A névadáson kívül nincsen semmi bonyolult ebben a desszertben. Egyfelől ugyanis teljesen igaza van Beatbullnak, amikor újragondolt máglyarakásként nevezi meg, hiszen végeredményben valóban nem is más, de igaza van Mammának is, amikor -szintén helyesen- pudingként vezet fel egy hasonló receptet. Az persze más kérdés, hogy Magyarországon sajnálatos módon a puding egybeforrt egy belvárosi háziorvos neve alatt közismertté vált porral, de ezzel most ne foglalkozzunk. A lényeg, hogy valóban egyszerű és gyorsan elkészíthető, leszámítva, ha frissen kell hozzá kalácsot sütni, de még ezzel együtt sem vészes.
Hozzávalók /8 adag/
- 40-50 deka kalács
- 1 bögre mazsola és aszalt megy vegyesen
- 3-4 db alma
- 6-8 cl kubai barnarum
- 20 g vaj
- 250 ml tej
- 250 ml tejszín
- 6 tojás
- 2-3 cs. bourbon vaníliás cukor
- csipet só
- 100-120 g barnacukor
Előzetesen sütöttem egy jó nagy kalácsot. Kissé ellaposodott, de így még jobb is lett erre a célra. Ha van előző napokról kimaradt kalács, az is kiválóan jó erre a célra. A mazsolát és az aszalt meggyet fél órára rumba áztattam, idönként megkeverve, hogy lehetőleg egyenletesen szívja magába. A kalácsot kb. egy centi vastagra szeltem, és keresztben megfeleztem. Az almát meghámoztam, félbe vágtam, kiszedtem a magházát, és fél centisre felkarikáztam. A tojást felvertem, hozzáadtam egy csipet sót, cukrot, tejet, tejszínt, vaníliás cukrot és a mazsoláról leöntött rumot. Hőálló cserépedényt vastagon kivajaztam, az alját megszórtam a mazsola és aszalt meggy jó részével, majd állítva egymás után rétegeztem az alma- és kalácsszeleteket. Amint megtelt az edény, a résekbe szórtam a maradék mazsolát és meggyet, végül mindenhol egyenletesen meglocsoltam a lével. Megszórtam még egy kevés barnacukorral, és kb. egy órára 180-190 fokra előmelegített sütőbe tettem. Akkor jó, ha már a lé nem folyós, hanem inkább remegős.
Ami a leginkáb tetszik benne, hogy alul a kalács puha, omlós, felül ropogós, az almától és az aszalt meggytől pedig kellemesen savanykás. Tálalás előtt 20-30 percet pihentessük.
Utolsó kommentek