A hétvégén tartottuk asszony pajtás születésnapját, így mindenképp valamilyen különlegességel kellett előrukkolni. A kívánságlista elején szerepelt a kacsa is, és mivel a hétvégi beszerzésnél ez volt elérhető, ez lett a menü. Ráadásul elegem volt már abból, hogy állandóan disztingváljak, mint a vadászkutya, ezért egy napra felfüggesztettem a diétát. Jól tettem :)
Hat fő részére kellett az ebédet elkészíteni, plusz a rátartás és a vacsoravendég, így 10 db megtermett, ám nem túl zsíros kacsacombot vásároltam, továbbá két kisebb mellfilét. Már előző este alaposan megtisztogattam a maradék pihétől és tokoktól. Szerencsére ez a beszerzési forrás elég igényes, így aránylag kevés dolgom akadt. Mivel a kisült kacsazsírral további terveink vannak, ezért a fűszerezéssel óvatosan bántam: egy kis bió vegeta, só és majoránna keverékével szórtam be a húsokat és úgy raktam vissza éjszakára a hűtőbe.
A kacsasütő edény nagy találmány, nagyon jól lehet benne zsíros dolgokat sütni. Szerencsére van két edényem is, az egyikben épp elfér egy kacsa, a másikban talán egy pulyka is. Most is ez utóbbira volt szükség. Felkarikáztam 5 fej megtermett vöröshagymát, nagyjából fél centis szeletekre, és másfél fej fokhagymát megtisztítottam, és a gerezdeket hosszában kettévágtam, hogy jobban kiadja az ízét. A kacsasütő aljára elhelyeztem a hagymákat, és erre egymás mellé zsúfoltam a combokat. A két fél mellfilé már csak ezek tetejére fért, így közibük is raktam hagymát és fokhagymát. Fedővel lezártam és kb. 180 fokra előmelegített sütőben hozzávetőlegesen két órát kellett sütni: a lényeg, hogy már kezdjenek kissé pirulni. Ekkor kivettem őket a kacsasütőből, és a legnagyobb tepsiben egymás mellé elhelyezve visszaraktam megpirulni.
A kacsasülthöz a következő szentháromság jól illik: uborkasaláta, párolt káposzta és majomfogó. Ez utóbbival kezdem: ez tulajdonképpen pirospaprikás-hagymás-fokhagymás tört krumpli, és még apám nevezte el így gyerekkoromban. A majmot tényleg megfogja :)) Sós vízben megfőzzük a kockára vágott krumplit, amikor kész, leöntjük a levét, jól összetörjük, adunk hozzá egy doboz tejfölt és 1-2 deci tejet. Ha jól időzítettünk, ekkorra lehet kiszedni a kacsát a sütőből. Kiszedjük a hagymákat egy tálba, tálaláskor keletje lesz. A zsír javát leszűrjük és eltesszük, a vége pedig tökéletesen megfelel a céljainknak, még ha kevés víz is van benne a hús és a hagymák miatt. /Ha sok benne a pecsenyelé, vegyük ki belőle a javát, beforralva tálaljuk fel./ Máskor pedig valamilyen nekünk tetsző zsiradékot vagy vajat olvasztunk. Két kisebb fej vöröshagymát apróra felkockázunk, és ebben a megforrósított zsírban megpirítjuk, félúton beletörünk 4-5 gerezd fokhagymát. A végén enyhén megsózzuk és belekeverünk 1 evőkanál édesnemes pirospaprikát. Az egészet beleöntjük a törtkrumpliba, és alaposan elkeverjük.
A párolt káposztához legalkalmasabb alapanyag a vöröskáposzta. Ez esetben egy közepes és egy kisebb fej került megvételre (cca 2kg). Félbevágjuk, a torzsa javát kivágjuk, ez mehet a tyúkoknak (vagy el is lehet rágcsálni). Szép vékonyra felszeljük, sózzuk, kézzel "szétmorzsoljuk", hogy mindenhol megtapadjon a só. Jó fél óra pihentetés után a levét kinyomkodjuk. Legalább 3-4 evőkanálnyi olívaolajat hevítünk, amelyben 2 púpos evőkanálnyi cukrot karamellizálunk. Amikor már folyékony, szép barna színű, hozzáadjuk a káposztát. Időnként megkeverve kis lángon kb. 35-40 percig kell párolni, de a leghelyesebb, ha egy vastagabb részt megkóstolunk, hogy elég puha-e. Ha igen, egy citrom levét facsarjuk rá, és ízlés szerinti mennyiségben locsoljuk meg borecettel, esetleg balzsamecettel. 1-2 percig még tovább pároljuk, hogy a savanyú ízek jól átjárják.
Uborkasalátát már gondolom mindenki készített, de ha mégsem, most az egyszer leírom. Nem szeretem meghámozni az uborkát, szerintem sok értékes tápanyagot elvesztünk. Elég a két végét levágni és megkóstolni, hogy nem keserű-e. Vékony szeletekre vágjuk (vagy vannak erre célszerszámok is, különféle gyaluk). Megsózzuk, bő negyed órát állni hagyjuk, majd alaposan kinyomkodjuk. Salátalevet készítünk: víz, kevés cukor és borecet keverékéből. Az ecettel óvatosan bánjunk, a kevésbé rutinosak inkább több lépésben adagolják, közben megkóstolva. Aki szereti, hinthet egy kis édesnemes paprikát az uborkára, keverjük el, majd öntsük rá a salátalevet. Időnként fokhagymát is szeretek törni bele, de ezzel csak óvatosan szabad bánni. Hagyma ekkor már ne kerüljön bele, esetleg még a lesózás előtt egy kis fej vagy annak a fele (a só jelentősen szelídít rajta). Az a jó, ha ezt így még legalább 2-3 órára vissza tudjuk tenni a hűtőbe, hogy összeérjenek az ízek. Minél tovább áll, annál jobb.
Utolsó kommentek