A gesztenyepüré volt gyerekkorom egyik nagy kedvence, talán a legnagyobb sláger. Valamiért úgy emlékszem, hogy azon voltak az igazán finomak. Csodálkozni persze nincs mit rajta, valószínűleg a cukrászdák akkor még maguk végezték a készítés összes munkafázisát, akkor még nem voltak mindenféle gyári gyorsfagyasztott szörnyűségek, a növényi habról nem is beszélve. Ezért aztán az utóbbi időben le is szoktam róla. Mivel téli időszakban szinte heti rendszerességgel járok a nagybani piacra, ezért hamar kiszúrtam, hogy elég jó minőségű gesztenyét árulnak. Nagybani piac lévén, a minimális elhozható mennyiség 5 kiló, de nem haboztam, hősiesen felvásároltam egy kis zsákkal. És mi más készülhetne belőle elsőre, mint gesztenyepüré?! Elkészítése egy közepesen erős program, rengeteg mosogatással, de ezek a nehézségek nem riasztják vissza a hozzám hasonló versenyzőket, a kihívás ereje mozgósítja az igazi energiákat. Csapjunk bele!
Hozzávalók /5 adag, plusz majdnem ugyanennyit lefagyasztottam/
- kb. 2 kg gesztenye
- 1 rúd vanília
- kb. 3-4 deci tej
- 2.5 dl tejszín
- méz
- tejszínhab
- türelem
Megvoltak a saját elképzeléseim, de azért a neten több forrást is áttekintettem, talán leginkább Chili&Vanilia módszere állt a legközelebb az elképzeléseimhez, illetve innen el is lestem néhány dolgot. Legnehezebb ügy a pucolás, majd a későbbiek folyamán a mosogatás, sajnos ehhez kicsi a gépem. C&V azt javasolja, hogy a gesztenyék domború felét éles késsel keresztben vágjuk be, egy kevés vízzel sütőben alacsony hőfokon süssük meg 40 perc alatt. Nem rossz megoldás, ám elég jó gesztenyét sikerült vásárolnom, és azt figyeltem meg, hogy meg tudom hámozni kézzel: kereszt alakú bevágás mindkét oldalon, határozottan, erősen megcsavargattam, és máris lejön a belső héja is. Megspóroltam a sütést. Érdemes óvatosan bevágni, ha belemegy a gesztenye húsába a kés, a belső héját is belenyomja. Volt azért olyan is, ahol nagyon rátapadt a belső héj, ezekről lekapargattam, de 1-2 perce forró vízbe is lehet dobni, akkor könnyen lejön. Ha nem ilyen a gesztenye, akkor marad a sütős megoldás. Kivételesen elég jó volt a kihozatali arány is, ebből a mennyiségből alig néhány darabot kellett eldobni. Ha rosszabb az arány, több alapanyag szükséges. Mire lement a nap, meg is voltam /vö.: megtörök egy véka diót és egy véka mogyorót/, és még akkor is sok melóval jár, ha Újév tájékán ez elég korán megtörténik. Ezek után lábasba tettem a gesztenyét, felesben felöntöttem tejjel és vízzel, hogy ellepje, illetve egy vaníliarudat kikapartam, a magját és a rudat is hozzáadtam. A legkisebb lángon nagyjából forrástól számítva kb. egy óra alatt puhára pároltam. Ekkor leöntöttem róla a levet, és Lord Kenwood apró lyukú passzírozójában pürésítettem. Ami végül nem ment át rajta, azt a turmixépbe tettem, felöntöttem a megmaradt főzőlével /nem sok marad/, egy zacskó tejszínnel és kb. egy-másfél deci mézzel. Nagy nehezen simára turmixoltam, majd a két masszát összedolgoztam. Akinek nem elég édes, egy kis mézet még ilyenkor eldolgozhat benne. Én úgy vagyok édesszájú, hogy közben nem, ezért nálam mindig jóval kevesebb is elég az átlagnál. Kár elfedni az ízeket a cukorral. Kb. két-három órára kivittem az erkélyre hűlni, a lényeg, hogy rendesen kihűljön, és egy kicsit "megkössön", ehhez idő kell. Sajnos nincs krumplinyomóm, ezért a tálaláshoz Őlordsága nagyobbik lyukú passzirozóján átküldtem az elfogyasztani kívánt mennyiséget. De tervezem egy profi spätzle-nyomó beszerzését, ez megfelelő lesz majd ilyen célokra is.
Óvatosan kis tálkákba szedtem, a tetejére tejszínhabot nyomtam, és tálaltam. Ez tényleg olyan, mint amit gyerekkoromban ettem, megéri a fáradtságot! Össze sem lehet hasonlítani a mirelit gesztenyemasszával. A rumot C&V-hoz hasonlóan én is kihagytam, ez így jó, ahogy van.
Utolsó kommentek