Egyik kedvencem a darázsfészek. Még mielőtt bárki megemlítené, ez látens csiga. Azaz jelen esetben már abszolút nem is látens, mindenki láthatja rajta. A csiga-jelleget pedig még inkább kiemelte, hogy az a tepsi, amely méreteinél fogva alkalmas lett volna hozzá, foglalt volt, és egy számmal nagyobban kellett megsütni. Így aztán még inkább kijött a csiga gén. C'est la vie.

Hozzávalók
- 500 g rétesliszt /ebből nálam 100 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt/
- 250 ml tejszín
- 25 g élesztő
- 3 nagyobb vagy 4 kisebb tojássárgája
- 1 cs. vaníliás cukor
- 2 ek. gyümölcscukor /vagy 3 ek. nádcukor/
- 1 citrom héja reszelve
- kevés olvasztott vaj

töltelék
- 150-200 g olvasztott vaj
- 150-200 g darált dió
- 4 ek porcukor

locsolás
- 100-150 ml tej /esetleg víz/
- 1 ek porcukor

öntet
- 4-5 körte
- 250 g mascarpone
- 250 ml tejszín
- 300 ml Szeremley Szürkebarát /2002, félédes/
- 2 szem kardamom
- 2 ek méz

Bár a hozzávalók sokasága bonyolultságot sugall, egyáltalán nem az. Meleg tejszínben elkevertem a  vaníliás cukrot, majd elmorzsoltam benne, és 10 perc alatt megfuttattam az élesztőt. Addig megszitáltam a lisztet, lereszeltem a citromhéját, stb., majd Lord Kenwood alaposan bedagasztotta nekem a tésztát. Egy órát hagytam kelni, ekkor deszkán kinyújtottam a tésztát, kb 25*45 cm-esre. A darált diót elkevertem a cukorral,  egyenletesen szétszórtam a tésztán, az egyik hosszabbik szélén pár centit kihagyva, hogy fel lehesenn majd hajtani. Óvatosan mindenhol meglocsoltam olvasztott vajjal /bele lehet a dióba is keverni, de így könnyebb vele dolgozni/, feltekertem, majd éles késsel kb. 3-4 centis darabkákra vágtam, és ezeket állítva kivajazott tepsibe helyeztem. A csigával ellentétben itt nem kell felcsippenteni az alját. Hagytam további fél órát kelni, majd forró sütőben /kb. 230-240 fok/ 35-40 perc alatt megsütöttem. Amikor kezdett pirulni, mindegyik csigát darázsfészket meglocsolgattam tejben elkevert cukorral.

Hagyományosan vaníliasodóval tálalják, ám én most mégis eltértem ettől. Annyira felcsigázott /khmm/ Cserke kardamomos körtéje, hogy muszáj volt egy kicsit továbbfejlesztenem, és egy jó kis öntetet készítettem belőle, bár Piros szerint az öntet már túlságosan is önálló életet élt, nekem viszont nagyon is bejött a csigához darázsfészekhez. Ha valaki kevésbé nyitott az újdonságokra, akkor a vaníliasodó biztosabb választás.

Mézet karamellizáltam, majd rádobtam a meghámozott és feldarabolt körtét, illetve a mozsárban megtört kardamommagokat, tovább pirítva 1-2 percet. Ehhez az ízvilághoz nagyon passzol Szeremley Huba 2002-es félédes szürkebarátja, így felöntöttem abból 3 decivel, és ebben puhára pároltam a körtét, majd kissé kihűtötterm, és leturmixoltam. A tejszínt félkemény habbá vertem, majd ekkor hozzáadtam a mascarponét és tovább "habosítottam", és ezt a krémes habot óvatosan beleforgattam az addigra langyosra hűlt körtés turmixba. Szobahőmérsékleten vagy egy kissé langyosan tálalva a legjobb.