított. Eleinte gondban voltam a választásnál, mert jobbnál jobb babos recepteket találtam, és ezen fellelkesülve azonnal meg akartam főzni mindet, de mégsem lehet minden babos. A gordiuszi csomót hamar sikerült átvágni, amikor is rátaláltam erre a zöldfűszeres-fokhagymás töltetű karajra. Annál is inkább kapóra jött, mert az egyik kiszemelt babos ételt, a paradicsomosat leginkább köretnek szokták feladni.

Hozzávalók (6 adag)
- 1 karaj (kb 1.5 kg)
- 1 óriás csomó petrezselyemzöld (ez kb 3 piacinak felel meg)
- 5-6 gerezd fokhagyma
- vaj, só, bors, olívaolaj

- 1/2 liter közepes szemű fehér bab
- 3 nagyobb, nem túl savas, tőérett paradicsom
- 6-8 koktélparadicsom (lehet több féle, színben is)
- 1 csokor petrezselyemzöld
- 2 bébicukkini (zöld és sárga a színek kedvéért)
- 2 közepes fej lilahagyma
- 1 csokor petrezselyemzöld
- egy csokor kakukkfű
- 1 csokor bazsalikom
- nagy diónyi kacsazsír vagy vaj
- só
- 5 cl fehérbor

1. Előző este beáztatom a babot.

2. A karajt egy órával felhasználás előtt kiveszem a hűtőből, deszkára fektetem, és alul, kb. negyed magasságnál elkezdem vízszintesen bevágni, és vágás közben mint egy csigát kihajtom, forgatom, így kapok egy nagyjából egyenletes vastagságú húslapot. A petrezselyemzöldet és az apróra vágott fokhagymát serpenyőben olvasztott vajon megfuttatom, megsózom, majd amint hűlt egy kicsit, egyenletesen ráhalmozom a húsra, amit még enyhén megsózok, megborsozok, és visszahajtom eredeti formára. Spárgával szorosan megkötözöm.

3. A húst forró serpenyőben nagy lángon egy kevés olívaolajon vagy kacsazsíron körbepirítom, majd 180 fokos sütőbe teszem (nem kell légkeverés), és addig sütöm, míg a maghőmérséklete eléri a 65 fokot. (kb. 65-70 perc kellett neki). Ekkor kiveszem, letakarom alufóliával, és 20 percet pihentetem.

4. Közben a babot só nélküli vízben felteszem főni, kb. 1 óra alatt puhul meg.

5. Amikor már majdnem kész a bab, felaprítom a cukkinit, a hagymát, a paradicsomot apró kockákra vágom (illene előtte forró vízbe mártani és lehúzni a héját, de most lusta voltam). A serpenyőt, amiben a húst pirítottam, direkt nem mosom el (rengeteg jó pörzsanyag maradt benne), és ebben kezdem el kacsazsíron a hagyma pirítását, majd felöntöm egy pici borral, felkapargatva a serpenyő alját, és így szinte el is forralom azonnal. Hozzáadom a paradicsomot és a cukkinit is, felöntöm egy merőkanállal a bab főzőlevéből, majd hozzáadom a babot és a negyedelt koktélparadicsomokat, összerottyantom, végül jöhetnek bele a zöldfűszerek, Összeforgatom és jó esetben már lehet is tálalni, a karaj is készen van.

Holnap Al dente teker.

A csapatidőfutam után most már tényleg belecsapunk a lecsóba, ma a Pireneusokban elkezdődik az igazi Tour. A szakasz eleje még nem is tűnik különösen nehéznek, de a vége annál inkább, kiemelt kategóriás hegyi befutó lesz. Kiinduló pontunk Tarbes, az ország egyik leghíresebb babtermő vidéke, ezért ma stílszerűen egy igazán kiadós babos fogással készültem. A carbonara mód manapság Magyarországon elég sokszor felemerül a spagetti kapcsán, és ilyenkor mindig megemlítjük, hogy a tejszínnek semmi keresni valója benne. Ez azonban nem tészta és nem Olaszországban, hanem Franciaországban járunk, itt teljesen authentikus és elfogadható, ha felesben tojást és tejszínt használunk, bár én most pont nem így tettem, és helyénvalónak is éreztem, valószínűleg fenn a hegyen itt sincs mindig kéznél a tejszín.

Hozzávalók (5 adag)
- 1/2 liter száraz tarbes-i bab (vagy valamilyen közepes méretű jobb fajta fehérbab)
- 1 póréhagyma
- 30 deka húsos füstölt szalonna (pl. kolozsvári vagy császár)
- 1 fej vöröshagyma
- 1 csokor kakukkfű
- 1 nagy csomó petrezselyemzöld
- 1 dl száraz fehérbor vagy húsleves
- nagy diónyi kacsazsír, esetleg vaj vagy olívaolaj
- só, bors
- 3 tojás

1. A babot legalább 4-5 órára beáztatom, majd bő vízben (só nélkül!) puhára főzöm.

2. Amikor a bab megpuhult, kacsazsíron aranybarnára pirítom a szalonnadarabokat, amelyeket kiszedek és félreteszek.

3. A fennmaradt zsiradékon megprítom a hosszában, félfőre vágott hagymát, póréhagymát, sózom, alaposan borsozom.

4. A serpenyőt felöntöm a borral vagy a húslevessel, hozzáadom a leszűrt babot, ha szükséges a főzőlevéből is lehet adni hozzá. Mehet hozzá az aprított kakukkfű, kicsit összepirítom, ha szükséges még sózom (a bab só nélkül főtt), majd jöhet a petrezselyemzöld.

4. Egy megfelelően nagy edényben felverem a tojást, hozzákeverem a babot és a szalonnapörcöt, óvatosan kevergetem, míg a hő ki nem egyenlígtődik, és a tojás meg nem húz, majd azonnal tálalom.

Holnap Ciliinél a serpenyő.

Ma még maradunk Bretagne-ban, mégpedig egy rövid csapatidőfutam erejéig. Az indulás helye Vannes, egy nagyon hangulatos kis város az óceán partján, szép kastéllyal és parkkal, és egyébként Carnac is szinte csak egy kőhajításnyira van ide, ahol a híres kősorok, menhirek találhatók. Gasztronómia tekintetben ma Chilli hathatós segítségével (együtt követtük el a merényletet) arra vállalkozom, hogy bemutassam, miképpen lehet minél egyszerűbben eltüntetni szabad szemmel messziről látható vajmennyiséget viszonylag kis mennyiségű süteményben. A metódus nagyon egyszerű, kenyértésztán, vajon, élesztőn, cukron, són kívül más nem is kell hozzá, a végeredmény pedig nagyon finom, kívül ropogós, belül foszlós, addiktív. Bár az eredetileg javasolt cukor mennyiségét megharmadoltuk, még így is biztos, hogy nem ez lesz a dietetikusuk álma, a ledolgozásához nem is elég a mai 28 km. Bűn és bűnhődés.

Hozzávalók /kb. 12 db csiga, fejenként max 2 db/
- 400 g liszt
- 5-6 g szárított élesztő
- 6 g só
- 1 ek cukor
- kb. 270 ml víz

- 250 g vaj
- 130 g sózott vaj (pl. Camarque-i nagyszemű sóval)
- 80-100 g cukor

1. A bretonok elmennek a pékhez, és vesznek kenyértésztát, mi bedagasztjuk. Hagyjuk kelni egy órát.

2. A tésztát téglalap alakúra kinyújtjuk, nem kell túl vékonyra, mert kenni és utána hajtogatni is kell. Megkenjük 20 deka szobahőmérsékletű vajjal, megszórjuk barna nádcukorral, majd jöhet a hajtás: lisztezett deszkán az egyik szélét kétharmadig ráhajtjuk, majd a másikat rá, és a másik irányból ezt ismételjük meg, majd jöhet egy nyújtás és még egyszer ugyanezt végigcsináljuk. A tésztát lefolpackozzuk, mehet 20 percre a hűtőbe, majd megint  kinyújtjuk, megkenjük a sós vajjal, és ismét jöhet egy teljes hajtás. Be a hűtőbe 20-25 percre és újra egy hajtás. Végül pihentessük kb. háromnegyed órát, hogy a vaj kicsit visszadermedjen benne.

3. A tésztát most már véglegesre nyújtjuk a lisztezett deszkán. A téglalap rövidebb oldalával párhuzamosan kb. 2 centis csíkokra szabdaljuk, és a képen látható módon feltekerjük. Így szebb csigákat lehet kapni, mintha előbb tekernénk és utána vágunk.

4. A csigákat sütőpapírral bélelt tepsire tesszük megfelelő térközzel, és azonnal megy a sütőbe, hogy a vaj ne olvadjon ki. 180 fokon légkeverés nélkül kb. fél óra alatt szép aranysárgára sütjük. Amikor már kezd színe lenni, 5-6 deka olvasztott vajjal érdemes meglocsolgatni őket.

Holnap pihenőnap, kedden ismét én jövök immár a Pireneusokból, ráhajtok a pöttyös trikóra. :)

A Tour mai etapján maradunk még egy kicsit Picardiában, majd a befutó már Normandiában lesz. A szakasz 191.5 km, néhány kisebb emelkedőtől eltekintve inkább sík, ettől független nem lesz könnyű. A mai étel egy pikárd specialitás, amely viszonylag rövid idő alatt nagy karriert futott be, hiszen állítalag csak az 50-es években találta ki egy Marcel Lefèvre nevű szakács, ehhez képest mára ez a környék egyik emblematikus étele. Elkészítése nem túl bonyolult, bár némi sütést is igényel, ami júliusban kockázatokkal járhat, de egyébként megéri a befektetett (hő)energia. Mennyiségétől függően előétel vagy akár főétel is lehet.

Hozzávalók (3-4 adag)
- 2 tojás
- 160 g liszt
- 200 ml tej
- kb. 150 ml szódavíz
- kb. 1 tk cukor (el is hagyható)
- só (inkább sós legyen, mint édes)
- 2 ek olívaolaj
- sütéshez vaj

- 6 szelet sonka (most prágai)
- 300 g barna champion gomba
- 2-3 salotta (vagy kisebb lilahagyma)
- 30 g vaj
- 50 ml cider vagy fehérbor
- 200 g crème fraîche /vagy fele.fele tejszín és tejföl/
- petrezselyemzöld

- 200 g félkemény, aránylag érett, de nem túl aromás sajt (pl gruyer)
- 150 g crème fraîche

1. Elkészítem a palacsintatésztát, ami tulajdonképpen hasonlít a hagyományosra, de ez inkább enyhén sós legyen, mint édes. Mivel a boltban jól elnéztem a lisztet, a fele most teljes kiőrlésű rozslisztre sikerült, de az is működött. Legalább fél órát érdemes pihentetni.

2. Felaprítom a gombát és a hagymát, nagyobb darab vajon lepirítom, majd amikor szép színe lesz, hozzáadom a másfél centis négyzetekre aprított sonkát. Pirítom még pár percet, sózom, borsozom, jöhet hozzá az almabor és a crème fraîche. Kicsit összeforralom, végül megszórom frissen aprított petrezselyemzölddel, és ezzel kész is a töltelék.

3. 28 vagy inkább 32 cm serpenyőben vajon kisütöm a palacsintákat.

4. Hőálló sütőedényt kivajazok. A palacsintákra egyesével ráhalmozom a tölteléket, két oldalt kicsit felhajtom, majd másik oldalról feltekerem, és a sütőedénybe teszem. Rálocsolom a maradék crème fraîche-t, amit előtte egy csipet sóval érdemes ízesíteni, majd alaposan megszórom reszelt sajttal. Forró sütőben grill fokozaton aranybarnára sütöm.

Ehhez az ételhez legjobban egy jó pohár cider illik.

Holnap Mamma teker.

Ma nehéz nap vár a Giro mezőnyére, alighanem a király etap következik az Alpokban: egy első, két második, valamint két harmadik kategóriás hegyet kell megmászni. Trentinó tartományban járunk, az összes régió közül talán az itteni gasztronómia áll a miénkhez a "legközelebb", már ha egyáltalán ilyet ki lehet jelenteni, de mivel a Monarchiában egyazon birodalom részei voltunk, talán megkockáztatható. Mindenesetre a különféle gombócok, az almás rétes mifelénk sem ismeretlen ételek. Éppen ezért és mert nagy kedvnecem, mára gombóccal készültem, ez a helyi paraszti konyha egyik alappillére, különösen az őszi-téli időszakban. Általában a megszikkadt kenyeret hasznosították ilyenképpen, amelyet tálalhatnak levesben, szezonjában különféle gombákkal vagy valamilyen mártásban, mint most jómagam.

Hozzávalók /4 adag/:
- 3 szelet rozskenyér
- kb. 100g zsemlemorzsa
- 3-4 dl tej
- 3 tojás
- 50 g grana trentino vagy asiago sajt reszelve (ha más nincs, grana padano vagy parmezán)
- só, bors, olívaolaj
- 120 g pancetta vagy enyhén füstölt húsos szalonna
- kisebb csokor petrezselyemzöld
- 3 salotta vagy 3 apró fej lilahagyma

- 400 ml passzírozott paradicsom
- 2 apró fej lilahagyma
- 1 gerezd fokhagyma
- kisebb fűszercsomó (zsálya, kakukkfű, bazsalikom, petrezselyemzöld)

1. A kenyeret feldarabolom, meglocsolom tejjel, legalább egy órát hagyom ázni, néha megforgatom, ha száraznak ítélem, adok még hozzá tejet.

2. A szalonnát apró kockákra vágom, 3-4 evőkanálnyi olívaolajon megpirítom, éppen, hogy kis színt kapjon, majd hozzáadom a finomra vágott hagymát és együtt pirítom a szalonnával, míg üvegesre nem változik. Sózom, borsozom, majd kihűtöm.

3. Finomra vágott hagymát megfuttatok olívaolajon, majd hozzádobom az aprított fokhagymát, és egy fél perc múlva hozzáöntöm a passzírozott paradicsomot, beledobom a fűszercsomót és megsózom. Lefedve negyedórát csendesen rotyogtatom, majd kidobom a fűszercsomót, botmixerrel egyneműsítem, és tálalásig melegen tartom.

4. A beáztatott kenyeret villával áttöröm, hozzáadom a reszelt sajtot, a tojást, sózom, borsozom, összedolgozom, és annyi zsemlemorzsát adok hozzá, hogy még lágy maradjon, de már formázható legyen. Eldolgozom benne a hagymás szalonnát és a finomra vágott petrezselyemzöldet, kb. mandarin méretű gombócokat formázok. Lobogó sós vízben kb. 10 percet kell főzni, majd a mártással tálalni.

Holnap Chilii teker.