Tegnap este alig vártam, hogy hazaérjek, és újabb próbák alá vessem az új robotgépünk. Egyrészt rendkívüli módon kiváncsi voltam rá, milyen tészta készíthető vele, illetve a fagyigép és az azzal készíthető finomság is igencsak furdalta az oldalam. Azt hiszem, hogy az olyan egyszerű dolgok, mint akár a tészta, mostantól egészen más dimenzióba fognak kerülni, hiszen csupán attól függően, hogy milyen lisztet használok, mindig más és más ízre, állagra számíthatok, a bolti száraztészták egyenízének mostantól bealkonyult. És akkor még nem is beszéltem a tésztákba kevert különböző ízesítő-színező anyagokról, az egyszerű paradicsompürétől a medvehagymáig. Első alkalommal azonban nem cifráztam túl a dolgot, egyszerű tönkölybúza fehérliszt és teljes kiőrlésű keverékét használtam. Viszont a végeredmény nem teljesen maccheroni, méretre inkább a pennéhez áll közelebb. Legalábbis az első próbálkozás ilyen lett, mire kifőtt, bár erre már számítottunk akkor is, mikor láttuk, mi jön ki a gépből. Ez persze egyáltalán nem probléma. Az is érdekes, hogy a gépbe nagyjából olyan morzsalákos állagúra készített tésztát kell tölteni, mint mondjuk a kuszkusz /a gépkönyv hivatalosan durva zsemlemorzsát ír/. Először kétségeim voltak, hogy sikerül ilyenre készíteni, de követtük a használkai útmutatóban leírtakat, és még ha nem is tökéletes, de azért mindenképpen használható alapanyagot sikerült előállítani.
Hozzávalók (3 adag)
- 250 g tönkölybúza fehérliszt
- 150 g teljes kiőrlésú tönkölyliszt
- 4 tojás
- 2 csipet só
- avagy 500 g bolti száraztészta /a kisebb méretű penne vagy fusilli/
- 3 kisebb fej főzőhagyma
- 20-25 deka fehér spárga
- 1 ek. libazsír /vagy olívaolaj/
- 2.5 dl tejszín
- 150g gorgonzola (dolce)
- frissen vágott petrezselyem és kapor
A lisztet kimértem, összekevertem, a tojásokat felütöttem, és egy kis sóval kissé felvertem. Ahogy a gépkönyvben írva vagyon, a habverő segítségével kis fokozaton elkészítettem a tésztát, úgy, hogy folyamatosan adagoltam a liszthez a tojást. Néhány nagyobb csomó azért lett benne. Letisztogattam a habverőről a rátapad tésztát, és fél perc alatt ismét átdolgoztattam. Felszereltük a tésztaadaptert, és legyártottuk a tésztát. Nagyon tetszett, ahogyan dolgozott, ha jobban összeált csomó került bele, akkor lassabban, ha szép morzsalékosat kapott, akkor gyorsabban jött a pasta belőle. A méretre vágás is a kezelő(k) feladata. Ahogy Piros mondta a tésztáknak: "Ti mind önálló személyiségek vagytok!" :) Mert két egyforma nehezen található benne, éppen ez benne a jó.
Mire elkészültünk. felforrt a víz is. Sóztuk, beleszórtuk a tésztát, miközben gyorsan öszzedobtuk a szószt. Libazsíron megfuttattam a hosszában felcsíkoztt hagymákat és a 3 centisre vágott spárgát. Enyhén sóztam, felöntöttem tejszínnel, és pár percet pároltam. Mire a tészta al dente főtt (5-6 perc), a spárga is kellően megpuhult, beledobáltam a felkockázott gorgonzolát, és kissé megolvasztottam. Hozzáadtam a tésztát, megszórtam finomra vágott kapor és petrezselyem keverékével, összeforgattam, tálaltam.
Utolsó kommentek