Lehetne mondani, hogy nincs új a nap alatt, de mégis. Szilvás rétes például még nem volt a blogon, és persze a készítési szabályok sincsenek kőbe vésve. Szilvás rétest eddig nem sokat készítettünk, de ebben a szezonban valamilyen okból kifolyólag teljesen függővé váltunk, nincs az a mennyiség, ami ne fogyna el. Volt olyan, hogy hetente többször is készült. És milyen messze még a szilvaszezon vége:). Az utóbbi időben szerencsére jól el vagyunk látva jófajta szabadkai réteslappal is. Szinte olyan vékony, mint a cigarettapapír, és ebből fakadóan óvatosan kell vele dolgozni, de mégis megéri az extra törődést, másnap is zizegősen ropogós a tészta, ezt semelyik gyári sem tudja. (Amelyek közül az átmeneti megingásokat leszámítva még mindig a Spar saját márkása a legjobb.) A technológiában is újabb apró fejlesztés történt, az ötletet a paprikatévés Jenei Tamástól lestem el, miszerint a rétes széleit előre felhajtogatom, így nincs gond a végek begyűrésével. Régebben egy hosszú rudat készítettem, és azt hajlítottam meg a sütőlapra helyezve, mostanában pedig felhajtás előtt középen elfelezem, két rudat készítve. Így még több "rétesvéget" nyerünk, amit mindenki jobban szeret.

Hozzávalók (2*40 cm)
- 1 cs. réteslap (500 g)
- 100-150 g vaj (tésztától függően)
- nettó 1-1.2 kg kimagozott szilva
- 50 g barna nádcukor
- 4 ek kalács- vagy zsemlemorzsa
- 1/3 rúd fahéj
- 1 tojássárgája
- 1-2 cl tej vagy tejszín

A szilvákat kimagozom, felezem, a fél szilvákat 3-ba vágom.  Megszórom barna nádcukorral, legalább fél órát hagyom állni. A nagy ebédlőasztalt erre a célra rendszeresített, nedves terítővel leterítem. Réteslapokkal teljes fedésben (5-8 cm rálógással) kitapétázom az asztalt, minden lapot megkenek olvasztott vajjal (még mielőtt ráteszem a következőt). A felső 25 cm-t dupla vagy ha vékony a tészta, tripla rétegben rakom le, ez lesz a rétes külső borítása, itt nem árt, ha több tészta van. Éles késsel hosszában középen elvágom (terítőre vigyázni). A felső végét, a széleket és a közepét kihagyva egyenletesen elterítem a töltelékül szolgáló szilvát. Fahéjat reszelek rá (a legutóbb beszerzett fahéj annyira könnyű szerkezetű, hogy mozsárban is lehet törni), meghintem kalács- vagy zsemlemorzsával. A rétes széleit kb. 3-4 cm-es sávban visszahajtom a töltelékre (az asztal közepéről is), és a terítő segítségével felcsavarom. A rudakat egyenként kivajazott sütőlapra helyezem, megkenem tejszínnel elkevert tojássárgájával, és forró sütőben aranybarnára sütöm. Tálalás előtt 20 perc pihentetés jót tesz neki.