Nos, a sajtfondü tipikusan téli étel, mi ennek ellenére tavasszal adtuk a fejünket fondüevésre. Annyi köze azért van a télhez, hogy még a téli diéta folyamán határoztuk el arra a napra, amikor Piros hazaérkezik Svájcból. Természetesen a hozzávalókkal együtt, feltéve, ha a csokoládé és sajt túlsúly miatt le nem szállítják a zürichi járatról. Mivel ez utóbbi esemény a gondos mérlegelés, és a felesleges ruhadarabok kinnhagyása okán szerencsére nem következett be, semmiféle akadály nem állt előttünk a terv végrehajtásához.
A svájci is igen kényelmes népség lett, de ennek köszönhetően igen kiváló fondünek való sajtkeverékeket kapni (gyakorlatilag szinte mindenki ilyeneket vesz). Mivel bőven lejárt a fondü-szezon, így Piros igencsak jutányos áron szerzett egy fondü-szettet is. A raktár legmélyéről bányászták elő, és féláron odaadták:)
Hozzávalók 6 személyre:
- 1 kg sajt (általában három fajtából érdemes, egy aromásabb, egy keményebb és egy lágyabb) vagy előre elkészített sajtkeverék
- 1 deci cseresznyepálinka
- 4 deci száraz fehérbor
- 2 teáskanál kukoricakeményítő
- őrölt szerecsendió és bors, 3 gerezd fokhagyma
- szikkadt kenyér, olívabogyó, alma, sonka, stb a mártogatáshoz
- további cseresznyepálinka és/vagy bor a fogyasztókba
Több helyen is személyenként 25 deka sajtot írnak elő. Jobb étvágyú asztaltársaság esetében is reálisabb azonban mondjuk 6 személyre egy kiló sajtot beszerezni, nálunk ennyiből is volt egy kis maradék (amit gyakorlatilag elég nehéz utóhasznosítani), pedig a társaság java része igen kiváló vitéz az asztalnál.
Pár szót érdemes a szeszekről is említeni. Ha már nem sajnáljuk a pénzt a jófajta sajtokra, ne rontsuk el mindenféle kommersz italokkal. Csak a kiváló cseresznyepálinka és a jófajta markáns száraz fehérbor alkalmas céljainknak. Szerencsére egyik nagybátyámnak van(volt) elsőrendű, saját termésű cseresznyepálinkája, amelyet a következő évben ráöntött a gondosan kiválogatott cseresznyeszemekre, és azon egy évig tovább érlelte. Ebből a tételből sikerült megszereznem az utolsó fél litert, sajnos azóta erősen fogytán van már. Bor tekintetében úgy döntöttem, hogy a tokaji borvidékről választok egy tételt. Ugyan haragban vagyok a Disznókővel (tavaly az éttermükben csak a bort felejtették el felszolgálni nekünk az ételhez), de most megbocsátó hangulatban egy palack száraz furmintot választottam tőlük.
Mártogatáshoz alapvetően kell a száraz kenyér. Ha nincs ilyen, meleg sütőben szárítsük ki, majd aprítsuk akkora darabokra (a két művelet el is cserélhető), hogy kényelmesen a villánkra lehessen szúrni. Nekem volt száraz bagettem az előző heti cassoulet-partiról, és azt még meg is pirítottam egy kicsit. A sonkát is felkockáztam és szintén megpirítottam, ezen kívül még egy tálka olívabogyót kínáltam. Ha mi magunk állítjuk össze a sajtkeveréket, akkor reszeljük le.
Az előkészületek után lássuk most már a medvét! Egy megfelelő edényben tegyük fel a bort a tűzhelyre két kés lapjával szétnyomkott fokhagymagerezd társaságában. Közben keverjük el a keményítőt a pálinkában, és adjuk a borhoz, mikor az elkezd gyöngyözni, és keverjük el. Állandó kevergetés mellett adjuk hozzá a sajtot. Arra figyeljünk, hogy ne legyen túl magas a hőmérséklet, és ne hagyjuk abba a kevergetést, különben egy gumi-szerű masszát kaphatunk. Fűszeezzük, és amint párat rottyan, kész is vagyunk, öntsük át a fokhagymával bedörzsölt fondü-edénybe, és tegyük a helyére: tartsuk melegen, de ne túl forrón (készüléktől függően ki kell tapasztalni). Mártogatás közben néha nem árt jól megkavarni.
Arra még mindenképp ki kell térnem, hogy egyes svájci szokások szerint, ha belesik a kenyér vagy az egyéb mártogatnivaló a fondübe, akkor a tettes büntetést érdemel (pl. egy palack bor köteles fizetni), de ez egy csókkal is kiváltható :)
Utolsó kommentek