Épp kapóra jött a Bűvös szakács pénteki Melanzane alla Parmigiana posztja, ugyanis pontosan valamilyen hasonló padlizsános ételre vágytam. Egyszer ettem már ilyesmit, ízlett is nagyon, csak akkor nem tudtam meg, hogyan készül. Ez alapján most már tudom, és -az asszony legnagyobb örömére- el is határoztam, hogy rögtön meg is töröm a szombati halnapos hagyományt, ez lesz helyette. Ennek az elkészítése a hagyományos rakott ételekhez viszonyítva egyszerűbb is, illetve valamivel kevesebb mosogatnivalóval ját. Ez is piros pont.

Hozzávalók /4-5 adag/
- 1.5-1.8 kg padlizsán, inkább a kisebbek közül
- 3-5 ek. liszt
- 400 g mozzarella /lehetőleg eredeti olasz!/
- 100-120 g parmezán (parmigiano reggiano), esetleg pecorino
- 8-900 g nagyszemű kevésbé savas paradicsom (góliát?)
- 5-6 gerezd fokhagyma
- olívaolaj
- só, friss bazsalikom

A padlizsán végeit levágtam, hosszában 6-7 mm-es szeletekre vágtam, és enyhén lesózva 50 percet állni hagytam. Folyó vízben lemostam, papírtörlővel szárazra töröltem. Közben nekiálltam a paradicsommártásnak, hogy mire végzek a padlizsán pirításával, az is kész legyen. A paradicsomok héját lehúztam /ez a fajta érett állapotában alkalmas erre, különben mártsuk fél perce forró vízbe/, nagyjából kimagoztam, feldaraboltam. A fokhagymagerezdeket kés lapjával elnyomkodtam, majd finomra vágtam, és olívaolajon megpirítottam, majd rádobtam a paradicsomdarabokat. Enyhén sóztam, majd forrás után kis-közepes lángon besűrítettem, de nem túlzottam. Félidőben durvára vágott bazsalikomot adtam hozzá.

A padlizsánszeleteket egyenletesen meghintettem kevés liszttel, és kevés olívaolajon megpirítottam mindkét oldalukon. Mire ezzel végeztem, a mártás is elkészült. Lereszeltem a parmerzánt, a mozzarellát vékonyra szeltem /használható a reszelő azon oldala is, amivel a tököt gyaluljuk főzeléknek/. Egy közepes méretű tepsit bedörzsöltem fokhagymával, majd vékonyan kiolajoztam. Alulra szorosan egymás mellé fektettem a padlizsánszeleteket, erre jött egy vékony réteg paradicsommártás, egy réteg mozzarella és egy kis parmezán, majd így tovább. A legtetejére csak padlizsán kerüljön, nekem sajnos pár szelettel kevesebb lett a kelleténél, majd megszórtam a parmezán felével /célszerű így gazdálkodni/. Három "emelet" keletkezett. 190 fokos sütőben 40 perc alatt készre pirult. Húsz percet az erkényen hűlt /jó hűvös volt/, forrón ne tálaljuk, csak inkább középmelegen-langyosan, ha már a sajtok a belsejében kissé visszadermedtek. A borválasztást elrontottam, reduktív furmint volt nyitva, így azt ittuk, de egy jó kadarkát vagy schillert tudtam volna igazán elképzelni hozzá a legjobban.