Amikor január végén kezd kifulladni a narancsszezon, megjelenik a vérnarancs. Ez az egyik olyan, amit igazán szeretek a télben, a vérnarancs nálam biztos befutó, ott van a legjobb 5-ben a gyümölcsök között. Gabah naracsszirupjai által feltüzelve úgy döntöttem, hogy a vérnarancsból nekem ilyet készítenem kell. Bár mifelénk sem narancs, sem vérnarancs nem kapható bió változatban, még mutatóban sem, vállaltam a narancshéj kockázatát is. Annyi előkészületet azért tettem, hogy alaposan lecsutakoltam a narancsok héját, még mosogatószeres szivaccsal is átdörzsöltem. Tudom, hogy ez hamis biztonságérzetbe ringat a felszívódó szerekkel szemben, de a felületkezelés ellen talán mégis jó valamelyest. Ez van, szegény ember vízzel főz (a gazdag is). Már csak azt kellett kitalálnom, mit adjak hozzá. A támpontot a TV Paprikán most futó Heston Blumenthal műsor adta, nevezetesen a rizspuding. Én persze nem vállalkoztam olyan extravagáns megvalósításra, hogy velőt használjak hozzá, majd óvszerben főzzem ki, és utána karamellizáljam, hogy hurkát vagy kolbászt imitáljon, de a tőlem elvárható alaposságot azért nem hagytam el.

Hozzávalók (3-4 adag)
- 400 ml frissen facsart vérnarancs-lé
- 2 alaposan megmosott vérnarancs héja reszelve
- 1 kisebb rúd fahéj
- 8-10 szem szegfűbors
- 1 ek barnacukor

- 150 g paella rizs (SOS, mert kifejezetten rizspudingnak való nem kapható, de pl. jó az arborio is)
- 600 ml tej (a rizs 4-szerese)
- 3-4 ek barnacukor
- 3-4 ek kókuszreszelék
- 20 g vaj
- 1 rúd vanília

- 100 ml tej
- 3 tojássárgája
- 1 ek barnacukor
- 1 ek rózsavíz
- 30 g vaj

- 5-6 magozott datolya
- 2 ek mazsola
- 70-80 cl barnarum

Kifacsarom a vérnarancs levét, kb. 4 dl kell. Kettőt alaposan megmosok, megszárítok, és facsarás előtt lereszelem a héját. Ráöntöm a levet, beledobok egy kisebb rúd fahéjat és a szegfűbors-szemeket. Közepes lángon legalább a felére, de inkább valamivel kevesebbre besűrítem.

A magozott datolyát késsel feldarabolom, és a mazsolával együtt rumba áztatom. A vaníliarudat félbe vágom, a belsejét kikaparom. Vajon megfuttatom a rizst, felöntöm tejjel, hozzáadom a cukrot, a kókuszreszeléket, a vanília magját és a héját. Kb. 20 percet főzöm csendes tűzön, időnként megkevergetve. Amikor kész, a vanília külső részét kidobom. A tojássárgáját kikeverem cukorral, hozzáadok egy deci tejet, és a rózsavizet, majd a vajjal, datolyával, mazsolával és a megmaradt rummal együtt gyorsan beledolgozom a rizsbe. Vajjal kikent formába öntöm, forró sütőben 15-20 perc alatt aranybarnára sütöm. Kicsit pihentetem, majd kiütöm a formából.

A vérnaracsszirupból kivadászom a fűszereket, 1 evőkanál cukrot karamellizálok, ráöntöm a szirupot, még belefacsarok egy vérnarancs levét, kicsit felfrissítve a gyümölcsös ízeket. Felforralom, és tálalóedénybe öntöm.

A vérnarancsszirup kiváló öntet húsokhoz vagy halakhoz, természetesen akkor nem kell bele karamell a végén. A rizspuding előtti fogás süllő volt, ehhez készítettem belőle mártást, két tojássárgája és vaj hozzáadásával, gőz felett besűrítettem a citrommártás mintájára. Végül úgy tapasztaltam, hogy kár volt tojást hozzáadni, túlzottan is kiérződött belőle. Jobb lett volna inkább még egy árnyalatnyit sűríteni rajta, esetleg egy kis vajjal krémesíteni, lazítani, és úgy adni hozzá.

A hétvégén nagyobb mennyiségű vérnarancsszirup előállítását tervezem. Függő vagyok. Hátha sikerül néhány üvegcsével későbbre megmenteni belőle.