Bár nem szeretek székesfővárosunkba járni, ha már muszáj, vannak jó oldalai is egy-egy ilyen útnak. Mivel felénk a halkínálat megáll az édesvízieknél, más egyéb vízben élő lényekről meg ne is beszéljünk, ilyenkor jól jön a beszerzési lehetőség. Most is így történt. Mivel a feketekagylónak az "r" betűs hónapokban van az igazi szezonja - leginkább szeptember és február között, ilyenkor igazán ízletesek, még a színük is sokkal mélyebb narancsos - nem is volt kérdéses, hogy ezt veszek. Az ára is aránylag barátságos, egy kiló nincs egy ezres, igaz a kihozatali rátája nem túl jó. Ha főételként tervezzük, akkor személyenként akár egy kilónyi mennyiséggel is nyugodta számolhatunk, de előételként is érdemes fejenként ennek a felét betervezni. A kagylóval kapcsolatban be kell tartani néhány alapszabályt, amelyek közül a legfontosabb: az a kagyló, amelyik "nyersen" nyitva van, illetve amelyik főzés után nem nyílik ki, azt dobjuk ki, különben súlyos ételmérgezés is lehet a vége. Érdemes továbbá megfontolni, hogy legtöbbször a legegyszerűbb dolgok a legjobbak, így például a hagyományos fokhagymás-csilis-petrezselyemzöldes kombinációt nehéz felülmúlni, de legalábbbis ezzel mindig biztosra mehetünk, egyszóval ne bonyolítsuk túl.

Hozzávalók (előételként 3 főre, másképp inkább másfélre :) )
- 1500 g feketekagyló
- 2 kisebb fej lilahagyma
- 1-2 csipet só
- 30 g vaj
- 150-200 ml száraz fehérbor
- 4-5 gerezd fokhagyma
- 1 csili nagyjából kimagozva
- 1 csokor petrezselyemzöld

Kezdjük mindjárt a nehezével. Civilizáltabb vidékeken a kagylót alaposan megtisztítva árulják. Magyarország nem ilyen hely, legalábbis a Metróban nem. A kagylót nagyobb mennyiségű hideg vízbe teszem, hogy leázzon, a csomókban kiálló, kenderkóc-szerű valamit leszedem róla, az egyéb szennyeződéseket először késsel levakarom, majd kefével alaposan átcsutakolom és tiszta vagy enyhén sós vízbe dobom. A bő másfél kilót jó negyven percig tisztítottam.

A lilahagymát finomra vágom, egy csilit nagyjából kimagozok, felaprítom. A fokhagymát lereszelem. Vastag falú lábosban vajat habzásig hevítek, majd közepes lángon megfuttatom rajta a hagymát. Amint kezdene pirulni (ne piruljon meg), hozzáadom a csilit, fél perc alatt összepirítom-párolom, enyhén sózom - óvatosan, a kagyló sós levet enged -, felöntöm fehérborral. Nagy lángra kapcsolok, amikor megforr a lé, hozzáadom a kagylókat és a fokhagymát. Átforgatom, és fedő alatt mennyiségtől függően 6-8 perc alatt megpárolom. Kavargatni nem kell. Viszont azt meg lehet tenni, hogy 1-2 alkalommal - a fedőt rajta hagyva - konyharuhával megfogva a lábast határozott mozdulatokkal rázogatva átforgatjuk. Ennyi idő alatt a kagylók kinyílnak, és kész is van. Egy csokor petrezselyemzöldet felaprítok, hozzáadom és egy nagy fakanállal óvatosan összeforgatom. Ez alkalommal félbevágott kifliket pirítottunk hozzá. És még valami: evőeszköz nem szükséges hozzá, kézzel esszük, illetve a kagyló héja adja magát hozzá, ezzel még a szaftját is kanalazhatjuk, és persze a pirítóssal is tunkolhatunk. Közben a főzéshez megkezdett maradék bort kortyolgatjuk hozzá, ez most Borbély-féle száraz 2007-es Badacsonyi kéknyelű volt, jól illik hozzá.

Lásd még: Fokhagymás tejszínes feketekagyló Chili & Vaniliánál