lorien

Lassan egy éve, hogy megnyílt Kecskeméten a Frei Tamás nevével fémjelzett kávézó a Katona József Megyei Könyvtár épületében. Az épület visszafogott, modern stílusa, hatalmas belmagassága és a kávézó szafari-hangulatú dizájnja különös, ám mégis barátságos egyveleget alkotnak. A pult főhelyén trónol a hatalmas Elektra kávégép, amelyet egy komolyabb Macap őrlő, és négy kisebb karbaőrlős Iberital szolgál ki. A bejárat melletti polcon a megvásárolható kávék sorakoznak, amelyet a kihelyezett őrlő segítségével meg is darálhatunk.

Minden asztalon megtalálható a kávélap néhány példánya, amely egyben –külön is megvásárolható – újság, néhány írással, fotókkal, egyebekkel, érdemes belelapozni. A bőséges választék miatt egy kis idő mindig szükséges az áttanulmányozásához, a személyzet ezt mindig diszkréten kivárja, és mindig pontosan akkor érkezik felvenni a rendelést, amikor már döntöttünk vagy kérdésünk lenne –nagyon profi módon csinálják. A kiszolgálás egyébként is végig nagyon rendben van, és minden ital teljes szettel érkezik, szalvéta, szódavíz (amikor kell) is jár hozzá.

Eleinte csak a szokványos tesztköröket futottuk – sajnos az alap eszpresszó és risztrettó önmagukban nem igazán jelentik a kávézás csúcsát. Bár mennyiségre megfelelőek, a krém vékony rajtuk, meglehetősen kesernyés ízvilág az uralkodó. Az alapanyag valószínűleg jó, de annyira túlzott a pörkölése, hogy szinte úszik az olajban, talán ez lehet a probléma gyökere. Igazából csak kapucsínóként vagy más tejes italként élvezhető. Talán valamicskét az is ront a helyzeten, hogy az őrlemény akár fél órát is pihen az adagolóban, de összességében mégis inkább azt hiszem, nem a személyzeten múlik: ők szinte a lehető legtöbbet kihozzák az alapanyagból, otthon magam sem készítettem jobb kávéitalt belőle. A tejes italokra azonban nem lehet panasz, megfelelőek az arányok, a tej szépen kisimítja a hibákat, a tejhab tökéletes, mint ahogy az öntött minta is szép.

A szokványos kínálat mellett állandóan változó a hónap kávéja – amelyről olvashatunk a kiadványban is –, minden kávéital kérhető ebből. Ezúttal szerencsénk volt, az egyik kedvencem, a monsooned malabaar volt a kiválasztott, amelynek még a pörkölése sem volt annyira túlzott, ami a Frei kávékra egyébként jellemző. Egészen más volt a helyzet, amikor a malabaarból kértem a risztrettóm, ezért tényleg érdemes betérni. Szép, kerek ízvilág, mennyisége szabványos, a krémje is egészen elfogadható. Noha telhetetlen vagyok, és azt gondolom, ennél is világosabb pörköléssel még izgalmasabb lehetne, a malabaar risztrettók messze a mai magyar átlag kávéházi színvonal fölött voltak.

Tulajdonképpen a hagyományos tesztelési ügymenetünkkel már végeztünk, amikor úgy döntöttünk, hogy megkóstoljuk a kávés koktélokat. Milyen kár, hogy már kezdettől fogva nem tettük! Azt kell mondanom, ami koktélt eddig megkóstoltunk, kivétel nélkül mind profi módon, odafigyeléssel, szeretettel készítik, és ami a legfontosabb, nagyon finomak. A barátom és tesztelőtársam például rögtön függő lett, azóta amikor csak teheti, az ománi szultán kedvencét, a tojáslikőrös lattét kéri, de nagyon tetszett neki a damaszkuszi mandulás jég-kávé és a mandula kapucsínó is. Jómagam – nyár lévén – inkább a hideg kávés koktélok világában kalandoztam: a jávai jeges narancs mokkában a kávé és a narancs párosítása zseniális, mint ahogy a dió frapucsínó is szintén nagyon finom, majdnem azonnal kértem mindkettőből még egyet.

Az árak elfogadhatók, az eszpresszók, risztrettók 290, a kapucsínók, tejeskávék 350, a kávés koktélok pedig 430 forintba kerülnek, amelyhez még 8%-os szervizdíjat kell fizetnünk.

Bár nem mindenben az ízlésemnek megfelelő, összességében meggyőzött Frei Tamás kávézója. Jó ötletnek tartom, hogy a könyvtár épületében működik, ez is hozzátesz egy keveset az igazi kávéházi hangulathoz. Ha csak eszpresszót, risztrettót kívánunk, érdemes a hónap kávéja felől érdeklődni, vagy csak keressük a világosabb pörkölésű blendeket. Ha valamilyen kávés koktélra vágyunk, akkor pedig ez a megfelelő hely, mindenki biztosan talál magának valami izgalmasat. Magam is visszajárok.

Cafe Frei Bibliotheca
6000 Kecskemét, Piaristák tere 8.
Nyitva tartás: Kedd-Szombat: 10.00 - 19.00

Pontozásos értékelés a Kávékorzón.
 

Az étel egészen másképp indult, ez lett belőle. Eredetileg a szegfűgomba nem volt a képben, de volt helyette termesztett csiperke, és egy könnyed, wokos dolgot akartam kihozni belőle. Amikor hazaértem, életem párja tőle meglepő módon egy liter szegfűgombával állt elő, hogy ezt a boltban kapta,  egy gombász ismerőse hozta. Tényleg nagyon szép volt, én sem tudtam volna ellenállni. Így viszont a wokozás kútba esett, és az alábbi fogást rögtönöztem.

Hozzávalók (2-3 adag)
- 1 sertésszűz (350-400 g)
- olivaolaj
- só, bors

- 200 g spagetti
- 2 zsenge cukkini (16-18 cm)
- 2 fej lilahagyma
- 1 liter szegfűgomba
- 20-30 g vaj
- 50 ml fehérbor
- 250 ml tejszín
- só, bors, egy kisebb csokor petrezselyemzöld

A húst egy órával a sütés előtt kiveszem a hűtőből, lehártyázom, bedörzsölöm olivaolajjal. Serpenyőt felhevítem, pár csepp olívaolajon a húst nagy láng használata mellett gyorsan körbepirítom, sózom, borsozom, majd 180 fokos sütőbe teszem kb. 12-13 percre. Sütés után lefóliázva 10 percet pihentetem.

A tésztát al dente kifőzöm, miközben a mártást elkészítem: a lilahagymát félbevágom, és hosszára felcsíkozom. A szegfűgomba szárát ollóval levágom. A cukkinit hosszában háromfelé vágom, majd - kissé ferdén - vékonyra felszelem. Külön-külön vajon minden zöldséget megpirítok - a cukkinit utoljára, nehogy felpuhuljon, majd jöhet mind a serpenyőbe, sózom, borsozom, kevés fehérbort öntök rá, amelyet megvárok, hogy elforrjon, majd felöntöm tejszínnel és összerottyantom. Jó esetben ezen a ponton a tészta is készen van, beleforgatom a mártásba, miközben megszórom frissen vágott petrezselyemzölddel. Könnyű, fűszeres fehérbor jól illik hozzá, mint pl. az Irsai Olivér.

Minek nevezzelek? Sokáig gondolkoztam rajta, végül talán a curry használata a leghelyesebb, hiszen ebbe a ételhalmazba nagyon sok minden belefér. Az alapötletet Piszke blogkóstolós csirke tikkája adta, amely nagyon ízlett, és miközben egy klicsit kuktáskodtam neki a blogkóstoló előestéjén, összeállt a fejemben, hogyan készítenék egy hasonló  ételt. A mell helyett a csirkecomb még jobb választás is hozzá, sokkal szaftosabb tud maradni, illetve ugyanaz és mégis két teljesen más étel, attól függően, mikor fogyasztjuk. Közvetlenül készítés után még ropogós a bőre, másnapra ez már nem igaz, viszont az ízek akkor érnek össze igazán. Érdemes kipróbálni, és ne féljünk a csirkecombtól, olcsóbb is és ízesebb is!

Hozzávalók (8 adag)
- 8 csirkecomb
- 3 lime
- 1 kg lágy, nem savas paradicsom (pl. San Marcanzo típusú)
- 400-500 ml kókusztej
- 1 tk lepkeszegmag, 1 tk szecsuáni bors, 1 tk feketebors, ½ tk rózsabors, ½ tk fehérbors, 4 szem zöld karamom, 4 nagyobb szem szegfűbors, 3 szem szegfűszeg, 1/3 rúd fahéj,  kis darab cassia fahéj, ½ csillagánizs, 1-1 ½ tk római kömény, 1 tk édesköménymag, 1 ½ tk koriandermag
- 100 g gyömbér
- 1 nagy fej fokhagyma
- 1 csili
- kb. ½ kk cayenne-i bors
- 2 közepes fej lilahagyma vagy salotta
- olivaolaj

- 400 g rizs
- 30 g vaj

- petrezselyemzöld, korianderzöld

Előző nap kicsontozom a csirkecombokat. Kimérem a fűszereket, a felét mozsárban megtöröm, öntök rá kb. 3-4 evőkanálnyi olivaolajat, belefacsarom egy lime levét, összedolgozom. Egyenletesen bekenem vele a csirkét, zárható edényben beteszem a hűtőbe. Azért nem teszek joghurtot a pácba, mert így ropogósra tudom sütni a csirke bőrét.

Másnap vizet forralok, belemártom a paradicsomokat, lehúzom a héját, majd apróra darabolom. Forrás után közepes lángon időnként kevergetve széfőzöm, felére besűrítem. A fűszerek másik felét mozsárban finomra töröm. A gyömbért lereszelem, fokhagymát és a hagymát finomra vágom. Nagyobb lábasban 6-7 evőkanálnyi olivaolajat hevítek, megfuttatom rajta a hagymákat és a reszelt gyömbért, majd a fűszerkeveréket is. Hozzáöntöm a besűrített paradicsomot, és a kókusztejet. A csípősség végett egy finomra vágott, kimagozott csilit és egy fél kávéskanálnyi cayenne-i borsot adok hozzá. Pár percet forralom, végül belereszelem a megmaradt két lime héját, belefacsarom a levét is. Serpenyőben közepesen magas lángon több menetben kisütöm a csirkét, először a bőrös felén 4-5 percet, míg szép aranybarna, ropogós nem lesz, majd a másik felén is, közben sózom mindkét oldalát. Amikor elkészült, mérettől függően háromba-négybe vágom, beledobom a szószba, újraforrás után még 1-2 percet csendes tűzön összefőzöm. Párolt rizzsel, vágott petrezselyemzöld és korianderzöld keverékével megszórva tálalom.

Sokakkal ellentétben nem vagyok valami nagy lecsórajongó, noha évente 2-3 alkalommal azért nagyon is jól esik. Persze attól függ. És van amikor meg nem is, tavaly például teljes egészében kimaradt, és a tavaly előtti és az előtti években sem vagyok teljesen biztos. Így fordulhatott elő, hogy a blogon sincs még ilyen étel, holott ez a magyar konyha egyik alapvetése. Most azonban eljött végre az idő, valóságos késztetést éreztem a lecsó készítésére és élvezetére, így hát előre megfontoltan, aljas szándékból elkövetve nekiindultam a piacnak. Úgy szeretem a lecsót, ha minél több féle paprika van benne, lehetőleg minimum négyfélé (plusz egy kis csili), hiszen mindegyiknek egy kicsit más íze van, mindegyik hozzáadja a magáét, stb. Szintén fontos és elmaradhatatlan kellékek a kolozsvári szalonna, a tojás és a bazsalikom. Ez utóbbi egy kicsit mediterrán jelleget kölcsönöz neki, de ez egyáltalán nem baj, sőt ugye tudjuk, a paprika, paradicsom és a bazsalikom barátok. Amikor úgy alakul, még cukkinit, sőt szegfűgombát is dobok bele, egyik sem rontja el. Már csak az alapanyag-lista okából kifolyólag is, ez a lecsó háromnál kisebb adagszámban nehezen készíthető, ez azonban nem jelenthet akadályt, vagy kerítek rá "vevőt", vagy ha más nem, gyorsan visszahűtve másnap még fogyasztható. Azt hiszem, az idén lecsós év lesz, be fogom pótolni, amit mostanában kihagytam.

Hozzávalók (3 adag)
- 4 különféle érett, nagyobb méretű paprika (nem csípős)
- 1 kisebb csili
- 3 nagyobb tőérett paradicsom
- 4-5 gerezd fokhagyma
- 2 közepes fej lilahagyma
- 6 tojás
- 100-120 g kolozsvári szalonna
- 1 ek olivaolaj
- só, bors
- 6-8 bazsalikomlevél 

A paprikákat megmosom, megtörlöm, kiveszem a magházakat, és kb. 3*3-4 cm-es darabokra vágom. A lilahagymát félfőre hosszában felcsíkozom, a fokhagymát kés lapjával zúzom, majd durvára aprítom. A serpenyőt felteszem tűzre, közben a szalonnát apró kockákra (vagy inkább apró hasábokra?) vágom, és egy kevés olivaolajon megindítva viszonylag lassan kiolvasztom, majd megpirítom. A szalonnapörcöket félreteszem, nagyobbra veszem a lángot, a zsiradékon elkezdem pirítani a hagymaféléket és a paprikákat. Közben a csilit kimagozom, felaprítom és hozzáadom, majd a paradicsomokat felkockázom. Amikor a paprika épp kezd puhulni, hozzádobom a paradicsomot is, enyhén sózom, és még kb. egy percet párolom együtt - nem szeretem, ha a paradicsom szétesik, azt éppen csak fel kell melegíteni. Ráöntöm az enyhén sózott, felvert tojásokat, és időnként megkavarva készre párolom. Mivel nem rántotta lesz, nem szoktam a tojást félfolyósra hagyni, és az sem baj, ha kicsit nagyobb darabok összeállnak belőle. Mielőtt tálalom, megszórom a durvára vágott bazsalikommal, kicsit összeforgatom, majd meghintem a szalonnapörcökkel. Szigorúan serpenyőből tálalom. Rozéból vagy könnyebb vörösborból készült fröccsel az igazi, bár ehhez a sör sem megvetendő itóka.

Ezúttal a gyors és könnyű nyár esti vacsorák fejezetét gazdagítom az alábbi étellel. Minden onnan indult, hogy volt egy csészényi kimaradt párolt rizsünk, ami önmagában nem túl vonzó ajánlat, de kidobni sem szerettem volna, ezért kirontottam a piacra, hogy vadásszak hozzá valamit. A cukkini hálás zöldség, szinte bármire felhasználható, úgy döntöttem, hogy serpenyőben pirítva tarjával, hagymával, fokhagymával kiváló saláta lesz belőle, amelyet a maradék rizs szépen gazdagít majd. Igen saláta, ez a legjobb kifejezés. Vegyük ugye Váncsát, aki szerint "Tehát minden saláta, amit megeszünk. Ha disznósajt, akkor is." A cukkinivel kapcsolatban még annyit érdemes megjegyezni, hogy keressük a kisebbeket, ízre is finomabbak, de ami a lényeges, jó ropogósak és szaftosak maradnak, ha nem hőkezeljük sokáig. A legjobbak az arasznyi hosszúságú, 200 forintos érme átmérőjű darabok.

Hozzávalók (2 bőséges adag)
- 4 db cukkini
- 400 g tarja
- 1 fej fokhagyma
- 2 kisebb fej lilahagyma
- olivaolaj
- bors, késhegynyi cayenne-i bors (esetleg hagyományos csípős pirospaprika)
- 2-3 ek. szójaszósz
- kb. 50 ml rizsbor (pl. ázsia boltokban kapható)
- nagy marék zöldfűszer, amit szeretünk (pl. petrezselyemzöld, korianderzöld, kakukkfű)
- 1 csésze párolt rizs

Ha nincs maradék rizsem, félcsészényit megpárolok (kb. a duplájára dagad). A cukkinit hosszában negyedelem, majd 2-3 cm-es darabokra vágom. A tarját felkockázom, kb. akkorára, mint ami a brassóiba kell. Hagymát félfőre hosszában csíkozom, így hőkezelés után jobban tartja magát, a fokhagymát pedig szintén nagyobb méretűre karikázom. Serpenyőt felhevítem, kevés olivaolajon körbepirítom a húst, amelyet egy tálba kiszedek pihenni. Következő menetben jöhet a cukkini, majd a hagymafélék, tényleg pár perc az egész.  Beleöntöm a rizsbort és a szójaszószt, megforralom, mindent összeöntök, török rá kevés borsot, meghintem egy késhegynyi cayenne-i borssal, egy perc alatt összepárolom, miközben óvatosan összeforgatom. Végül megszórom vágott petrezselyemzölddel,  korianderzölddel, kevés kakukkfűvel. Sózni nem kell, a szójaszószban van elég. Serpenyőből tálaljuk.

Mostanában többször is volt nyúl, de mindig elmaradt a posztolása, ez van, amikor az ember a bőség zavarával küzd. Az ínséges időkben persze milyen jól jönne egy ilyen hálás téma. Hálás mindenképpen, mert a nyúl finom és egyszerű elkészíteni, szinte el sem lehet rontani. Egyedül arra kell odafigyelni, hogy túlságosan hosszú ideig ne hőkezeljük, mert menthetetlenül kiszárad. Érdemes főbb alkatrészeire szétszedni, előre lepirítani, majd utána a gerincet később a sütőbe rakni, mert a comboknak, nyakas résznek maximum egy óra kell, de a gerincnek fél óra is elegendő.

Hozzávalók (5-6 adag)
- 1 "zsenge" nyúl (kb. 1.2 kg)
- 1 marék zöldfűszer (ezúttal néhány babérlevél, kakukkfű, majoránna)
- só, bors, olivaolaj
- 4 sárgarépa
- 1-2 petrezselyemgyökér
- 1 kisebb karalábé
- 4-5 közepes újhagyma
- 1 nagy fej fokhagyma

- 250 g gersli

- 1 kg tőérett paradicsom
- 2-3 kisebb lilahagyma
- 4 gerezd fokhagyma
- só, bors
- 1 marék bazsalikomlevél
- 1-2 ek érlelt almaecet
- 1 tk méz

A paradicsomsalátának jót tesz, ha 1-2 órát áll a sütőben, érdemes hát azzal kezdeni. A paradicsomot felkockázom, a lilahagymát félfőre vékonyan felkarikázom, a fokhagymagerezdeket papírvékonyra szeletelem. Salátástálba dobálok mindent (a bazsalikomot is), enyhén sózom, borsozom, meglocsolom egy kevés érlelt almaecettel, olivaolajjal, egy teáskanál mézzel, összeforgatom, és a hűtőbe rakom.

A zöldségeket megtisztítom, hasábokra vágom, a fokhagymát a külső héjában hagyom, a kiolajozott tepsibe dobom, sózom, meglocsolom kevés olivaolajjal, lefóliázva 25-30 perce 220 fokos sütőbe teszem. Eközben a nyulat szétdarabolom, nagy lángon kevés olivaolajjal serpenyőben lepirítom, sózom, borsozom. A nyúl a szokottnál egy árnyalatnyival komolyabb sózást is megkíván.  Kiveszem a tepsit, a zöldségekre szépen elterítem a zöldfűszereket (nem kell aprítani), rá a nyulat (kivéve a gerincet), visszafóliázom, mehet sülni kb. 55-60 percre, a hőfokot visszaveszem 180 fokra. Félidőben leveszem a fóliát, jöhet a gerinc,  készre sütöm, majd tálalásig 10 percet pihentetem. A gerslit kevés olivaolajon megfuttatom, felöntöm kétszeres mennyiségű vízzel és lefedve készre párolom.

Szombat=halnap. Ezúttal pedig nagyon-nagyon halnap. Néhány kedves gasztroblogger társaságában volt szerencsénk részt venni a Metro Vevőakadémia halas kurzusán, ahol OceanCowboy elméleti és gyakorlati előadásán túl mindenki készített egy halas vagy tengeri herkentyűs ételt (beszámoló később). Természetesen mindenki dugig ette magát, végül mindnyájan egy-egy méretes lazaccal távoztunk. Aznapra nekem még nem volt elég, (igaz, Gabojsza is így volt vele) és a kifilézett lazac gerincéről és egyéb nyesedékeiről levadásztam annyi halhúst, amelyből két méretes lazacburgerre futotta. Sajnos arra már nem volt időm, hogy a bucit is magam süssem, ezt hazafelé menet a pékségben vásároltam. No és otthon jöttem rá, hogy nincs ketchupom (sosincs). Nem is baj, most nyert igazi értelmet Toma zöldparadicsom lekvárja, sokkal jobb volt, mintha ketchupot használtam volna!

Hozzávalók (2 adag)
- 2 nagy buci
- 400 g bőr nélküli lazacfilé (a zsírosabb részek is jöhetnek)
- 1 tk finomra vágott kakukkfű
- frissen őrölt tarkabors
- só
- 2 tk olivaolaj
- 1 marék rukola
- 1 kisebb lilahagyma
- 1 tőérett paradicsom
- 2-4 tk dijoni mustár
- 4 tk zöldparadicsomlekvár

A lazacot 2-3 mm-es kockákra aprítom. Óvatos, de határozott mozdulatokkal összedolgozom a sóval, finomra vágott kakukkfűvel, frissen őrölt borssal és egy csurdításnyi olivaolajjal. A serpenyőt felrakom a legnagyobb lángra, majd amikor felhevült, a félbe vágott bucik belső felét megpirítom. Kitörlöm a serpenyőt, kevés olajat öntök bele. Egy széles tálkába teszem a hal felét (kb. 20 dekányi), kicsit tömörítem, elsimítom a tetejét, majd a tenyerembe ütöm, még egyszer óvatosan formázom, és a serpenyőbe helyezem. Mindkét felét kb. 2-2 percet sütöm közepesen magas láng használata mellett. Amikor jónak ítélem, tálra teszem, és 2-3 percet pihentetem. Addig a zsemlékre helyezem a rukolát, dijoni mustárt csorgatok rá, majd erre jön a lacazburger, amelyet megkenek a paradicsomlekvárral. Jöhet rá néhány vékony szelet lilahagyma és egy paradicsomkarika. Majdnem jobb, mint a hagyományos hamburger, érdemes kipróbálni!

Hetek óta vágytam egy jó levesre, és bár mindenfélét készítettem is, és jól is sikerültek, de mindvégig hiányérzetem maradt. Az elmúlt hétvégére készülődve egyre erősebben őrlődtem ebben a problémahalmazban, míg jött a megvilágosodás: húsgombócból kell levest gyártanom! Az alapgondolat után már minden világos volt, azt is tudtam, hogy kacsából kell: a piacon árulnak kacsmell belső filét, amely legjobb erre a célra, hiszen ezen a részen végighúzódik egy enyhén inas rész, amely alkalmatlanná teszi a hirtelen sütésre, töltelékbe viszont pont jó. Zsírtartalma viszont alacsony, ezért pótolni kell. Ez a húsrész már nagyon bevált nekem más, hasonló célra is, nagyon finom töltikében, és gondolom, töltött káposztában sem lehet rossz.

Hozzávalók (6 l)
- 750 g kacsmell belső filé
- 2 diónyi kacsazsír
- zsemlemorzsa (kb. 2 száraz zsemlének megfelelő mennyiség)
- 150 g gersli
- 2-3 tojás
- 1 1/2 kk római kömény, 1 tk feketebors
- 1 ek. finomra vágott petrezselyemzöld
- só

- 3 cs sárgarépa
- 1 karalábé
- 1 k zöldborsó
- 4-5 szál petrezselyemgyökér
- 1 fokhagymna gerezdjei
- 2-3 kisebb lilahagyma
- 1-2 közepes vagy nagyobb paradicsom
- só, olívaolaj

Kifejtem a borsót, a hüvelyéből alaplevet főzök (kb. 50 perc), eközben a kacsát késsel 2 mm-es kockákra vagdalom. Hozzáadom a finomra vágott fűszereket, kacsazsírt, tojásokat, zsemlemorzsát, gerslit, petrezselyemzöldet és sót, összedolgozom. Az a lényeg, hogy tartása legyen, hogy ping pong labdányi gombócokat formázhassunk belőle. A zöldségeket hasábokra vágom, a fokhagymagerezdeket félbe, a lilahagymát negyedelem. Olívaolajon megpirítom a zöldségeket, felöntöm a borsó alaplével, sózom, és amikor felforr, óvatosan beleejtem a gombócokat. Kb. 20-25 percet főzöm, amikor a gombócban a gersli is megpuhult, hozzáadom zöldborsót és a paradicsomgerezdeket. 4-5 perc alatt készre főzöm. Vágott petrezselyemzölddel tálalom.

Előre le kell szögeznem – akik ismernek, tudják rólam –, hogy egyáltalán nem vagyok a plázák, bevásárlóközpontok rajongója. Éppen ellenkezőleg, legjobban piacon és kis szakboltokban szeretek vásárolni, az efféle helyektől már csak a tömeg és a mesterséges fény hiánya is tart távol, de néha azért mégis úgy hozza a sors, hogy be kell, hogy tévedjek. Természetesen, amint jó kávéról van szó, akár az ördöggel is hajlandó vagyok cimborálni, amennyiben a helyzet megkívánja, akkor még a plázába is bemerészkedem. Nos, mielőtt még végleg ellentmondásokba kavarodnék, térjünk a lényegre!

A belsőépítészet alkalmazkodik az bevásárlóközpont high-tech jellegéhez, nekem talán egy kicsit hűvösen távolságtartónak is hat, de ez inkább ízlés dolga, és egyáltalán nem zavar. A kávézórész szerves egységben működik a cégcsoport saját borait kínáló vinotékájával, így rögtön borlap is várja a vendéget. A könyvesboltba szintén szabad az átjárás, az asztalok egy része már a könyves oldalon található. Amennyiben úgy tartja kedvünk, a kihelyezett terminálokon elintézhetjük netes teendőink.

A rendelés felvétele minden alkalommal gyorsan és pontosan, leginkább mosolygósan történik. A kávéitalok készítéséhez az alapanyag az adagolóból érkezik, a frissesség miatt azonban nem kell aggódni, elég sűrűn hallani, hogy néhány másodperce bekapcsolják a darálót. A kávékészítés nagy műgonddal történik, a kocogtatás, szakszerű tömörítés, hűtőcsapolás nem maradhat el, és a beállítások is teljesen rendben vannak, szabvány idő alatt érkezik a kávé a csészébe. Mivel csak egy daráló van beállítva, a risztrettó erősebb tömörítéssel és valamennyivel rövidebb ideig készül – ennyi kompromisszum azt hiszem, belefér.

Ha pedig a készítés körül minden rendben, akkor a kávéitalok is rendben vannak. Úgy tűnik, a felhasznált alapanyag mennyiségével sem spórolnak, így a Manuel Sublime tényleg a legszebb erényeit csillogtathatja. A krémje bőséges, ahogy a nagy könyv írja, tigrismintás, állaga kiváló. Az ízek terén maximálisan elégedettek lehetünk, nagyon szépen, harmonikusan jelennek meg a keverékre jellemző jegyek. A tejes italok kedvelői sem csalódnak, a tejhab jó, a hőmérséklet, az ízek és arányok rendben lévők, talán a minta öntésén lehetne még valamicskét finomítani, de ez részemről már csak kötözködés, mert más hibát egyébként nem tudok említeni. Azaz még egy apróság: mostanában a válság hatására mintha papírhiány lenne, mert ez már nem az első kávézó, ahol alapesetben nem jár a szalvéta. Természetesen kérésre megkapjuk, de mégis jobb lenne, ha akármilyen kis darabka is, de részét képezne a terítéknek.

Az árak méltányosnak mondhatók, az eszpresszó, risztrettó 280 Ft, a kapucsínó pedig 360 forint, azt hiszem kijelenthető, ezért a minőségért nem tétel.
A mai világban úgy látszik, már semmin sem kell meglepődni, tehát azon sincs csodálkozni való, hogy városunkban nyilvános helyen a legjobb (vagy legalábbis az egyik legjobb) kávét egy pláza könyvesboltban kaphatjuk meg. Annak pedig még jobban tudok örülni, hogy a Bookcaféban a nyitás óta mindvégig ugyanazon a magas színvonalon, lelkes elkötelezettséggel dolgoznak. Engem meggyőztek, és rendszeresen visszajárok: ha otthon épp az ízlésemnek kevésbé megfelelő kávét “kell” innom, akkor itt biztosan visszazökkenek a normál kerékvágásba, de ha épp csak arrafelé járok, a jó kávé biztos ígérete is képes becsábítani a plázába.

Pontozás a Kávékorzón.

Bookcafe Kávézó és Vinotéka
Kecskemét, Malom Bevásárlóközpont, Korona utca 2.
Nyitva tartás: hétfő-szombat: 10-22h, vasárnap 10-19h

Kezdjük a hetet egy jó kis fagylalttal, már csak azért is, mert még szezonja van a piszkének. Ezúttal eltértem szokásomtól, nem szorbetet készítettem, hanem igazi fagyit, meghozzá jó sok tejszínnel. A piszke egyébként is annyira savas, hogy jót tesz neki egy kis lágyítás. Hogy legyen egy kis csavar benne, zöld kardamommal és fahéjjal fűszereztem, de nem szabad túlzásba vinni, épp csak egy kicsit kell, hogy érződjön rajta, így nagyon pikánsra sikeredett.

Hozzávalók
- 600 g piszke
- 250 ml tejszín
- gyümölcscukor vagy nádcukor ízlés szerint (3-4 ek.)
- 1-2 szem zöld kardamom (csak a mag)
- 1/2 rúd egész fahéj
- 100 ml könnyű, száraz fehérbor (pl. Irsai)

A piszkét megmosom, megtisztítom, a borral, cukorral, fűszerekkel együtt felteszem főni. Elég, ha csak felforr, és megrepednek a szemek, máris elzárhatjuk a tüzet. Hozzáadom a tejszínt, lepasszírozom, hogy a magja, héja ne kerüljön bele. Vízfürdőben, majd a frigóban lehűtöm. Amikor már eléggé kihűlt, fél órára beteszem a fagyasztóba, hogy a széle kezdjen dermedni, és mehet a fagyigépbe. Szégyen, gyalázat, két adagra lett csak elég :)