Az alapötletet a kecskeméti Bagatell étteremben lestem el, nagyon tetszett ez a fajta megközelítés. Itt úgy készül a mákos guba, hogy formába préselik a megáztatott kalácsot kevés mákkal, dióval és gesztenyével összekeverve. Mellé formázott madártejes parfét és egy kis csatos üvegben forró meggyet tálalnak. Az ötlet tényleg nagyon jó, most azonban kicsit a véletlennek és a lustaságomnak is volt köszönhető, hogy ehhez hasonlatosat készítettem. Már régen beterveztem a mákos gubát, de mindig elmaradt, és most nem volt kedvem kis gubókat sütni hozzá. Azonban a lustaság is a világ mozgatója, legalábbis ekként villant be, hogy néhány napja - szokásom szerint - több kalácsot sütöttem, mint amennyi elfogyott. Mi lenne, ha azt használnám, legfeljebb nem marad kalácsmorzsának. Igen, de akkor kéne hozzá valami, és itt kezdtem egy kicsit tovább dolgozni az ellesett ötleten. Ehhez a legjobb egy citrusszirup! Be kell valljam, a végén majdnem túllőttem a célon a sok citrommal, legközelebb egynek a leve is elég lesz hozzá. Úgy lesz igazán harmonikus, mert a narancs mellé citrom azért kell bele. A receptet már már eleve így írom. Nem lett elrontva így sem, csak az öntet egy kicsit kevésbé érvényesült, mint szerettem volna. Az öntet miatt pedig érdemes tennem egy kis kitérőt, muszáj, most öles nyelvcsapapásokra van szükség, hátha kapok belőle máskor is :). Történt még tavaly nyáron, hogy Gabah volt oly kedves, hogy felajánlotta, hogy hoz nekem Olaszországból jóféle vetőmagokat. Így is történt, aztán meglepődve láttam, hogy egy kis ajándékot is mellékelt a csomagban, két kis üvegcse narancsszirup és egy üveg cseresznyeszilva lekvár, amely állagban szintén inkább egy sziruphoz vagy öntethez áll közel. A narancsszirupokat egészen idáig tartogattam, hogy aztán szinte percek alatt elpusztítsuk kuglóf mellé. Mennyei volt. A cseresznyeszilváról már szinte el is feledkeztem, de most erre is rátaláltam, és hát az is nagyon finom, pont illik ehhez a mákos desszerthez, ezt lett a végzete. Szóval, szeretném mégegyszer megköszönni ezeket a finomságokat! 

Visszatérve a gubához, máskülönben beillene ez az aktuális újrahasznosítós VKF-be is, mert ugye a kalács akkor finom, ha frissen sült, ehhez pedig kifejezetten a 2-3 napos kalács a legjobb, tehát maradék-felhasználásra nagyon is kiváló. Vagy már csak emiatt süssünk és szikasszunk kalácsot.

Hozzávalók (3 adag)
- 6 szelet kalács (vége is jó bele)
- 1 bió citrom
- 1 nagy vagy 2 kisebb narancs leve (ha bió, a héjából is mehet)
- 1/2 rúd fahéj
- 4-5 szegfűbors
- 2-4 ek. barna nádcukor (ízlés szerint, de ne legyen túl édes)
- 150 ml száraz fehérbor (most Frittman Cserszegi Fűszeres)
- 1 tk vaníliakivonat
- 50 g darált mák
- 2 ek méz
- 10-15 g vaj

A citromot alaposan megmosom, a héjából éles zöldséghámozóval vékony sávokat vágok le. Ha bió narancsunk van, arról is lehet nyesni. Utána kifacsarom a levüket, beledobálom a citromhéjat, a fél rúd fahéjt és néhány szem szegfűborsot. Hozzáöntöm a bort, 2-4 evőkanál cukorral felforralom (ne legyen se túl édes, se túl savanyú), illetve elforralom belőle az alkoholt, kb. 6-7 percig. Amikor kész, hozzáöntöm a vaníliakivonatot. Közben felszeletelem, illetve felkockázom a kalácsot, kb. 3-4 cm-esre. Tálba teszem, egyenletesen meglocsolom a leszűrt citrussziruppal, közben át is forgatom. Egy órát hagyom állni, közben egyszer-kétszer átkeverem. Serpenyőben kevés vajat hevítek, megfuttatom rajta a kalácsdarabokat, megszórom mákkal, meglocsolom mézzel, és összepirítom. Vizes oldalfalú csészébe annyit kalácsot préselek, amennyi csak belefér, tányérra teszem, és lehúzom róla a csészét. Körbelocsolom az öntettel (most a cseresznyeszilvával, de lehet sült szamóca vagy bármilyen karakteresebb gyümölcsből főzött öntet, esetleg hígabb lekvárféle), és épp csak egy hintésnyi porcukorral dekorálom.