Hetek óta nyulat szerettem volna enni. Eszembe jutott egy recept, amit nagyon régen már megcsináltam egyszer, az internetről kaptam egy francia gyári munkástól Auxerres-ből. Számára mellesleg természetes volt, hogy nyulat csak így lehet csinálni, mert mindenki így csinálja. Dani barátunk hozott nekünk egy gyönyörű példányt nagyon szépen feldarabolva, bár előtte felhívott, hogy komolyan gondolom-e. Szóval a vacsora, és a poszt nem jöhetett volna létre, ha nem ölik le nekem kedvességből az állatot, köszöntet mondok Dani munkájáért. A nyúl súlya 1 és 2 kiló között lehetett, nem mértem le.

A recept szerint vajon vagy olajon kell pirítani, majd kivenni, beledobni a lábasba 2 nagyobb felkarikázott hagymát, babérlevelet, fokhagymát, aszalt szilvát, sót, borsot és kakukkfüvet. Meg kell locsolni egy pohár fehérborral, és mikor az egész kicsit összeállt, visszatenni a nyulat a tetejére, sózni, borsozni ezt is, és lefedve egy órán keresztül főzni. 1 fej apróra vágott hagymát kell alkoholon párolni és a végén hozzákeverni, ezt elkészítettem, de bekeverés előtt a recept vadhajtásának ítélve mellőztem inkább – az enyém azért nem sikerült, mert emlékeim szerint valami töményebb alkohol kellett ennek az alapja legyen, és hosszas keresés után valami rettenetes ukrán vodkát sikerült fellelnem a házi készletben erre a célra. Burgonyával vagy tagliatellével tálaljuk.

Hozzávalók:
- 1 nyúl
- 5 dkg vaj
- 2 nagyobb fej hagyma (vagy több kisebb)
- aszaltszilva
- egy pohár fehérbor, esetünkben a házi olaszrizlingünk előző évből
- pár babérlevél
- kakukkfű
- só, bors
- burgonya a körethez

A fent leírt módon jártam el, a nyulat néha megkeverve fedő alatt egy órán keresztül főztem kis lángon. A krumpli is elkészült, egyszerűen sósan, főtten. Mivel a nyúl ízvilága a paprikáspörköltön nevelkedett gyomornak komplex, meghagytam a burgonyát önmaga egyszerűségében, és nem cifráztam vajjal, olajjal, szerecsendióval vagy zöldfűszerekkel.
Nagyon finom lett, a nyúl nem száradt ki, állaga jó lett, szépen omlott le a csontról.