lorien

Múlt pénteken gasztronómiai szempontból igazán jó napom volt. Délben a húgommal sikerült elkölteni egy kiváló ebédet az Olimpiában, majd hazaérve haditanácsot tartottam Pirosnál, amelynek az lett az eredménye, hogy almás palacsintát sütött, mégpedig olyat, amelynek a tésztájába is került reszelt alma, a tölteléke pedig karamellen pirított reszelt alma. Ehhez a főételnek is mondható desszert elé kellet kitalálni egy könnyebbnek mondható főfogást. Kirobogtam hát anyósomhoz, betakarítottam a kertben fellelhető és megfelelőnek gondolt alapanyagokat, és elkészítettem az alább következő pirított zöldségtálat. Igazán kedvemre valók ezek a zöldséges ételek, hiszen az elkészítési idejük minimális, talán még a mosogatás is tovább tart, ízélményben pedig még talán a húsételeknél is jobbak, és nagyon jól variálhatóak.

Hozzávalók (3 adag)
- 3 tőérett paradicsom
- 3 gerezd fokhagyma
- 1 kis fej vöröshagyma
- 2 ek olívaolaj

- 250 g méteres bab
- 250 g juliska bab (vagy más zöldbabféle)
- 1 közepes cékla
- 1 kis fej zsenge karalábé
- 3 pritamin paprika
- 1 tk rákszósz
- 1 1/2 tk csiliolaj
- 2 ek kacsazsír (vagy más zsiradék, olaj)
- só, rózsabors, 1 kk római kömény

A vöröshagymát és a fokhagymát finomra vágom, megfuttatom olívaolajon. Rádobom az apróra kockázott paradicsomot, enyhén sózom, lassú tűzön lefedve negyed órát párolom, majd turmixgépben eldolgozom.

A zöldségeket megtisztítom, a babféléket 4-5 cm hosszúra vágom, a céklát és a karalábét julien-re vágom, paprikát vékony gerezdekbe. Kacsazsíron kissé megpirítom a céklát, majd hozzáadom a babféléket. Néhány percig tovább pirítom, majd megszórom a mozsárban alaposan megtört rózsaborssal és római köménnyel, illetve jöhet a pritamin paprika is. Még 1-2 perc, meglocsolom rákszósszal, csilis olajjal és a paradicsomszósszal, ha szükséges, sózom. Egy perc alatt összepirítom és tálalom.

Ismét közösség elleni izgatást folytatok, de nem tehetek róla. Újfent kaptam óriás pöfeteget a piacon. Bár amíg az alkudozást folytattam, majdnem elbuktam, mert közben jött egy másik vevő, aki szemrebbenés nélkül kifizette azt a gombát, amelyet már előtte kinéztem magamnak. Ez jelentősen rontotta a pozíciómat, és muszáj voltam stratégiát váltani, végül egy jelentősebb összeget hagytam ott, mert hát hoztam vargányát is, meg egy gyerekfej nagyságú, fél kilós pöfeteget. Amely pöfeteg végül időhiányban teljesen másképp készült el, mint ahogyan terveztem. Eredetileg sajttal rakottan akartam megsütni előétel gyanánt, végül egy komplett vacsorát kiadott az alábbi formában.

Hozzávalók (3 adag)
- 1 óriás pöfeteg (500 g)
- 1 fej hagyma
- 30 g vaj, 2-3 ek olívaolaj
- só, bors
- 1 kisebb csokor petrezselyemzöld

- 30-40 g parmezán
- 60-80 g érlelt holland parasztsajt (más, markánsabb, enyhén csípős, de azért nem túl karakteres ízű érlelt sajt is jó)
- 250 ml tejszín
- csipet sáfrány (kb 0.2-0.3 g)
- 1 kisebb fej hagyma

- 1  csésze rizs (kb. 160-g)
- 15 g vaj

Kezdem a körettel, az tart a "legtovább". Egy csésze rizst megmosok, lecsepegtetek. A vajat habzásig hevítem, megfuttatom rajta a rizst. Sózom, felöntöm kétszeres mennyiségű vízzel, lefedve puhára párolom. Amikor felszívja az összes vizet, egyszer átkeverem, és nem tapad össze.

Vajat olvasztok, megfuttatok rajta egy kis fej lereszelt vöröshagymát. Csipet sót adok hozzá és a tejszínt, amelyet egy kicsit forralva besűrítek. Hozzáadom a két féle reszelt sajtot és a sáfrányt. Felolvasztom a sajtokat, elzárom a tüzet, hagyom, hogy a sáfrány színe kioldódjon. Eközben elkészül a gomba.

A megmosott, leszárított óriás pöfeteget félbe vágom, felszeletelem, majd hosszában és keresztben is elfelezem, hogy kezelhető méretű legyen. Egy fej vöröshagymát félbe vágok, mindkét felet szeletelem. Vaj és olívaolaj keverékén megfuttatom, rádobom a gombát, borsozom, megpirítom. Amint szép színe lesz, sózom, átforgatom, megszórom finomra vágott petrezselyemmel. Felforralom a sajtmártást és tálalom. Jó savas, testes fehérbor illik hozzá (furmint, juhfark), sőt akár egy sillert vagy kadarkát is elbír.

Új fejlesztést eszközöltem a blogon. Miután lassan három éve írom, már többszáz bejegyzésnyi anyag gyűlt össze, az utóbbi időben egyre jobban kezelhetetlenné vált. Csak a cimkékkel, és keresővel nem biztos, hogy mindenki jól boldogult, néha jómagam sem. Régóta terveztem, és most elkezdtem módszeresen rendszerezni az írásokat. Megpróbáltam diszjunkt kategóriákat kialakítani, persze ez nem minden esetben működik, ezért ha egy ételt több helyre is jónak gondoltam, akkor több helyen is szerepel. Jelenleg az elmúlt másfél év kb. 200 bejegyzésén vagyok túl, úgy gondolom, ez már megfelelő mennyiség az induláshoz, tapasztalatgyűjtéséhez. A tartalomjegyzék a menüből állandó linkkel elérhető, vagy pedig innen. Szívesen várom a visszajelzéseket, javaslatokat, építő jellegű kritikákat.

Tegnap már szóba kerültek a pecsenyekacsák nemesebb részei, de ne feledkezzünk meg a többiről sem. A far-hát és egyéb darabok egyik legjobb hasznosítási formája a leves, mégpedig valamilyen tejfölös, tejszínes habarással. A habarás azért jó, mert ezeket a részeket nem árt kellőképpen megpirítani, közben a zsír javát kisütni, habarás nélkül viszont egy ilyen leves meglehetősen zavaros, elég rosszul mutatna a tányéron. A lepírított csontos-bőrös húsdarabok és az edény alján maradt pörzsanyagok pedig szükségesek és nagyon jó ízekkel gazdagítják a levest.

Hozzávalók (6-7 liter)
- 2 kacsa aprólékai (far-hár, szív, zúza, nyak, láb, stb)
-  só, 1 tk tarkabors, 1/2 tk annatto, 1 tk kurkuma, 1 kk római kömény, 1 kk édeskömény, 1 tk cayenni bors
- 1 fej vöröshagyma
- 1 kisebb fej fokhagyma
- 6-700 g zöldbab (minél több fajta, annál jobb)
- 4-5 sárgarépa
- 2 petrezselyemgyökér
- 1 kisebb zeller
- 1 kisebb karfiol
- 1 fűszercsomó (kakukkfű, zsálya, babérlevél, zellerzöld)
- 400 g tejföl
- 1 ek étkezési keményítő

A kacsáról leeső bőröket, hájakat kisütöm, a kacsatepertőt ebéd előtti "üdvözlőfalatok" gyanánt félreteszem, a zsír nagy részét leöntöm. A megmaradt forró zsírba először a bőrös alkatrészeket dobom, amennyire lehet, lesütöm a zsírját, majd újra leöntöm a zsír egy részét. Ekkor hozzáadom az aprólék maradékát, minden oldalát aranybarnára sütöm. Közben jöhetnek a finomra vágott hagyma és mozsárban megtört száraz fűszerek is, hogy a zsiradék kioldja a színanyagokat, és a fűszereknek sem árt egy kis hőkezelés. Sózom, felöntöm annyi vízzel, hogy bőségesen ellepje, elég legyen a bezöldségezés után is. Miután felforr, fedő nélkül csendes tűzön egy órát bugyborékoltatom. Ekkor hozzáadom fűszercsomót, és a hasábokra vágott zöldségeket, kivéve a zöldbabot és a karfiolt, ezek csak jó negyed óra múlva kerülnek bele. Amikor a zöldségek megpuhulnak, behabarom. Tálaláskor tarkaborsot kínálok hozzá.

Lehetne mondani, hogy nincs új a nap alatt, de mégis. Szilvás rétes például még nem volt a blogon, és persze a készítési szabályok sincsenek kőbe vésve. Szilvás rétest eddig nem sokat készítettünk, de ebben a szezonban valamilyen okból kifolyólag teljesen függővé váltunk, nincs az a mennyiség, ami ne fogyna el. Volt olyan, hogy hetente többször is készült. És milyen messze még a szilvaszezon vége:). Az utóbbi időben szerencsére jól el vagyunk látva jófajta szabadkai réteslappal is. Szinte olyan vékony, mint a cigarettapapír, és ebből fakadóan óvatosan kell vele dolgozni, de mégis megéri az extra törődést, másnap is zizegősen ropogós a tészta, ezt semelyik gyári sem tudja. (Amelyek közül az átmeneti megingásokat leszámítva még mindig a Spar saját márkása a legjobb.) A technológiában is újabb apró fejlesztés történt, az ötletet a paprikatévés Jenei Tamástól lestem el, miszerint a rétes széleit előre felhajtogatom, így nincs gond a végek begyűrésével. Régebben egy hosszú rudat készítettem, és azt hajlítottam meg a sütőlapra helyezve, mostanában pedig felhajtás előtt középen elfelezem, két rudat készítve. Így még több "rétesvéget" nyerünk, amit mindenki jobban szeret.

Hozzávalók (2*40 cm)
- 1 cs. réteslap (500 g)
- 100-150 g vaj (tésztától függően)
- nettó 1-1.2 kg kimagozott szilva
- 50 g barna nádcukor
- 4 ek kalács- vagy zsemlemorzsa
- 1/3 rúd fahéj
- 1 tojássárgája
- 1-2 cl tej vagy tejszín

A szilvákat kimagozom, felezem, a fél szilvákat 3-ba vágom.  Megszórom barna nádcukorral, legalább fél órát hagyom állni. A nagy ebédlőasztalt erre a célra rendszeresített, nedves terítővel leterítem. Réteslapokkal teljes fedésben (5-8 cm rálógással) kitapétázom az asztalt, minden lapot megkenek olvasztott vajjal (még mielőtt ráteszem a következőt). A felső 25 cm-t dupla vagy ha vékony a tészta, tripla rétegben rakom le, ez lesz a rétes külső borítása, itt nem árt, ha több tészta van. Éles késsel hosszában középen elvágom (terítőre vigyázni). A felső végét, a széleket és a közepét kihagyva egyenletesen elterítem a töltelékül szolgáló szilvát. Fahéjat reszelek rá (a legutóbb beszerzett fahéj annyira könnyű szerkezetű, hogy mozsárban is lehet törni), meghintem kalács- vagy zsemlemorzsával. A rétes széleit kb. 3-4 cm-es sávban visszahajtom a töltelékre (az asztal közepéről is), és a terítő segítségével felcsavarom. A rudakat egyenként kivajazott sütőlapra helyezem, megkenem tejszínnel elkevert tojássárgájával, és forró sütőben aranybarnára sütöm. Tálalás előtt 20 perc pihentetés jót tesz neki.

A címbéli sorrend nem véletlen, a fő attrakció most ugyanis a puy-i lencse. Eredetileg úgy indult, hogy egy olvasóm galamb-ügyben kért tanácsot, amelyre kitaláltam egy lencsés variációt. Az ötlet annyira megtetszett, hogy elhatároztam a megvalósítását. A számításomba azonban hiba csúszott, sajnos éppen nem sikerült galambot szereznem, viszont a puy-i lencse már megvolt, nem akartam tovább húzni-halasztani. (Végül sikerült két szép pecsenyekacsát szereznem, így minden megoldódott.) Ezzel a fajta lecsével az első találkozásom a bécsi Gasthaus Ubl-ban történt. Bár akkor épp iszonyatos fejfájásom volt, amely jelentősen korlátozott az asztali élvezetekben, annyit megállapítottam, hogy a megszokottól eltérően egészem más, majdnem al dente állaga van a vastag héja miatt, nem fő lisztesre, a szemek egyben maradnak, és az íze is sokkal összetettebb. (A hozzá adott báránykolbász isteni volt!) This is a beginning of a beautiful friendship... Később a Bűvös szakácsnál olvastam a lencse-témáról bővebben, más eredetvédett fajtákról, elkészítési javaslatokról, akit érdekel, bővebben olvashat ott ebben a témában a jelzett linken. A lényeg, hogy a puy-i lencsét nem kell beáztatni, 3-4-szeres mennyiségű vízben 25-35 percet kell főzni, míg az al denténál egy kicsit puhább nem lesz. (A Culinarisban kapható, ha valaki tud más beszerzési forrást, kérem, ossza meg egy komment erejéig)

Hozzávalók
- 500 g puy-i lencse
- 1 sárgarépa
- 1 szelet zeller
- kakukkfű, zsálya, 3 babérlevél, rózsabors, feketebors
- só, 1/2 tk római kömény
- 1 kisebb fej lilahagyma
- olívaolaj

mártás
- 1 kis fej lilahagyma
- 1 vargánya
- 1/2 kk xantana
- kacsazsír
 

kacsasült
- 2 pecsenyekacsa melle, combja, szárnya
- 1 fej fokhagyma
- 3-4 szál rozmaring

A kacsát megtisztítom, a sütni való alkatrészeket leválasztom, a mellet külön teszem, célszerű serpenyőben sütni. Közepes tepsit kikenek kacsazsírral, beledobom a fokhagymagerezdeket és a rozmaring-ágakat. A kacsacombokat- és szárnyakat sózom, borsozom, tepsibe helyezem, lefóliázom. 220 fokos sütőbe teszem, negyed óra múlva 170 fokra csökkentem a hőfokot és kb. két órát sütöm. Amikor puhára sül, kiveszem, serpenyőben kacsazsírt hevítek és a combok (szárnyakat is) bőrös felét ropogós-aranybarnára sütöm. A kacsamellek bőrét fél centiméterenként bevagdosom, vigyázva, hogy a húsig ne vágjak, majd erre merőlegesen is. Borsozom, serpenyőben kevés kacsazsíron közepes lángon először a bőrös felét sütöm 5-6 percig, hogy a zsír kiolvadjon és a bőre ropogós legyen, majd a másik oldalát épp csak annyit, hogy egy kis színt kapjon. Sózni csak a sütés végén kell. Tálalásig 10-15 percet pihentetem.

Kevés olívaolajon megfuttatok egy kisebb fej lereszelt lilahagymát, majd hozzáadom a megmosott lencsét, 3.5-4-szeres mennyiségű vizet, egy szál sárgarépát hosszában bevagdosva, egy szelet zellert és egy fűszercsomót, amelyet 6-8 szál kakukkfűből, néhány zsályalevélből, babérlevélből, rózsa- és feketeborsból állítok össze (gézbe tekerve a bors nem hullik ki). Forrástól számítva 25-35 percig csendes tűzön főzöm, akkor van kész, ha a lencse már majdnem puha, de még picit feszes. A levét leszűröm, mártáshoz félreteszem.

Egy kis fej lilahagymát finomra vágok, kacsazsíron megfuttatom, majd hozzáadom az apróra vágott vargányát. Amint kezd pirulni, enyhén sózom, felöntöm a lencse főzőlevével, illetve a zsírjától elválasztott pecsenyelé egy részével. Összeforralom, amint a vargánya megpuhult, fél kávéskanálnyi xantanával (ha nincs xantana, 1 tk étkezési keményítő is megteszi) besűrítem.

2007-es Vesztergombi Kadarka jól illik hozzá.

A május végén elkövetett szamócás túrógombóc készítésekor beterveztem egy málnásat is. Amikor aztán beindult a málnaszezon, a málna soha nem jutott el ebbe a fázisba. Egy része rendszerint még felhasználás előtt szublimált, és ami megmaradt, leginkább szorbetként végezte, a nyári melegben tulajdonképpen ez az egyik lehetséges legjobb dolog, ami a málnával történhet. Magamban már nyugtáztam is, hogy ezt az ételt az idénre már elbuktam, míg a múlt hét közepén figyelmes lettem arra a piacon, hogy még mindig kapni málnát. Ezért szombaton bizakodóan indultam, még edényt is vittem magammal, ha kapnék málnát, legyen miben hazahoznom. És lőn, szerencsém volt, kaptam.

Hozzávalók (4-6 adag)
- 500 g tehéntúró
- kb. 120 g búzadara
- 2-3 deka szobahőmérsékletű vaj
- 2 csipet só, 1 ek. porcukor
- 3 tojás

- 1 kg málna (ha nincs friss, fagyasztott is jó lehet)
- 5 cl rum
- 3-4 ek méz

A gombóc tésztája megegyezik, a koncepció pedig hasonló, mint a szamócás gombóc esetében. A túrót villával alaposan összetöröm, eldolgozom a tojások sárgájával, a vajjal, sóval és porcukorral. Eközben a tojásfehérjéből kemény habot veretek a robotgéppel, amelyet óvatosan beleforgatok a masszába. Legalább egy órára visszarakom a hűtőbe pihenni.

Amíg a tészta pihen, elkészítem az öntetet. A málna 3/4-ét leturmixolom, átpasszírozom, jobb, ha nem fő bele a magja.  A pürét fél deci rummal felteszem főni, erős tűzön kb. a felére sűrítem. Felhasználásig félrerakom. Nagy lábasban vizet teszek fel, amíg felforr, megformázom és megtöltöm a gombócokat. Mindegyikbe 3-4 szem málnát töltök. Forró vízben kifőzöm a gombócokat, miután feljöttek, 4-5 perc általában elegendő. Amikor a jelzett idő letelik, egyet ellenőrzök, leszűröm. Újra megforralom a málnaöntetet, beleszórom a maradék egész málnákat, összeforralom, ha savanykásnak találom, néhány evőkanálnyi mézzel édesítem. A szorbethez hasonlóan ez is 100% málnaélmény.

Csiga már régen volt, igencsak itt volt az ideje, hogy ismét legyen. Töredelmesen megvallva, az egész ott kezdődött, hogy a piacon a gombászoknál ismét óriás pöfetegre alkudoztam, és végül úgy kaptam árengedményt, hogy hoztam a vargányából is. Bár nem árultam el, a vargányát egyébként sem tudtam volna otthagyni. Annál inkább sem, mert még ki sem fizettem, de már sejtettem, hogy a gomba valahogy csigával kell legyen kapcsolatban. Azt is be kell még vallanom, hogy közben még egy merényletet is elkövettem a csiga tésztájával kapcsolatban, de mint ahogy sejtettem, jó lett a végeredmény. A csiga előtt ugyanis sajtos rakott padlizsánt készítettem, mivel másnap este vacsoravendégeink voltak, és nem akartam az egész vasárnapot konyhában tölteni. Ez a padlizsán ráadásul másnap visszamelegítve még jobb is, mint frissen készítve. De nem is ez a lényeg, hanem kissé túlméreteztem a hozzá használt besamelt, kimarad jó másfél-két deci, és nem volt szívem kidobni. Így egy merész gondolattól vezérelve beledagasztottam a tésztába. A végeredmény pedig sokkal jobb lett, mint vártam, a fűszerezése pedig különösen jól harmonizált a vargányával. A hozzávalókat természetesen besamel nélkül adom meg.

Hozzávalók
tészta
- 450 g tönkölyliszt (25-30% teljes kiőrlésű)
- 7-8 g só
- 2 tojássárgája
- kb. 3 dl tej
- 1 cs. instant élesztő (Paneangeli)
- 2-3 deka szobahőmérsékletű vaj
- 1/4-1/5 szerecsendió frissen reszelve
- 1 tk cukor

- 1 ek kukoricaliszt a nyújtáshoz

töltelék
- 250 g vargánya
- 1 közepes lilahagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- diónyi sült zsír vagy kacsazsír
- só, bors
- kisebb csokor petrezselyemzöld, kakukkfű

A tejet a cukorral felmelegítem (40 C), elkeverem benne az élesztőt, és 10 percet hagyom dolgozni. Addig összekészítem a tészta hozzávalót, majd 15 perc alatt bedagasztom. Meleg helyen egy órát kelesztem.

A vargányát megmosom, papírtörlővel azonnal megszárítom. Hagymát és fokhagymát aprítok. Forró sült zsíron megfuttatom a hagymákat, majd megpirítom a vargányát, közben tarkaborsot tekerek rá. Sózom, megszórom a friss, vágott zöldfűszerekkel, és hagyom kihűlni.

Amint a tészta kétszeresére megkel (1 óra), kukoricaliszttel megszórt deszkán /(c) Beatbull/ vékony téglalappá nyújtom. Megszórom a gombás töltelékkel, a hosszabbik oldala mentén feltekerem, nyolcba vágom. A csigák alját óvatosan összecsippentem, kivajazott sütőtálba teszem. Konyharuhával letakarva meleg helyen fél órát hagyom kelni, és forró sütőben kb. 40 perc alatt megsütöm. A vargánya végett elővettem hozzá azt a 2007-es St. Andrea hárslevelűt, amelyet Chiliitől kaptam ajándékba a nyáron, nagyon jól passzol hozzá. Miközben kortyolgattuk, hálásan gondoltunk az ajándékozóra.

Az utóbbi időben kissé egyhangúvá vált a halas kínálata, ezért más forrásokat is figyelembe vettem a szombati halnap megtervezésekor. Sajnos a Kaiser's mirelit szekcióban sem volt túlzottan bőséges a választék, a legszimpatikusabbnak a kilós kiszerelésű cápaharcsa, azaz pangasius filé tűnt. Kibontva és lassan kiolvasztva viszont hamar megváltozott a véleményem, de már nem volt más választás. A legnagyobb probléma, hogy méretes jégréteggel vonják be a halfilét, a végén marad egy szinte használhatatlanul vékony filé (amely még meg sem pirul, de már a kiszáradás határán van) és 40 deka víz. Ugye milyen jó üzlet? Úgy gondoltam, hogy a halhoz köretként egy teljesen újraszabott zöldbabfőzeléket adok. Az ötletet a Olimpiában felszolgált főzelék adta, ebből majdnem teljesen kimarad a hagyományosnak mondott "főzelék-jelleg", nincs semmiféle habarás, sűrítés, csak egy könnyű joghurtos öntet.

Hozzávalók (3-4 adag)
- 1 kg cápaharcsa filé
- só, bors, csilis olívaolaj
- 25 g vaj

- 600 g zöldbab
- só
- kacsazsír, libazsír

- 2 doboz joghurt (2*150 g, egyik lehet kefir is)
- 1 dl kovászos uborka lé
- kapor, fokhagyma, csipet só

- tálaláshoz 1 citrom

A kiolvasztott cápaharcsa filét sózom, borsozom, meglocsolom csilis olívaolajjal, legalább egy órát pihentetem, felhasználás előtt 40-50 perccel kiveszem a hűtőből. A zöldbabot megtisztítom, kb. 4 centis darabokra vágom és közepesen nagy lángon, kacsazsíron megpirítom. Amikor egyenletesen megpirult, sózom, rálocsok egy deci kovászos uborka levet (ha nincs, lehet egy citrom leve is), amelyet szinte teljesen beforralok (nem több, mint egy perc). Tálalásig félreteszem. Egy kis pohár joghurtból és kefirből (csak egy joghurt volt készleten), valamint csipet sóból, kevés finomra vágott kaporból és egy gerezd lereszlet fokhagymából öntetet készítek. Az öntet egyúttal mártásként is szolgál a halfiléhez, mert a mártás különben nélkülözhetetlen lenne hozzá.

Serpenyőben vajat habzásig hevítem, és 2-2 perc alatt megsütöm a halfilék mindkét oldalát. Adagonként negyed citrommal tálalom. Egy jófajta sauvignon blanc ideális kísérője.

Avagy burek, attól függően, melyik népcsoport mondja. Mint kollégám elmondta és leírta, a börek koszovói albán eredetű étel, nem pedig török, ahogy ez általában lenni szokott, és hittem. De ez nem is lényeges, az viszont annál inkább, hogy ismét kaptam Szabadkáról böreknek való tésztát. Kollégám tanácsát megfogadva ezúttal kipróbáltam úgy, hogy nem vajjal, hanem joghurtos tojással kenem meg az egyes lapokat, így valóban jóval könnyebb lesz. Az igazság azonban úgy gondolom, valahol félúton van. A tapasztalataim alapján addig, amíg töltelék kerül a tésztákra, valóban jó ez a megoldás, azonban a tojásos joghurtos keveréktől a felül lévő lapok (is) hajlamosak összeragadni. Ott mindenképp indokolt a vaj használata, akkor lesz igazán jó leveles, ropogós a tészta. Természetesen nem árt mértéket tartani a zsiradékok esetében, mert azt sem szeretem igazán, - ahogy a horvátoknál legtöbbször tapasztalni lehet -, hogy ha pl. tocsog az egész a olajban. Vannak még persze további ötletek is a tarsolyomban, ezeket azonban ki kell előtte próbálni, hogy valóban működnek-e. Ha minden igaz, a héten újabb adag tésztához jutok, tehát lesz alkalmam próbálkozni :)

Hozzávalók (4-6 adag)
- 1 cs börek- vagy ennek hiányában réteslap
- 1 tojássárgája
- 1 doboz joghurt (150g)
- 60-65 g vaj

- 300 g juhtúró
- 150 g tehéntúró
- 1 vagy 2 tojás
- 1-2 ek. zsemlemorzsa
- frissen tört ill. reszelt bors és szerecsendió, fűszerkömény, római kömény

A fűszerköményt és a római kömény mozsárban finomra töröm. A juhtúrót és a tehéntúrót villával összetöröm, eldolgozok benne egy nagyobb vagy két kisebb tojást, a fűszereket és valamennyi zsemlemorzsát, attól függően, milyennek érzem a túrót. A cél, hogy sütéskor minimális levet engedjen, ne áztassa el a tésztát. Megnézem, mekkora a böreklap, kerítek hozzá hasonló méretű, de leginkább valamivel kisebb méretű tepsit. Kivajazom, majd elkezdem lerakni a lapokat egyesével, mindet megkenve joghurtban elkevert tojással. A lelógó részeket felhajtom a tepsi oldalára. Amikor a lapok harmada elfogyott, óvatosan elkenem rajta a túró felét, majd ismét jöhetnek a tésztalapok az előbbi módon. Újabb adag töltelék következik, végül a maradék harmad tésztát is ráhelyezem. Ezt már inkább jobb olvasztott vajjal kenni, a széleket pedig óvatosan visszagyűrni. A legfelső lapra hagyok egy kevés tojásos joghurtot, hogy jobban piruljon, ezt vékonyany rétegben rákenem, és forró sütőben kb. 40 perc alatt kisütőm. Tálalás előtt negyed órát pihentetem. Borbély-féle Somlói Juhfarkat ittunk hozzá.