Az idei évre jellemző, hogy minden gyümölcs érése hetekkel korábban kezdődik, mint az megszoktuk, aztán pedig még az is előfordulhat, hogy a felhozatal is sokkal rövidebb ideig tart a szokásosnál. Így fordulhatott elő, hogy szépen elbuktam a szamócalekvárt, mire időm lett volna rá, már nem lehett kapni megfelelő minőségű alapanyagot. Valamivel pedig helyettesíteni kellett a szamócát: időrendben a következő lekvárnak alkalmas gyümölcs a meggy. Ha valaki szabad szemmel is látható mennyiséget akar készíteni, nyugodtan szánjon rá egy egész napot, hacsak nincs egy nagyon hatékony meggymagozó gépe.

Azzal kezdtem, hogy szombaton kora reggel kimenten a piacra. Feltérképeztem az aktuális kínálatot, végigkóstólva a potenciális jelölteket, majd kiválasztottam a megfelőt. Alkudni sajnos nemigen tudtam, pedig 18 kilót vásároltam, igaz nem is kínálta rossz áron. Elintéztem az összes dolgom, haraptunk pár falatot, és fél egy környékén nekiálltunk a kedvesemmel meggyet magozni. Gépünk nem volt, így késsel végeztük a feladatot, egy fokkal haladósabb, mint a tisztán kézi módszer. Közben persze szép mennyiséget befaltunk, azt már nem kellett kimagozni:) Kb. két kilónyi mennyiséget meghagytam levesnek, nagyjából 2 kilót pedig magunkba tömtünk, így hozzávetőlegesen bruttó 14 kg-nyi mennyiségből főztem a lekvárt. Ekkora mennyiségért most nem vonultam fel anyósomnál a katlannal és bográccsal, hanem a nagy rozsdamentes kondérban a gáztűzhelyen végéztem áldásos tevékenységem. Persze ehhez megfelelő előkészületeket tettem, fogtam egy egész Népcsabit, és festőszalag segítségével kitapétáztam vele a tűzhely teljes környezetét két és fél méter magasságig. A lekvár ugyanis szeret lövöldözni, a meggy festékanyaga pedig enyhén szólva is agresszív :).

Még mielőtt nekiállunk lekvárt főzni, nem árt a fizikával is tisztában lenni. A lekvárfőzés ugyanis leginkább arról szól, hogy nagy mennyiségű vizet kell elforralni, lehetőleg minél hamarabb, hogy minél kevesebb ideig érintkezzen a meleg lekvár oxigénnel, az ugyanis a gyümölcsös ízek legfőbb pusztítója. Akit ez nem érdekel, nyudodtan ugorja át ezt a bekezdést. A 12 literes edény teljesen teli volt (majdnem púpozva), és végeredmény nem egészen négy liter lett, tehát hozzávetőlegesen 9 liter víz elforralására volt szükség. A legnagyobb gázégő névleges teljesítménye W=3kW. A víz forráshője L=2.26*10⁶ J/kg. Ebből pedig az L/W képlettel megkapjuk, hogy 1 kg (1 liter) forrásponton lévő víz elforralásához ideális esetben mennyi idő szükséges: 2260000/3000/60=12.55 perc. Valószínű azonban az is, hogy a gáz fűtőértéke nem elég jó ahhoz, hogy biztosítsa a maximális teljesítményt, illetve mindenképpen van veszteséghő is. 80%-os elméleti hatásfokkal számolva tehát 12.55/0.8=15.7 perc kell ekkora teljesítmény esetén 1 liter víz elforralásához, 9 literhez pedig 141 perc. Az elmélet máskülönben helyes, mert fél héttől fél tízig főztem a lekvárt, és bő fél óra kelett ahhoz, hogy a teljes mennyiség megforrjon.

Ezzel a mennyiséggel különben már megérte volna mégis kivonulni anyóshoz és a katlanra helyezett bográcsban megfőzni a lekvárt, ott nagyjából egy óra alatt végeztem volna. De a lényeg, hogy a legnagyobb lángon folyamatos kevergetés közben kifőztem a lekvárt, majd a vége felé hozzáadtam mindösszesen fél kg gyümölcscukrot. Tulajdonképp ez is felesleges volt, hiszem anélkül is mézédesre főtt a lekvár. Indításkor beledobtam négy rúd fahéjat, melyeket csak a legvégén szedtem ki, ezzel lett a fűszerezés.

Amint késznek nyilvánítottam, 5 db 370 és 2 db 720 ml-es befőttesüvegbe töltöttük a lekvárt (és még kb. fél liternyi maradt kóstolgatni), újonnan vásárolt fémkupakokkal lezártuk, azonnal fejreállítottuk, majd két napra szárazdunsztba tettük (pokrócokból készült egy kis fészek, majd ráhajtottuk a végét). Az üvegeket a lehető legjobban meg kell tölteni, és közben odafigyelni, hogy minél kevesebb levegő maradjon benne. Rázogatással, finom ütögetéssel tömöríthető. Ezzel a módszerrel garantáltan nem kell semmiféle tartósítószert sem felhasználni, nem fog a lekvár megromlani. És nem kell agyoncukrozni sem, mert nem a hozzáadott cukor fog tartósítani. Annyi víz elforralása pedig biztosítja a kellően édes ízt. Kinyitás után természetesen nem árt a hűtőbe tenni, ott még hetekig elvan gond nélkül.