A kávézóról

Mindenek előtt egy vallomással kell kezdenem. Az előző néhány kecskeméti kávézóteszt után ugyanis már egy kicsit egykedvűen érkeztem legújabb tesztünk színhelyére, az Angelo kávézóba. Bár a nyitás napján a kolléganőim jeleztek, hogy mennyei süteményekre tettek itt szert, amelyek annyira finomak voltak, hogy nekem nem is maradt. Ez a hír azonban még nem hozott lázba, még ha úgy is döntöttem, hogy ha nincs süti, akkor legalább egy kávét megérdemlek, legyen az akármilyen. Nos, a kávé nem akármilyen lett, hanem igazán jó, de erről majd később. A kávézó egy régi polgári házban működik a református templom oldalában. A belmagasság itt is lehetővé teszi egy galéria kialakítását. Ez így jól is van, hiszen a lenti részt kissé eluralja a süteményes hűtő, illetve a kávés munkapult. Természetesen egy hozzám hasonló kávéfanatikus soha nem bánja, ha a kétfejes Faema E-98 President géppel kell farkasszemet néznie, de egy meghittebb beszélgetéshez más környezet való, erre pedig a galéria tökéletesen alkalmas. Kissé retró jellegű a berendezés, de ízléses, és ki tudja miért, de a natúr téglaboltozatos mennyezet is pont így jó, illik is az összképbe. Az egyetlen dolog, ami nekem egy kicsit zavaró volt, azok az illatosító mécsesek, de erről lehet, hogy én tehetek, amiért mindig közvetlenül melléjük ültem, távolabb már bizonyára egyáltalán nem ennyire erős. Hiába, mindig ott szeretek helyet foglalni, ahonnan a legjobban szemmel tarthatok mindent.

A felszolgálásról

A felszolgálás minden esetben gyors, pontos, a személyzet mosolygós és udvarias, teszi a dolgát. Mindenről megkapom a megfelelő tájékoztatást. Ennek megfelelően hamar kiderül, hogy a Caffé Perté Santo Domingo 100% arabica kávét fogok kapni. Az asztalokon többfajta itallap és süteményes lap is található, bár a süteményeket a lenti hűtőpultban is érdemes szemrevételezni. A tiramisu különösen biztatóan néz ki, utólagos véleményezés alapján is egészen jó: a mascarpone-krém finom, bár a piskótatésztában kicsit kevés volt a kávé és a szeszesital, inkább tejes, némileg szaftos. A kávés italok minden esetben az összes kötelező tartozékkal érkeznek. Harmadik alkalommal, amikor kissé felbátorodva úgy döntöttem, hogy nem az átmenetileg megfogyatkozott sütemény-kínálatból választok, hanem egy dupla risztrettóval jutalmazom magam, akkor sem estek kétségbe. Apró küllemi kifogásként megemlíthető, hogy a caffé macchiató csésze oldalán volt egy kis kávényom. Említést érdemel még az elmés pincér-távkapcsoló: kaptunk egy kis kütyüt rajta gombokkal, melyeket megnyomva hívhatjuk a felszolgálót, akár a számlát is kérhetjük.

A felszolgált kávéról

A kávétesztek eddig a pontig mindig jól mennek, aztán itt jön a feketeleves. Most azonban a feketeleves olyan, amilyennek lennie kell, végre örömmel jelenthetem, hogy létezik városunkban egy olyan kávézó, ahol megfelelően tudják és teszik a dolgukat. Már első alkalommal hamar felcsillant a szemem, amikor megpillantottam egy szép míves, fanyeles acél tömörítőt (valószínűleg Ascaso), majd még ennél is jobban, amikor megláttam, hogy szakszerűen használják is! Az eszpresszó mennyisége közel van risztrettóhoz, a csésze alakja miatt nehéz eldönteni, hogy alulról vagy felülről közelíti a 25 ml-t, de mivel nem a Mérésügyi Hivatal munkatársa vagyok, nagyjából annyi megállapítható, hogy mennyiségre még a szabványon éppen belül van. Az eszpresszó krémje a 100% arabica kávéhoz mérten minden esetben megfelelően vastag, megtartja a cukrot, keverés után záródik. A kávét a daráló adagolójából készítik, a risztrettóhoz nincs külön daráló, a kisebb mennyiség lefolyását erősebb tömörítéssel érik el. Az a sejtésem, hogy a beállításokat úgy tették meg, hogy közel legyen a risztrettóhoz. Ezt támasztja alá az is, hogy a risztrettó krémje olyan szabványos tigrismintás, ahogyan az a nagy könyvben le van írva. Kár, hogy akkor nem volt nálam a fényképezőgépem. Az eszpresszó krémje pedig akkor volt igazán szép tigrismintás, amikor az összes közül legkisebb mennyiséget kaptam. A kávé finom, enyhén, de nem zavaróan, inkább kellemesen kesernyés ízű, nem érezni a tisztán arabica-keverékek esetében időnként előforduló savanykás ízt sem. A tejes kávéitalok is finomak, megfelelő hőmérsékletűek. Egy apró hiányosságot tapasztaltam csak, talán a tejhab tartósságán még lenne mit javítani. Lehet, hogy ezért, a kapucsínóban egy kicsit több volt a tej aránya az ideálisnál, illetve az eszpresszó machiato esetében is hasonló volt a helyzet, amelybe pedig csak tejhab kellene. Ezek természetesen nem igazán komoly problémák, aránylag könnyen orvosolhatóak, és az italok élvezeti értékét jelentős mértékben nem rontották.

Árak

Az árak mértéktartóak, az eszpresszó, risztrettó és a caffé macchiato 270 Ft, a kapucsínó pedig 330 forint.

Összegzés

Mindent összevetve igazán kellemes meglepetést nyújtott az Angelo kávézó. Azt hiszem nyugodtan elmondhatjuk, hogy a nyitás óta eltelt rövid idő alatt máris a város egyik legjobb kávézója lett. Jó kávézó persze van több is, de ahol jó eszpresszót kapni, olyan kevesebb, az Angelo pedig ezek közé tartozik. Otthonos, kellemes környezetben kiváló kávéitalokat és olasz süteményeket fogyaszthat a betérő vendég. Érdemes beugrani akár egy gyors kávéra is, a pultnál elfogyasztva, de egy hosszabb baráti beszélgetést is nyugodtan tervezhetünk ide. Volt szerencsénk a tulajdonossal is néhány szót váltani, aki megemlítette, hogy a napokban érkezik hozzájuk egy profi barista újabb továbbképzésben részesíteni a személyzet minden tagját. Ez azt hiszem abszolút példaértékű, és reményt ad arra, hogy hosszabb távon is meg tudják tartani a nyitáskor igen magasra tett lécet, esetleg még tovább tökéletesíteni a kínálatban szereplő italokat. Ha mindez sikerülne, akkor Magyarországon a mégoly kevés kivételek közé tartoznának, hiszen hány olyan vendéglátó helyről tudunk, akik a biztató kezdet után csupán a hírnévből próbálnak megélni.

Angelo Kávézó és Cukrászda
Kecskemét, Szabadság tér 6.
Nyitva tartás: hétfő-vasárnap: 09-22h
 

A cikk eredetileg a Kávékorzón jelent meg

Későbbi tapasztalatok.