lorien

Tegnap este alig vártam, hogy hazaérjek, és újabb próbák alá vessem az új robotgépünk. Egyrészt rendkívüli módon kiváncsi voltam rá, milyen tészta készíthető vele, illetve a fagyigép és az azzal készíthető finomság is igencsak furdalta az oldalam. Azt hiszem, hogy az olyan egyszerű dolgok, mint akár a tészta, mostantól egészen más dimenzióba fognak kerülni, hiszen csupán attól függően, hogy milyen lisztet használok, mindig más és más ízre, állagra számíthatok, a bolti száraztészták egyenízének mostantól bealkonyult. És akkor még nem is beszéltem a tésztákba kevert különböző ízesítő-színező anyagokról, az egyszerű paradicsompürétől a medvehagymáig. Első alkalommal azonban nem cifráztam túl a dolgot, egyszerű tönkölybúza fehérliszt és teljes kiőrlésű keverékét használtam. Viszont a végeredmény nem teljesen maccheroni, méretre inkább a pennéhez áll közelebb. Legalábbis az első próbálkozás ilyen lett, mire kifőtt, bár erre már számítottunk akkor is, mikor láttuk, mi jön ki a gépből. Ez persze egyáltalán nem probléma. Az is érdekes, hogy a gépbe nagyjából olyan morzsalákos állagúra készített tésztát kell tölteni, mint mondjuk a kuszkusz /a gépkönyv hivatalosan durva zsemlemorzsát ír/. Először kétségeim voltak, hogy sikerül ilyenre készíteni, de követtük a használkai útmutatóban leírtakat, és még ha nem is tökéletes, de azért mindenképpen használható alapanyagot sikerült előállítani.

Hozzávalók (3 adag)
- 250 g tönkölybúza fehérliszt
- 150 g teljes kiőrlésú tönkölyliszt
- 4 tojás
- 2 csipet só

- avagy 500 g bolti száraztészta /a kisebb méretű penne vagy fusilli/

- 3 kisebb fej főzőhagyma
- 20-25 deka fehér spárga
- 1 ek. libazsír /vagy olívaolaj/
- 2.5 dl tejszín
- 150g gorgonzola (dolce)
- frissen vágott petrezselyem és kapor

A lisztet kimértem, összekevertem, a tojásokat felütöttem, és egy kis sóval kissé felvertem. Ahogy a gépkönyvben írva vagyon, a habverő segítségével kis fokozaton elkészítettem a tésztát, úgy, hogy folyamatosan adagoltam a liszthez a tojást. Néhány nagyobb csomó azért lett benne. Letisztogattam a habverőről a rátapad tésztát, és fél perc alatt ismét átdolgoztattam. Felszereltük a tésztaadaptert, és legyártottuk a tésztát. Nagyon tetszett, ahogyan dolgozott, ha jobban összeált csomó került bele, akkor lassabban, ha szép morzsalékosat kapott, akkor gyorsabban jött a pasta belőle. A méretre vágás is a kezelő(k) feladata. Ahogy Piros mondta a tésztáknak: "Ti mind önálló személyiségek vagytok!" :) Mert két egyforma nehezen található benne, éppen ez benne a jó.

Mire elkészültünk. felforrt a víz is. Sóztuk, beleszórtuk a tésztát, miközben gyorsan öszzedobtuk a szószt. Libazsíron megfuttattam a hosszában felcsíkoztt hagymákat és a 3 centisre vágott spárgát. Enyhén sóztam, felöntöttem tejszínnel, és pár percet pároltam. Mire a tészta al dente főtt (5-6 perc), a spárga is kellően megpuhult, beledobáltam a felkockázott gorgonzolát, és kissé megolvasztottam. Hozzáadtam a tésztát, megszórtam finomra vágott kapor és petrezselyem keverékével, összeforgattam, tálaltam.

A sok szép siker után most ismét egy kudarcról is be kell számoljak. Bár, ugye ennek lehet, hogy pont a nyúl volt az oka, nevezetesen vérnyúl lehetett. Persze könnyű saját amatőr hibáinkat az ártatlan házi rágcsálóra fogni. 

A dolog onnan indult, hogy Ízbolygó nyúlügyi ténykedései /ez is/ annyira felizgattak, hogy magam is  a tettek mezejére kellett, hogy lépjek. A nyúl az egyik kedvenc csemegém, gyerekkoromban sok nyulat tartottunk, így az asztalra is elég sokszor került. Később apósom is tartott, majd amikor felszámolta az állományt, néha szerzett valamelyik szomszédtól, de egyre ritkábban került terítekre. Most azonban végre sikerült felkutatnom egy megbízható forrást, bőven lesz még alkalmam kiköszörülni a legutóbbi csorbát. A nyúlhús sütése a bonyolultabb feladatok közé tartozik. A csirkénél nehezebben puhul meg, viszont hajlamosabb kiszáradni. Természetesen a hagyományos, szalonnával tűzdelt egészben sütés nem nagy ügy, viszont ebben az esetben szinte garantált a hús kiszáradása. A távozó húsnedveket pedig a közhiedelemmel ellentétben, nem pótolja a szalonnából visszaszivárgó zsiradék. Alapvetően persze sejtem, hol követtem el a hibá(ka)t, de mentségemre azt mégsem hozhatom fel, hogy most nagyon időre kellett összehoznom az ebédet, és kissé csúszásban voltam. A lényeg, a nyúl rágós is lett, és kissé ki is száradt. Ez így egyszerre ritkán fordul elő, nekem mégis sikerült összehozni. Dupla öröm. Így most a sült nyúlra nem is adok meg receptet, csak arra, ami sikerült.

vigyázat, a kép megtévesztő

Hozzávalók
- 1 vagy 2 db nyúl /1-1.5 kg-osak/

leveshez
- a nyúl belsőségei, máj kivételével, egyéb aprólékai, esetleg a fej
- 3 cs. közepes sárgarépa
- 2 cs. petrezselyemgyökér
- 2 kisebb zeller
- 1 karalábé
- hagyma, újfokhagyma
- 1 kisebb fej karfiol
- 1 kisebb csokor kapor
- kisebb csokor petrezselyemzöld
- 1 citrom
- 400 g házi tejföl
- 2 ek kukoricakeményítő

köret
- 10 cs. bébisárgarépa
- 5-6 deka vaj
- 2-3 deka nádcukor

- 1 kg újkrumpli
- fél kg. vajbab
- 3-4 fej újfokhagyma
- 2 fej főzőhagyma
- 1 ek. libazsír
- 2 babérlevél
- zellerzöld, zellerszár
- 1.5 deci fehérbor, esetleg rozé

A nyulak combajait, gerincét, esetleg máját süssük meg, a többi aprólékból pedig készítsünk levest. Érdemes a fejet is felhasználni. Egyrészt jó ízek és kocsonyásító anyagok főnek ki belőle, másrészt pedig, ha már egyszer úgy döntünk, hogy a húsevésről nem vagyunk képesek lemondani, akkor adjuk meg azt a tiszteletet az állatnak, hogy lehetőleg minden porcikáját felhasználjuk. Tehát az aprólékot hideg vízben feltettem főni, kevés sóval, haboztam, míg szükséges volt, majd egy órát bugyborékoltattam. A zöldségeket két részletben adtam hozzá, főzési idő szerint. A karfiolnak, újfokhagymának, hagymának elég kb. 10 perc, a répa, gyökér, zeller 15-20 percet is főhet. A végén behabartam házi tejfölben elkevert keményítővel, belefacsartam egy citrom levét, és megszórtam finomra vágott kaporral és petrezselyemzölddel.

A nyúlhoz stílszerűen nagyon jól illik a sárgarépa. Egyszer készítettem már vajon pirított bébisárgarépát, most annyiban másképp jártam el, hogy a megtisztított répákat először 3-4 perce fehérborecetes-sós vízben kissé előfőztem, és csak utána pirtítottam meg a vajon karamellizált cukorban. Illetve most egy kicsit bátrabban hagytam meg a répa zöldjéből.

A zöldbabos újkrumpli sem újdonság, csak kissé finomítottam a metóduson: először libazsíron futtattam meg a felkockázott újkrumplit és a 3-4 cm-esre vágott vajbabot, sóztam, felöntöttem másfél deci rozéval /a bor nagyon kellemes tónust ad neki, érdemes megpróbálni/, mellédobtam 2-3 babérlevelet. Félfövésben hozzáadtam a feldarabolt újfokhagymát, főzőhagymát, a zellerek szárát, majd a legvégén a finomra vágott zellerzöldet.

Végre! Örömmel jelentem, hogy új alkalmazottja, mit több, sous chef-je lett a konyhámnak. Nem akármilyen arisztokratikus vérvonal prominens képviselőjéről van szó, egy Kenwood Chef KM-416-os gép lett a kiválasztott. A bogarat még tavaly ősszel Fűszeres Eszter ültette a fülembe /avagy a szemembe, mert olvastam:)/, aki azóta is nagy megelégedéssel hasznalja a sajátját. Azért a döntés nem ilyen egyszerű, volt időm alaposan körbejárni a témát. A szempontjaim több főbb csoportra is voltak oszthatóak, úgy mint a megbízhatóság, robosztus felépítés, helyigény, bővíthetőség és persze nem utolsósorban az ár. Ez utóbbi alapján esett ki pl. a Kitchenaid, pedig tényleg szimpatikus dolgokat gyártanak. Philips, Moulinex, stb márkáktól nem nagyon láttam megfelelő komolyságú gépet. A Bosch-Siemens vonal becsülete már kitelt nálam egy ideje, igazából azonban nem is találtam az összes kritériumnak megfelelő gépet. Nézegettem a Krups komolyabb készülékeit is, náluk meglehetősen gazdag az alapfelszereltség, viszont később nem bővíthető.

A Kenwood régi megbízható márka. Igaz nem a legolcsóbb, de ha hosszú távra tervezünk /elég jó felhasználói tapasztalatokat olvastam a neten/, akkor talán megfizethető. A komolyabb Kitchen Machine készülékek mind tisztán fémalkatrészekből épülnek fel, ez reményt ad arra, hogy hosszú évekig valóban hibamentesen használható lesz. Nálunk fontos szempont a dagasztás, hiszen magunk sütjük a kenyeret /nem géppel, mert kovászolunk/, ez pedig a gyári adatok és mások tapasztalatai alapján is könnyedén megbirkózik két kilónyi tésztával. A honlapon kiegészítk garmadáját láttam, ráadásul ezek az ősrégi Kenwood gépekhez is használhatóak. Ez a filozófia tetszik nekem, hiszen látszik, nem arra terveznek, hogy a garancia-időt épp csak túléljék. Szerencsére még nem mindenhol a marketing uralja a tervezést, vagy legalábbis nem teljesen.

A most a Metro-ban kapható alapkészlet nem volt igazán szimpatikus, mivel nem igazán bővíthető. Figyelmem a KM-300-as széria felé terelgettem, itt már szinte az összes létező gyári kiegészítő használható, míg végül sikerült egy KM-416-os modellt kifogni. Ez erősebb motorral /750W/ szerelt, de még ugyanúgy 4.6 l keverőedénnyel dolgozik.

A kiegészítők terén aztán elszaladt velem a ló. A Kenwood konyhagépeihez alapban egy keverőtál, és 3-fajta keverőszár jár. Ehhez viszont egy üvegből készült turmix-feltét is volt a csomagban /jeget is zúz!/, így rögtön felszabadul egy újabb hely, a turmixgépem el tudom ajándékozni. A listát böngészve azonnal kiszúrtam a fagyigépet. Régi vágyam, hogy saját készítésű fagylalt kerüljön az asztalra, mostantól az egész nyári gyümölcsszezont kipróbálhatom. Így vélhetően fagylalt-receptek garmadája fog megjelenni a blogon. Ma egy epres változattal fogok kísérletezni. Aránylag sűrűn eszünk tésztát is, ezért rendeltem egy tésztakészítőt is. Alapban egy maccheroni rigati feltét jár hozzá, ezért rendeltem egy rakat másfajtát is, ezek sajnos még nem érkeztek meg. Mint ahogyan a kekszkészítő sem.  Piros nagyjából egy éve még azzal hülyített, hogy ha így haladok tovább, akkor magam fogom őrölni a lisztet is. Nos, ez most egy lépéssel közelebb került, vettem ugyanis gabonaőrlőt. Lesz majd mindenféle gabona-, csicseriborsó-, sárgaborsó-, hajdinaliszt és ki tudja még milyen, mint ahogy fűszerek őrlésére is alkalmas. Sőt, azt írják, kávédarálásra is, de nem hiszem, hogy az Iberital darálómnál jobb lenne a végeredmény, még ha kúpos őrlőfeje is van. A konyhai munkák gyorsítására rendeltem szeletelő-daraboló feltétet is, sajnos még erre is várnom kell. A pürésítő viszont megérkezett, nagy hasznát fogom venni. Mindenféle zöldségpüré készíthető majd vele, de a paradicsom és a gyümölcsök esetében is kiválóan használható. Szerintem jó lesz fagyikészítéskor is, bízom benne, hogy még a szamóca magját is elválasztja. Ha nem, nem. Sokan húsdarálót is rendelnek hozzá, nekem viszont ez /most/ nem szükséges. Amikor mód van rá, úgyis késsel aprítok, ha pedig mégis SOS kell, van egy régi megbízható gépem, amelyet a legfelső polcon tartok, akkor elő lehet venni. Esetleg, ha az elromlik, el lehet még gondolkozni rajta. Mint ahogy most még erősen szemezgetek egy gyümölcscentriugával is.

Tegnap gyorsan felavattam, 1.2 kg-nyi kenyértésztát dagasztattam vele. Látszott, hogy ez a mennyiség gyerekjáték a gép számára. Hétvégén viszont komolyabb feladat elé állítom, az igazi jó brióstészta dagasztása kézzel nem a leghálásabb feladat, ezt eddig be sem vállaltam. Most majd dolgozzon, Őlordsága!

P.S. A Kenwood honlapján mindenkinek érdemes saját országát választani /ahol lakik/, mert mintha országonként eltérő lenne a gépek számozása.

Már esett szó a blogban a konfitálásról, de ez mégis megér egy újabb posztot. A BL-döntő apropóján kis csapatunknak ismét alkalma nyílt egy kis dőzsölésre, és bár maga a mérkőzés mindannyiunk számára kissé érdektelen volt a résztvevők okán, egy jó lakomát miért is ne csaphattunk volna. Már csak azért is, hogy tartsuk a szokást :). A sertésoldalas pedig ekkorra több irányból is támadott. Még esztergomi látogatásunkkor házigazdánk is emlegette az egyik vendéglőt, ahol igen kiválóan készítik /az elmondások alapján konfitált lehet az is/, és Piros is többször az értésemre adta, hogy márpedig oldalast is kéne záros határidőn belül készíteni. Ennél jobb alkalom nem is kell. Előző reggel beállítottam hát kedvec hentesemhez, és közöltem vele a tényállást. Hogy egy egész oldalas kéne. Bement a hűtőkamrába, a vállán hurcolva kiballagot egy szimpatikus darabbal, kissé megtisztította, megkérdezte, hogy félbevágja-e. Isten ments! Hazaballagtam a zsákmánnyal, és nekikezdtem a munkának.

Hozzávalók /6-8 adag/
- 1 egész sertésoldalas /~2.5 kg/
- nagyszemű só, egész feketebors, koriandermag, köménymag
- 1.5 kg sertészsír

köret
- 1 nagy frissen sült kenyér
- 4 fej újfokhagyma
- 4 fej főzőhagyma
- 1 nagyobb karalábé
- 500g barna champion
- 4 cs. sárgarépa /közepes/
- 3-4 ek. libazsír
- só, bors

Mozsárban a sóval együtt /így könnyebb/ összetörtem a fűszereket, és bedörzsöltem vele az oldalast. Lefóliázva betettem a hűtőbe jónéhány órára. Este, mikor hazaértem, előbányásztam, és felvágtam minden  minden második csontnál, de az egyes darabokat hosszában meghagytam. A kacsasütő edény aljában egymás mellett szorosan elhelyeztem a darabokat, majd épp csak megolvasztottam egy edényben a zsírt, és felöntöttem annyival, hogy mindenütt éppen teljesen légmentesen lefedje. 130-140 fokra előmelegített sütőbe helyeztem, majd kb. 25 perc leteltével visszavettem a hőmérsékletet kb. 80 fokra, és további négy és fél órát hagytam benn. Mire kész lett, már éjfél körül járt az idő, az erkélyen kezdett is hűvös lenni, ezért kiraktam. Reggelre szépen megdermedt a zsír, estig a hűtő aljába tettem /épp befért/.

Este csak kiszedtük a húsokat, amennyit úgy láttam, hogy elfogyhat /kis rátartással, de egyébként fejenként egy darab elég a nagyevőknek is/, óvatosan lekapargattuk róla a zsírt, tepsibe raktuk. 270 fokos sütőben bő 20 perc alatt átmelegedett, és a teteje ropogósra pirult. Addig a köret is elkészült. Vagy az kicsit késett volna? :)

A tavaszi zöldségek íze wokban nagyon jól megmarad, ráadásul abban nagy mennyiségben is elkészíthető, ezért nem volt kérdéses az elkészítés módja. Minden zöldséget külön csoportokba vékony szálasra /a gombát vékony szeletekre/ felvágtam, majd tűzforró wokban kevés libazsíron megpirítottam. Természetesen minden zöldséget külön-külön, volt olyan, amit több menetben. Ugyanis, ha túl sok anyag kerül egyszerre a wokba, akkor nem működik jól. Visszatérve a wokhoz, ha kissé ropogós marad benne a zöldség, az kifejezetten előnyös. A pirítás végén minden adagra frissen tekertem tarkaborsot, sózni félidőben szoktam. A gombát csak a legvégén készítettem el, ekkora mennyiséget szintén két adagban. A wok-os zöldségek mellett kovászos uborkát is kínáltam, az oldalas ugyancsak megkívánja. Jófajta sauvignon blanc-t kortyoltunk hozzá.

A desszert sem maradt el, Piros remekelt egy nagy tálca házi krémest. Így telt hát a BL-döntő, a meccs valójában lényegtelen volt, nem is nagyon emlékszem egy momentumra sem, talán a végén a büntetőrúgásokra, de arra is csak igen haloványan.

update 1: életem legfinomabb oldalasa volt, valószínűtlenül puha, omlós és szaftos

Egy ideje már grillszezon van. Új szomszédok érkeztek a házba, így Pirossal április közepén elhatároztuk, hogy Pünkösd hétvégéjén egy szezonnyitó grillpartit rendezünk az új lakók tiszteletére. Ebbe végül mindössze annyi szépséghiba csúszott, hogy az új lakók addig bíbelődtek a felújítással, hogy csak egy héttel ezután költöztek be, így lemaradtak a rendezvényről. Annyi baj legyen:).

Esténként még hűvös tud lenni, de ezen kellő külső és/vagy belső védelemmel könnyen úrrá lehetünk. Magyarán, igyunk pálinkát. A csevaphoz (csevapcsicsa, csevapcsicsi, stb. neveken is előfordul) authentikusan úgyis azt /is/ isszák. A csevapot szerb eredetű ételnek tartják, és ők tényleg egészen kiválóan készítik, de gyakorlatilag az egész balkánon előfordul, valószínűleg a török konyhához is köthető. A lényeg, hogy mint sok más ételt, ezt is minden nép a magának vallja, és ez így van jól. Viszont ha maradunk a szerb vonalon, és miért ne tegyük, akkor bátran használjunk bele birkahúst /a török csak ezt használ/. Mert anélkül nem csevap a csevap. Érdemes birkacombot vásárolni, ha kellőképpen megtisztíjuk a faggyútól, akkor nem lesz kellemetlen íze, ezzel szemben finom lesz. A legjobb, ha a sertés, marha és birkahúsok egyenlő arányban vannak benne jelen. Szégyen szemre most daráltam a húst, sajnos nem volt időm 3 kilónyi húst késsel felvagdalni, bár azt hiszem, hogy ezt rajtam kívül csak néhány hasonlóan az őrültség és a maximalizmus határmezsgyéjén egyensúlyozó kifogásolja.

Hozzávalók /kb. 9-10 személyre/
- 1 kg birkacomb
- 1 kg marhacomb
- 1 kg sertéslapocka
- 3 fej vörös- esetleg főzőhagyma
- 1 fej fokhagyma
- 2-3 tk őrölt pirospaprika
- fél maréknyi egész feketebors
- só
- 1 kk szódabikarbóna /ez igenis kell bele, mert jól lazít, a szerbek is tesznek bele, de nem többet/

köretnek
- ajvár /ilyenkor még jobb a bolti/ esetleg házi, nem túl sós paprikakrém
- fejenként 1-1.5 fej vörös(főző)hagyma
- kenyér
- pálinka

Szóval, a húst az inaktól, faggyútól megtisztítottam, csíkokra vágtam, és a legnagyobb fokozaton ledaráltam. A vöröshagymát és a fokhagymát finomra vágtam, amennyire csak lehet. Mozsárban finomra zúztam a borsot. Az összes hozzávalót összedolgoztam a vegyes darálthússal. Ha van rá mód, legalább 2-3 órát pihentessük, sokkal jobban öszzeérnek az ízek. Addig rakjunk nagy tüzet, hogy kellően szép parazsunk legyen. Egy kisebb adag birkahúsmentest is készítettem, életem párja nem rajong a birkáért, bár végül abból is jóízűen evett:).

Szépen kikészülődtem a tűzhöz, kihurcoltam mindent kelléket, hozzávalót, természetesen az italokat is. Amikor minden vengdég megérkezett, ujjnyi vastag hengereket formáztam a masszából, egyszerre csak annyit, amennyi felfért a rácsra, majd felpakoltam őket, és minden oldalukat megpirítottam. Finomra vágott hagymával, ajvárral és jófajta pálinkával fogyasszuk. Avagy jófajta borral. Más nem kell hozzá, garantált a kellemes hangulat.

A piszke hamarosan aktuálissá válik, igaz, nekem ez nemrégiben készletgazdálkozdási okokból lett az, hiszen a fagyasztóban még lapult néhány adaggal. Az ötletet a Szakácsok Könyvében szereplő citromtorta adta, ám a tésztát és a krémet kicsit átvariáltam. Sajnos az utolsó pillanatban derült ki, hogy nincs elég vaj otthon, így biztonsági okokból a krémet 2-3 zselatinlappal fixáltam, bár lehet, hogy így is megkötött volna. A végeredmény így is nagyon finom lett, néhány óra leforgása alatt az egész elfogyott.

Hozzávalók
- kb. 300-330 g pâte brisée alapnak
- 4-500 g piszke
- 1.5-2 dl fehérbor
- 1 rúd bourbon vanília
- 2 szem kardamon
- 150-200 g nádcukor
- 4 nagy tojás /5 kisebb-közepes/
- 300 g vaj /nekem csak 200 volt, így 3 zselatinlap került még bele/

Először kisütöttem a torta alapjául szolgáló tésztát. A 26 cm-es tortaformát sütőpapírra raktam, késsel körbehúztam, de nem vágtam el. Kb. 3-4 cm távolságot tartva éles késse körbevágtam /lehet ollóval is/, majd 2 cm-ként sugárirányban bevagdostam a jelölésig, így a papírt pont fel lehet hajtani a formában lévő tésztán. A belső kört több helyen átlyuggattam késsel, biztosítva a szellőzést. A formát kivajaztam, a tésztát kinyújtottam kb. 35-36 cm átmérőjű kör alakúra. Óvatosan belehelyeztem a formába /a tésztát kézzel is lehet még utóformázni, vagy a szakadást foltozni/, a tetejét egyenesre vágtam. Ráhelyeztem a papírt, és erre öntöttem kb. fél kilónyi fehér szárazbabot. Így a tészta sütéskor nem fog hólyagosodni, illetve megemelkedni /egy kicsit fog, de utána a bab súlyától fogva kíméletesen visszasüllyed/. 200 fokra előmelegített sütőben kb. 20-25 perc alatt aranybarnára sütöttem. Amíg kihűlt, félreraktam.

A piszkéket felöntöttem fehérborral, hozzáadtam a cukrot, a kikapart vaníliarúd belsejét, és a mozsárban finomra tört kardamon magokat. Szinte épp csak megforraltam, hogy a piszkék enyhén megrepedjenek, és egy kis édességet magukba vegyenek, de még ne főjenek szét. Hidegvizes fürdőben kihűtöttem, leszűrtem. 4 tojást felvertem, de óvatosan, hogy ne legyen túl habos, hozzáadtam a leszűrt léhez, és folyamatos keverés mellett elkezdtem gőzfürdő felett melegíteni. Addig kell folyamatosan kevergetni, míg besűrűsödik, de még nem csapódik ki, ha lehetőség van a mérésre, 82-84 fokot kell elérni. Ezután hűtsük vissza 60 fokra /ez fontos, a vaj és krém állaga miatt/, és turmixgépben vagy botmixerrel kevergetve kis adagokban adjuk hozzá a kockára vágott szobahőmérsékletű vajat. Ekkor adtam hozzá a kissé előáztatott zselatinlapokat is, de ha van elég vaj, akkor ez kimaradhat:). A krémet hűtsük szobahőmérsékletűre. Addig a egyenletesen a formába helyeztem a piszkéket, a legszebbeket meghagyva a tetejére dekorációnak. Óvatosan beletöltöttem a krémet, a tetejét habkanállal elsimítottam, és 2 órára hűtőbe helyeztem, hogy a krém teljesen megszilárduljon.

Ez most egy technikai jellegű poszt lesz, hiszen ezt a tésztát igen sűrűn használjuk, tulajdonképpen egyfajta omlós, vajas, enyhén édes-sós tésztáról van szó. Leginkább torták alapjaként használatos. A Szakácsok Könyve azt javasolja, hogy víz helyett tejet használjunk, és tegyünk bele egy tojássárgáját, akkor sokkal ropogósabb lesz a végeredmény. A tanácsot megfogadtam, és lőn, ismét igazuk volt, azóta mindig így csinálom én is.

Hozzávalók /4 db 26 cm-es tortához elegendő, ha peremes, akkor csak 3/
- 375 g szobahőmérsékletű vaj
- 100 ml szobahőmérsékletű tej
- 2 tk só
- 2 tk (por)cukor
- 500 g liszt /tönkölybúza fehérliszt bevált/
- 1 tojássárgája

Ha csak fél adagot készítunk, akkor is bele lehet tenni egy tojássárgáját, esetleg egy gondolattal több lisztet tegyünk bele. Természetesen a többi mennyiséget felezve. A maradék hűtőben 1 napot elvan, de fagyasztható is.

A tejben feloldjuk a cukrot és a sót. A vajat fakanállal vagy géppel dolgozzuk enyhén krémesre a tojássárgájával, majd folyamatos kevergetés közben csorgassuk bele a tejet. Ha már nagyjából sikerült eldolgozni, apránként adjuk hozzá az előzetesen leszitált lisztet. Ha nagyjából összeállt, 1-2 perc alatt gyors mozdulatokkal kézzel gyúrjuk össze, csomagoljuk fóliába és hűtőben pihentessük legalább 2 órát.

Felhasználáskor a szükséges mennyiséget nyújtsuk ki a kívánt formára, helyezzük a sütőformába és villával szurkáljuk meg.

* update 1, javaslat: a maradékot adagonként fagyasszuk le

A piacon sikerült végre olyan zsenge spárgát kapni, amelyet nem kellett hámozni sem. Igaz, ehhez ki kellett őket válogatni, de a lényeg, hogy lehetőség volt rá. Közvetlenül a termelő árulta, és még kóstolásra is volt lehetőségem, jól nézhettem ki, miközben hosszasan válogatom és közben ropogtatom a zöld spárgát.. Azonmód eszembe jutott, hogy annak idején a Szakácsok könyvét lapozgatva láttam spárga-terrint. Ezzel a kiváló alapanyaggal pedig lehetne valami hasonlót kezdeni. Ott kecskesajttal dolgoznak, nálunk ezt nem mindenki szereti, ezért úgy döntöttem, hogy juhtúrót fogok használni. Ez is markáns, és az állaga pont megfelelő a terrin készítéséhez. Már csak a külső borításnak való zöldet kellett kitalálni. Az eredeti recept mángold leveleket használ e célra, ilyet sajnos nálunk nem árultak a piacon. Ekkor jött a képbe a spenót. Felkerestem a spenótos-emberem, aki pont egy nagyobb levelű fajtát is árul mostanság. Nem vagyok botanikus, de gyanítom, hogy valójában a kerti labodáról van szó, amelyet tévesen spenótnak is neveznek, igaz nem alaptalanul, hiszen az íze valóban kísértetiesen hasonló. Ebből vettem egy kisebb adagot, tőlem szokatlanul sikerült annyira alaulméreteznem a mennyiséget, hogy a végén kevés lett. Persze nem kellett volna feltépkedni a levelek erezetét, a lényeg, hogy emiatt egy napot csúszott a beburkolás, de legalább jól összeértek az ízek.

Hozzávalók /kb. 30 centis sütőformában/
- 34-38 szál zsenge zöld spárga
- kb. 900-1000 g juhtúró
- 1 fej újfokhagyma
- 1 kisebb fej főzőhagyma
- 35-40 deka kerti laboda vagy annyi mángold levél, amely teljesen fed mindenhol
- 1 kisebb csokor kapor
- 10 deka ricotta
- 5 cl tejszín
- csipet só
- balzsamecet a tálaláshoz
- só, fehérborecet a spárga és a levelek abálásához

A spárgák alját vágjuk le, és ellenőrizzük, hogy ne legyen fás a szára. Ha kellően hajlékony az egész szár, szinte puha, akkor jó. Készítsünk egy takaros spárgaköteget, két helyen is megkötözve. A felső kötésból még egy kis fület is ki lehet alakítani, úgy könnyebb lesz a forró vízből kiszedni. Egy edényben forraljunk annyi vizet, amennyi nagyjából a spárgafejekig fog érni. Ha felforrt sózzuk, adjunk hozzá egy kevés fehérborecetet. Ebben 3-4, maximum 5 percig abáljuk a spárgákat, majd szedjük ki, várjuk meg, míg kihűl. A spárgafejeket vágjuk le, és tegyük félre.

A juhtúrót villával törjük egyneműen krémesre, egyenletesen dolgozzunk el benne egy fej finomra vágott újfokhagymát és egy fej szintén fiomra vágott főzőhagymát /ennek még nem annyira erős az aromája/. Sózni nem kell, magától is elég sós általában. Egy sütőformát béleljünk ki fóliával. Tapasztalatom szerint a legjobb választás a beáztatott celofán. Habkanállal kenjünk alulra egy vékony réteg juhtúrót, majd egy rétegben fektessük egymás mellé szorosan a spárgasípokat. Ha nem ér végig, akkor lehet méretre szabni egy másikból. Újabb sor juhtúró, újabb sor spárga. Célszerű most a másik végétől indítani a hosszú sípokat, jobb lesz a terrin tartása /a téglát is így rakja a kőműves/. Addig folytassuk a rétegezést, míg elfogy a spárga, és legfelülre kerüljön egy adag juhtúró.Hajtsuk vissza a fóliát, és néhány órára tegyük a hűtő leghidegebb zugába.

Én biztonsági okokból egy másik ugyanolyan formát béleltem ki a levelekkel, de úgy tapasztaltam, hogy ha nem túl lágy a juhtúró, akkor kellő pihentetés után a terrin megtartja a formáját. Tisztítsuk meg a leveleket, és enyhén fehérborecetes sós lében egy percig abáljuk, majd résmentesen béleljük ki a sütőformát úgy, hogy bőven lógjanak ki a levelek, amelyeket ha a végén visszahajtunk, teljesen fedni fogják a terrint /elővigyázatosságból egy fóliával is kibéleltem a formát a levelek alatt, nehogy a levelek feltapadjanak/. Most jön a kritikus pillanat, hámozzuk ki a fóliából a terrint, és óvatosan csusszantsuk bele a levelekkel kibélelt formába, hajtogassuk vissza a leveleket, és 1-2 órára tegyük hűtőbe. Tálaláskor megvizezett, borotvaéles pengéjű késsel szeljük 1-1.5 cm vastag szeletekre. Ha marad ki juhtúró, akkor azt, ha nem, akkor 10 dekányi ricottát egy csipet sóval keverjünk krémesre a tejszínnel, dolgozzunk el benne finomra vágott kaprot, és óvatosan forgassuk bele a spárgafejeket. A terrint a spárgafejekkel, jó minőségű balzsamecettel és finomra vágott kaporral tálaljuk.

Lassan vége a tavasznak, és beköszönt a kora nyár. Többek között ezt jelzi a bodza tömeges virágzása is. Nem nagyon szoktunk szörpöket iszogatni, de a bodzaszörppel (és a málnával) szeretek kivételt tenni. Azon felül, hogy finom, a bodzaszörp házilag elkészíthető úgy is, hogy még valamennyire egészséges is legyen. Igaz ez a sok méz miatt drágább, és a vonalaknak ettől függetlenül akkor sem tesz jót, de néha tehetünk kivételt. /hehe, néha :)/ 

A hétvégét Szegeden töltöttük, és szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy már mindenhol tömegével virágzik a bodza, ha tenni akarok valamit az ügy érdekében, akkor nincs sok időm. /1-2 hét persze még biztosan van, nálam ez tipikus pánikreakció/. Enyhén másnaposan szépen lassan kocsikáztunk hazafelé, és egyszer csak, az úttól kellő távolságban megpillantottam egy hatalmas bodzást. Természetesen -most sem okozva csalódást- azonnal becserkésztük, és megállapítottuk, hogy ebből bizony szüretelni kell. A csomagtartóban szerencsére mindig van egy összecsukható láda, abba kezdtük el szedni, jó negyedig megrakva. Így meg lett a vasárnap délutáni-esti program :).

Hozzávalók
- 1 db 5 literes dunsztos üveg
- 50-70 bodzavirág fej
- 500 g barna nádcukor
- 500 g "fehér" nádcukor - kb. 1.2 liter víz
- kb. 2.5 kg méz /ha van rá mód, a fele legyen akácméz/
- 5 citrom leve
- 5 citrom
- 12-15 g citromsav (szilárd)

Forraljunk vizet, oldjuk fel benne a cukrot, és hűtsük vissza kb. 30-35 fokosra. Addig a bodzafejeket óvatosan mossuk meg, úgy hogy a lehető legtöbb virágpor maradjon benne (ha biztos helyről van, el is hagyható a mosás), majd a virágokat vágjuk le az ernyő szárairól. Lehetőleg közvetlenül az üvegbe. Akkor már elegendő a virág, ha az üvegben kissé megnyomkodva legalább a feléig felér. A cukros vízből vegyünk ki egy keveset, oldjuk fel benne a citromsavat, öntsük vissza. Facsarjuk ki 5 citrom levét, ezt is adjuk hozzá, majd keverjünk el benne kb. 2 kg mézet.  5 alaposan megmosott citromot karikázzunk fel, és dobáljuk a bodzavirágok tetejére, majd öntsük fel a cukros-mézes sziruppal. Ha kevésnek bizonyul, öntsünk a tetejére még mézet. Külön tartósítószer nem szükséges, elegendő cukor és citromsav van a szörpben, az tartósít. A barna nádcukorral kapcsolatban kissé szkeptikus voltam, aggódtam, hogy túlzottan sötét lesz majd végül a szörp, de megérte kockáztatni, a citromnak és a citromsavnak köszönhetően gyönyörű aranysárga lett a végeredmény.

Az üveget fedjük le, helyezzük hűvös helyre, naponta néhány alkalommal alaposan keverjük meg. 3-4 nap elteltével szűrjük le, és azonnjal zárjuk palackba, lehetőleg légmentesen, azaz töltsük csurig az üvegeket.

Bodzaszörp máshol

http://dibbuk.blogter.hu/?post_id=165377
http://joliejulie.blogspot.com/2007/05/bodzaszrp-bodza-dicsrete.html
http://www.edenkert.hu/cikkek/elet-mod/bodzaszorp-recept-suritmeny/
http://www.boon.hu/engine.aspx/bodzaviragle/t/page/boon-article-detail-page/cn/boon-news-ed08-20051017-015057/dc/im:all:recipe-drinks/ag/im-mon
http://receptek.freeblog.hu/archives/2007/06/25/Bodzaszorp/

A henteshez a "csak semmi cicó!" jelmondattal érkeztem, rámutatattam  a legszebb karajra. Csonttal, szűzpecsenyével egyetemben. 2 kiló nyócvan. Nincs nagyobb? Akkor ezt kérem! :) A tervem megvalósításához nagy karaj szükségeltetett, azt találtam ki, hogy az időszaknak megfelelően, pikáns tavasz végi zöldfűszeres zöldséges töltelékkel pakolom meg. Hosszú távra is terveztem, jó hideg hűtőben 5-6 napig is eláll, és hidegen sokkal jobb, mint a felvágottak. Járulékosan a csontjából kiváló leves főzhető, tarjával és friss zöldségekkel elsőrangú csorba lett belőle, jobb is mint a linkelt posztban szereplő. És akkor még nem beszéltünk a szűzpecsenyéről, amelyet nem bonyolítva, csak a maga egyszerűségében készítettem.

Hozzávalók
- 1 rövidkaraj
- só, bors, cayenne bors
- 1 fej zsenge karalábé
- 1 nagyobb fej főzőhagyma
- 2 nagyobb fej újfokhagyma
- 1 közepes csokor petrezselyem
- 1 kisebb csokor kapor
- 2 ek libazsír /vagy valamilyen más/
- 3-4 ek. száraz fehérbor

- 10-12 szál zsenge zöldspárga
- só

- 1 kg újkrumpli
- 20 deka zöldborsó /ez még mirelit/
- 1 csokor petrezselyemzöld
- só, bors
- 1.5 dl száraz fehérbor
- 1 ek libazsír

A karajt kicsontoztam, és lehetőleg mindig fix távolságot tartva csiga vonalban éles késsel felvágtam, tulajdonképpen egy nagy téglalappá lehetett így kihajtogatni. A feladat nekem csak erős közepesen sikerült, még lehet mit gyakorolni. A hagymákat, és a karalábét finomra vágtam, és libazsíron megpirítottam. Közben sóztam, borsoztam, meglocsoltam kevés fehérborral. Amint elforrta az összes levét, finomra vágott petrezselyemzölddel  és kaporral szórtam meg. Amint a zöldfűszerek kissé összestek, levettem a tűzről és kissé kihűtöttem. Addig a karajt kihajtogattam, fűszereztem sóval, cayenne borssal és frissen őrölt tarkaborssal. A tölteléket egyenletesen elterítettem rajta /a legvégeit kivéve/, felgöngyöltem, körbetekertem cérnával, hogy tartása legyen. Serpenyőben libazsírt hevítettem és magas hőmérsékleten minden oldalát megpirítottam. Csak ekkor sóztam kívül, libazsírral kikent tepsibe raktam, és kb. 195 fokra előmelegített sütőbe raktam. Az első egy órában alufóliával letakartam. A közepes karaj sütéséhez szükséges idő úgy számolható, hogy 450g-ként 30 percet számítunk, plusz 20-25 perc /ha nincs előpirítás, akkor 30/. Ennek megfelelően, egy óra leteltével 4-5 perc alatt átpirítottam a megborsozott szűzpecsenyét, sóztam, és azt is a sütőbe tettem a karaj mellé, úgy 20-25 percere. A fólia ekkor már nem szükséges. A sütés végeztével 15-20 percet pihentessük, mielőtt szeletelni kezdjük.

A spárga teljesen véletlenül keveredett a menübe. A hétvégi piacolás alkalmával kivételesen zsenge zöld spárgát sikerült kifognom, egyáltalán nem volt fás a szára, akár nyersen is fogyasztható. Persze határozott terveim voltak vele /erről majd egy későbbi posztban/, de szokás szerint kissé túlvásároltam magam, így a maradékot elsütöttem -szó szerint- köretként. Megmostam, a legvégeit levágtam, enyhén sóztam, és a szűzpecsenyével együtt helyeztem a sütőbe. Kb. 25 perc sütést kapott, úgy időzítve, hogy minden egyszerre legyen kész. A spárga így teljesen roppanós maradt, életem párja szerint még kissé nyers is, de szerintem meg pont így jó. Érdemes megpróbálni /35-40 percnél tovább semmiképp nem érdemes sütni/!

Az eredetileg tervezett köret borban párolt zöldborsós petrezselymes újkrumpli volt. Ez sem maradt el :). Az újkrumplikat  alaposan lecsutakoltam, ezzel nagyjából le is jött a héja. Már a múltkor is írták a kommentelők, hogy botorság leszedni a héját. Ezzel egyetértek, de csak, ha teljesen megbízható forrásból van a krumpli, akkor. Sajnos felénk ilyen továbbra sincs, ahhoz még korai az időpont, viszont nehéz /lehetetlen/ ellenállni a csábításnak. Libazsírban megfuttattam, sóztam, felöntöttem másfél deci fehérborral, és szép csendesen tűzön megpároltam, Amikor kezdett puhulni, hozzáadtam a mirelit borsót, 8-10 perc múlva megszórtam emberes adag vágott petrezselyemzölddel, és óvatosan összeforgattam. Ezzel kész is. Lehet tálalni. Apropó, tálalás. A pecsenyelevet szűrjük le, és -mintegy- mártásként kínáljuk.