A tyúkólat márpedig fel kell számolni - jelentette ki anyósom. Az igazat megvallva, anyós legutóbbi, tavaly nyár végi baromfi-vásárlása nem tartozott a legsikeresebb dolgok közé. Sajnos sikerült belenyúlnia egy olyan állományba, amelyek néhány hét alatt vágósúlyra lettek felpumpálva. Állapotukról mindent elmond, hogy újabb néhány hét kellett szerencsétlen jószágoknak, hogy egyáltalán rendesen megtanuljanak járni. Nagy volt a fluktuáció - és nem csak általunk -, majd a később megmaradó állományban is volt egy-kettő, akik a túlsúlyosság miatt hullottak el. Be kellene tiltani az ilyesféle állattartást, négy-öt hét alatt nem lehet, csak embertelen módszerekkel vágósúlyra puffasztani a csirkét! Persze ez nagyon nehéz, és nem is biztos, hogy a tiltás a legjobb megoldás. Amíg nincs olyan tömeges és tudatos vásárlói magatartás, amely nem elsősorban az árcimkét nézi, addig mindig is ez, a már-már állatkínzással felérő tenyésztés lesz a legjellemzőbb.
Tehát a tyúkoknak meg kellett halni, de valóban, nem is volt már értelme tovább tartani őket. Végre nagy nehezen a húgommal sikerült összeszervezni erre egy hétvégét. Aztán jött a feketeleves. Természetesen a piszkos munka ismét rám maradt. De nem is ez volt a baj, hanem, hogy átment hegylakóba a történet, "csak egy maradhat"! Mert van ám olyan is, hogy az áldozatból hirtelen támadó lesz. Volt az állományban egy hisztérika vértyúk. Akit - miután már megsejtette, hogy mi vár rá - igen nehezen lehetett becserkészni, majd a véres küzdelmek közepette kiverte a kezemből a nagykést, egyenesen a másik kézfejemre. A késem pedig mindig borotvaéles, és nehéz is, ezért majdnem 1:1 lett a végeredmény. Miközben dőlt a vér a kezemből, a maradék erőmmel kidrótoztam a jószágot a fára kivérezni, és elballagtam az elsősegélynyújtó helyre. Szakszerű ellátás után a bal kezem teljesen be lett pólyázva, nyomókötéssel, hogy kell. Végül minden rosszban van valami jó, megúsztam a kopasztást, bár a bontási munkák így is rám maradtak. Könnyen el lehet képzelni, egy kézzel mit össze szerencsétlenkedtem. Hát nem vagyok büszke a történetre, de ez is hozzátartozik, és nem is akarom elhallgatni.
|
Hozzávalók /sok adag/
- 1 tyúk /vagy jérce/
- 7 dl száraz vagy félszáraz furmint
- szőlőmagolaj
- 2 kisebb fej lila- vagy vöröshagyma
- 4-5 gerezd fokhagyma
- só, bors
- 4-6 dl tyúk alaplé vagy leves
- 1 l szegfűgomba
- 500 g mezei csiperke
gombóc
- 4-5 szem nagyobb ókrumpli
- 500 g ricotta
- 4 száraz zsemle lereszelve
- 3-4 tojás
- só, 1/6 szerecsendió
A tyúkot részegységeire aprítottam, a belsőségeket, tojásokat félreraktam. Serpenyőben szőlőmagolajat hevítettem, és közepesen erős lángon megpirítottam a tyúk-alkatrészeket. Legalább három menetben történjen, egyszerre nem érdemes sokat tenni a serpenyőbe, mert akkor csak párolódik, de nem pirul, nem sül. Amikorra minddel végeztem, elég sok zsír kiolvadt, ennek nagy részét leöntöttem, majd a maradékon megpirítottam a felaprított hagymákat. Végül sóztam /valamivel kevesebbel, mint amennyi az egész ételhez kell/, felöntöttem borral, felkapargattam a pörzsanyagokat, és a tyúkra öntöttem. A tyúkmelleket különválasztottam, később kell hozzáadni, és akkor nem szárad ki. Felöntöttem a maradék borral és tyúk alaplével, hogy épp ellepje, és csendes lángon megpároltam. Amikor már puhulni kezdett, jó másfél óra múlva, leszedtem a zsírját. Ennek egy részén megpirítottam a gombákat /a szegfűgombát nem kell aprítani/, és a mellekkel és a belsőségekkel együtt hozzáadtam. Más fűszer nem is kell bele, tulajdonképpen a gomba tölti be ezt a szerepet. Hagyjuk érvényesülni! Még 10-15 perc kell neki és készen van. A végén még lehet finomítani a sózáson.
A gombócokhoz még kora reggel héjában megfőztem a krumplit (pontosabban életem párja főzte meg a megbízásomból, ő korán kel vasárnap is). Meghámoztam, villával összetörtem. Ez utóbbi nem volt jó döntés, inkább a robotgépben kellet volna, és akkor egyenletesen sima lett volna, de már nem volt visszaút. Hozzáadtam a ricottát, négy lereszelt száraz zsemlyét, négy kisebb tojást, és egy kevés frissen reszelt szerecsendiót. Összedolgoztam, negyed órát pihentettem. Amíg felforrt a víz, nagyobb diónyi gombócokat formáztam, és kifőztem. Nem árt óvatosan bánni vele, elég lágy marad végig, ne törjön, de épp ez benne a jó.
Triviális a borajánlat, azt a furmintot igyuk hozzá, amellyel készítjük. A késsel pedig bánjunk óvatosan :)
Utolsó kommentek