Lassan hagyománnyá válik, hogy Márton napkor nem eszünk libát. Oszt' mégse halunk éhen utána. Persze mindig tervezzük, szervezzük, de nem olyan egyszerű kérdés ez, hétvégén még csak-csak kivitelezhető, de hét közben szinte lehetetlen. Nem volt ez másképp idén sem, aznap a szokásosnál is több programom volt, későn értünk haza, éjfél körül meg az ember nem áll neki libát sütni. A pótlás viszont hamar elérkezett, hétvégére sikerült egy rendkívül nagy élő libát beszerezem. Gond aztán volt vele csőstül. Először is a liba nem borotválkozik, rendkívüli módon tollas jószág, a szóban forgó egyed pedig a szép késő ősznek köszönhetően éppen vedlés közepén volt, azaz tele volt milliónyi tokkal. Jó két órán át bogarásztam, hogy elfogadható munkát végezzek. Ehh, annyi baj legyen!
A liba és egyéb madarak egyben sütésétől az utóbbi időben meglehetős tartózkodást tanúsítottam, a sütőm bármilyen madarat örömmel szárít ki. Ennek ellenére felelőtlenül beígértem az egyben sütést. Ha viszont egyben sütöm, akkor jobban teszem, ha megtöltöm, így okoskodtam. Ez utólag helyes döntésnek bizonyult, a jelek szerint segítségemre volt abban is, hogy a liba mindenhol jó szaftos maradjon. Továbbra is tudományos alapokon dolgoztam, a Szakácsok Könyve útmutatása alapján a liba sütési ideje 200 fokon 30 perc/kg vagy 15 perc/450g. Az első órában hátával lefelé, majd a másodikban megfordítva, a mellén kell sütni, hogy azt ne érje közvetlen hő, majd visszafordítva a fennmaradó időre. A töltelékről nem írtak semmit, de azt nyilván bele kell érteni. Az összsúly így esetemben majdnem 6 kg lett, kissé kételkedve vágtam bele. Az túlsúly miatt megszaporodott idő esetében úgy okoskodtam, hogy azt feltétlen jobb lesz, ha a mellén tölti a drága madár, azaz a középső szakaszt hosszabbítom. Bár a végén a pirítás rendkívül gyengén haladt, ezért nem hagytam, csak közepesen megpirulni, a végeredményként pályafutásom egyik legjobb egyben készült libasültje lett. A végén még belejövök :).
|
A körítésről. Ilyenkor mi más lehetne, mint birsalma. Szezonja van, nagyon jól illik hozzá csak egyszerűen puhára párolva vagy mártásként is. Sőt, akár mindkettő, csak egy kicsivel több alapanyag kell hozzá. Aztán még ott volt a meglepetésként érkezett bébi sárgarépa, vaj helyett most libazsírban karamellizált nádcukorban pirítva. És egy kis kiflikrumpli.
Hozzávalók (10 adag)
- 1 egész liba (nagy)
- 4 száraz zsemle
- 4 tojás
- 1 kisebb sárgarépa
- 1 lilahagyma
- 1 vöröshagyma
- 5-6 gerezd fokhagyma
- 15 ml száraz fehérbor vagy rozé
- só
- 1 csokor petrezselyemzöld
- 1 kk római kömény, 2 kk édeskömény, 1 kk annatto, 1 tk pirosparika, 1 tk szárított narancsvirág, 4-5 szem szegfűbors, 2 tk tarkabors, 2 szegfűszeg, 1 tk szárított kakukkfű
- 6-7 birsalma
- 2 ek juharszirup
- 4 szegfűbors, 1/8 rúd fahéj, 1 szegfűszeg
- 20-25 g hideg vaj
- 2 kg kifliktumpli
- 1 csokor petrezselyem
|
A fűszereket a pirospaprika és a kakukkfű kivételével mozsárban megtöröm. A liba belsőségeit a máj kivételével apróra vágom (2-3 mm-es kockákra), a répát hasonlóra. Bőséges mennyiségű forró libazsírra dobom a finomra vágott hagymaféléket és a répát, üvegesre párolom. Hozzáadom a mozsárban tört fűszerek felét és a pirospaprikát, fél percet hagyom együtt, majd jöhetnek a liba belsőségei. Néhány percig együtt pirítom, majd sózom, hozzáadom a kakukkfüvet, felöntöm borral, és időnként megkeverve fél órát párolom. Kihűtöm. A zsemléket lereszelem, beleütöm a tojásokat, sózom, a májat leheletfinomra vágom és hozzáadom a pirított belsőségekkel és egy csokor finomra vágott petrezselyemzölddel együtt. Összedolgozom. A libát kívül-belül óvatosan bedörgölöm sóval és a megtört fűszerkeverék másik felével, majd betöltöm. Singer doktor módjára mindenhol bevarrom. A háját 10 deka körüli libazsírral együtt a nagy kacsasütő edény aljára helyezem, rá a libát, és lefedve 200 fokos sütőbe tolom. Egy óra múlva a libát a mellére fordítom, 75 perc múlva kiveszem, és egy nagy tepsiben hátára fektetve egy órát pirítom. A jelzett óra második felében a lehető legnagyobb hőfokra vettem, hogy jobban piruljon, de ezt sütője válogatja.
A birsalmákat lecsutakolom, negyedelem, a magházat és a gyáva kukacokat kivágom, miközben erősen káromkodom. Nem hámozom, így több íz- és kötőanyag fő a lébe, másrészt szebb színe van, valamint a főtt birs héja igen puha, nem zavaró, legalábbis nekem egyáltalán nem. Felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje, vagy inkább kicsit kevesebbel, és 2-3 evőkanál juharsziruppal édesítem ((c) Beatbull). Puhára főzöm, majd a levét a kb. birsalmák felével, fahéjjal, szegfűszeggel, szegfűborssal leturmixolom. Harmad kávéskanál xantanát adok hozzá, nem is a sűrítés, hanem az állag miatt segít egyben tartani a mártást vagy inkább szószt. Szűrőn átpasszírozom, majd félreteszem tálalásig, épp előtte megforralom, és néhány darabka hideg vajjal gazdagítom.
A kiflikrumplit sós vízben puhára főzöm, héját lehúzom, forró serpenyőben libazsíron karikákra vágva megpirítom, majd megszórom sóval és frissen vágott petrezselyemezölddel.
Utolsó kommentek