Múlt héten végre esedékes volt a kedves születésnapja. Nem mondható el, hogy sűrűn érkezik el ez a pillanat, mindössze négy évente jelzi a naptár. Így aztán - a lehetőségekhez mérten titokban - nagy születésnapi bulit szerveztünk neki. Felmerült a kérdés, hogy mi legyen a menü? Amit az ünnepelt kért, ennyi emberre szinte lehetetlen feladat elkészíteni és jól tálalni. Ezt inkább megkapta vasárnap egy szolídabb ünnepi ebéd keretében. De ott volt talonban egy régóta dédelgetett vágyam, a sólet, méghozzá libával. Az ősszel direkt ilyen célra tettem félre az egyik legszebb libám a baromfiudvarból. Gondosan sózva, majd pácolva, füstölve, mostanra már kellőképpen meg is érett a hús, igazán kiváló alapanyag. Amikor néhány héttel később a húgom libája is készült, füstöltettem még egy marhanyelvet is, ez sem maradhatott ki belőle. A sólet akkor az igazi, ha jó ragacsos a szaftja, ezért a hentesnél szétnéztem, és a kínálatból választottam egy jókora darab marhadagadót is. Nem túl zsíros, de kellőképpen mócsingos-inas jellgű, pont erre a célra való. Disznóhúst egyébként sem akartam beletenni, még bántaná a liba szellemét, márpedig ilyet soha sem tennék :)

Az elkészült mennyiség  hatalmas, ám a sóletből keveset nem érdemes készíteni. Különben is, soha sincs belőle elég. Ráadásul másnap, harmadnap is enne még belőle az ember. Hívhatunk rá társaságot is. Fél kiló bab alá ne menjünk!

Hozzávalók (20-25 adag)
- 1.5 kg apróbb szemű bab (most 2/3-a fehér, 1/3-a tarka)
- 0.5 kg gersli
- 1 szép őszi liba combjai, szárnya, melle füstölve
- 1 füstölt marhanyelv
- 90 deka marhadagadó
- 3-4 fej vöröshagyma
- 1 fej fokhagyma
- 1 ek. libazsír /vagy kacsa/
- 1.5 ek. pirospaprika
- 1 doboz /400g/ hámozott paradicsomkonzerv
- só /csak óvatosan!/
- kb. 3 ek. liszt

A babot előző este beáztattam kb. háromszoros mennyiségű vízbe. Ugyanezt tettem a füstölt húsokkal is. Legalább 12 óra áztatás szükséges, ha kicsit több, annál jobb. Egyszer, például kora reggel, le is lehet cserélni a vizet. Ennyi előkészület szükséges és elégséges. Amikorra eljő az idő, daraboljuk fel a húsokat. Lehetőleg ne túl apróra, úgy 4-5 centis darabok a legjobbak. A libacombok esetében a csont végett ez nagyobbra is sikerülhet, de a marhadagadót ennél egy kicsit kisebre vágtam, a nyelvet pedig hosszában megfeleztem, és jó ujjnyi vastag karikákra szeltem. Ha van egy nagy lavórunk, abban először enyhén szórjuk meg a liszttel a babot, miközben rázogatjuk, hogy a liszt épp csak egy vékony rétegben egyenletesen tapadjon fel a babszemekre. Ha ezzel megvagyunk, óvatosan forgassuk össze a gerslivel és a húsokal. Felaprítjuk a hagymát és a fokhagymát. Nem kell túlzásba esni, bőven lesz ideje szétesnie, az pont elég, mint amikor a pörkölthöz készül. Kerítsünk egy megfelelő méretű, lefedhető edényt. Az igazi a cserép lenne, de ilyesmi ma már kevés háztartásban található, ekkora méretben pedig szinte sehol. Az ilyenhez célokra mindig a nagy kacsasütő edényt, alias II. Ferde Lajost használom.

Kezdjük hőkezelést a tűzhelyen: a libazsírt megolvasztottam, majd üvegesre pirítottam a hagymákat. Megszórtam pirospaprikával, hagyva, hogy oldódjon a színe, majd hozzáadtam a feldarabolt paradicsomot a levével, és egy adag vizet. Ha van pár deci jófajta fehér borunk erre a célra, ne sajnáljuk. Óvatosan adjuk hozzá a babos-gerslis-húsos keveréket, öntsük fel annyi vízzel, hogy bőven ellepje, és forraljuk fel. A sót ekkor még felejtsük el, a füstílt húsokból majdnem elegendő kioldódik majd! Eközben a sütőt melegítsük fel 140-160 fokra, ne többre. Amikor már jól átforrt, akkor helyezzük be lefedve a sütőbe. Bő 2-2 és fél óra múlva kell csak legközelebb ránézni. Ha valamilyen galádság folyamán elforrta volna a levét, akkor pótoljuk, illetve a liba koránál fogva már kicsit zsírosabb volt, ezért szedtem le a zsírjából is. Meg lehet /meg kell, úgysem birjuk ki/ ilyenkor kóstolni a szaftot is. Ha nem lenne eléggé sós, akkor pótoljuk. Úgy a legjobb, ha kiszedünk a szaftból 2-3 decit, abban feloldjuk a szükségesnek ítélt sómennyiséget, majd egyenletesen szétlocsolgatjuk a tetején. Ha lett volna az edényben hely, akkor még szívesen tettem volna bele tojást is. Az akkor az igazi, ha a sóletban fő meg, héjastól. Alaposan, több soron meg kell mosni, bő egy óra alatt a mindenféle esetlegesen rajtamaradt kórokozó garantáltan elpusztul! 

Ekkor már szép létszámú, éhező vendégsereg várta, hogy mikor lesz kész. A hangulatot a tejengő finom illatok is tovább fokozták,  többen érdeklődően odajöttek megszemlélni, sőt az elvetemültebbek kóstolni is szerettek volna. Miután sikerült megvédenem, visszatettem a sütőbe. Összesen 3 és fél óra csendes "sütés" szükségeltetik. Amint ez letelik, ellenőrizzük, hogy minden rendesen megpuhult-e /igen/. Lehet tálalni. Akár az edényből is, mindenki szed magának olyat, és annyit, amennyit kíván. Nem érdemes átszedni egy másik tálba, feleslegesen törnénk a puha babot. Ekkora mennyiség különösen grandiózus hatást tud kiváltani. Frissen sült, ropógós héjú kenyeret kínáljunk hozzá.