A henteshez a "csak semmi cicó!" jelmondattal érkeztem, rámutatattam a legszebb karajra. Csonttal, szűzpecsenyével egyetemben. 2 kiló nyócvan. Nincs nagyobb? Akkor ezt kérem! :) A tervem megvalósításához nagy karaj szükségeltetett, azt találtam ki, hogy az időszaknak megfelelően, pikáns tavasz végi zöldfűszeres zöldséges töltelékkel pakolom meg. Hosszú távra is terveztem, jó hideg hűtőben 5-6 napig is eláll, és hidegen sokkal jobb, mint a felvágottak. Járulékosan a csontjából kiváló leves főzhető, tarjával és friss zöldségekkel elsőrangú csorba lett belőle, jobb is mint a linkelt posztban szereplő. És akkor még nem beszéltünk a szűzpecsenyéről, amelyet nem bonyolítva, csak a maga egyszerűségében készítettem.
Hozzávalók
- 1 rövidkaraj
- só, bors, cayenne bors
- 1 fej zsenge karalábé
- 1 nagyobb fej főzőhagyma
- 2 nagyobb fej újfokhagyma
- 1 közepes csokor petrezselyem
- 1 kisebb csokor kapor
- 2 ek libazsír /vagy valamilyen más/
- 3-4 ek. száraz fehérbor
- 10-12 szál zsenge zöldspárga
- só
- 1 kg újkrumpli
- 20 deka zöldborsó /ez még mirelit/
- 1 csokor petrezselyemzöld
- só, bors
- 1.5 dl száraz fehérbor
- 1 ek libazsír
A karajt kicsontoztam, és lehetőleg mindig fix távolságot tartva csiga vonalban éles késsel felvágtam, tulajdonképpen egy nagy téglalappá lehetett így kihajtogatni. A feladat nekem csak erős közepesen sikerült, még lehet mit gyakorolni. A hagymákat, és a karalábét finomra vágtam, és libazsíron megpirítottam. Közben sóztam, borsoztam, meglocsoltam kevés fehérborral. Amint elforrta az összes levét, finomra vágott petrezselyemzölddel és kaporral szórtam meg. Amint a zöldfűszerek kissé összestek, levettem a tűzről és kissé kihűtöttem. Addig a karajt kihajtogattam, fűszereztem sóval, cayenne borssal és frissen őrölt tarkaborssal. A tölteléket egyenletesen elterítettem rajta /a legvégeit kivéve/, felgöngyöltem, körbetekertem cérnával, hogy tartása legyen. Serpenyőben libazsírt hevítettem és magas hőmérsékleten minden oldalát megpirítottam. Csak ekkor sóztam kívül, libazsírral kikent tepsibe raktam, és kb. 195 fokra előmelegített sütőbe raktam. Az első egy órában alufóliával letakartam. A közepes karaj sütéséhez szükséges idő úgy számolható, hogy 450g-ként 30 percet számítunk, plusz 20-25 perc /ha nincs előpirítás, akkor 30/. Ennek megfelelően, egy óra leteltével 4-5 perc alatt átpirítottam a megborsozott szűzpecsenyét, sóztam, és azt is a sütőbe tettem a karaj mellé, úgy 20-25 percere. A fólia ekkor már nem szükséges. A sütés végeztével 15-20 percet pihentessük, mielőtt szeletelni kezdjük.
A spárga teljesen véletlenül keveredett a menübe. A hétvégi piacolás alkalmával kivételesen zsenge zöld spárgát sikerült kifognom, egyáltalán nem volt fás a szára, akár nyersen is fogyasztható. Persze határozott terveim voltak vele /erről majd egy későbbi posztban/, de szokás szerint kissé túlvásároltam magam, így a maradékot elsütöttem -szó szerint- köretként. Megmostam, a legvégeit levágtam, enyhén sóztam, és a szűzpecsenyével együtt helyeztem a sütőbe. Kb. 25 perc sütést kapott, úgy időzítve, hogy minden egyszerre legyen kész. A spárga így teljesen roppanós maradt, életem párja szerint még kissé nyers is, de szerintem meg pont így jó. Érdemes megpróbálni /35-40 percnél tovább semmiképp nem érdemes sütni/!
Az eredetileg tervezett köret borban párolt zöldborsós petrezselymes újkrumpli volt. Ez sem maradt el :). Az újkrumplikat alaposan lecsutakoltam, ezzel nagyjából le is jött a héja. Már a múltkor is írták a kommentelők, hogy botorság leszedni a héját. Ezzel egyetértek, de csak, ha teljesen megbízható forrásból van a krumpli, akkor. Sajnos felénk ilyen továbbra sincs, ahhoz még korai az időpont, viszont nehéz /lehetetlen/ ellenállni a csábításnak. Libazsírban megfuttattam, sóztam, felöntöttem másfél deci fehérborral, és szép csendesen tűzön megpároltam, Amikor kezdett puhulni, hozzáadtam a mirelit borsót, 8-10 perc múlva megszórtam emberes adag vágott petrezselyemzölddel, és óvatosan összeforgattam. Ezzel kész is. Lehet tálalni. Apropó, tálalás. A pecsenyelevet szűrjük le, és -mintegy- mártásként kínáljuk.
Utolsó kommentek