lorien

A múlt hét elején a hentesnél hamburgernek való marhanyakat vásároltam. A hentes jó érzékkel ráérzett, hogy bármire vevő lehetek, ezért felmutatott nekem egy egész borjúlábszárat, amelyet természetesen azonnal felvásároltam. Megegyeztünk, hogy szombatig kilógatja nekem a hűtőkamrában, így már egészen rendben volt az ügy. A rendelkezésre álló pár napban pedig volt idő gyűjtögetni az ötletet. A szombati piacolás alkalmával például gyönyörű zöldborsót vettem hozzá, amely két oldalról is támadott az ételben, egyrészt maga a borsó, másrészt a hüvelyéből főzött alaplé képében. Kaptam szegfűgombát is, így aztán tényleg nem panaszkodhattam.

Hozzávalók (kb. 10 adag)
- 1.8 kg borjúlábszár
- 1 liter szegfűgomba
- 4 szál sárgarépa
- 3 szál petrezselyemgyökér
- 5 fej zsenge lilahagyma
- 1 fej fokhagyma
- 1.2 kg zöldborsó
- 1 palack Szeremley Rizling
- 3-400 ml zöldborsó alaplé
- kb. 80-100 ml olívaolaj
- fűszercsomó: petrezselyemzöld, zellerzöld, kakukkfű, majoránna, babérlevél, feketebors, rózsabors, csillagánizs
- só
- 250 ml tejszín
- 3 tojássárgája

- 750 g házi túró
- 8 száraz zsemle (vagy ezzel egyenértékű zsemlemorzsa)
- 5-6 tojás
- só
- kisebb csokor kapor

A borsót megfejem kifejtem, a hüvelyéből egy óra alatt alaplevet főzök. A borjúlábat 4-6 dekás darabokra vágom. Serpenyőben nagy tűzön, kevés olívaolajon több menetben gyorsan körbepirítom, amikor kész, annyi olívaolajat öntök, amennyiben a felaprított hagymaféléket meg tudom pirítani. Amikor kezd üvegesedni, rádobom a 3-4 centisre vágott répa-és gyökérdarabokat, kicsit összepirítom, sózom, majd felöntöm borral, felkapargatom a pörzsanyagokat, és a hússal együtt felteszem főni. Annyi borsó alaplevet öntök hozzá, hogy bőven ellepje. Forrástól számítva kb. 150-170 perc alatt legkisebb lángon vajpuhára főzöm, épp csak bugyborékoljon. Lefedni nem kell, esetleg csak az utolsó órában. Félidőben beleteszem a fűszercsomót, majd a végén külön megpirítom a szegfűgombát, és a zöldborsóval együtt - az utolsó 7-8 perce - hozzáadom. Legvégül a tejszínbe belenyomok két gerezd fokhagymát, eldolgozom benne a tojássárgáját, és behabarom vele a ragut, közben ellenőrzöm a sózást. Felforralni nem is kell.

Félórával azelőtt, hogy kész a borjú, sok vizet teszek fel forrni. A túrót villával megtöröm, hozzáadom a tojást, a sót, a lereszelt (vagy zacskóban sodrófával összetört) száraz zsemléket és a finomra vágott kaprot. Összedolgozom, maradjon lágy, épp csak formázható legyen. Vizes kézzel gombócokat gyártok belőle. Mire kész vagyok, a víz is felforr, sózom, kifőzöm a gombócokat, a végén nagyon óvatosan szedem őket, mert annyira puhák lesznek. Igazából rizlinget kellene hozzá inni, de most az nem volt, viszont kaptam egy nagyon könnyű, lágy svájci (ticinoi) vöröset, az is kiválóan illett.

A Szatyorban vásárolt rukola nagyobbik része pesztóban végezte, feltétlenül érdemes kipróbálni, nagyon jól kijönnek az ízei. Macera nem sok van vele, amíg felforr a víz, kényelmesen elkészül a pesztó, még a mosogatás is megvan. Eredetileg spagettivel terveztem, de amint benéztem a spájzba, kiderült, hogy az oroszok elhasználták, viszont volt bavette, azzal is nagyon jól működik.

Hozzávalók (2-3 adag)
- fél marék mediterrán fenyőmag
- 120-150 ml lágy olívaolaj
- 1 gerezd fokhagyma
- csipet só
- 30-40 g parmezán vagy grana padano
- 2 marék rukola
- 300-350 g bavette

Felteszem a tésztafőző vizet. A fenyőmagot serpenyőben megpirítom, megvárom, kicsit hűljön. A rukolát megmosom, salátacentrifugában megszárítom. Turmixgépben olívaolajon darabosra turmixolom a fenyőmagot és a fokhagymát, majd jöhet hozzá a parmezán, legvégül a rukola, ha túl sűrű lenne, egy kevés olajjal lágyítom. Kifőzöm a tésztát, ráöntöm a pesztót, összeforgatom és tálalom. Egy kis reszelt parmezán nem rontja el :)

Nemrégiben megtudtam, hogy kecskeméten is működik a Szatyor névre hallgató bevásárló közösség helyi csoportja. Azonnal felderítő repülést végeztem, és már túl is vagyok az első szatyros bevásárláson. Na jó, a bevásárlás erős túlzás, de nagyon sok érdekes emberrel sikerült már első alkalommal találkoznom, és nem is távoztam üres kézzel, sikerült rukolát és színesborssal ízesített kecskesajtot vásárolnom. A rukola mennyisége bőven elegendő volt a pesztóhoz, még maradt is, ezért a maradék pedig salátában végezte, amelyet a tészta előtt tálaltam fel.

hozzávalók (2 adag)
- 2 marék rukola
- 150 g színesborsos kecskesajt
- pár csepp érlelt almaecet
- 2 ek lágy olívaolaj (Colonna)
- 1 marék érett málna

A kecskesajtot felkockázom. A rukolát megmosom, salátacentrifugában megszárítom, majd meglocsolom pár csepp érlelt almaecettel és olívaolajjal, hozzádobom a kecskesajtot és alaposan, de óvatosan összeforgatom. Tányérra helyezem, ráhelyezem a málnaszemeket és tálalom.

Rég volt már hal, pedig továbbra is ha csak tehetem, minden szombaton halat készítek. Ezúttal nem volt kedvem a halasnál látott kínálathoz, ezért a Metróra bíztam magam, ott mindig találok valamit. Most a tilápiára esett a választásom, amelyről tudni lehet, hogy alapvetően semleges ízű, viszonylag alacsony zsírtartalmú, szálkamentes halféle, ezért egy kis élénk savas-vajas zöldfűszeres öntet nagyon fel tudja dobni, különben kissé unalmas lehet. A piacon kapni még spárgát, ezért úgy döntöttem, hogy újkrumplival egy angolos ihletésű köretet fogok készíteni, amely amúgy jól megy a halakhoz.

Hozzávalók (2 adag)
- 2 nagyobbb tilápia filé (450-500 g)
- 1 biocitrom
- 1-2 ek. olívaolaj
- 30 g vaj
- kakukkfű, citromos kakukkfű, majoránna, petrezselyemzöld
- só, bors

- 300 g fehér spárga
- 6-8 közepes szem újkrumpli
- 20 g vaj
- petrezselyemzöld
- só

A halat sütés előtt egy órával kiveszem a hűtőből, szárazra törlöm, bedörzsölöm olívaolajjal és a pulton hagyom. Az újkrumpli már nem volt teljesen zsenge - és mert egyébként is jobban illik ehhez az ételhez úgy -, meghámoztam. 15 perc alatt meggőzöltem. Közben megmosom, meghámozom a spárgát, 5 centis darabokra vágom. Amint megpuhult a krumpli (késsel ellenőrizzük!), kiveszem, és a helyére rakom a spárgát, amelynek 6-7 perc elég. Serpenyőben kevés vaj és olívaolaj keverékén közepes, lángon megpirítom a halfiléket, közben sózom, borsozom. Oldalanként kb. 2-2 perc elég, mikor kész, félreteszem a tilápiát, elzárom a tüzet, és vajat dobok a serpenyőbe. Amíg felolvad, ráreszelem egy citrom héját, amelyet utána félbevágok, az egyik félének a levét belefacsarom, végül hozzáadom a durvára vágott zöldfűszereket. Közben a spárga is megpuhul. Gyorsforralóban vajat olvasztok, néhány levél durvára vágott petrezselyemzöldet dobok bele, megfürdetem benne a spárgát és a krumplit, közben sózom is. Egy pohárka könnyű rajnai rizling vagy sauvignon blanc jól illik hozzá.

Menthetetlenül nyár van, gondolom, már akad, aki a harmadik adag kovászos uborka készítésénél jár. Íme, egy jó lehetőség az uborka levének hasznosítására: öntsük fel vele a tökfőzeléket. Feltétnek pedig adjunk hozzá egészben sült tarját - amíg még egyáltalán érdemes bekapcsolni a sütőt. Igazán jó nyári étel!

Hozzávalók (8-9 adag)
- 2 közepes főzőtök
- 0.5 l kovászos uborka lé
- 3-4 gerezd fokhagyma
- olívaolaj, vaj
- kapor
- 400 g tejföl
- 1 ½ kk étkezési keményítő

- 1.8 kg tarja
- 1 tk feketebors, 1 tk rózsabors, 1 kk édeskömény mag, 1 kk római kömény, 2 kk fűszerkömény, 2 kk koriandermag, 1 kk-nyi mennyiségnek megfelelő cassia fehéj vagy fahéj
- 2 ág rozmaring, 4-5 babérlevél
- só
- 4 ek olívaolaj
- 1.5 dl könnyű száraz fehérbor (pl. Irsai vagy olaszrizling)

A száraz fűszereket mozsárban összetöröm. Kevés olívaolajjal bedörzsölöm a tarját, és megszórom a fűszerek felével. 2 órát állni hagyom a pulton. A maradék fűszert jól zárható zacskóba teszem. Minden oldalán körbepirítom a húst, olajjal kikent tepsibe teszem, meglocsolom egy kis olívaolajjal és a maradék fűszerek felével, sózom, mellédobom a rozmaringot és a babérlevelet, lefóliázva 100 percre kb. 170 fokos sütőbe teszem (körbepirított tarja esetén ezen a hőfokon számolhatunk 450 grammonként 25 perces sütési idővel.). Végül leveszem a fóliát, megszórom a maradék fűszerrel, 5-7 percet tovább pirítom a húst, majd 25 percet hagyom pihenni (ha még szükségét érzem, sózom,). A pecsenyelevet leöntöm róla, amelyet másfél deci fehérborral a kiindulási mennyiség harmadára beforralok. Tálaláskor minden hússzelet tetejére egy evőkanálnyit locsolok belőle.

A tököket félbevágom, a magházukat kanállal kikaparom. Meghámozom, legyalulom, és előbb a durvára vágott fokhagymát megfuttatva olívaolaj es vaj keveréken, több menetben kissé megpirítom, majd már egyben néhány percig párolom. Eközben eldolgozom a tejfölben a keményítőt, hozzáadom a kovászos uborka levét, ezzel behabarom a főzeléket. Finomra vágott kaporral fűszrezem.

Végre komolyabb erőkkel jelentek meg a gombászok a piacon. Az esős idő ellenére az idei kínálat egyelőre meg sem közelíti a tavalyit, sőt szinte semmilyen, eddig szegfűgombát is alig kaptam. Most változni látszik, bár a vargányáról lemaradtam, de szerencsére volt még rókagomba, amelyet szintén szeretek, így ennek nem tudtam ellenállni. Először egy gombás kiegészítőt akartam a tarjához és a tökfőzelékhez, de aztán - nagyon helyesen - lebeszéltem magam róla, és egy reggeliben végezte. Nem bántam meg :)

Hozzávalók (2 fő)
- 20 deka rókagomba
- 1 kisebb fej lilahagyma
- 3-4 gerezd fokhagyma
- 1 nagyobb paradicsom
- 1 ek olívaolaj, 30-40 g vaj
- só, bors, 1 kk muskotályos borecet (ha nincs, elhagyható)
- petrezselyemzöld
- pirítós

A rókagombát folyó víz alatt megtisztítom, lecsepegtetem. Viszonylag nagyobb darabokra vágom, a hagymát hosszára csíkozom, a fokhagymát "felkarikázom", a paradicsomot felkockázom. Serpenyőben kevés olívaolajon vajat habzásig hevítek, rádobom a gombát és a hagymákat. Először megvárom, míg levet enged, sózom, a levét elforralom, és még a zsíradékon pirítom 1-2 percet. Végül jöhet hozzá a paradicsom, amelyet csak épp, hogy körbepirítok, levet nem kell, hogy engedjen. Petrezselyemzölddel, borssal és egy nagyon kevés muskotályos borecettel fűszerezem, és azonnal mehet a pirítósra.

A hétvégi blogkóstoló után kongó hűtő várt rám otthon. Azaz "csak" majdnem teljesen üres, mert volt benne 50 darab tojás némi csípős-paprikás szalámival, de egész héten mégsem élhetek rajta, azért tegnap reggel a piacon kezdtem a napom. Szerdán általában pangás van, ennek ellenére izgalmas dolgokat vásároltam össze. Szinte már majdnem elkapott a mohóság, mert összeállt a koncepció, és ilyenkor lelkesedésemben képes vagyok túlvásárolni. Ez az étel a hús nélkül is megállja a helyét, vega verzióban is érdemes kipróbálni. A fűszerezésben eleinte voltak kétségeim, hogy a valóságban működni fog-e úgy, ahogy elterveztem, de amikor megkóstoltam, igencsak elégedett voltam: a menta nem erősen, de érezhető volt, a kapor pedig csak épp a háttérben adta hozzá a magáét.

Hozzávalók (4 adag):
- 4 egész csirkecomb
- só, bors, olívaolaj

- 300 g vajbab
- 400 g ropogós cseresznye
- 600 g zöldborsó
- 1 újfokhagyma
- 1 főzőhagyma
- 400 g újkrumpli (ez most kiflikrumpli)
- 1 ek. olívaolaj
- 40 g vaj

- 7-8 mentalevél
- kis csomó kapor (fél kisujjnyi)

A csirkecombokat kicsontozom, vékonyan bekenem olívaolajjal, borsozom, amíg előkészülök, kinn hagyom a pulton. A zöldborsót kifejtem (a hüvelyét nem kell kidobni, finom alaplé készíthető belőle), a krumplit lecsutakolom, a vajbab felső végeit levágom, felezem. A hagymákat félfőre vágom, hosszában felcsíkozom. A cseresznyét kimagozom.

Nagyobb lábasban 1 liter vizet teszek fel forrni, majd párolóbetéten meggőzölöm az újkrumplit, negyed óra elég neki. (Ezt a műveletet érdemes az előkészületek között elvégezni, mondjuk a borsófejtés és a cseresznyemagozás között.)

Vastag falú serpenyőt hevítek,  és közepesen erős lángon pár csepp olívaolajon megsütöm a csirkecomb filéket. Először a bőrös felükön 5-6 percig, míg ropogós aranybarna nem lesz, majd a másik felét kb. másfél percig. Mindkét oldalát sózom, és előmelegített tálon pihentetem, míg mindennel elkészülök.

Amikor a krumpli megpuhult, félreteszem, gőz alá teszem a vajbabot, majd 4-5 perc múlva jöhet rá a zöldborsó (újabb 4-5 percre mehet a gőz). Eközben a serpenyőből kiöntöm a csirke kisült zsírját, csak egy nagyon keveset hagyok, megpirítom rajta a hagymákat. Amikor színe lesz, enyhén sózom, és félreteszem. Most kitörlöm a serpenyőt, vajat olvasztok, erős láng mellett addig pirítom a cseresznyét, hogy a szépen karamellizálódjon, de még a tartása megmaradjon. Újabb törlés, most több vajat olvasztok, és közepes lángon a barnuló vajon megpirítom a krumplit, majd ráborítom a vajbabot és a borsót, 1-2 perc alatt összesütöm. Végül minden jöhet bele a serpenyőbe, megsózom, 1 percig folyamatosan rázogatva pirítom, végül megszórom a finomra vágott zöldfűszerekkel és tálalok. Mentalevéllel díszítem.

A katarzis részemről ezúttal elmaradt - de minden jó, ha a vége jó. Azt hiszem, ebben a mondatban tömören minden benne van. Az étel, amellyel a rendezvényre készültem, egy baleset folytán nem teljesen úgy sikerült, ahogy terveztem. Hogy így alakult, csak magamnak köszönhetem, hiszen hagytam, hogy (részben) lebeszéljenek az eredeti, jól átgondolt, de "tábori körülményekkel" nehezített elképzeléseimről, amelynek az lett a végeredménye, hogy az egyik fontos komponens, a besamel teljes mértékben a szemétben landolt.  A helyzetet Eszter, Dóra és Bence mentették meg a pótlásra hozott tejszínnel és a fűszerekkel. Ezúton is szeretném nekik még egyszer megköszönni a segítséget! Ezen a ponton erős kétségeim voltak, hogy egyáltalán ki tudok-e valamivel állni, de pótlásra kapott alapanyagoknak és a szakácstanuló segédem ügyes és hathatós közreműködésének hála, óriási hajrával hoztuk a lehetetlent. No de újabb akadály merült fel, ezen a napon valószínűleg "nem volt rajtam sapka": a három helyszínen lévő ipari sütőből kettő fehér zászlót lengetett. Így Limarával és Gabojszával közösen osztoztunk a Hegylakón (csak egy maradhat), erre viszont tényleg nem lehetett panasz, úgy sütött, mint az álom és szerencsére a kapacitása legtöbbször elbírta hármunk igényeit is.

Végül negyed kettő magasságában sikerült az első adag étellel kiállnom. Ahogy sorra érkeztek a vendégek, ismerősök, barátok, egyre kevesebb időm (és kedvem) maradt az aggodalomra, sikerült elfelejtenem a bosszúságot. A nap vége pedig már tényleg felidézte a legutóbbi blogkóstoló sokkal lazább, közvetlen, baráti hangulatát. Este 6-7 körül jutottam el odáig, hogy végre   megreggeliztem: jó néhány fogást végigkóstoltam, szerintem túlzás nélkül kijelenthető, hogy mindenki nagyon odatette magát, finom ételek készültek.

És végül, a "balesetnek" köszönhetően egy jó tapasztalattal is gazdagodtam: a lasagne felső tésztarétege a sós-fűszeres tejszínnel 2-3 órát megáztatva (majd sütés előtt újból meglocsolva vele) a sajttal együtt egészen kiváló textúrát ad. Ezen még érdemes lesz kísérletezni.

Fotó: Dining Guide

Most pedig jöjjön a recept: 

Hozzávalók (tisztítás utáni nettó mennyiség kb. 32*40-es tepsi)

- 450 g sárgarépa
- 350 g petrezselyemgyökér
- 300 g szárzeller
- 200 g bébicukkini
- 150 g karfiol
- 1 ½ fej (új)fokhagyma
- 200 g spenót

- kb. 2 dl olívaolaj
- 40 g vaj
- 180-200 ml száraz fehérbor
- só

paradicsomszósz

- 1500 g hámozott paradicsom
- 250 g tej
- 2 közepes fej lilahagyma
- kb. ½ fej fokhagyma
- 60 ml olívaolaj
- 2 csillagánizs
- kisebb csomó a szárzeller zöldjéből
- 1-1 cs. zeller- és petrezselyemzöld

- 400 g mozzarella

- 750 g lasagne tészta (száraz)

- 250 g grana padano DOP

besamel

- 1000 g tej
- 80 g vaj
- 45 g liszt
- 1-1 ½ szerecsendió
- kb. 4-5 g tarkabors
- só
- 40 g grana padano

pesto
- 1 tő zsenge bazsalikom levelei
- 25 g mandula (egész, hántolt)
- 35 g grana padano DOP
- 100 ml dél-olasz olívaolaj (pl. Montecchia) 

Két fej lilahagymát és néhány gerezd fokhagymát finomra vágok, olívaolajon üvegesre párolom. Hozzáöntöm a tejet és a paradicsomkonzerveket, az egész paradicsomokat kézzel morzsolom szét. A szárzeller, zeller és a petrezselyem zöldjéből, valamint két csillagánizsból készült fűszercsomót hozzáadom. Megsózom, majd csendes tűzön, fedő alatt, időnként kevergetve bő egy órát rotyogtatom, végül a fedőt levéve az eredeti mennyiség háromnegyedére sűrítem.

A zöldségeket kb. 3-4 mm-esre kockázom. Olívaolajon kisebb adagokban megpirítom, sózom, felöntöm egy kevés borral, amelyet elforralok. Átborítom nagyobb edénybe, majd amikor végeztem a pirítással, egy kevés bort forralva alatta, 7-8 percig lefedve párolom.

A spenótot laskára vágom. Kevés olívaolajon vajat olvasztok, megfuttatom a durvára vágott fokhagymát, és megfonnyasztom rajta a spenótot. Óvatosan összekeverem a többi zöldséggel.

Híg besamelt készítek. Vajon megfuttatom a lisztet, felöntöm tejjel, miközben habverővel kevergetem, hogy ne legyen csomós. Amikor kezd sűrűsödni, enyhén sózom, hozzáadom a frissen reszelt szerecsendiót, törött borsot. Besűrítem, végül eldolgozom benne a frissen reszelt grana padanót.

Nagyméretű, lehetőleg egyenes és magas falú tepsit vékonyan kiolajozok. Alulra vékonyan elterítek egy kevés paradicsomszószt. Lefektetek egy réteg lasagne tésztát. Ahová nem fér be egy egész lap, oda kézzel szabok darabokat: nehéz, éles késsel óvatosan többször is megvágom, ahol kell, majd kézzel eltöröm, jó esetben a bevágás mentén válik ketté. A tésztára egyenletes, vékony paradicsomszósz réteget terítek, megszórom zöldségekkel, habkanállal elsimítom. Egyenletesen besamelt locsolok rá, és jöhet az újabb tésztaréteg. Középtájon a zöldségekre teljes fedésben egy sor mozzarella karikát is rakok. Legfelülre tészta kerül, vékonyan megkenve besamellel, a tetejére rászórom a reszelt sajtot. Közepesen magas hőfokon - sütőtől függően - kb. 40-50 perc alatt készre sütöm, mikor a sajt megpirul a tetején, kész van. Tálalásig 15-20 percet pihentetem.

Tálalás előtt előkészítem a pesztót. A mandulát serpenyőben megpirítom, amint kihűlt, turmixgépben olívaolajjal enyhén darabosra turmixolom (aprítóban még jobban működik), végül jöhet bele a bazsalikom és a reszelt sajt. Nem kell simára dolgozni, jobb, ha kicsit rusztikus, darabos marad. Minden adag mellé a tányérra húzok egy pesztócsíkot.

A Vincent Kávézót két évvel ezelőtt már teszteltük, akkor még Angelo néven. Az azóta eltelt időben történt egy s más, az új elnevezés mellett többek között valamelyest megújult a belső elrendezés is, és talán a névváltás jelzi, hogy más (vagy ismét a régi) szelek fújnak, és mindannyiunk örömére visszatértek az Angelo kezdeti időszakát jellemző magas minőségi elvárásokhoz.

A szerviz gyors és pontos, a személyzet profi módon teszi a dolgát, a kerthelységben és benti részben is olajozottan működik a gépezet. A kávéitalok alapanyagául továbbra is a Caffé Perté Santo Domingo 100% arabica keverékét használják. Az asztalokon még mindig többfajta itallapról és süteményes lapról választhatunk – ezeket is érdemes megkóstolni. A kávés italok minden esetben az összes kötelező tartozékkal érkeznek – egyetlen dolgot hiányolok: a szalvétát. Sajnos nem egyedi eset, mostanában egyre több helyen tapasztalható.

A felszolgált italok alapvetően rendben vannak, szakszerűen készítik. Az eszpresszók, risztrettók megfelelő vastagságú és állagú krémmel érkeznek, legtöbbször mennyiségre is kívánt értékek között vannak, ízviláguk jó, sőt finom. A kapucsínót is érdemes rendelni, a tejhab kiváló, az ízek, arányok rendben lévők. Az utóbbi fél év során többször is jártunk itt, ezidő alatt két apróbb kifogásom volt csak: egyszer a risztrettó és az eszpresszó (egy rendelésben) valamivel hosszabb volt az ideálisnál, egy másik alkalommal pedig a kapucsínó érkezett forróbban a kelleténél. Ezek azonban szerencsére nem voltak olyan komoly problémák, amelyek érezhetően rontottak volna a kávézás élményén.

Az árak mértéktartóak, az eszpresszó, risztrettó 290 Ft, a kapucsínó pedig 360 forint.

Mindent mérlegre téve, úgy gondolom, hogy jó irányba indult el a Vincent, visszafoglalta helyét a város legjobb kávézói között. A kihelyezett teraszon nyári időszakban kellemesen hűsölhetünk a főtér sarkában a fák lombjai alatt. A belső tér is hangulatos, kiváló hely egy jó baráti beszélgetésre, randevúra. Vagy csak egyszerűen betérünk inni egy jó kávét.

Pontozás a Kávékorzón.

Kedd, szerda, csütörtök, péntek, már csak négyet kell aludni, és itt a szombat, a nagy nap, a Tefal Dining Guide Blogkóstoló napja. Na jó, nekem lehet, hogy csak hármat kell alvás szempontjából beszámítanom, mert a péntek éjszakám valószínűleg nagyobb részt munkával fog telni. Mint már az előző beharangozóban írtam, ezúttal tíz gasztroblogger fog kiállni a nagyközönség elé megmutatni: nem csak a virtuális térben tud főzni. Szombaton déltől késő estig várjuk azokat a kedves érdeklődőket, akik szeretnék megkóstolni többek között az általam készített zöldséges lasagnét.

A gyerekeket a Kuktanoda Főzőiskola és játszóház is várja, ahol a konyhaművészet csínját-bínját szakértőktől leshetik el a fiatal tanoncok. A felnőtteknek a Dining Guide Lounge kávéházi környezetben kínál felejthetetlen élményt a legjobb cukrászdákkal és csokoládé manufaktúrákkal együttműködve. Konyhatechnikai Kiállításnak is helyt ad a Food Show, ahol a legkorszerűbb berendezésekkel és eszközökkel ismerkedhet meg a szakma és a gourmet hobbiszakácsok tábora. Természetesen sok más programmal is várják a fesztiválra érkezőket, főzőbemutatók és kóstolók is színesítik a gasztronómiai eseményt.

A Blogkóstoló alatt a közismert rádiós műsorvezető, Garami Gábor vezetésével megalakult Garami Funky Staff lép fel. A zenekar a 70-es, 80-as és 90-es évek funky, disco és soul slágereivel szórakoztatja a közönséget. A zenészek pedig nemcsak a fülnek kedveznek az ismert dallamokkal, hanem a szemnek is, hiszen a színpadon csillogó, korabeli disco ruhákban tündökölnek majd.

A rendezvény helyszíne a Millenáris Park (H–1024 Budapest, Kis Rókus u. 16–20.), ahol a „B” csarnokban találtok meg minket, a Marczibányi tér felől közelíthető meg a legegyszerűbben.  A „B”csarnok bejáratánál lehet felvenni az esetlegesen előre megrendelt jegyeket, melyek ára 1000 Ft/fő. A parkolás nehézkes lesz a környéken, érdemesebb autó nélkül érkezni.

A Blogkóstolón a Szigeten megismert fesztiválkártyás módszerrel lehet majd fizetni, amely gyakorlatilag egy alkalomra szóló „bankkártya”. Az ételekből egy kóstolóadag 690 Ft, italokat két kifejezetten erre az alkalomra felállított pult kínál majd, természetesen a bloggerek által készített ételekhez külön borkínálat is megtalálható lesz.

Az alábbi linken még több infó a rendezvényről: Dining Guide Food Show