lorien

Múlt szombaton nagy izgatottság lett rajtam úrrá, amikor megláttam a halasnál írásom tárgyát. A márnával ezidáig még nem találkoztam, azt gondoltam, hogy egy igazán különleges, nemes hal. Mellette volt még egy szép süllő, de valahogy szimpatikus lett, rá is kérdeztem a halaskisasszonytól, hogy ez ugyan miféle teremtmény, mert én elbizonytalanodtam. Közölte, hogy ő a márna. Nos, hát akkor velem jön, és a felbontva 1.4 kilós példány kifizetéséhez elővettem egy közepesen erős bankjegyet, az Istvánok nemzetségéből a legnagyobb magyart. 700, azaz hetesszáz forint, közölte, és hozzátette, hogy nyugodtan használhatok erősebb fűszerezést is, mert elbírja. Pff, lesett az az állam, ilyen olcsón már nem lehet semmit sem kapni, az apróhalakkal volt egyárban. Otthon az első dolgom volt, hogy kérdőre vonjam a google-t. Miután megtudtam róla mindent (persze használható recepteket nemigen), saját elhatározásom követtem. Mint az irodalom írja, a márna jóízű, ám igen szálkás hal, a pontyfélék családjába tartozik, Húsa sovány, talán a csukáéhoz hasonló. További információk itt.

A sok szálkának megfelelően az előkészítésnél 2-3 mm-ként éles késsel jól beirdaltam. 3 gerezd áttört fokhagymából, egy közepes, lereszelt gyömbérből, egy szép csokor citromos kakukkfű felaprított leveléből, sóból és 2-3 evőkanál olívaolajból csináltam hozzá pácot, és kívül-belül jól megkentem vele a halat, jól benyomkodva a beirdalásokba. Fél órát pihentettem, majd betakartam sült császárszalonna csíkokkal. Halak esetében nem rossz a sült szalonna sem, mert csak rövid ideig sütjük, épp kellően ropogós-pirosra lesz a végén. 210 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt megsütöttem. Csak egy egyszerű zöldsalátát készítettem hozzá, fél kiló paradicsomból, fél kiló (kovászolni való) uborkából, gyöngyhagymából, olívabogyóból, némi só és lime lé hozzáadagolásával, valamint durvára vágtam egy óriási csokor mindenféle bazsalikomlevelet (zöld, lila, aprólevelű), amit elkevertem benne.

Négy adag jött ki belőle. Az irdalás jól sikerült, nem nagyon kellett szálkákra vadászni. Igen finom halétel, és alig van vele munka.

Amikor megjelent a lavina, egy pillanatra elgondolkodtam, hogy nekem ugyan miféle bűnöm lehet, és hamar megnyugtattam magam, hogy nekem márpedig olyan nincs. A többieket olvasgatva azonban sok helyen magamra ismertem, majd zsuzska és Julie is bekopogtatott hozzám a spanyol inkvizíció kíséretében, így hát rögötn meg is vallom, milyen bűnök terhelik lelkem.

Kezdjük a legnépszerűbb eltévelygésekkel. A Mekibe aránylag ritkán, de elmegyek, úgy negyedévente egyszer, általában mekknageccet falok. Vagy egy kis műanyagízű hamburgert. Esetleg mindkettőt. A sült krumplijukat viszont nem szeretem (magát a műfajt sem, maximum a félbe vágott apró krumplit).

Kóla. No igen, tudok szerfüggő lenni, és a kóla ilyen. Pepsi max, vagy Coca Cola lájt. Időnként napi rendszerességgel, aztán megálljt parancsolok, és hónapokra leállok a szer használatáról, de néha előfordul ilyenkor is.

Szeretem a felvágottakat. Igaz, inkább csak a minőségi termékek közül válogatok, de időről időre feltör bennem a vágy, hogy párizsit vagy olasz szalámit faljak, a Pick pedig egész jókat gyárt ebben a műfajban, ezek emlékeztetnek a szocializmus húsipari remekeire a leginkább (sőt, zala-felvágott, ma már alig kapni jót!). Ezen a vonalon továbbfonva a szálat, barátom a medve sajt. Sőt, a medve light is, a tégelyes, kenhető diétás változat. Igaz, a margarint gyűlölöm, a vajat pedig nincs türelmem megolvasztani, valami pedig kell a szenvicsre, hogy ne legyen annyira fojtogatós. Ide tartozik még a teszkós Vollkorn kenyér is, amiből rendszeresen vásárolok. Ugyanis nagyon utálok vásárolni, ezért egy héten csak egyszer teszek ilyet, ez pedig pont eláll annyi ideig, ráadásul teljes kiőrlésű.

Láttam már másnál is a Pluszban kapható Lambruscot, hát ezt én is előszeretettel fogyasztom, néha ipari mennyiség fogy. Sajnos csak ritkán lehet kapni vörös szárazat, ezért többnyire ezt nyakaljuk.

Páncélos hal. Nem tehetek róla, ebből is sokat el tudok pusztítani, sőt tejföllel elkeverve, jó szenvicsfeltétet szoktam belőle készíteni, de tésztába, pizzára is használom. A túlárazott tonhalkonzerveket általában kerülöm, egyszerűen sajnálom rá a pénzt, és annyival nem is jobbak.

Egyéb konzerveket ritkán veszünk, csak ananász, és paradicsom (püré, darabolt, sűrített) konzerveket.

Mirelit. Nincs mit tenni, ez kikerülhetetlen. Pl. zöldborsó, zöldbab csak az év egy bizonyos szakaszában van, viszont sokszor eszünk ilyet, és szerintem sokkal jobb, mint a konzerv, ráadásul nagyobb konyhatechnikai szabadságot biztosít, és adott esetben nem veszik kárba a lében található hasznos anyag sem, továbbá nincs benne tartósítószer sem. Egy időben tengeri halfiléket is vettem, de azokra beharagudtam, így száműztem őket. Húst csak akkor fagyasztok, ha vadhoz, vagy valamilyen különlegességhez (pl. szürkemarha) jutok, és nincs mód azonnal feldolgozni, máskülönben inkább mindig frisset használok. Anyosóm mindig rak el ősszel pörköltalapba való paprikát is. Ebből is szeretek használni.

Édesség vonalon csak a piros Balaton szelet (tallér is), a Cerbona műzliszelet, és a Túró Rudolf (csakis a pöttyös) fogyasztása róható fel, máskülönben itt egyértelműen a minőségi anyagokat választom, vagy magunk készítjük.

Csipsz-instant kávé-ropi-zizi-zacskós leves, stb kizárva.

Egy időben sok vegetát használtam, aztán most már semennyit. A fordulópont az volt, amikor ajándék dobozt adtak hozzá, ami botrányosan szar volt, a fedélnyitás közben az egész kiborult a kezemből. Ilyenkor iszonyatos haragra tudok gerjedni, aztán dac, bojkott. És rájöttem, hogy nem is kell. Leveskockát pedig soha nem is használtam. Bio vegeta-jellegű szárnyas fűszerünk mondjuk van, az egész jó.

Fűszerek. Nos, van olyan, hogy szárítottat használok. Ez télen még érthető is, ilyenkor nincs friss, vagy ha van is, egyértelműen nincs íze, de néha nyáron is előfordul.

Nem tudom miért, de a brokkolival ezidáig nem tudtam megbarátkozni. Ződkarfiol és kész.

Most hirtelen ennyi jutott eszembe, ha lesz még, majd ha lesz még valami, ideírom kiegészítésképp.

Úgy látom Cserke és Horasz még nem vallott, menjen tehát hozzájuk is az inkvizíció!

Noha mindenféle, nem várt problémák végett alaposan feje tetejére állt az egész életem, sikerült végre tető alá hoznom az összegzést.

Első alkalommal megtört a játékban résztvevő bloggerek számának emelkedése, a múltkori 46-al szemben most csak 41-en vettek részt, 45 nagyszerű alkotást készítve. Ezúttal talán egy kicsit nehezebb volt a kiírás, esetleg csak egyszerűen kitört a nyár, vagy mindkettő egyszerre. Szerencsére nem túl jelentős a visszaesés.

Igyekeztem mindenkinek válaszolni, tudatva, hogy megkaptam a levelet. Ha ennek ellenére valaki mégsem találná magát itt, vagy bármilyen hibát észlel, kérem jelezze itt egy komment erejéig.

Az összegzést úgy készítettem el, hogy a nevezett ételeket négy kategóriákba soroltam: előételek-vendégváró falatok, levesek, főételek és sütemény-desszert-édesség. Az egyes tételek végén külön felsoroltam a játékos által megnevezett, vagy általam fontosnak vélt főbb komplementer alkotóelemeket, ízeket. Az egyszerűség végett az egyes kategóriákon belül a résztvevők neve szerint ABC sorrendet állítottam fel.

Ezek után lássuk tehát, ki mivel készült !

Előételek-vendégváró falatok

Aubergine - Weninger Syrah Sopron 2004 vs Leysieffer borsos csokoládé

Nehezen tudtam eldönteni, hogy Aubergine párosítását hová helyezzem el, de ha dibbuké itt szerepel, akkor logikailag ennek is itt a helye. Előző fordulónk házigazdája, ha ritkán is, de szívesen merül el a csokoládé élvezetében. Jó szokásához híven bort keres társul a jófajta borsos csokoládénak, mégpedig egyik kedvenc fajtámból, egy palack soproni Weninger Syraht. Kissé szokatlan, ám annál nagyszerűbb párosítás. Természetesen szorgalmi feladat is egyben :)

[csokoládé-bors-vörösbor]

Dibbuk – Lefőzhetetlen páros: stilton sajt és a portói bor.

Dibbuk ezúttal nem főzött, mert nézete szerint a stilton és a portói házassága egyenesen az égben köttetett, és ilyen tökéletes komplementer egységet főzni nem lehetséges. Nagyon örültem, hogy felmerült egy ilyen párosítás, mert azt hiszem, hogy egy baráti beszélgetés ideális kísérője pontosan ilyen. A pályamű huszárosan magában foglalja a szorgalmi feladatot is, hiszen az ital maga az egyik főszereplő.

[stilton sajt – portói előétel]

Rossamela - Tormás céklafagyi

Rossamela már nem először kacérkodik a komplementer ízekkel. Ezúttal egy zseniális húzással megálljt parancsolt a hagyományos édes fagylaltoknak, és tormából, céklából és lecsepegtetett joghurtból készítette el a jeges csemegét. Nehéz is volt megtennem a besorolást, mert ugye, ez desszertnek nem igazán desszert (habár miért is ne), talán itt az előételes kategóriában van a legjobb helye. Nem feledkezett meg a szorgalmi feladatról sem, ehhez a fagylalthoz igazán tökéletes az általa ajánlott pohár jéghideg habos sör!

[édes-csípős-savanyú]

Zsu - Barackos szendvics

Igencsak megörültem Zsu barackos szendvicsének, hiszen nem mindig van az embernek ideje, vagy lehetősége főzni, illetve nem is mindig akarunk. Ám ha ilyenkor is szeretnénk magunkat vagy a vendéget kényeztetni, akkor eljő a barackos szendvics ideje.

[barack/sárgadinnye-sajt-sonka]

Levesek

Ági - Betyáros zöldbableves

A statisztikáim szerint a leveseket övezi a legkisebb érdeklődés, pedig igazán fontos szerepet töltenek be a gasztronómiában. Személy szerint, sokszor egy leves jobban esik, mint bármi más. Ági egy belevaló betyáros zöldbablevessel nevezett a játékba, amelyben az igazi komplementerek a lisztes-tejfölös sűrítés bársonyossága és az ecet karcossága. Én azért még magát a zöldbabot és a debrecenit is ide sorolnám, főleg, ha ez utóbbit sikerül igazán jó minőségben beszerezni.

[tejföl-ecet-zöldbab-debreceni]

Cserke – Két tétellel is nevezett, ebből az első a tejszínes egresleves

Hőse gyermekkorának kedvenc levese ez, amelyet a hős szülőanyja mindig is oly kiválóan készített el. Cserke mostanáig nehezen tudta az egrest levesnek elképzelni, ám, mint jól tudjuk, a dac fontos motiváló erő, és már csak azért is elhatározta, hogy legalább olyan jót fog ő is készíteni. A tettek mezejére lépve, hamar elkészült vele, és a levesben végül felfedezi az édes-savanykás-fahéjas ízek harmóniáját.

[egres-tejszín-cukor-fahéj]

Kicsi Vú - Currys gyümölcsleves

Kicsi Vú gondolatai a curry körül forogtak. Rendszeres olvasóit amúgy sem igen éri meglepetés, hogy indiai ihletésű lett főztje. A gyümölcslevesben alma, banán, és ananász találkozik a curryvel, és a még tökéletesebb összhang kedvéért még egy kis földimogyoró is szerephez jut. Ebben a melegben milyen jól esne egy tányérral!

[ alma – banán - ananász –curry – földimogyoró]

Nyárikonyha – ő is két összeállítással készült, az egyik a dupla paradicsomleves

Meg kell valljam, a dupla paradicsomleves ebben a formában számomra teljesen átértékelte a paradicsomlevest, mint olyant, és egy teljesen új –immár szerethető- dimenzióba került. Lehet, hogy azért, mert “csak” a klasszikus olaszos párosításban érkezik: paradicsom – bazsalikom – krémsajt+ricotta, és cukrot nem tartalmaz (ez lehetett eddig a bajom vele).

[paradicsom-bazsalikom-ricotta]

Főételek

Anna - Spenót tökmagos hagymás krumplipuffanccsal

Anna esetében nagyon vigyázni kell :), mert kegyetlenül leütötte az általam feladott labdát. Van ugyanis egy apró betűs felvetése, miszerint ha a komplementerség tranzitív, akkor egy nagy komplementer-kapcsolat az egész, és nem 3 kicsi. Szerintem ez ugyan nem tranzitív, mert tudok rá kivételt, de már többször is megkaptam t3v-től, hogy ne vegyem el a kenyerét. (Tehát ezúttal tisztelettel fel is kérem őt, hogy logikailag bizonyítsa be, hogy ez igaz, vagy hamis.) Ettől eltekintve ez esetben mégis úgy gondolom, hogy egy nagy komplementer kapcsolatról beszélhetünk. A tényleges gasztronómiai területre térve pedig nagy örömmel tapasztaltam, hogy a spenót egy ennyire újszerű környezetben -legalábbis számomra- mennyire elemében van.

[spenót-fokhagyma-tökmag-krumpli-hagyma]

Beatbull - Medvecukros sertésfilé

Beatbull kísérleti konyhájának testhezálló feladat volt e havi témakörünk, ennek megfelelően egy igazán nem mindennapi kreáció került ki onnan. Medvecukorcsigából (Lakritzschnecke) és más érdemes hozzávalókból főzött egy sűrű mártást, amelyet a sonkás-parmezános-céklás sertésfilével párosított, és köretként spagetti-alakúra vágott cukkinit adott. Elsőre talán kissé meghökkentőnek tűnik a kombináció, de én szívesen megkóstolnám! A szorgalmi feladatnak megfelelően az ajánlott ital egy jól szellőztetett tiszta Merlot vagy Shiraz.

[sertéshús – medvecukor – parmezán – cékla – sonka]

Chez Julie - Őszibarackos sertéskaraj

Mindahányszor elolvasom Julie őszibarackos sertéskaraját, rögtön egy nagyot sóhajtok, elképzelve az ízek harmóniáját. Szerencsére még csak ezek után indul az igazi őszibarackszezon, így hát még semmiről sem vagyunk lemaradva, bőven lesz még mindenkinek ideje kipróbálni.

[őszibarack-fokhagyma-kakukkfű-babérlevél-fehérbor-sertéskaraj]

Dalit –40 fokhagymás csirke mindennel töltve

Ez egy igazán grandiózus és minden igényt kielégítő fogás. Eredetileg nem is ez szerepelt a tervei között, csakhogy közbejöttek a friss hal- és spenótbeszerzési nehézségek (ez is izgalmasnak tűnik, remélem mielőbb sikerül megvalósítania és egy poszt is születik majd belőle) így jöhetett a fokhagyma-csirke párosítása. Azt hiszem, ezt lesz minden fokhagymarajongó egyik álma.

[fokhagyma-egész csirke]

Fűszer és Lélek – Marha vindaloo banánsalátával

Az indiai konyhában előszeretettel és igen sikeresen párosítják az ellentétes ízeket. Nagyszerűen látjuk ezt ebben az izgalmas fogásban, amely bővelkedik mind fűszerben, mind lélekben. A banánsaláta már önmagában megállja a helyét a komplementer ízek sorában, de most igazán méltó párjára akad a marha vindaloo-ban.

Nem is teljes a felsorolás: [/római kömény-koriander-lepkeszegmag-tamarind-fahéj-gyömbér/ – /marha/ – /csili-joghurt-banán saláta formában/]

Gabojsza - Rántott camembert diós bundában, áfonyamártással

A diós bundában rántott camembert már eleve megmozgatja az ember fantáziáját, ám az áfonyamártásban tökéletes komplementer társra lel, melyhez -a szorgalmi feladat szerint- 2000-es évjáratú Castel Bolovanu Cabernet sauvignont kortyolgattak. Így azért ki lehet bírni :). Ráadásként még találunk egy takaros kis felsorolást pár “közhelyesnek” titulált komplementerről. Hát igen, a pezsgő és a kaviár igazán közhelyes. Éppen ezért itt jelzem, hogy szeretnék Gabojszához kosztosnak bejelentkezni :).

[camembert-dió-áfonya-gyömbér-bors]

Gigi - Gyümölcsös kuszkusszal töltött csirkecomb

Gigi igen impresszív alkotással jelentkezett, ezzel egy kis Észak-afrikai hangulatot teremtve. Aszalt barackkal, mazsolával, kuszkusszal és egyéb rafinált dolgokkal megtöltötte az izgalmasan megfűszerezett csirkecombokat. A képek láttán még inkább erősödik bennem az elhatározás, hogy ezt bizony mielőbb meg kellene kóstolni.

[aszalt barack – mazsola – kuszkusz – fenyőmag - koriander – római kömény – sáfrány- kurkuma]

Horasz - Sült kacsacomb, párolt lila káposztával

Ez egy igazi nagy klasszikus, nagyon örültem neki, hogy bevállalta. Nyár derekén megfelelő lila káposztát beszerezni sem egyszerű feladat, de ez a nehézség eltörpült, ahhoz képest, hogy micsoda logisztikai bonyodalmakon ment keresztül a szakács: az összes Budapesten beszerzett alapanyagot vidékre kellett szállítani, ahol is elkészült a nagy mű, egy kis betonozás mellett.

[kacsa-majorána-párolt lila káposzta -petrezselymes burgonya]

Lorien – jómagam ugyancsak két tétellel készültem: Sült kacsa meggyes portóimártásban diós rizzsel.

Úgy gondoltam, hogy a kacsát egy mártásban két komplementerével is megtámogatom, jelesül a meggyel és portóival. A dió egy újabb komplementer elem, amely a köretben kapott szerept. Gere Attila-féle 2006-os Portugisert ajánlottam hozzá.

[kacsa-megyes portóimártás-diós rizs]

Maci – Risotto con radicchio

Maci töredelmesen bevallja, hogy most külön nem készült, ám a sors keze mégis közbenyúlt, legalábbis szerintem másképp ez nem is történhetett volna meg. Bizony, még egy rizottóban is összetalálkozhatnak a komplementerek: a rizottó ideális kiegészítője a fűszeres, enyhén kesernyés radicchio, kevés vörösborral és leheletnyi balzsamecettel.

[rizottó-radicchio-vörösbor-balzsamecet]

Mamma - Csirkemell mandulás narancsmártással

Mamma jó szokása szerint egy klasszikus olasz étellel készült. Írását először elolvasva kissé meg is szédültem, nem akartam hinni a szememnek. Azt hiszem, hogy egy akadémiai székfoglalónak ilyennek kell lennie. A mandula-csirke-narancs kombinációra a római kömény és egy kevés csili teszi fel a koronát. Azazhogy ez még nem is korona, csak egy kis fejdísz, mert koronaként –és hogy fokozza az izgalmakat-, sikerült egy fejedelmi italkreációt elhelyezni. Ez pedig a Kir Vinaigre, egy gyümölcsös balzsamecettel megbolondított félszáraz pezsgő.

[mandula-csirke-narancs]

Morzsóka – szintén két fogással szerepel: Kaffir lime-os halpogácsa grillezett citrommal

Egyedül Morzsóka készített halételt erre a fordulóra. A hal manapság méltatlanul mellőzött alapanyaga a hazai konyhának. Ugyan nincsenek tengereink, de még nem is olyan régen messze földön híres volt a magyar konyha a jobbnál jobb halételeiről, hiszen a hazai vizekben is sok nemes halfaj megtalálható. Jelen esetben tengeri halfiléből készült a halpogácsa, amely egy igazi ízorgia részesévé válik, ráadásul egy nem mindennapi köret készült hozzá zöldborsós rukkola képében. Ahogy pedig a rómaiak mondták: Maledictus piscis in tertia aqua, azaz Átkozott a hal a harmadik vízben. Ennek megfelelően egy szép Bussay Esküvé bor szerepel a borajánlatban.

[lime-citrom-narancs-hal-curry-gyömbér-zöldborsó-rukkola]

Nemisbéka – Sertésszeletek áfonya chutney-val

Az Istennő ismét remekbeszabott alkotással kényezte kosztosait, és olvasóit. Újra egy olyan étel került nála terítékre, amelyet nekem is haladéktalanul ki kell próbálnom. A chutney-ban az áfonya-koriander-római kömény triumvirátusát jól ellenpontozza egy kis balzsamecet és pirospaprika, amely méltó párja lehet a sertéssültnek. Nem marad el a szorgalmi feladattal sem, és egy 2000-es évjáratú Jekl Villányi Fekete-hegy Cuvéet ajánl figyelmünkbe.

[áfonya-koriander-római kömény-balzsamecet-pirospaprika-sertéssült]

Nyárikonyha - Hirtelen sült bélszín Cumberland mártással

A Cumberland mártásos bélszín úgy indult, mint amikor a gombhoz megvesszük a kabátot: nyárikonyhánál adott volt a ribizli, már csak az ideális párját kellett megkeresni. Azt hiszem ezzel főzéskor különben sokan így vagyunk. Ha valaki az idén még szeretne ribizli tárgykörben valamit alkotni, igencsak sietősre kell vennie. A gomb tökéletes társra lelt a kabát, azaz a bélszín társaságában.

[áfonya-narancs-vörösbor-füstölt szalonna-bors-spenót-bélszín]

Phzs - Currys csirke ananásszal

Nagyon tetszett Phzs elmélkedése, amelyben párhuzamot von a komplementer ízek és néhány blogger névválasztása között, sőt igazából ilyen lenne az által választott páros is. Be kell valljam, az ananász és curry házasítása nekem nem is jutott eszembe, míg kicsi Vú és phzs fel nem hívták rá a figyelmet. És milyen igazuk van, ez is egy, az égben kötött házasságok közül. A sült csirke pedig igazán ideális társ mindehhez. Azonban itt még nem is ér véget a történet, mert ráadásként kapunk egy málnás-sárgadinnyés gyümölcssalátát is.

[ananász-curry-csirke, málna-sárgadinnye]

Spacemonkey - Spare ribs with plum barbecue sauce

Spacemonkey szilvalekvár és csípős ketchup társaságában átlényegített sertésoldalassal vendégelte meg kedves ismerőseit. Köretként jobbat el sem lehet hozzá képzelni, mint a héjában főtt, majd vajon tepsiben sütött burgonyát. Főztjének igen nagy sikere volt, 3 fő (ebből két hölgy) másfél kiló oldalast tett magáévá. A szorgalmi feladatban egy könnyed, gyümölcsös, lehetőleg merlot-alapú cuveét javasol, például a Vylyan pincészet Mini Evolution borát.

[szilvalekvár-csípős ketchup-sertésoldalas]

Szindbádék - Chili ratatouille

Igazi egyszerű, ám valahogy mégis rafinált étel. Paprika-paradicsom-kókusztej-csili-koriander római tálban megsütve. Szindbádék elmondása alapján fejbőrizzasztó, addiktív fogás. El is hiszem :). Lassan kezdődik „lecsószezon”, úgyhogy ezt is haladéktalanul ki kell próbálnom.

[paprika-paradicsom-kókusztej-csili-koriander]

ViaKonyha - Sültcsirke házassága Trópusi Citrommal

ViaKonyha igazán egzotikus fogással örvendeztetett meg bennünket. A csirkét zöldcitrommal süti meg, és mindehhez keleties rizst kínál köretként, amelyben a fahéj-mazsola-fenyőmag-sülthagyma négyese egészíti ki a különleges aromájú basmati rizst. A szorgalmi feladatról sem feledkezik el, és egy különleges Chablis szerepel az italajánlatban.

[fahéj-mazsola-fenyőmag-sülthagyma-csirke-lime ]

Zsuzska - Csirke mole szószban

Jót derültem az írás olvasásakor, ahogyan Zsuzska először mereven tiltakozik a komplementer párosítások ellen, de a gondolatsor végén oda lyukad ki, hogy márpedig ennek igenis van létjogosultsága, majd végül egy merészen markáns fogással ismertet meg bennünket, amely a mole és a csirke házasságából született. Elsőre nekem is szoknom kellett a felsorolt ízek párosítását, ám azt kell mondjam, hogy igen nagy fantáziát látok benne. A szorgalmi feladat szerint sörrel tökéletes.

[olajos magvak-csili-csokoládé-paradicsom-szegfűszeg-fahéj-bors-kömény-csirke]

Sütemény-desszert-édesség

Ana - Zselé a komplementer ízek jegyében

Ez egy igazi merész alkotás, blogja nevéhez méltó hedonista remekmű. Bátran használja az ízskála minden oldaláról hozzávalókat, igencsak megdolgoztatva az olvasó fantáziáját, melynek az a vége, hogy azonnal birtokba szeretnénk venni egy adaggal, majd még néhánnyal :).

[bazsalikom-egres-lime-málna-zöldtea]

Baba - Crostata di pere e noci (Körtés-diós lepény)

Babát nagyon megsajnáltam, a forduló kapcsán minden összeesküdött ellene, és az általa elképzelt dolgok egyikéhez sem kapott alapanyagot, míg végül a D-terve(!) sikerült. Aggodalma fölösleges volt, hiszen a körte-dió-amarettó bárhol kiállja a komplementer próbát, és igencsak finom lehetett a lepénye.

[körte-dió-amarettó]

Chilii&csoki – Citromos-mákos süti.

Chiliiék valószínűleg szabadságra indultak, ám ez még nem gátolta meg, hogy az utolsó utáni pillanatban elkészítse pályaművet, a citromos-mákos szeletet, amelyet aztán távirati stílusban posztol, miközben már élete párja az autóban (tűkön) ül. Elképzeltem a helyzetet, és jót derültem rajta. Máskülönben ezt nem is volt nehéz, hiszen számtalanszor megesik ez nálunk is: én már réges-régen az ajtóban állok, esetleg millió csomaggal megrakva, de a kedves még pl. ilyenkor áll a tükör elé rendbe rakni a toalettjét, majd elkezd pakolni. :)

[mák-citrom]

Cserke - Az egresleves után még hátravan az olvasónak a feketeleves: ennyivel most már nem úszhatjuk meg, és jön a lekicsinyíthetetlen meggyes- illetve málnás roló

Cserke alkotásai rendre kimerítik az izgatás bűntettét, nincs ez másképp most sem, rettentő birtoklási vágy lesz rajtam úrrá, valahányszor csak eléképzelem a rolókat.

[meggy/málna-csokoládé-mascarpone ]

Dolce Vita - Meggyfagylalt mákhabbal

Dolce Vita ezúttal az örökzöld meggy-mák párosítással jelentkezett. A meggyből fagylaltot készített, amelyet mákhabbal bolondított meg. Természetesen most sem hiányozhatott a már tőle megszokott, lélegzetelállítóan gyönyörű kép sem, diétázoknak csakis szöveges böngészővel (vagy még azzal sem) ajánlott az oldal megtekintése!

[meggy-mák]

Fakanál – Ananász karamell szósszal

Már-már úgy volt, hogy ötlet híján kihagyja a fordulót, ám szerencsénkre megvilágosodott előtte egy régebbi, de ínségesebb időkben posztolni szánt alkotása. Ez pedig maga a tobzódás a rengeteg komplementer ízben, az ananász, a karamell, és sok fűszer, valamint vaníliafagyi kíséretében kellőképpen elkésznyezteti az ízlelőbimbókat.

[ananász-karamell-rozmaring-fahéj-vaníliafagyi]

Juc - Fehércsokoládé-hab piros ribizlivel

Juc hozzáállása igazán példás, hiszen két olyan ellentétes dolgot hozott össze egy izgalmas alkotásban, amelynek fő összetevőit annyira szélsőségesnek tartja, hogy önmagában csak nagyon ritkán fogyasztja. A fehércsokoládé és a ribizli (vagy grapefruit) egy hab formájában lényegül át, természetesen egy kis brandy társaságában.

[fehércsoki-rizili/grapefruit-brandy]

Lorien - Meggyes-csokoládés kelt pite

A meggy és a csokoládé közismert komplementer párosítás, amely most egy kelt pitében lépett színre. Ennek tökéletes kiegészítője a Portói bor.

[meggy-csokoládé]

Marmalade - csokoládés joghurt mousse

Marmalade közismerten nagy csokoládérajongó. Ezúttal sem hazudtolva meg önmagát, rajongásának tárgya ismét főszerepet kapott: a komplementer ízeket a csokoládé és a só biztosította, amelyből azonban nem maradhatott ki egy kis fahéj sem.

[csokolá dé-só-fahéj]

Moes – kapros-túrós lepény

Moes a tökös-mákos rétes említésével vezeti fel írását. Ekkor tulajdonképpen örültem és szomorkodtam is. Örültem, hogy valakinek eszébe jutott, de szomorú is voltam, hogy nem érkezett pályamű e tárgyban, pedig titkon reménykedtem benne. De ez csak egy rövidke múló rossz érzés volt, mert a kapros-túrós lepényben a kapor és a túró igazán örökzöld komplementer párosítást alkot, és szintén sajnáltam volna, ha ez végül kimarad.

[kapor-túró]

Morzsóka egy desszerttel is készült, megsütötte álmai banán-palacsintáját mogyorókrémmel.

Bizony, nem mindennapi lehet a banán és a mogyorókrém együttes szereplése.

[banán-mogyorókrém]

Pamina - Narancsos-mákos muffin

Pamina ezúttal alkotói válságban volt, de azért egy narancsos-mákos muffinnal mégis csak nevezett. Nem is rossz, és hamar elkészthető!

[narancs-mák]

Piszke – Vörösboros körte fahéjfagylalttal és kandírozott mandulával

Piszke kissé aggodalmaskodva küldte el alkotását, mondván hogy talán nem eléggé jól értelmezte a komplementer ízvilágot. Azt hiszem félelme teljesen alaptalan volt, ez teljes telitalálat, igazán különleges desszert. A ráadás szorgalmi feladat borajánlatban 2005-ös Mátra Hill Cabernet Sauvignon szerepel.

[vörösbor-fahéj-körte-mandula]

Pocaknyúl - Fehércsokis-meggyes torta

Pocaknyúlé az egyik legfrissebb gasztroblog, és egy huszáros hajrával még sikerült az utolsó pillanatban részt vennie e havi fordulónkban. A tortája kapott egy fehércsokoládés krémalapon meggyes tölteléket, majd tejszínhabos mázat, amelyet trükkösen elkészített fehér-étcsokoládés forgácsokkal szór meg.

[fehércsokoládé-étcsokoláde-meggy]

T3v - Jin-jang mousse

Nem hiába szerepel t3v blogjának címében a tudomány, az általa készített mousse alapja igen komoly, megalapozott tudományos tényeken nyugszik. A jing-jang dizájn pedig különösen ütősre sikerült, nagyon irigykedtem miatta. Nagyon eltalált kombináció, aminek a végeredménye a beszámoló szerint óriási falánkság és nyögés lett. Ez azonban megbocsátható, azt hiszem én is hasonló mohósággal vetettem volna rá magam. Akinek ezek után megjön a mousse-gyártáshoz a kedve, egy alapos, témába vágó linkgyűjteményt is talál az írás végén.

[csokolédé-só-lime]

Vidvandre - Mentás-fehércsokis trüffel

Már az előző fordulóra készített meggyes-csilis süteménye is abszolút témába vágó volt, de a mostani fehércsokis-mentás trüffel kombinációja is telitalálat.

[menta-fehércsokoládé]

Zsófi - Krémes joghurt áfonyadzsemmel és bodzaszörppel

Zsófi a bodzaszörp egyik kiváló, és percek alatt kivitelezhető hasznosítását mutatja be a komplementer ízek jegyében. A joghurt-feketeáfonyadzsem-bodzaszörp triója igen jól muzsikál.

[joghurt-feketeáfonyadzsem-bodzaszörp]

Zsúrkenyér - Diós cheesecake

Felcsillant a szemem, amikor -kissé a határidő lejárta után- megkaptam Zsúrkenyér levelét. Addig ugyanis senki sem próbálkozott a fordulóban a sajt és a dió párosításával, amelyek végül most a híres new yorki cheesecake tortában mégis egyesülhettek.

[sajt-citrom-dió-csokoládé]

Kedves bloggertársak, igazán megtisztelő volt, hogy Aubergine jóvoltából veletek játszhattam! Minden kedves játékosnak köszönöm a részvételt! Ezennel a Vigyázz, kész, főzz 6-ik fordulóját befejezettnek nyilvánítom, és átadom a stafétát Chilii-nek. Jó munkát és sok sikert kívánok neki a szervezéshez!
lorien

Igaz a névleges határidő ma este 6-kor lejárt, de mint már többször említettem, holnap estig még fogadni tudom a Vigyázz, késsz, főzz hatodik fordulójára nevezett pályaműveket.

Elsőként azt hiszem, hogy mindenképpen azzal kell kezdenem, hogy gratuláljak minden egyes (leendő)  résztvevő gasztrobloggernek. A feladat elsőre talán nehéznek tűnt, és néhányotok el is bizonytalanodott, hogy az általa elkészített, és megírt étel megfelel-e a kiírásnak. Mindenkit megnyugtatok azonban, hogy igen.

És különben: ez a játék nem arról szólt, hogy az elkészített étel átmegy-e a feladat kiírója által felálított kritériumoknak megfelelő szűrőn. Arról szólt, hogy aki részt vesz, próbálja a saját szempontjai szerint meghatározni, hogy számára mit jelent, ha azt mondjuk komplementer ízvilág, ha egyáltalán ennek lehet jelentést fogalmazni. Ez ugyanis észérvekkel nem bizonyítható kategória, mint ahogy a színek esetében matematika képletekkel  levezethető módon létező jelenséről beszélünk. Az ízek esetében az egyén számára ez vagy létezik, vagy sem, és még vitatkozni sem lehet rajta -illetve azon  belül már lehet. De hogy elfogadjuk-e a létezését, azon biztosan nem. Ettől függetlenül azért sokunk agya mégis ugyanarra a rugóra járt, sőt igenis határozott vonalak mentén akár klaszterezni is lehetne a pályaműveket, amelyet most -legalábbis egyelőre- szándékosan nem is teszek meg. Nem is akarok most példákat kiemelni, mert ez -joggal- nem lenne korrekt azokkal szemben akik másképp, de ugyanolyan zseniálisan közelítették a témát, mégis azt kell mondjam, hogy szinte az összes titkos kívánságom teljesült. Azaz szinte az összes elképzelhető étel-kategóriában érkezett nevezés. Sőt, jónéhányan a szorgalmi feladatot is teljesítettétek, vagy azt a saját ételükhöz formálták. A blogokat olvasva sokatok véleménye az volt, hogy ez az eddigi legnehezebb VKF forduló. Ebben nem feltétlenül értek egyet, mert mindnekinek más a nehéz, és könnyű. Alapvetően nagyon bíztam abban is, hogy a hazai gasztroblogger világ képes akármilyen nehéz feladattal is megbírkózni. Ezt a beérkezett pályaművek alapján min denképpen meg kell erősítenem. Amikor Aubergin átadta a stafétabotot, egy egész úszásnyi időt (ennyi nálam a világ megváltására is elegendő lehet) gondolkozva nagyjából csak három témára szűkítettem le a témát, és biztos, ami biztos, egy egy korábbi VKF rendezővel megkonzultáltáltam, hogy jó úton járok-e a feladatmeghatározással. Nos, néhányotoknak biztos leesett volna az álla a tartalékban álló ötletek egyikétől. Ezt most le sem merem írni, különben is, a későbbi vkf-ek során biztos jó téma lehet még, remélem valaki majd ki is írja, de még én is korainak tartom :) Visszakanyarodva ehavi VKF téménkhoz, minden résztvevőnek a legnagyobb elismeréssel adózom, öröm volt olvasni írásaitokat, és a mi a legfőbb: elképzelni! Sokat biztosan ki is fogok próbálni!

Próbáltam mindenki bejelentkező levelét megválaszolni, Ha véletlenül a technika ördöge megtréfált volna, és valakinek a levelét nem válaszoltam volna meg, kérem jeleze, akár itt egy hozzászólás formájában, nem szerenék senkit sem kihagyni az összefoglalóból, amelyet terveim szerint holnap késő este vagy kedden délelőtt jelentetek majd meg.

Egyelőre minden beérkezett pályaművet elolvastam legalább egyszer, és egy éjszakányi tisztulás után fogom rendszerezni őket.

Köszönöm a részvételt, és mégegyszer gratulálok mindenkinek!

Ezt a süteményt még a meggyszezon legelején követtem el kísérleti verzióban. Akkor nem sikerült teljesen tökéletesre, ezért nem is született belőle poszt (pedig azóta is emlegetjük). Ennek elődje, a baracklekváros-csokis csiga viszont talán az is ihletője volt a VKF hatodik forduló témájának. Így hát mindenképpen be kell őt is neveznem a játékba, legalább a tisztesség kedvéért :) A piték ügyében sokan sütőport vagy szódabikarbónát használnak a tészta "emeléséhez". Nos, nekem a kelt tészta a gyengém, és inkább megdolgozom érte ilyenkor is, még ha csak egy egyszerű pitéről is beszélünk. Sikerült mostanra kikísérletezni a tökéletes pite tésztát is, kellően vajas, megfelelően megkel. Lássuk hát!

Hozzávalók (40x31 cm-es tepsibe)
- 20 deka graham liszt (Vitamill)
- 40 deka rétesliszt (Vitamill)
- 3.5 dl tej
- 2.5 deka élesztő
- 3 tojássárgája (+1 a kenéshez)
- 2 cs. bourbon vaníliás cukor
- 2 citrom héja reszelve
- 1 evőkanál kubai rum
- 9 deka olvasztott márkázott vaj
- 1 tk só

a töltelékhez
- 2 kiló megy magozva
- 4-5 deka 85% Lindt étcsokoládé
- 10 deka darált dió
- 7-8 ek. kalácsmorzsa

A tejet felmelegítettem, elkevertem benne a vaníliáscukrot, eldolgoztam benne az élesztőt. 10  percet pihentettem, addig leszitáltam a lisztet, elkevertem a többi hozzávalót a vaj nélkül. Amikor összedolgoztam tésztát, dagasztás közben fokozatosan hozzáadagoltam a vajat. Addig dagasztottam, míg a bokámról is folyt a víz (ilyenkorra biztosan nem kell többet dagasztani). Egy órát kelesztettem (amíg ebédeltünk), félidőben visszanyomkodva a tésztát.

A kiszabott idő végeztével két részre szedtem a tésztát, 60/40 arányban, a többet alulra. Kinyújtottam tepsi alja-teteje nagyságúra, az alját kivajazott, kivajazott, kalácsmorzsával és liszttel meghintett tepsibe helyzetem, és 10-15 percet kelesztettem. Ekkor megszórtam a darált dió és a kalácsmorzsával javával, rádolgoztam a meggyet, és egyenletesen megszórtam a szakácskéssel apróra vágott csokoládéval, majd egy kis kalácsmorzsával és darált dióval. Ráhelyeztem a felső tésztaréteget, a széleit benyomkodtam, 10 percet ismét kelesztettem, megkentem egy tojássárgájával és 200 fokra előmelegített sütőben 45 percig sütöttem. Felvágás előtt nem árt negyed órát pihentetni, de azt nehéz kivárni, most 10 perc után feladtam :)

Ez most igen jól sikerült, nem égett meg, kellően megkelt, és nagyon jól eltaláltam a meggy-csokoládé arányt. Persze a fotót ismét elbénáztam, ráadásul pont a szélét sikerült kiszednem, de ez is én vagyok :)

Update 1 (kissé  feledékeny lettem a sok bortól :)> 

Ja igen, én ehhez már csak közhelyesen a maradék portóit kortyolgattam, mint tökéletes kiegészítő desszertbort. Ehhez nem is kell más :)

Amikor elkészültem a VKF 6. forduló kiírással, akkor egy pillanatra magam is megijedtem: ugyan mivel fogok a játékra nevezni, hiszen a házigazda nem maradhat szégyenben, még ha nyilván nem is a legnagyszerűbb ötlet fog az eszembe jutni. Kicsit össze is zavarodtam, majd elmentem úszni egyet. Mint már sok más alkalommal, most is ilyenkor tudtam jól összpontosítani, és nem több, mint öt-tíz perc alatt kis is találtam, mit fogok készíteni. A baromfiudvarban már szépen nőnek a kacsák, s mire eljő a VKF határnapja, éppen a legideálisabb pecsenyekacsák kerülhetnek az asztalra. Azt azért már akkor sejtettem, hogy az egészben a kacsavágás lesz a legnehezebb feladat, azt hiszem az összes baromfinépség közül őket kedvelem a legjobban. Ha kimegyek anyámhoz, még a kapuba sem érek, már hallják a kocsi hangját, és hangos hápogással adják tudtomra, hogy valamilyen finom falatra mindenképpen számítanak. Aztán amikor megyek hozzájuk, már futnak a kerítés felé még hangosabb hápogással, amit én természetesen viszonzok, ez a pacsi:). A sok bolond csirke meg fut utánuk, igaz ők is megtanulták, hogy ilyenkor jó a "fazék közelében tartózkodni". Ha véletlen nem viszek nekik semmit sem, akkor ezt csalódottan, sőt sértődötten veszik tudomásul, de végül ilyenkor szedek nekik valamilyen gazt a kert végéből, és gyorsan helyreáll a világ rendje. Van aztán egy közös mutatványunk is, felléphetnénk vele a cirkuszban. Amikor feltöltöm a kacsaúsztató kádat vízzel, mindig végigjátsszuk: szépen elkezdem őket locsolni a slaggal, ilyenkor egymás mögé-mellé állnak, mind velem szemben, és kitárt szárnyakkal várják, hogy locsoljam őket, miközben jót szürcsölnek a friss vízből. Aztán valamelyik persze mindig megijed, elkezd rohanni, és erre őt követi az összes, hangosan csattog a tappancsuk alatt a vizes homok. Az ijedtség nem tart ám sokáig, és kezdjük újra a mutatványt, míg meg nem unom, mert ők aztán reggeltől estig elszórakoznának így. Természetesen azt az időt leszámítva, amíg esznek, mert hát a kacsa az egyik legfalánkabb jószág, amit eddig láttam (de csak utánam).

Így hát az első kacsaáldozatot mindenképpen méltó módon kellett elkövetni. Az közismert tény, hogy a narancs közhelyesen jó komplementere a kacsának. De ha a narancs az, akkor  akkor nyár első felét uraló meggy még inkább. Ugyanígy egy jó vörösbor alapú mártás. Finomítsuk tovább úgy a dolgot, hogy a meggy portóimártásban lépjen színre. Igen ám, de ehhez még köret is dukál, milyen jó lenne, ha az az előbbi két dolog komplementere lenne. Még a tavasszal kísérleteztem a diós rizzsel, egy másik komplementer menüben. Úgy gondoltam, hogy a meggyes portóimártással és a kacsával még jobban fog harmonizálni. A dologban annyi bibi volt, hogy túlságosan hamar találtam ki, viszont azt is tudtam, hogy csak a legutolsó napon lesz módomban elkészíteni a menüt, így ha valami mégis balul üt ki, pl. mégsem passzolnak olyan jól az ízek, akkor égni fogok. Próbáltam még alternatív ötleteket gyártani, de már egyik sem volt olyan jó, mint az első gondolat, amely egyébkén is annyira izgatott, hogy szinte rögeszmémmé vált. No, ennyi kockázatot mindenképpen vállalni lehetett, és érdemes is volt.

A meggy és a portói az ízskála nem teljesen ugyanazon, de mindenképpen hasonló ágán helyezkednek el, a kettő együttes hatása mégis sokkal harmonikusabb és intenzívebb, mint külön-külön. A kacsa és a dió pedig mindenképpen ezek, és egymás "ellentétei", legalábbis, ha az ízeket tekintjük. E három (illetve négy) íz együttes jelenlétét pedig tökéletes egyensúlyban éreztem.

Lássuk tehát a részleteket. Két növendék pecsenyekacsát áldoztunk. Ebből egyet négyen azonnal el is pusztítottunk, a másikból még egy vacsora épp kijön :). Egyetlen hiba volt a dologban: előre nem lehetett kiszámítani, hogy a kacsák pont most vedlenek, ezért olyan tokosak voltak, hogy ilyet még nem láttam. Maradéktalanul nem is lehet megtisztítani, pedig küzdöttünk derekasan, szorgalmasan pörköltem (a kezem is). Ennyi baj legyen, jó ropogósra sütöm a bőrét. :)

A megtisztított kacsákat bedörzsöltem sóval, hasukba egy-egy fűszercsomót, 2-2 gerezd fokhagymát helyeztem, amely sok frissen szedett majoránnából és 1-1 rozmaringágból állt. Éppen befértek ketten a nagy kacsasütőmbe, és 180 fokra előmelegített sütőben két órát sütöttem, majd tepsibe átszedve megpirítottam őket. A pirítás ideje alatt elkészült a mártás és a rizs is: 40 deka hosszúszemű rizst megmostam, lecsepegtettem. Kb. 15-20 deka diót szakácskéssel durvára aprítottam. 3 deka vajat megforrósítottam, megfuttattam benne a rizst, majd hozzáadva a diót, tovább pirítottam pár percet, majd kétszeres mennyiségű tyúkalaplével felöntve lassú tűzön pároltam. Mikor majdnem felitta az összes folyadékot, óvatosan összekevertem, pár percig még pároltam, majd konyharuhába bugyolálva várta a tálalást. Eközben elkezdtem a mártást is: 2.5-3 deci portóit (ruby) megforraltam (az alkoholt nem árt elforralni, főleg, ha gyerekek, vagy vezető pozícióban lévők is fogyasztanak belőle), illetve nagyjából ugyanennyi tyúkalaplevet is. A portóiba annyi kimagozott meggyet tettem, hogy még a lé ellepje a meggyet. Kb. 10-15  percig forraltam, közben a leszűrtem a kacsazsírt. A jó minőségű zsírt külön edényben eltettem a hűtőbe, az pecsenyeleves "alját" pedig kevés vajjal megolvasztottam, 1 evőkanál lisztet elkevertem benne, és enyhén világosbarnára pirítottam. Hozzáadtam a tyúkalaplevet és a meggyes portóit. Kissé híg volt még ekkor, kb. 10-15 percig forralva kellő mértékűre besűrítettem. Amíg a levest ettük, a kacsákat pihentettem, és tálaláskor daraboltam. A mártást újraforraltam, néhány darabka hideg vajat adtam hozzá.

Az italon csak a tegnapi portó vásárláskor kezdtem gondolkozni. A portói természetes kísérője lehet, de ha ételhez fogyasztjuk, számomra csak, mint desszertbor jöhet szóba így tehát elvetettem. Nemrégiben végigkóstoltunk a cégnél egy általam találomra választott nagy kékfrankostesztet. Az volt a kitétel, hogy 1500 forintnál egyik sem kerülhet többe, illetve csak hazai tételeket kóstoltunk. Kakukktojásként benyaltunk egy palack Gere Attila-féle 2006-os portugisert. Nos, ez a tétel ízlett mindenkinek a legjobban, persze a versenyben nem vehetett részt, de a különdíjat mindenképpen megérdemelte. Miközben kerestem a megfelelő bort, eszembe jutott a mi kis tesztünk, így már nem is keresgéltem tovább, meg volt a megfelelő ital. Ezzel tettük fel az i-re a pontot. A kellemesen testes, enyhén savas, játékosan gyümölcsös karaktere pont megfelelően egészítette ki a menüt.

Természetesen itt még nem volt vége, akadt komplementer desszert is, az a következő írás tárgya az lesz.

Kissé érdekes a cím ebben az összeállításban, de igenis megállja a helyét. Már csak azért is, mert a pizza a kenyér tésztájából készült, és pont megsült addigra, mire a kenyérnek sütőbe kellett kerülnie.

Nemrégiben morgolódott phzs a pizzák ügyében. Én nem látom ennyire negatívan a dolgot, abban azonban mindenképpen igazat kell adjak, hogy a helyén kellene kezelni ezt az egyszerű ételt, és valóban nem kellene lazactól kezdve a mindenféle tengeriherkentyűkkel barokkosan megrakott pizzákat erőltetni. Habár most  én is kissé túlzásba estem a feltéttel, de mentségemre szóljon, hogy éhes voltam, illetve kissé elszámoltam a hozzávalók mennyiségét, igaz így pont sikerült jóllakni, és nem is volt ellenemre a kényeztetés.

Hozzávalók:
- 50 deka BL80 kenyérliszt (Pannon)
- 25 deka graham liszt (Vitamill)
- 25 deka teljes kiőrlésű rozsliszt (Vitamill)
- 2 ek só
- 6 dl meleg víz
- 4-4.5 deka élesztő
- 3-4 tk cukor

A tészta készítése pontosan úgy történt, mint rozsos kenyerem esetében. Az utolsó dagasztás végeztével kivettem a tészta negyedét pizzának. A kenyeret a már ismert módon formáztam, pihentettem, és sütés előtt, vízzel történő megspriccelés után jó megszórtam szezámmaggal.

A pizzatésztát 50 percig kelesztettem, majd 3-4 mm vastag, ovális alakúra nyújtottam, feltekertem a sodrófára, és liszttel, kenyérmorzsával megszórt tepsibe helyeztem, ahol további 15 percet pihentettem. A kenyér végett nem volt most idő arra, hogy kettőt süssek, és úgysem volt különböző feltét. Második alkalommal sütöttem most pizzát, az első tésztája túl vékony lett, ez meg majdnem vastag, én ugyanis a vékonyabbat szeretem, nem a magyaros, közel centi vastagot. Előbb-utóbb majd csak meglesz az optimális :). Szétnéztem a hűtőben, ugyan miket lelek fel, amit ideje már elpusztítani. Az alábbi dolgokat kerültek elő: egy nagyobb fej gyöngyhagyma, egy kisebb lilahagyma, kb. 5 deka brie sajt, 1 cs. borsos sült sonka (10 deka), 5-6 deka olívabogyó, fél fej újfokhagyma, 2 paradicsom. A hagymákat és a paradicsomot összeaprítottam, hozzáadtam egy csokor durvára vágott bazsalikomot, az olívabogyókat és a feldarabolt sajtot, nagyjából összekevertem. Egy szárított csilit (ez is volt még régről) kimagoztam, felaprítottam,  másfél deci paradicsompürében megforraltam. Késhegynyi sót és 1 tk oregánót adtam még az alaphoz. Felkentem a pizzára, ráhelyeztem a sonkákat, egyenletesen rásimítottam a keveréket, és megszórtam reszelt ementáli sajttal. 230 fokra előmelegített sütőben 25-30 perc alatt megsült. A kenyér rögtön ment a helyére, és amíg megvacsoráztunk az is kisült (kb. 55 perc).

Az idén Szentiván napja vasárnapra esett. Nem a legszerencsésebb a hétfői munkakezdés (ez a történtek fényében egy külön viccposztot megérne) szempontjából, de még mindig jobb, mint a hétköznap. Volt idő rendesen nekikészülni: a kívánságlista élén a csülkös bab szerepelt. Sokan mondják ezt ugyan babgulyásnak is, étlapon is sok helyen így szerepel, ám ez oximoron, hiszen köze nincs a marhához, füstölt disznóhúsból készül.  Visszatérve még a Szentiván-éjre, nálunk ez az éjszaka kitüntetett helyen szerepel a naptárban. Rendszerint már délután kivonulunk a ház kertjébe, elkezdünk főzőcskézni, hogy mire besötétedik, készen legyen a vacsora, eszünk-iszunk, majd hagyományosan kürtőskalácsot sütünk, és éjfél körül rituálisan tüzet ugrunk, hogy a tisztítótűzben bűneinktől megszabaduljunk. Kérdés, valójában sikerül-e, ám hiszünk benne, és ez a lényeg.

Egy rendes bográcsos ételhez rendesen neki kell kezdeni. Mint már a grillezős írásban említettem, itt különösen fontos a szakértői parázs megléte, hiszen a felforralástól eltekintve az a jó, ha csak parázson főzünk, ehhez pedig némi tüzelési gyakorlat szükséges. Szép nagy adag keményfát (az akác az egyik legjobb, jó a parazsa és semleges az illata) kell a máglyára vetni, lehetőleg nagy darabokokat, hogy szép nagy darab parazsakat kapjunk, és kb. másfél-két óraig kell tüzelni. Kis odafigyelés mellett esetleg addig a bográcsos étel alapját (hagyma, szalonna, stb. felaprítása) is el lehet készíteni, ha még addig nem tettük meg.

Esetünkben több előkészület szükségeltetett. Piros szerzett jófajta mangalicasonkát csülökkel szerelve, mégpedig első lábat. Aki készítette, igazán nem sajnálta a sót, ezért csak a sonka-részt szeletelgette le róla nagyjából, a bőröket is meghagyva. Ez kiváló alapot nyújtott ezalkalommal, viszont meg kell említsem, hogy 24 óra alatt sem sikerült rendesen kiáztatni a sót belőle. Szereztem még hozzá fél kiló sonkát anyós húsvéti készletéből, amelyen viszont már alig volt hús, inkább csak szalonna, de húst leválasztvottam róla,  és a szalonnás részt felaprítva lett zsiradék is, valamint vasárnap kora reggel elzarándokoltam még a henteshez, és vásároltam egy másfél kilós, szinte csak színhúsból álló sonkadarabot, amelyet szintén vízbe tettem 8 órára. Szombat éjjel beáztattam még kb. 1-1.5 kg közötti mennyiségű nagyszemű szárazbabot, mindenféle színösszeállításban.

Sajnos a résztvevők mindegyike elfoglalt volt vasárnap délután, ezért egyedül kellett nekikezdeni a mókának. Felaprítottam tehát három nagy fej hagymát, 1 fej fokhagymát, és a külön a sonka szalonnáját, majd lefóliáztam mindent. Lementem az udvarra tüzet rakni. Ahogy számítottam rá, a környékbeli gyerekek mind odajöttek, és persze mind ész nélkül tüzelni akart, mindenféle ágakat dugtak pl. a tűz közepébe, mellyel utána még egymást is hajkurászták. Alig tudtam fegyelmet tartani, de azért nagyjából sikerült, viszont nem hagyhattam őrizetlenül a tüzet, mert akár öt perc alatt is baj történhetett volna. Szerencsére a kiköltözéshez önkéntesen és kollektíven felajánlották a segítségüket, így gond nélkül sikerült kihordani a felszerelést, és az alapanyagokat.

Beállítottam az állványt és a bográcsot (kb. 15 l kapacitású), majd 1-2 ek olajat hevítettem a bográcsban, beledobáltam a feldarabolt szalonnát és a bőröket, és megpirítottam. Hozzáadtam a felaprított hagymákat, ezeket is megpirítottam, majd belehelyeztem az egybenhagyott csülköt és a sonkákat. Amennyire lehetséges volt, összepirítottam. Ilyenkor nem árt vigyázni, mert a nagy darabok nehezen kezelhetőek, és könnyen megéghet a bogrács alján a pirított hagyma. Kisvártatva hozzáadtam a babot és felöntöttem annyi vízzel, hogy a várható elforralás után még legyen hely bezöldségelni. Ekkor még néhány vékonyabb fahasábot helyeztem a bogrács alá, hiszen 10-12 liternyi mennyiség megforralásához sok hőre van szükség.

Amint megforrt -sejtésemet beigazolva-, kissé habzott, ézért jó is volt, hogy nem adtam hozzá az pirospaprikát. Amennyire tőlem tellett, lehaboztam, majd most már tényleg jöhetett a pirospaprika, jónéhány evőkanálnyi mennyiség (csak úgy érzésre rendesen megdöntöttem az üveget). Sót egyáltalán nem adtam hozzá, számítva arra, hogy a füstölt áruban maradt elég. A végén még majdnem túl sós is lett. Innentől kezdve már nem sok dolga van a szakácsnak, időnként meg kell rázogatni a bográcsot, kavargatni máskölönben tilos. Bő két óra csendes rotyogtatás és védőital fogyasztás után lehozták a lányok a megtisztított zöldségeket: sárgarépát, zellert, karalábot, gyökeret, és összeközve zeller- és petrezselyemzöldet. Viszonylag nagyobb darabokra aprítottam őket (a répát, gyökeret pl. hosszában négybe, majd ezeket megfelezve, a nagyobbakat harmadolva), és belezúdítottam a bográcsba, kis vízzel még felöntve, összzerázogatva. Ismét szítottam egy kis tüzet alatta, hogy hamarabb megforrjon, majd még egy bő órát ismét csendesen bugyborékoltattam. Ekkorra meg is főtt minden, a húsokat kiszedtem, és egy tálba feldaraboltam, addig Piros bedagasztotta a tésztát.

Sikerrel kivégezve a húsokat, mindenki szedett belőle magának a tálból, majd a bogrács színe elé járultak, ahol kiosztottam a fejadagokat :). Mindenki ízlés szerint szedett hozzá tejfölt, és kenyérrel vagy anélkül néhány tányérral fejenként bekanalaztunk.

Kicsit pihentünk, kortyolgattunk, majd megsütöttük a kürtőskalácsokat. Feszültség lehetett az anyagban, mert most nem sikerült olyan jól, mint a múltkor, én úgy láttam, hogy a kelleténél lágyabb volt a tészta, aztán a parázson nem úgy kelt, és sült, ahogy szokott.

Kalácsevés után pedig következett végre a tűzugrálás. Ugrás előtt mindenki rátért egy bűnre, és a súlyosságtól függően akár többet is ugrott. Majd jöhetett a következő téma. Ha jól emlékszém, kb. tucat alkalommal futottam neki a mohóság esetében..

Kedves bloggertársak és bloghontalan főzőtársak!

Szeretném felhívni figyelmeteket, hogy lassan elkezdődik a hajrá, és ezen a héten vasárnap, július elsején eljő a nap, amikorra is kitűzetett a Vigyázz, Kész, Főzz! virtuális gasztrojáték VI. fordulójának publikálási napja a komplementer ízek témájában. Ugyanezen a napon várom leveleiteket, melyben az általatok készített ételek képeit, és a róla készült írások adatait (URL, stb.) elkülditek a lorien[kukac]fidelio[pont]hu címre. Természetesen plusz-mínusz 1 nap nem jelenthet akadályt. A beérkezett levelekről természetesen mindenkinek küldök majd visszajelzést. Ismételten jelzem felajánlásomat, mely szerint, ha valakinek problémát jelent az időzítés, vagy a recept elhelyezése, akkor a saját blogomban szívesen helyt adok annak. Ehhez mindösszesen egy egyeztető levelet kell küldeni a fenti címre, és utána megbeszéljük a részleteket.

Addig is kellemes főzőcskézést, kísérletezést, ötletelést kívánok mindenkinek! Úgy tűnik, az égiek is megkönyörülnek rajtunk, és átmenetileg megszűnik a dögmeleg, biztosítva az ideális környezetet a főzéshez.

Az utóbbi időben szombatonként mindig közbejött valami, ezért a kedvesem megúszta a halfogyasztást. Most is majdnem így lett, mert a tervezettnél jobban elhúzódott a lekvárfőzés.  Már régóta vágytam pedig apróhalra. Ezek fogyasztása egy kissé macerásabb (a kárász, keszeg szálkásabb az átlagnál), viszont az íze vetekszik a nemesebb halakkal, a pontynál pedig szerintem sokkal finomabb. Vettem tehát a piacon fél kiló törpeharcsát, és három közepes keszeget, hogy paprikás lisztben megforgatva megsüssem. Már majdnem beraktam a fagyasztóba, de elgondolkoztam, hogy mostanában nem fogok halászlevet főzni, akkor pedig hiába van este fél tíz, inkább mégis elkészítem. Nem is bántuk meg, az össszes halat jóízzel befaltuk, az elkészítési idő pedig majdnem rövidebb, míg ezt a posztot megírom.

Amíg főztem a lekvárt, asszony pajtás pár paradicsomból, hagymából, uborkából és sok bazsalikomból, citromlével és csipetnyi sóval összedobott egy salátát köret gyanánt. A kibelezett, megtisztított halakat enyhén be kell sózni, a kárászokat 3-5 mm-es közönként beirdalni (a törpeharcsát nem kell, mert nem szálkás), paprikás lisztben megforgatni, és bőséges forró zsiradékban pár perc alatt mindkét oldalukat piros ropogósra kisütni, lecsepegtetni, esetleg papírtörlőn leitatni. Azonnal tálaljuk, mert frissen az igazi.