Az utóbbi időben szombatonként mindig közbejött valami, ezért a kedvesem megúszta a halfogyasztást. Most is majdnem így lett, mert a tervezettnél jobban elhúzódott a lekvárfőzés. Már régóta vágytam pedig apróhalra. Ezek fogyasztása egy kissé macerásabb (a kárász, keszeg szálkásabb az átlagnál), viszont az íze vetekszik a nemesebb halakkal, a pontynál pedig szerintem sokkal finomabb. Vettem tehát a piacon fél kiló törpeharcsát, és három közepes keszeget, hogy paprikás lisztben megforgatva megsüssem. Már majdnem beraktam a fagyasztóba, de elgondolkoztam, hogy mostanában nem fogok halászlevet főzni, akkor pedig hiába van este fél tíz, inkább mégis elkészítem. Nem is bántuk meg, az össszes halat jóízzel befaltuk, az elkészítési idő pedig majdnem rövidebb, míg ezt a posztot megírom.
Amíg főztem a lekvárt, asszony pajtás pár paradicsomból, hagymából, uborkából és sok bazsalikomból, citromlével és csipetnyi sóval összedobott egy salátát köret gyanánt. A kibelezett, megtisztított halakat enyhén be kell sózni, a kárászokat 3-5 mm-es közönként beirdalni (a törpeharcsát nem kell, mert nem szálkás), paprikás lisztben megforgatni, és bőséges forró zsiradékban pár perc alatt mindkét oldalukat piros ropogósra kisütni, lecsepegtetni, esetleg papírtörlőn leitatni. Azonnal tálaljuk, mert frissen az igazi.
Utolsó kommentek