Vérbosszú!!!!!! Az áttelepített baromfiudvarom kakasai az utóbbi időben megbolondultak. Azaz közülük csak a két vörös kakas. Elkezdték csipkedni a tyúkok tollazatát, gyakorlatilag teljesen megkopasztva a hátukat. Minden próbálkozásom dacára odáig fajult a helyzet, hogy megölték a kedvenc tyúkom. A tett véres bosszúért kiált! Nem maradt más választásom, mint a likvidálás. Már csak az elkészítési módot kellett meghatározni. Nem volt könnyű feladat, mert pörköltet most semmiképpen sem szerettem volna. Viszont az elítéltek egyike sem ért még abba a korba, hogy vörösboros kakasként kerüljön az asztalra: ehhez legalább egy, de inkább másfél éves példány szükségeltetik, továbbá súly alapján sem ütötték meg az ehhez szükséges mércét. /Ráadásul erre a célra már van jelöltem./ Maradva a boros vonalon, létezik ennek az ételnek fehérboros változata is, a leghíresebb képviselője pedig az elzászi rizlinges. Ehhez ráadásul talán jobb is a fiatalabb, kisebb kakas. Feltúrtam hát a kuglit, de magyar forrás nem nyilatkozott az elkészítési módról. Az angoloknak csak ritkán hiszek, így az maradt az a megoldás, hogy a babelfish-el fordíttattam angolra a francia oldalakat. Fél napnyi kutatómunka után úgy döntöttem, hogy a Route des Vins d'Alsace honlapján található receptből indulok ki.

A receptek olvasása közben konstatáltam, hogy  sok helyen szinte még csirkét használnak ehhez, nagyjából 1.5-1.8 kg-os jószágot kiírva alapanyagul /igaz, vannak törpe fajták is, az így rendben van/. Persze, ha 4 főre számítunk, akkor mennyiségileg nincs probléma, de szerintem mindenképpen ügyeljünk arra, hogy már valóban kakas legyen az a kakas.

Bonyolította a dolgom a köret kérdése. Akkor authentikusan elzászi az étel, ha garnírunkgént nouilles fraîches d'Alsace vagy pedig spätzle /specle/ kerül mellé. Ez utóbbiról voltak fogalmaim, még ha az elkészítéséhez nem vagyok teljesen felkészült. Ötletem azért volt, így ha kissé félve is, de belevágtam.

Hozzávalók
- 1 kakas /3 kg/
- 7-8 salotta hagyma /nálunk lehetetlen hozzájutni, apróbb sonkahagymával pótoltam/
- 4-5 gerezd fokhagyma
- 200-220 g crème fraîche
- 1 ek. liszt
- 1 esetleg 2 tojássárgája
- 5-600 ml rajnai rizling
- 4-500 ml tyúk- vagy csirke alaplé
- só, bors, szerecsendió
- 120 g vaj
- 4 ek. olaj
- 100-120 ml cognac vagy jó minőségű brandy
- 400 g barna champion
- petrezselyemzöld, 1-2 ág kakukkfű

- 8 tojás
- 50 ml tejszín
- kb. 500 g liszt
- só, szerecsendió

A kakast daraboljuk fel kezelhető méretűre: a felső combját a csont mellett kettőbe, a mellét négybe vágjuk, a far-hát részt is négybe, a szárnyáról pedig leválaszthatjuk a combot. A lábát, a taréjt, és a belsőségeket /a lágy részeket csak a végén hozzáadva/ is főzzük meg nyugodtan. Kissé borsozzuk meg, így hagyjuk állni fél órát. Közben nyissuk ki a bort, kóstoljuk meg, a minőségellenőrzés soha sem árt. A hagymákat (tehát a fokhagymát is) aprítsuk fel, amilyen apróra csak lehet. Keressük elő a legnagyobb serpenyőt, ami csak a háztartásban létezik, hevítsünk benne vaj és olaj keverékét. Pirítsuk meg a húsok minden oldalát, a bőrös részeket szép ropogósra, majd öntsük nyakon a brandyvel és flambírozzuk. Még a legnagyobb méretű serpenyőm is kicsi ekkora kakashoz, így ezt a műveletet két részletben végeztem. A második adag esetében a flambírozás után hozzáadtam a hagymákat is, kicsit megfuttatva benne. A melleket különválasztottam, a többit áttettem egy nagyobb vastag falú edénybe, felöntöttem a borral, és a tyúkalaplével, enyhén sóztam. Petrezselyemzöldek közé becsempésztem két szál kakukkfüvet, cérnával megkötöztem, ezt is hozzáadtam, és két órán át csendes tűzön pároltam. Ekkor adtam hozzá csak a melleket, ezek kortól és szívósságtól függően 20-30 perc alatt már kellőképpen megpuhulnak, de még nem is száradnak ki. 

A gombákat csutakoljuk le, vigyázva arra, hogy minél kevesebb víz érje, aprítsuk nagyobb darabokra, és 2-3 deka forró vajon pirítsuk meg, majd a lágy belsőségekkel adjuk a kakashoz. Tíz perc további csendes párolás után leszedtem a tetején lévő zsiradékból, borsoztam, belereszeltem harmadnyi szerecsendiót és jöhet a sűrítés.

Ehhez használjunk crème fraîche-t. Itthon kevés helyen kapni, sokan tejföl-tejszín keverékével helyettesítik, ám saját magunk is készíthetünk ilyet. Zsuzsa mézesmadzag blogjában olvastam, nagyon egyszerű házilag crème fraîche-t készíteni: egy nagy csésze (2 dl) langyos tejszínben elkeverünk 2-3 evőkanál írót (pl. Kaiser's-ben is kapható), és ruhával letakarva huzatmentes helyen szobahőmérsékleten másfél-két nap alatt átalakul, besűrűsödik. Hűtőben jópár napig eltartható.

A crème fraîche-ben homogénre kevertem egy tojássárgáját, és egy evőkanál lisztet, majd hozzáadtam a kakashoz. Óvatosan eldolgoztam benne, de felforralni már tilos, mert a tojás kicspódhat. Az sem baj, ha tálalásig eltelik még 15-20 perc.

A körettel gyűlt meg a legtöbb bajom. A tészta elkészítése nem bonyolult, a metódus hasonló, mint a nokedlit esetében, csak itt sokkal jobban össze kell dolgozni az alapanyagokat, míg hólyagos nem lesz. A másik fő különbség, hogy a spätzle jóval hosszabb, mint a magyar galuska. Sajnos nincs spätzle-szaggatóm, és már időm sem volt utána kajtatni, alternatív megoldás után kelett néznem. Bűvösnél azt olvastam, hogy a tésztát nedves vágódeszkára keni, forró vízbe mártja és utána szaggatja. Ekkora mennyiségnél az én konyhámat tekintve ezt kínkeserves, reménytelen feladatnak láttam. Tervem szerint megpróbálkoztam azzal, hogy nagy nehezen nyomózsákba szedtem a tésztát /egyedül igencsak heroikus/, és egy közepes lyukon csíkokat nyomok a forró vízbe. Innen üdvözlöm a Fackelmann-t, a nyomózsákjukról olyan gyönyörűen leugrott a fej, hogy öröm volt nézni. /Ez a nagyszerű eszköz már cannelloni-töltéskor is levitézlett./ Ha rajtam múlik, és asszony pajtás nem menti meg, azóta már a kukában lenne. Nem maradt más választásom, előszedtem a nokedli-szaggatót, a maradék tésztából nokedli készült.

Rajnai rizlinget igyunk hozzá! Nagyon nagy sikere lett, egyöntetű vélemény szerint, ebben megvan az a könnyedség, amely hiányzik a kakaspörköltből.