Az utóbbi hetekben meglehetősen termékeny periódust élek át a konyhában, szinte alig tudom követni a blogon, ami persze nem probléma, sokáig el leszek látva témával, még ha próbálom is minél hamarébb megírni. Ennek legfőbb oka az idei ősz, legalábbis annak első fele, amely különösen inspirálóan hat rám. Nagyszerű érzés ilyenkor csak piacra járni is, látni a szinte roskadozó árubőséget. Igaz persze, hogy ez az élmény késő tavasszal, és a nyár elején a legintenzívebb, amikor a téli kopárság után végre hétről hétre jelennek meg újabb termények. Azonban ősszel is megvan ennek a maga szépsége, amikor kora reggel a piacon sétálgatok, és az enyhén csípősbe hajló reggeli időben a mézszínű fény különös melegséggel tölt fel embert és árut egyaránt. Ebben az időszakban minden kapható, a nyár és az ősz viaskodása látszólag még dőlt el véglegesen. Külön öröm, hogy az utóbbi időben végre megtörni látszik rajtam az átok, komolyabb balesetek és rontott ételek sem nagyon árnyékolják be konyhai tevékenységem. Már-már mesébe illő, szinte hihetetlen.
Rátérve a címben szereplő ételre, az idény nyáron végre rájöttem, hogy szeretem a töltött paprikát. Természetesen nem a cukros-lisztes paradicsommártásban fövőt, amelyet soha el nem évülő háborús bűncselekménynek tartok, és soha nem voltam hajlandó elfogyasztani. Szerencsére ez nálunk nem is volt divat, de a menzán annál inkább, ilyenkor rendszerint éhen maradtam, jobb esetben elcseréltem valakivel a levesre. Szóval, a nyáron sikerült egy olyan prototípust elkészíteni, ami már kedvemre való volt. Ezúttal a mártást kissé "barokkosabbra" vettem, illetve úgy döntöttem, hogy töltelékként is próbára teszem a levesben jól vizsgázó juhtúrós gombóc alapanyagát. Bevált.
Hozzávalók (kb. 3 adag)
- 4-6 nagyobb paprika (kápia)
- 350 g juhtúró
- 4 tojás
- 3 szárasz zsemle lereszelve
- 1/4 szerecsendió, bors
- olívaolaj
- 1.2-1.5 kg tőérett kevésbé savas paradicsom (lucullus) vagy ezzel ekvivalens mennyiségű konzerv paradicsom
- 1 fej hagyma
- 4 gerezd fokhagyma
- 1 csili
- 1 csillagánizs
- 1/2 tk római kömény
- só
- szőlőmagolaj (vagy olívaolaj)
- zellerzöld, kapor
A juhtúrót villával összetöröm, hozzáadom a tojást, belereszelem a szerecsendiót, tarkaborsot török bele, eldolgozom. Hozzáadom a lereszelt száraz zsemléket, összegyúrom. Inkább lágyabb legyen, mint túl kemény. A paprikák tetejét körbevágom, a csumát határozott mozdulattal benyomom, így könnyebben kihúzható. Az esetleg bennmaradó magokat kitakarítom, majd a tölteléket beletöltöm. A paprikák külsejét enyhén megszórom sóval, amennyi megtapad rajta, pont elég. Egy cserépedényt vagy tepsit kikenek olajjal, belehelyezem a paprikákat, meglocsolom olívaolajjal és forró sütőbe teszem, kb. 40 perc alatt megsütöm. Akkor jó, ha a paprika pirulni és ráncosodni kezd.
A paradicsomokat forró vízbe mártva meghámozom, apróra kockázom. Szőlőmagolajon vagy olívaolajon megfuttatok egy kisebb fej finomra vágott hagymát, majd római köményt és egy csillagánizst. Amikor pirulni kezdene (ne piruljon meg), hozzáadom a kimagozott és felaprított csilit, paradicsomot, valamint a zellerzöldből, kevés kaporból, esetleg még petrezselyemzöldből álló fűszercsomót, sózom, legalább fél órát párolom (fedővel félig lefedve). Arra érdemes odafigyelni, hogy túlzottan ne sűrűsödjön, de valamennyit igen. Félúton vagy ha karakteresebbre akarom, akkor csak a legvégén kiveszem a csillagánizst. Pár gerezd zúzott és felaprított fokhagymát adok hozzá, összeforralom, majd turmixgépben simára dolgozom. Finomra vágott petrezselyem- és zellerdölddel megszórva tálalom.
Utolsó kommentek