Ezer köszönet gasztronautának, aki a csorbával útmutatást adott a kovászos uborka levének hasznosításához. Természetesen magában is meg lehet azt inni, bár én ezt kevésbé preferálom, ám, ha egy rendesen átdorbézolt éjszaka után egy ilyen levest (inkább egytálételt) fogyasztunk, az állapotunkban garantálható javulás következik be. Így történt ez velem is (á, dehogy, úgyis letagadom!), jóbarátom múlt pénteki esküvője, pontosabban az azt követő, reggelig tartó mértékletes szeszfogyasztás következtében a késő délutáni ébredezést igencsak elgyötörtönen éltem meg. Szerencsére fejfájás nélkül megúsztam, így félig harcképes maradtam. Ezt valószínűleg csak annak köszönhetem, hogy reggelre már bukósisakban ittam a fröccsöt. Van róla fotódokumentáció is, nincs ezen mit szépíteni.
Szombat délután lévén minden normális bevásárlóegység zárva, így kénytelen voltam a tuskóba menni húsáruért (ez nálam bizalmi kérdés, rendesen ezért járok henteshez). Vettem egy bő másfél kilós (1.7) tarjadarabot, csonttal együtt, és 25 deka kolozsvári szalonnát. Ez utóbbi nem volt épp makulátlan, de még ez tűnt a legjobbnak a felhozatalban. Anyósomnál szereztem zellert, répát és gyökeret. Karalábét is szerettem volna, de ezt épp nem tartott az üzlet, így jobb híján egy hirtelen ötlettől vezérelve vettem egy közepes patiszont. Ez utóbbi igen jó lett bele. Karalábé helyett is :)
Az ügymenet szinte magától ment, amennyire lehetett, felkockáztam a szalonnát (inkább csak felcsíkoztam), és a tarját is körömnyi méretűre kockáztam a csontozás után. Egy fej vöröshagymát is felaprítottam. A szalonnát kiolvasztottam, megpirítottam, egy kis frissen őrölt borsot pattogtattam rajta, majd jött hozzá a tarja, a csont és a hagyma. Addig pirítottam, míg a hús kifehéredett, nagyon enyhén sóztam, mert az uborkalé is sós, és ráöntöttem egy pohár fehér bort. Egy pohárkával a szakácsnak is járt, igncsak morálnövelő tud lenni. Lefedve csendesen pároltam jó húsz percet. (ti. a húst, nem a bort, vagy a morált.) Addig megtisztítottam a zöldségeket (3 répa, 2 közepes zeller, 1 gyökér), és ahogy sikerült, felaprítottam, de a tököt külön tettem, annak 10 perc fövési idő pont elég. Ezen a ponton előszedtem a kovászos uborkás edényt, és jó másfél liternyi levet a fazékba kanalaztam, és beledöntöttem a zöldségeket. Negyed óra múlva a patiszon felét is (az egész túl sok lett volna), és az egyik zeller összes értékelhető szárát 3-4 centis csíkokra aprítva. Amint kezdett a tök is puhulni, előszedtem a kenyérpirítót, és fejenként 3 pirítóst gyártottam, ez elengedhetetlen kellék. Közbenb találtam a hűtőben egy szavatossági ideje vége felé járó joghurtot, beledöntöttem a levesbe, majd egy fél literes tejfölt is utána küldtem, és óvatosan eldolgoztam. Egy csokor petrezselyemzöldet és pár szál kakukkfüvet vágtam hozzá, összeforraltam, és már neki is estünk. Szinte elvette a másnaposságot (vagy aznaposságot?).
Lehetne bele friss kaprot is vágni, de a húgom mostanában nem annyira kedveli, ezért most eltekintettem tőle. A babérlevél is jó neki, de az meg elfogyott. Külön öröm, hogy megúsztam sebesülés nélkül a főzést. Cseppet sem volt bizonytalan a kezem, de talán az elfogyasztott pohárka bor is segített valamit.
Ez az ízvilág máskülönben még gyerekkoromból volt ismerős, jó volt újra felfedezni. Csak ezért muszáj leszek még egy adag kovászos uborkát készíteni :)
Utolsó kommentek