Elérkezett a nagy pillanat, megkezdtem "cukrász pályafutásom". Elég soká halogattam a dolgot, a süteményeskedés nálunk (a bővebben vett családi körben) hagyományosan a női foglalatosságok körébe tartozik. Azaz tartozott eddig. de nem mehet már sokáig, és Hajnal receptje alapján felbátorodván megérkezett az első fecske:)
Magamhoz mérten abszolút pontosan kiszabtam az előírt hozzávalókat, csak kevesebb cukrot használtam:
- 20 deka vaj
- 40 deka liszt
- 3 tojás
- másfél citrom
- kb. 10 deka gyümölcscukor
- 1 cs sütőpor
- 4 nagyobb alma (2 édes, 2 savanyú).
Az önbizalmam nem volt túl magas, és ezt még tovább csökkentette az előtte elkészült elrontott rakott spárga. Szóval Hajnal receptjét betanulva (szóról-szóra fújtam), enyhén remegő lábakkal álltam neki. A tojások sárgáját és a felolvasztott vajat, a citrom héját lereszelve, majd a levét belenyomva a cukor 3/4-ével elkevertem. Hozzáadva a lisztet és a sütőport az egészet eldolgoztam. Ekkor az aggodalmam a tetőfokra hágott, ugyanis a tészta kissé eléggé morzsalékos lett, és nem tudtam, hogy ez jó-e vagy sem. Asszony pajtás természetesen ekkor szundított a legmélyebben, így nem volt segítség. Végül úgy döntöttem, hogy minden mindegy alapon, legfeljebb majd betöröm vele az ablakot, amikor kihajítom, de most már megsütöm, ha a fene fenét is eszik. A tésztát 1/3-2/3 részre osztva a megtanultaknak megfelelően közepes tepsibe tettem. Igen ám, de nálunk a közepes tepsi az másutt nagynak számít, így az anyagmennyiségnek megfelelően elővettem a legkisebbet, és annak az aljába egyenletesen elnyomkodtam a tésztát és 10 perce a 200 fokra előmelegített sütőbe tettem. Addig lereszeltem az almát, valamint a tojásfehérjéből, a cukorból és fél citrom levéből habot vertem. Ez utóbbi a citromlé végett állagra nem lett az igazi, de azért felfordítva az edényben maradt, mondjuk pár perc alatt némi levet eresztetett, de összességében használható volt. A rácsok elkészítése nem lett valami szépségdíjas, és egyel több "hosszú" rácsvonal sem ártott volna, de addigra eléggé demoralizált voltam ehhez. Szóval az almát a tésztára halmoztam, elsimítottam, rátéve a habot és a "rácsokat", és a halált megvető bátorsággal 25 perce visszatettem a sütőbe. Szerencsére van világítás a sütőben, így szinte percenként ellenőriztem, hogyan alakulnak a dolgok, és kezdett biztató lenni a helyzet, ráadásul az illatok is megfelelőek voltak. Aztán elfogyasztáskor ért a legnagyobb meglepetés, mert nemhogy csak ehető, hanem egészen finom is lett, a tészta állaga is határozottan jó lett, csak egy árnyalatnyival volt nedvesebb a kelleténél az alsó rész teteje az alma végett. Szóval, ízre 4/5 pontot adtam rá, habár külalakra csak erős kegyelemkettes, de első próbálkozásra nem is rossz eredmény :) Aki evett belőle, mind pozitívan nyilatkozott (nem mert, esetleg nem akart beszólni :P). Az édesszájúak viszont még megszórták porcukorral, de én nem szeretem, ha túl édes a sütemény.
Utolsó kommentek