"Hurka, kolbász, szalonna, égig álljon halomba...". Egy régi jó mesében ez volt az állatok egyik versikéje /nem emlékszik valaki, hogy pontosan miben lehetett?/, én is szívesen szoktam mondogatni:). A disznótoros a tél egyik csalhatatlan jele, és nagyban hozzá is járul ahhoz, hogy magát a telet elviselje az ember. A disznótoros sütése nem tartozik a komolyabb kihívások közé. Ennek ellénére néhány alapszabályt be kell tartani, és akkor tényleg nem lehet elrontani. Ezek közül a legfontosabb: minden bélbe töltött belevalót alaposan szurkáljunk meg néhány centiméterenként, minden oldalon. Így sütéskor ezeken az aprpó lyukakon egyenletesen kiolvadhatnak a zsiradékok, elkerülhető a kirepedés. Menet közben én már nem szeretek szurkálni, az ilyenkor ejtett sebek már veszélyesek.
A sütésnél jóval nehezebb feladat a beszerzés manapság. Régebben vidéken az év ezen szakaszában egymást érték a disznóölések, és szinte hetente érkeztek a kóstolók. Ma már ezt a haladó hagyományt sajnos egyre kevesebben tart(hat)ják. Még 15-20 éve is szinte mindegyik magára valamit adó hentes kiváló hurkát, kolbászt tartott, ma már ez sem feltétlenül van így. Azért ha valóban megbízható az hentes, akkor legalább használható tippet tud adni. Nekem azonban most lényegesen egyszerűbb dolgom volt, az elmúlt pénteken nagybátyáméknál Dezsőnek meg kellett halnia. Annyira úri dolgunk volt, hogy már csak vacsorára kellett érkeznünk. Miután a töltött káposzta élményszámba menően finom volt, ennek megfelelően be is laktunk belőle. Ezen felül már csak az általam Mikulás alkalmából sütött almás-diós rétesre jutott erőnk, viszont a házigazdák figyelmességének köszönhetően egy takaros kis csomaggal távoztunk. Adott volt a vasárnapi ebéd, nincs is jobb a friss alapanyagnál. Ennek már csak a csirkék örülhettek jobban, ismét fellélegezhettek. Már sokadik hete.
A disznótoros akkor a legjobb, ha megágyazunk neki. Ez lehet savanyú káposzta vagy krumpli, esetleg mind a kettő, ki hogy szereti vagy éppen ahogyan épp kedvünk tartja /és természetesen egy kupica jóféle szilvapálinkával/. A krumplit elég csak meghámozni, a kisebbeket egészben lehet hagyni vagy félbe vágni, a nagyobbakat negyedelni, sózni, egy kissé kizsírozott edény aljára halmozni /így nem ég le, míg a disznótorosból kiolvad a zsiradék/, majd rá a különböző hurkák, kolbászok, húsok. Közepesen forró sütőben lefedve mennyiségtől függően kb. egy-másfél órát kell sütni, majd még kb. 20-30 percet lehet pirítani. Ha minden csillagzat jól áll, ekkorra a krumpli is átsül, a külseje megpirul egy kissé. Ha véletlenül mégsem, a disznótorost óvatósan vegyük ki, és meg 10 percet süssünk rá, ennyi idő már biztosan elég.
Miközben a hurkák sültek, libazsíron karamellizált cukorral, köménymaggal, édesköménnyel és egy kis borssal fűszerezett, citromlével és balzsamecettel megbolondított párolt fehérkáposztát is készítettem, savanyúság helyett ez is majdnem kötelezőnek mondható elem, egy kicsit ezzel is lazítva a ránk váró koleszterinbombát. Ne felejtsünk el bort kortyolni hozzá. Feketét, fehéret, tarkát, meg ne fogd a malac tehén farkát :) De ez már egy másik történet...
Utolsó kommentek