lorien

A kecsege jellegzetes kinézetű teremtmény, a tokfélék családjába tartozik. Teste megnyúlt, orsó alakú, kifejezetten az áramló vizek fenékzónájához alkalmazkodott. Testét öt sorban meghatározott számú vért védi a háti, oldal és hasi tájékon. Feje jellegzetesen megnyúlt, ormányban végződik. Egész életét édesvízben tölti. Egyik legértékesebb halfajta, igazság szerint nem hiányozhatna a jófajta tiszai halászléből sem. Sajnos a ciánszennyezés igencsak megritkította az állományt. Ilyenkor február-március környékén szokta a kedvenc halasom árulni.

A mi szempontunkból fontos még tudni, hogy a porcos-vérteshalak közé tartozik, gerinchúros állat, nincsenek szálkái, csontjai. Tisztításkor mindenképpen el kell távolítani az oldaláról, hasáról, illetve a hátáról a "vérteket", különben kellemetlen meglepetésekben lesz részünk. A feje környékén bontsuk ki, és húzzuk ki a gerinchúrt is. Ha ez utóbbit elmulasztjuk, sütés közben hajlamos összeugrani a gerinchúr összehúzódása miatt. A másfél kiló fölötti példányok hajlamosak zsírosodni (de nem annyira, mint a ponty), ezt vessük össze az esetleges diéta kívánalmaival. A zsírosodás mértékét jelzi -máskülönben gasztronómiai szempontből jól mutat- a hal erősen sárgásodó húsa. Említésre érdemes még, hogy a a hazai halak közül a busa után a kecsege húsa tartalmazza a legtöbb omega-3 zsírsavat.

Miután megvolnánk az előkészítéssel (tisztítás, lesózás, csutakolás, stb) készítsük el a mázat: egy kis doboz paradicsomsűrítményben keverjük el egy fél citrom levét, sót, 2-3 gerezd megtört fokhagymát, kevés morzsolt kakukkfüvet és bazsalikomot. A 4-5 centiméterenként beirdalt kecsegét kívül-belül kenjük meg a kulimásszal. Az irdalás csupán azt a célt szolgálja, hogy a delikvens húsa minél jobban magába vegye az ízeket. Egy paradicsomot és egy meghámozott citromot daraboljunk kockákra, enyhén sózzuk és töltsük be a kecsege hasába. A citrommagokat lehetőleg válogassuk ki, keserű az íze. Kerítsük elő a legnagyobb tepsit a konyhában, fektessük rá, és előmelegített sütőben kb. 40 perc alatt süssük meg.

Ez idő alatt elkészül a köret is. A kecsege a kalóriadúsabb halak közé tartozik, ezért itt spórolnom kellett, habár ebből is többet lehet az átlagnál fogyasztani: fél szárzellert, egy póréhagymát, egy fej fehérhagymát, egy kaliforniai paprikát, és egy padlizsánt felaprítottam. Egy szál megtermett sárgarépát gyufaszálnyi méretűre daraboltam, így az egyszerre fog elkészülni a többiekkel. A serpenyőben egy evőkanál olívaolajat hevítettem, és ebben kb. tíz perc alatt megpirítottam a zöldségeket. Az a jó, ha még enyhén ropogósak maradnak. A végén kell csak enyhén sózni, és egy fél citrom levét ráfacsarni.

Mennyei! A kilós kecsegéből és a fenti mennyiségű zöldekből három emberes adag jött össze :)

Újabb hagyományos, sőt mi több, pórias étel, ezúttal a fogyókúra oldaláról bemutatva és elkészítve. Nem nagy tudomány, és csak a rend kedvéért :)

Szükségünk van két fej lilahagymára, 40 deka gombára, 6 tojásra és egy csokor petrezselyemzöldre. Aki úgy szereti a fokhagymát, mint én, a hagymával együtt csempésszen bele pár gerezdet felaprítva:) Szóval egy fél evőkanálnyi olajat hevítsünk a serpenyő alján mutatóban, majd adjuk hozzá a felkarikázott hagymát. Kisvártatva a felaprított gomba is jöhet. Amikor úgy itéljük meg, hogy kellően puha, adjunk neki egy kis sót, frissen törjünk rá tarkaborsot, dobjuk rá a felaprított petrezselyemzöldet, és keverjük el. Szinte azonnal jöhet hozzá a felvert tojás. Egy kis kevergetés, hogy ne kapjon oda.  Ízlés szerinti keménységű állapotnál abbahagyjuk a sütést, és már lehet is tálalni. Egy kis karikára szelt erőspaprika jól illik mellé (vagy télvíz idején a savanyított extrabrutál zöld macskapöcse és/vagy pepperoni). Ezután alaposan bezabálunk, és élvezzük, hogy még fogyókúrázunk is :DDDDDD

Kezd betelni a pohár. A mai gépesített világban az állattenyésztés is nagyüzemi módszerekkel történik, ennek minden hátulütőjével. Épp ezért az ember már lassan nem is főzhet egy igazi csirkepaprikást, mert rosszabb esetben halászlevet is kap mellé: a neveléskor felhasznált tápokban többek közt halliszt is lehet, aminek az ízét persze a csirke megőrzi, és a pörköltbe vagy a levesbe kiadja magából. A neten közkézen keringő baromfi- és egyéb állattelepi- vagy vágóhídi horrorvideókról már ne is beszéljünk. Borzalmas, még belegondolni is.

A kereskedelem valószínűleg úgy ítéli meg, hogy kis hazánkban még egyelőre nem éri meg az igényesebb vásárlókhoz igazodva, természetes körülmények között nevelt jószágok húsát árulni. A gyakorlatban így az átlagember számára szinte képtelenség manapság jóízű alapanyagokhoz jutni.

Ha a hegy nem megy Mohamedhez, hát Mohamed megy a hegyhez: első ellencsapásként anyám tanyáján építünk egy ólat, elkerítünk köré egy takaros baromfiudvart, és önellátásra fogunk berendezkedni. Már előre fenem a fogam a friss rántott kendermagos csirkére, a jófajta csirke, kakas- és tyúkpörköltekre, levesekre, a kacsasültre, a Márton napi libára, és persze nem utolsósorban a karácsonyi dión hízott pulykára.

Ha nem jön valami közbe, minden szombaton halnapot tartunk, de legalábbis víz alatti életmódot folytató élőlény kerül terítékre. Így volt ez most is, különös tekintettel arra, hogy télvíz idején van az igazi csukaszezon. Sajnos a kedvenc halasnál a legnagyobb példány élősúlyban is csak alig kilós volt, így vettem még egy feleakkorát is hozzá, mert fogyókúra ide, fogyókúra oda,  ahogy a tapasztalat mutatatta, négy fő éhesen maradt volna. Arról pedig nem is beszélve, hogy a sütéshez való ideális csukaméret jó másfél-két kiló környékén van. Azért így is igen jót ettünk :)

A dolog pofonegyszerűen működött: nem volt kedvem külön a körettel vacakolni, ezért egy tepsiben sütöttem mindent. Zöldborsóra is fájt a fogam, illetve volt egy thai wok zöldségkeverékem a fagyasztóban, azért azt okoskodtam ki, hogy egy kis krumplival és hagymával kiegészítve kiválóan fog illeni a csukához.

A felpucolt csukákat bő negyed órára sóba áztattam, majd erre a célra rendszeresített kefével lecsutakoltam. A só barátunk hal ügyben, egyrészt segít megszabadítani a külső "nyálkás" rétegektől, dörzsanyagként is közreműködik a tisztításban, és nem valamelyest eredeti funkcióját is betölti ilyenkor. Amíg a sóban álltak a halak, készítettem egy kis pikáns mustáros pácot: két evőkanál mustárban elkevertem egy kevés sót, két gerezd megtört fokhagymát, egy kis örőlt gyömbért (az az igazi, ha magunk reszeljük, de most nem ilyet találtam). Lehetett volna egy kis citromhéjat is reszelni bele, de ez most érdeklődés híján elmaradt. Az 5-6 centiméterenként beirdalt csukákat szépen bekentem a páccal kívül-belül, és kicsit elraktam a hidegre pihenni. Kb. egy kiló krumplit megpucoltam, egy fej vöröshagymával egyetemben felkarikáztam, és elvegyítettem. Enyhe sózás után egy deci bort aláöntöttem, lefóliázva előmelegített sütőbe fél órára beraktam. Mire ez letelt, kiolvasztottam a wok zöldségeket és a kb. 25 dekányi zöldborsót, majd óvatosan összekevertem ezeket a krumplival. Két "vájatot" húztam a csukáknak, és szépen elhelyeztem őket ide. A fóliát csak rádobtam, és most már egyben fél óráig tovább sült minden. Végül levettem a tetejéről a fóliát és 5-10 percet pirultak még.

Hogy végképp zöldmérgezésünk legyen, egy uborkát, 4-5 szál zöldhagymát, négy paradicsomot  összeaprítottam, egy kis olívabogyóval, némi vágott bazsalikommal és egy citrom levével salátának elvegyítettem.

A krumplis vegyes-zöld végül enyhén túlméretezett lett, viszont a csuka hamar elfogyott :)

A spenót igen hasznos alapanyag, rengeteg ásványi anyag, vitamin található benne. Jól beilleszthető a diétába is. Télvíz idején nincs belőle friss, ilyenkor a fagyasztott is megteszi. A Bonduelle-féle fél kilós kiszerelést próbáltam ki, igen kiváló tésztás eledel lett belőle két személy részére (ez a spenótmennyiség háromnak is elég lehet).

Kiengedjük a fagyasztott spenótot. Felrakjuk a tésztefőző vizet, majd 5-6 gerezd fokhagymát apróra feldarabolunk, és 2 gerezdet taktikai okokból még félreteszünk. A kiolvad spenótot amennyire lehet, felaprítjuk. Nagyjából ekkora forr a víz, amiben 20-25 deka nagyobb formájú olasz tészát kifőzünk (penne, pipette, fusilli, farfalle stb). Fél evőkanál olivaolajat hevítünk (ha nem diétázunk, akkor 3-4 deka vajat :D ), megfuttatjuk a fokhagymát, és már rá is dobjuk a spenótot. Mielőtt kész a tészta,  a tésztefőző vízből egy keveset adjunk a spenóthoz, törjük rá a fokhagymát, majd kisvártatva keverjünk hozzá egy doboz jófajta joghurtot. Leszűrjük a tészát, hozzákeverjük a spenóthoz, és tálaljuk. Egy kis reszelt parmezán jól illik hozzá, aki nem diétázik, ezenfelül is megszórhatja reszelt sajttal bőségesen.

A bulgur a Közel-Keleten igen elterjedt alapanyag, de facto a búzrál van szó. Vagy még nem teljesen éretten szedik vagy hántolják, és előfőzik. Létezik tört formában is, ez jól használható rizs helyett töltelékbe, vagy kásának. Nagyjából már félúton van a kusz-kusz felé. Sajnos itthon indokolatlanul drága, míg pl. Törökországban igen olcsón lehet hozzájutni. Azt hiszem 2-300 forint körüli összegért vettem a Migros-gazdaságos másfél kilós kiszerelést :))

Mossunk meg 30 deka egész bulgurt, és csepegtessük le. Aprítsunk fel 5-6 gerezd fokhagymát, és egy kisebb zeller felét nagyjából fél gyufaszálnyira. Egy kis evőkanálnyi olívaolajat hevítsünk, enyhén pirítsuk meg benne a fokhagymát és a zellert, majd a bulgurt is futtassuk meg. Enyhén sózzuk, öntsük fel kb. két-két és félszeres mennyiségű alaplével vagy vízzel. Lefedve, forrás után a legkisebb lángon pároljuk, míg felszívja az összes vizet, sőt ezt nem is kell kivárni. A tűzhelyről levéve, konhyharuhába alaposan bebugyolálva hagyjuk még legalább negyed órát pihenni.

Máskülönben a tejberizshez hasonló, ám annál potenciálisan sokkal finomabb desszertszerűség is készíthető belőle, legalábbis én úgy érzem. Amint befejeződik a diéta, ki is próbálom :)

Címszereplőnk gyorsan és olcsón elkészíthető, és igen kiváló fogás. Bő egy kiliónyi csirkemájból nagyjából hat adag számítható, bélpoklosok esetében négy :), bátran ehetjük diétázás idején is.

Általában szívvel együtt árulják a csirkemájat, ezt sem kell kidobni, csak egy több fövési időt kell hagyni neki, mint a májnak. Első lépésként válasszuk le a szívet a májtól, és tisztítsük meg (jellemzően a zsíros részeket). A szív esetében vágjuk a legfelső részét, hosszában vágjuk fel, nyomkodjuk ki az esetlegesen benne maradt vért, alaposan mossuk ki és szabadítsuk meg a zsíros cafatoktól. Szükségünk lesz még 2 fej lila- és egy vöröshagymára, valamint kb.  30-40 deka gombára. A hagymát aprítsuk viszonylag vastagabb negyed karikákba, és a gombát kb. ennek duplájára.

Hevítsünk kb. egy evőkanálnyi olívaolajat, és ezen pároljuk nagyjából 7-8 percet a hagymát, gombát és -ha van- a szíveket. Enyhén sózzuk, hogy a hagyma ne maradjon édes, majd adjuk hozzá a májat, valamint kb. egy-másfél deci vizet /fele fehérbor is lehet/. Óvatosan bánjunk vele, könnyen törik. Pároljuk kb. újabb tíz percig, majd adjunk hozzá egy üveg dijoni mustárt (200g). Javaslom a Beaufor (Koch) márkát, ez a mustárok királya. Iszonyatosan csípős, és mennyei aromája van. Főzéskor pedig elveszíti az ereje javát, emiatt tehát nem kell aggódni. A mustár mellé még törtem bele egy kis tarkaborsot is, és megszórtam aprított zellerzölddel, és egy gondolatnyi sóval. Más fűszer nem is kell hozzá. Már csak összefőzzük, és kész is van. Köretnek párolt bulgurt készítettem, de illik hozzá a párolt rizs, és van aki a petrezselymes burgonyára esküszik.

Egy hét kimaradt, sajnos a múlt vasárnapi rizottó készítésénél elkövettem egy kis malőrt, túl sok folyadékot adagoltam hozzá, így az állaga -enyhén szólva- nem lett túl biztató, még az írástól is elment a kedvem (pedig a vajbableves jól sikerült). Most kettőzött erővel készültem, újabb hibát nem követhettem el, igaz ez statisztikailag is kevésbé volt valószínű :). Hamar el is döntöttem, hogy kárpótlásként a lehető legjobb levest fogom elkészíteni, ha pedig alapanyagként kizárólag zöldségek jöhetnek számításba, akkor a leghelyesebb választás a minestrone. Az elkészítése igen egyszerű, és mégis igen kiváló leves kerülhet az asztalunkra, szinte vetekszik a legjobb húslevesekkel. Az olaszok ezerféle variációban készítik, tájegységtől és rendelkezésre álló hozzávalóktól függően, talán a paradicsom és a tálaláskor hozzáadott reszelt parmezán a közös nevező.

Nálam is igen széles az alkalmazott hozzávalók skálája, de az alábbiak mindig kötelező jellegűek: fejtettbab (a szárazbab nem jó ide!), sárgarépa, petrezselyemgyökér, zeller, paradicsom (jó az aprított konzerv is, télen különösen), cukkini, fokhagyma, hagyma és egy jó félliter passzírozott paradicsom. Ha akad egy kis póréhagyma, karalábé, karfiol, kelbimbó, zöldbordsó, akkor azokat is bátran rakjunk bele, csak arra figyeljünk, hogy az egyes ingredienciák főzési ideje eltérő. Amenyiben van gomba, azt sem vessük meg, használhatjuk bátran! A parmezán kérgét a hűtőben szoktam gyűjteni, azt is szeretem belefőzni. A gyökér-jellegű zöldeket daraboljuk hasábokra, kb. feleakkorára, mint a kisujjunk (azt ne! :D ). Nem szeretem a karikázást, szerintem ekkor túl sok értékes táp- és ízanyag távozik főzés közben a lébe, ez pedig nem célunk. Egy fej megtermett fokhagymát pedig 3-4 gerezd kivételével aprítsunk a lehető legapróbbra.

Olivaolajat hevítsünk a levesfőző kondérunkban, és futtasuk meg a fokhagymát, majd adjuk hozzá a fejtett babot, és együtt pirítsuk-pároljuk. Két-három perc elteltével adjuk hozzá a gyökeres zöldségeket, valamint -ha van- a karalábét és a kelbimbót. Néhány percig még folytatjuk a párolást, sózzuk és utána felönthetjük vízzel. Forrástól számítva 10 perc múlva eljön a karfiol, illetve a 8-12-be vágott vörös- és lilahagyma ideje. Aki gombát is szán bele, szintén ekkor tegye bele. Újabb negyed óra elteltével a cukkini és a zöldborsó vannak soron és ekkor öntsük fel a passzirozott paradicsommal.   Forrástól számítva még 7-8 perc kell neki. Ekkor félúton még hozzáadjuk a darabolt paradicsomot, legvégül az aprított zöldfűszereket és a sózás véglegesítése is megtörténhet. Zöldfűszerként, illetve télen ennek száritott változataként szóba jöhet a petrezselyemzöld, kaporlevél, kakukkfű, illetve a bazsalikom, ez utóbbi szinte kötelezően. Még egyszer megrottyantjuk a levest, és már kész is, ha szárított fűszereket alkalmaztunk, akkor pár percet mindenképp pihgentessük. Tálaláskor ne feledkezzünk meg a reszelt parmezánról, kiválóan illik bele. Tájegységenként változóan, néhol még spagettit is főznek bele, habár én még ezt soha sem tettem, a levesek tekintetében nem vagyok tésztás beállítottságú.

Sokan abban a tévhitben élnek, hogy nem lehet diétás tésztaételt készíteni. Tévednek. Minden az elkészítésen múlik, illetve, hogy mennyit eszünk belőle, és mivel. Kalóriában és szénhidrátban egyaránt jól számolható. A fogás elkészítése igen egyszerű, és hamar készen van. Máskülönben nem is értem azokat, akik étterembe járnak tésztát enni. Persze vannak maceresabb darabok, de ez nem az :)

Volt a hűtőben egy csomag fagyasztott tenger gyümölcsei koktél. Igen nagy barátja vagyok a tengeri kajának, ezért már csak idő kérdése volt, hogy mikor esik áldozatul. Mivel diétázunk, ezért rakunk bele mindenféle jót, ami illik bele és kapni a piacon. Sikerült szereznem egy közpes cukkinit, egy szép szál póréhagymát, 5-6 közepes barna championt, egy szép piros kaliforniai paprikát. Az otthoni készletekből egy fej hagyma, egy fej fokhagyma, egy kis sűrített paradicsom és egy darabolt paradicsomkonzerv, valamint egy doboz Barilla Fusilli esett áldozatul (bármilyen nagyobb fajta tészta jó, lényeg, hogy sok szaftot képes legyen felvenni).

Első lépésként felrakjuk a tészta vizét a tűzhelyre, és amíg felforr, előkészítünk mindent. Ha tervezetten dolgozunk, egy nap alatt lassan kingedjük a fagyasztott árut a hűtőben. Ha gyorsan kell, mint most, nincs más lehetőség, mint a mikró felengedő programja. A póréhagymát, paprikát, cukkinit, gombát felaprítjuk. A vöröshagymát és a fokhagymát a lehető legapróbbra daraboljuk. Előkerítjük a létező legnagyobb serpenyőt (32 cm javasolt átmérő), és egy gondolatnyi olívaolajt hevítünk rajta. Szerencsés esetben ekkora már belekerült a tészta a forró vízbe, azt a forrástól számítva a csomagoláson előírt ideig főzzük.  Eközben a fokhagymát és vöröshagymát megfuttatjuk, enyhén sózzuk, majd egyszerre jöhet bele a tengeriherkentyű és a zöldségek. Kb. máfél-két deci vízzel lehet hígítani. Amint az egész elérte a forráspontot, belekeverhetjük a sűrített paradicsomot. Pár percig pároljuk, majd mielőtt még kész a tészta, jöhet a fűszerezés, bazsalikom, oregánó, kakukkfű, kapor mind jól illik bele, ki mit szeret. Ekkor kell belerakni a darabolt paradicsomot is, lével együtt. Amíg újra forrásnak indul, leszűrjük a tésztát, majd óvatosan beleforgatjuk a szószba (ezért jó a nagy serpenyő).  Már lehet is tálalni. Lehetőleg a sajtot hagyjuk el. Pontosan öt adag került ki belőle. Máskor ez inkább három :)

Úgy készítem a vasárnapi ebédet, hogy többször is lehessen enni belőle, az alábbi mennyiségek nem irányadóak, elég csak az arányokat közelíteni adag-arányosan. Fél mellet számolhatunk fejenként, kis étkűek esetén 1/3-ot vagy kevesebbet. Ennél a fogásnál megspórolhatjuk a köret készítését, mellette megsütünk majd 4-5 db vastagabb sárgarépát, 1 petrezselyemgyökeret, 2 kisebb zellert és egy karalábét, 3 db vöröshagymát, valamint 40-50 deka barna championt. Kalória szempontból egyik sem túl jelentős, és mégis úgy tűnik, hogy eszünk is valamit :). Aki ragaszkodik hozzá, egy kis párolt rizst készíthet, az jól illik hozzá különben. A káposzta pedig külön fogyókúrás műfajként is él, egyesek szerint több energiát igényel az emésztése, mint amennyit tartalmaz. Én óvatosan bánnék az ehhez hasonló kijelentéssel, maradjunk annyiban, hogy káposztával bármikor büntetlenül teliehetjük magunk:). Mellékesen megjegyzem, megtanulunk abszolút zsiradékmentesen sütni, ez később is hasznunkra válhat.

A baromfisnál 3 db csirkemellet vásároltam, nagyjából fél kilósakat. Ezeket nem kell kifilézni, de a kutyák legnagyobb örömére meg kell nyúzni és a zsíros részektül is megszabadítjuk. Ha pedig nem diétázunk, akkor rajtahagyjuk és ropogósra sütjük.  Isztambulban az egyiptomi bazárban sikerült egy jófajta sült-baromfi fűszerkeveréket vásárolnom, az összetevők nem teljesen világosak, de lehet benne római kömény, jó adag koriander, pirospaprika (édes), egy kis sáfrány, meg az ördög tudja, mi még. Ezzel jól bekentem, 1-2 órát állni hagytam.

A répákat hosszában négybe vágjuk, és 7-8 centis darabokra szabdaljuk, a zellert és a karalábét egy centi vastag szeletekre vágjuk. A hagymákat elég lesz négybe vágni, a gombát pedig csak le kell csutakolni, a tönkök legalját levágni és lecsurgatni. Mindezeket meghintjük sóval és óvatosan átforgatjuk, az egyenletes eloszlás kedvéért.

Kb. másfél kilónyi savanyú- vagy fehérboros káposztát alaposan ki kell nyomkodni a létől. Ebből egyenletesen tömör káposztaágyat készítünk a tepsi aljába. Középre elhelyezzük a melleket, amelyeket ekkor elég megsózni, alá fokhagymagerezdeket és a negyed vöröshagymákból egyet-egyet. A maradék fokhagymákat szétszórjuk, egyenletesen körbebástyázzuk a zöldségekkel, és a végén óvatosan belenyomkodjuk a gombákat (állítva, a tönk szaladjon be a répák és társaik közé). Ha nem lenne még Pirosnál mindkét rozmaringbokrom, pár szálat még lehetett volna elvegyíteni, de így is finom lett.

Most ugrik a majom a vízbe, az egész sütés lényege a légmentesség. Ekkor kevésbé szárad ki, nem sül le, ezzel biztosítjük a zsiradékmentes sütést, tulajdonképpen saját nedveiben párolódik az étel. Ezért alufóliával zárjuk le az egészet. De. A hagyományos igazából semmire sem jó. Mivel nem vagyok egy origámi-harcos, így szinte mindig elszaggattam, illetve a nagy tepsim nem is tudtam egy darabból lefóliázni. Mindig csak bosszankodtam (erős káromkodások, 18-as karika) emiatt, mígnem rábukkantam a grill-fóliára. Ez kellőképpen széles és vastag, öröm vele a munka.

Előmelegített sütőben (180-190 fok) másfél órát kell sütni, utána a fóliát szedjük le, ha levet eresztett volna, azt szedjük le, és még 5-10 percig pirítsuk. Pár percet pihentetessük és lehet tálalni.