lorien

Az elmúlt időszak az évvégi hajtás jegyében telt, sajnos a főzésre, és leginkább a blogra kevés időm maradt. Azért néhány dolog készült, és várja a megjelenést. Az első ilyen a sith-ek kecske bosszúja után az én ellencsapásom, amely egy jól irányzott kecskeraguban manifesztálódott, leginkább marokkói hatások alapján. Ilyen mennyiségű húst otthon ritkán készítek, kecskéből pláne, a nagy rozsdamentes kondérom (jóval 10 liter felett) teljesen teli lett. Utólag ezen persze nincs is mit csodálkoznom, a kecskét egyedül nem is bírtam felcipelni, és csak a gerincének hátsó felét és a hátsó combjait használtam fel a rossz emlékű, rágós kecskesülthöz. A hűtőben másfél napi olvasztás után még alig engedett fel. A csontjait eleve külön raktam el, és a terveimnek megfelelően előző este készítettem belőle zöldséges alaplevet, amelyet felhasználás előtt a 2/3-ára sűrítettem be, megadva ezzel a kellő alaphangot. Fűszerek tekintetében meglehetősen szabadon gazdálkodtam, azt azonban el akartam kerülni, hogy a túlzott mértékű használattal elnyomjam a kecskehús ízeit. Kár is lett volna, mert egyébként az ún. kecskeízt alig érezni, és azt amúgy is szeretjük, szóval mindenkinek kellemes meglepetés volt. Volt, aki először idegenkedett a hús aszalt gyümölcsökkel való párosításától, de kóstolás után ezek az aggodalmak is eloszlottak.

Hozzávalók
- 1 kecske (vagy amennyi van, ez kb. 7-8 kg színhús, 3-4 kg csontos hús, 3-4 kg csont volt)

alapléhez
- 3-4 nagyobb sárgarépa
- 1 petrezselyemgyökér
- 1 nagy zeller
- 2 fej hagyma
- 1 fej fokhagyma
- 1 szál póréhagyma
- 2-3 babérlevél, a petrezselyem és a zeller zöldje
- só

- 4-5 ek. libazsír vagy ami szimpatikus (lehet olívaolaj is)
- 1 doboz hámozott paradicsomkonzerv
- 30-40 g vaj
- 300 g magozott datolya
- 300 g aszalt szilva
- 300 g aszalt sárgabarack
- 300 g hántolt egész mandula
- 2-3 kk római kömény, 2 tk koriander, 2 tk rózsabors, 2 tk feketebors, 1 kk lepkeszegmag
- 1 ek kurkkuma, 1 ek pirospaprika, 1 nagyobb rúd fahéj, só
- 5 fej vöröshagyma
- 1 fej fokhagyma

köret
- 40 g vaj
- 750 g árpabulgur
- 200 g mazsola
- só

Előző nap elkészítem az alaplevet. Vizet forralok, beledobom a csontokat, miután újra megforr, még 4-5 percet hagyom benne, majd leöntöm a levét, elmosom az edényt, a csontokat megmosva visszateszem. A zöldségeket vékonyra szelve hozzáadom, a póréhagymából, zeller- és petrezselyemzöldből, valamint a babérlevelekből pedig egy nagyobb "fűszercsomót" készítek, és azt is beleteszem. Annyi hideg vizet öntök rá, hogy ellepje. Felteszem főni, ha szükséges lehabozom, majd forrás után a legkisebb lángon, fedő nélkül 3-3 és fél órát bugyborékoltatom. Amikor késznek ítélem, kiviszem az erkélyre, hagyom kihűlni. Másnap leszedem a zsírját, leszűröm, és a levet kb. 2/3-ára sűrítem, vagy annyira, amennyit elégnek látok a raguhoz.

A szemes szárazfűszereket mozsárban összetöröm. Megfelelően nagy edényben libazsírt hevítek, megfuttatom rajta az összetört szárazfűszereket, illetve a kurkumát, majd hozzáadom a viszonylag nagy, kb. 4x4x4 cm-es méretűre vágott húsokat  (a csontost is), és a legnagyobb lángon pirítom. A nagy mennyiség miatt fakanál nem használható hozzá, inkább az edényben kb. ahhoz hasonlatosan forgatom a húst, mint ahogyan a bográcsban a slambucot pirítják. Amikor egyenletesen kifehéredett a hús, és néhol lett már egy kis színe is, hozzáadom a finomra vágott hagymákat és még tovább pirítom, nagyjából amíg zsírjára nem sül. Ekkor megsózom, felöntöm az alaplével, hozzáadom a paradicsomkonzervet (a paradicsomokat elegendő kézzel alaposan széttrancsírozni), megforralom, majd fedő nélkül a legkisebb lángon kb. két-két és fél óra alatt omlósan puhára főzöm. Ez az idő természetesen függ attól is, hogy mennyire idős jószágot szereztünk (ez még elég fiatal, egy éves kecske volt). Amikor már feladja a zsírját, hozzáadok még egy evőkanálnyi pirospaprikát is. Félidőben vagy valamivel később serpenyőben vajat hevítek, megfuttatom rajta először a mandulát, majd hozzádobálom az aszalt gyümölcsöket, összepirítom, és hozzáadom a raguhoz. Mielőtt késznek nyilvánítom, ellenőrzöm és véglegesítem a sózást.

Köretként apró szemű mazsolás árpabulgurt készítettem. A bulgurt vajon megfuttatom, sózóm, felöntöm kétszeres mennyiségű meleg vízzel, megforralom, néhány percet csendes tűzön főzöm, majd elzárom. Amikor a bulgur már nagyjából magába szívta a folyadékot, hozzáadom a mazsolát, elkeverem, és még 15 percet hagyom lefedve.

A borválasztás nem volt egyszerű, mivel ez egy meglehetősen karakteres ízű étel, és az aszalt gyümölcsök még jobban megkavarják a dolgot. A borboltossal együtt azért kiokoskodtuk a megfelelő választást: legyen fehér, legyen egy kis maradékcukra, már-már félszáraz, legyen kellőképpen gyümölcsös, és legyenek megfelelő savai, amelyek alátámasztják az étel ízvilágát. A furmint ideális választásnak tűnt, és különösen Árvay 2006-os Hétfürtös Istenhegy furmintja ígérkezett megfelelőnek. Összekóstolva az étellel, tökéletes párosítás, és természetesen nagyszerű bor.

A "sok kicsi" jótékonysági akció túllépett félidején, ezért szeretném felhívni a figyelmet, hogy december 14-ig, azaz jövő hétfőig lehet "megtenni a téteket", ezer forintonként sorsjegyet váltva a cégek és a bloggerek felajánlásaira. A technikai tudnivalók itt találhatóak. A felajánlások már szépen alakulnak, túllépték az ötszázezres határt, de milyen szép lenne, ha hétszámjegyű lenne a végösszeg! Adakozásra fel!

Emlékeztetőül még egyszer, itt a lista:

1. Burek- és gibanica sütés Ágival
2. Dedikált szakácskönyv és főzőest Chili és Vaníliával
3. Öntöttvas edény és házi tészta Cserkétől
4. Főzés és ételfotózás Dolce Vitával
5. Üvegkép és gasztrocsomag Fakanáltól
6. Kalácsfonás és vacsora Fűszeres Eszterrel
7. Disznótoros vacsora Horasznál
8. Vasárnapi villásreggeli Kakóscsigával
9. Forró csokizás Lila Fügével
10. Fagyizás és egyedi tányéralátét Lilahangyától
11. Közös kenyérsütés és csomag Limarától
12. Kávétanfolyam, kávécsomagés ebéd Loriennel
13. Klasszikus ozsonna Mirelle-nél
14. Nemzetközi sajtcsomag és fondüzés nemisbékától
15. Grillvacsora és borkóstoló Ízbolygóéknál

1. Főzőtanfolyam a Csillagánizs Főzőiskolában
2. Szarvasgombacsomag a Szarvasgomba.hu
3. Ebéd a Babel Delicate étteremben
4. Fotókidolgozás a DigiLabor.net-től
5. Öntöttvas grillserpenyő a Vilen Bt.-től
6. Gyertyafényes vacsora a Rosinante Fogadóban
7. Ínyenccsomag a Culinaristól
8. Vacsora a Stand Bistroban és konyhatúra Segal Viktorral
9. Profi séfkés a Kitchen Factory-tól
10. Késtechnika tanfolyam a Makifood főzőiskolában
11. Olívaolaj-csomag és olajkóstoló tanfolyam Giuseppétől
12. Stahl magazin előfizetés és Kulinária Kiadó könyvcsomag
13. Vacsora a megújult Aranyszarvas Étteremben és fél nap Mogyorósi Gábor séffel
14. Csúcsgasztronómiai könyvcsomag az Alexandra Kiadótól
15. Vacsora a Dining Guide zsürije által az „Év Éttermének” megszavazott étteremben és gálameghívó
 

Most szinte egy az egyben átveszem Beatbull birsalmás máglyarakását, csupán a krónika és a későbbi visszakereshetőség miatt jegyzem le, mert ebből még készítenem kell máskor is. A dolog egyébként azért működik nagyon jól, mert a kalács alsó része puha, felül pedig ropogós, a birsalma pedig nagyon jól kiegészíti. Eleinte nem voltam benne biztos, hogy nekem is tetszeni fog a birs-babér párosítás, de ezirányú aggodalmaim teljesen fölöslegesek voltak, sőt inkább ellenkezőleg, nagyon bejött.

Hozzávalók (8 adag)
- kalács kb. 40 deka lisztből
- 600 ml tej
- 6 tojássárgája
- 1 ek vaníliakivonat
- 5-6 ek nádcukor

- 4-6 birsalma
- 4 babérlevél
- 4 ek juharszirup

- 2 ek nádcukor
- 1-2 ek vaj

- tálaláshoz juharszirup

A birsalmákat lecsutakolom, négybe vágom, a magházat kivágom, ha túl nagyok a "gerezdek",még megfelezem. Juharsziruppal édesítem, mellérakom a babérleveleket, és épp annyi vizet öntök rá, amennyi ellepi. Fedő alatt csendes tűzön megpárolom. A kalácsot vékonyra szelem. Nem túl vastag falú, magas peremű sütőedényt kivajazok, állítva szorosan egymás mellé rakom a kalácsszeleteket, két szelet közé egy-egy birsgerezdet teszek, ha túl kicsi, kettőt. Jó meleg, de nem forró tejben eldolgozom a vaníliakivonatot és a tojássárgáját, miközben a tálba öntöm, meglocsolom vele a kalácsszeleteket, hogy mindenhol érje. Néhány vajdarabkát is dobok rá, megszórom barna nádcukorral a tetejét, és közepesen forró sütőben kb. 45 perc alatt megpirítom. Mikor kezd pirulni, meg lehet szórni darabolt mandulával, ez most épp nem volt otthon, de nélküle is jó. Tálaláskor juharsziruppal kínálom.

Ezzel a módszerrel még nem vagyok teljesen elégedett, de mindösszesen csak annyi bajom van vele, hogy ahol nagyobb térköz van az edény szélén, ott kissé "rántottás" jellege van (ez így kicsit eltúlzott, de nincs rá jobb kifejezés), valószínűleg legközelebb a tojás jó részét, mondjuk a felét keményítőre cserélem, és akkor sütés után talán krémesebb állaga marad.

Nagyjából március óta húzódik a nyúlprojektem. Piró múlt heti nyúlposztja után azonnal feltámadt bennem a ragadozó, nekem is nyúl kellett. Vége a lacafacázásnak! A veszélyes fenevad legyőzéséhez megszereztem az antiókhiai szent kézigránátot, majd felkutattam búvóhelyét, ahol legnagyobb meglepetésemre ketten is tartózkodtak. Így aztán még 3 napig nyulat ettünk, de egyáltalán nem bántam, és a köretet váltogatásával is változatosabbá lehetett tenni (1 nyúl esetén mindenből a fele kell). Természetesen a nyúl bosszúja sem maradt el, miután a második jószágot is felkötöztem, hogy kigomboljam a kabátjából, olyan szépen elkezdett zuhogni, hogy mire végeztem - pedig meglehetősen gyorsan dolgoztam -, teljesen bőrig áztam. Szerencsére már mind a szezonális, mind a malacgrippe ellen be vagyok oltva, így csak egy kis könnyed megfázás veszélye forgott fenn, amelyet egy gyors ruhacserével és egy kupica kubai rummal sikerült megelőznöm. Ehhez a raguhoz jól jött volna nyúl alaplé, de ilyet még én sem tartok. Volt viszont gyöngytyúkból, azt használtam fel, kiválóan illik hozzá. A maradék levet fehérborból terveztem. Felmérve az otthoni borválasztékom megakadt a szemem egy palack fehér lambruscón. Felcsillant a szemem, ez tökéletes lesz hozzá! Így is lett, nem túl testes, inkább simulékony, de nem is kell, hogy domináljon, az enyhén édeskés íze pedig szintén feldobja a ragut.

Hozzávalók (10-12 adag)
- 2 zsenge nyúl
- 30-40 g szárított vargánya
- 3 nagy sárgarépa
- 2 fej vöröshagyma
- 4-6 gerezd fokhagyma
- 1 palack fehér lambrusco
- 1.2 l gyöngytyúk alaplé (lehet csirke is)
- 300 ml crème fraîche
- 1 ek étkezési keményítő, 2 tojássárgája
- 30 g vaj, 3-4 ek olívaolaj
- 120-140 ml kubai rum vagy konyak, esetleg jófajta pálinka
- nagy mennyiségű friss kakukkfű
- só, bors

A nyulat feldarabolom részegységeire. Serpenyőben fele-fele arányban vajat és olívaolajat hevítek, ezen megpirítom a húsdarabokat (a máj és a vese kivételével a belsőségeket is). Célszerű inkább több menetben, hogy rendesen piruljon, ne párolódjon. Amikor szép színe lesz, meglocsolom rummal (vagy valamilyen más alkalmas tömény szeszesitallal), flambírozom. Elforralom a maradék alkoholt is, kiszedem a húsokat egy kondérba és tovább folytatom a húsok pirítását, míg el nem fogy. Végül a fennmaradó zsiradékban megpirítom a finomra vágott hagymát, rádobom a hasábokra vágott répát, összepirítom, sózom, borsozom, majd felöntöm lambruscóval, felkapargatom a pörzsanyagokat, és az egészet ráöntöm a nyúlra. Ekkor jöhet még hozzá az alaplé, beállítom a sózást, és felforralás után fedő nélkül a legkisebb gázégőn a legkisebb lángon másfél órát főzöm. Egy óra elteltével hozzáadom a beáztatott vargányát a levével együtt, majd tíz perccel a befejezés előtt a májat és a vesét. Végül elzárom a gázt, és a crème fraîche-ben eldolgozok két tojássárgáját és egy evőkanálnyi étkezési keménytőt, és behabarom. Csak zöldfűszerezést alkalmazok, a főzés végén nagyobb mennyiségű friss kakukkfű (10-12 szál) levelét adom hozzá. 

Köretként tönkölyből készült nokedlit, majd később pennét és pipe rigatét főztem ki hozzá. Tálaláskor érdemes megszórni egy kevés frissen vágott petrezselyemzölddel.

A nyúlhoz jól illik a furmint, különösen így elkészítve. A borboltban Árvay 2006-os Hétfürtös Furmintját ajánlották hozzá, tökéletes választás volt.

Megjelent a Kávékorzón a szokásos heti kávéteszt. Ezúttal a Barbera Auróra volt az "áldozat". A hivatalos adatok alapján az arabika-robuszta aránya 50-50% . Jó példája annak, hogy nem a számarányokon a hangsúly, az marketing, egyszerűen csak jó kávékeveréket kell készíteni. Aki a jóféle robusztás ízeket kedveli, nem fog csalódni.

Talán a kellemes csokoládés ízvilága miatt, de az ízpontok kiosztásánál meglágyult a szívem, és felfelé kerekítettem, de mindent összevetve nekem megtetszett. Igazán kiváló dupla risztrettókat (a képen is) húztam le belőle, jól esett kicsit elmeditálni, miközben lassan kortyolgattam, ízlelgettem. Két kisebb bajom van csak vele: az ára lehetne barátságosabb, és nincs fél vagy negyed kilós kiszerelés, egy teljes kilónyit kell megvenni. A teljes teszt a linken olvasható.

Kellett egy leves. Untam már a "hagyományosakat", nem akartam alap zöldségelvest, sem akármilyen habarásost. Leginkább zsenge csirkéből szerettem volna valami olyat, ami nem szokványos. Ilyenkor érdemes körülnézi, hogy a távoli népek fazekaiban mi fő. A kínai és thai levesekből merítettem hát ötletet, a fűszerezést ugyan visszafogottabbá tettem, hogy ne uralkodjon el a levesen, de persze a csili nem maradhat el, továbbá tettem bele szójaszószt és rákszószt is, majd keményítővel sűrítettem rajta. Egészen kedvemre való lett.

Hozzávalók (10 adag)
- 1 csirke a melle kivételével (kb. 1 kg)
- 1 cékla
- 3 sárgarépa
- 1 petrezselyemgyökér
- 1 karalábé
- 1 zeller
- 1 feketeretek
- 1 fej vöröshagyma
- 4-5 gerezd fokhagyma
- 1 1/2 tk koriander, 1 tk tarkabors, 1 tk szecsuáni bors, 1/6 rúd fahéj, 1/4 csillagánizs
- só
- 4-5 ek szójaszós, 2 ek rákszósz
- kb. 4-5 ek. kukoricakeményítő
- 25-30 g szárított vargánya

- tálaláshoz frissen vágott koriander, petrezselyemzöld és személyenként negyed citrom

A vargányát megmosom, kevés vízben beáztatom. A csirke háját és bőrös részeit leszedem, felaprítom, a többit részegységekre szedem. Egy gondolatnyi kukoricaolajon megindítva kisütöm a hájból és a bőrökből a zsiradékot, majd ezen megpirítom a többi húst. Amikor kezd színe lenni, hozzáadom a mozsárban megtört fűszereket, összepirítom, enyhén sózom (jönnek még a szószok, amelyek sósak) és felöntöm hideg vízzel. A habját leszedem, majd forrás után negyed órával hozzáadom a hasábokra vágott zöldségeket és a gombát a levével együtt. Amikor már minden annyira megpuhult, hogy még enyhén roppanós, hozzáadom a szójaszószt és a rákszószt, besűrítem hideg vízben eldolgozott keményítővel. Összeforralom, és frissen vágott korianderrel, petrezselyemzölddel, valamint negyed citromokkal tálalalom. A citrom különösen fontos eleme, feltétlenül szükséges. Ha nincs friss, zöld koriander, inkább hagyjuk el!

Az utóbbi hetekben eléggé el nem ítélhető módon nem tudtam mindig halnapot tartani, ezért igyekszem behozni a lemaradást. Legutóbb könnyű helyzetben voltam a pótlással, szombat este öten vacsoráztunk, ezért sokat javíthattam az egy főre jutó pozíciómon. A reggeli piacolást természetesen a halasnál kezdtem. Régóta csukát szeretnék, zaklatom vele rendesen, de csak nem akarnak a horog végére akadni egy darab sem. Volt viszont pisztráng, ami zsebbe nyúlósabb fajta, ellenben az egyik legjobb ízű édesvízi hal, nem beszélve arról, milyen jól hangzik a Pisztráng-ötös. Ha már öten voltak, nem bajlódtam a filézéssel, a kisütés bajosabb nagy mennyiségben, de helyhiány miatt nem is tudtam volna hová elrakni a halcsontokat, ezért maradt a sütőben történő elkészítés. Az én sütőm esetében ez nem triviális feladat, ropogósra sütésről nem beszélhetünk, talán egy árnyalatnyit tudok csak pirítani rajta, de azért ízhatásban elfogadható eredmény produkálható. A halat csak különösen indokolt esetben nem szabad túlbonyolítani, amely most nem állt fenn, így maradtam az egyik legegyszerűbb megoldásnál, sóból, citrom héjából és levéből, olívaolajból, kakukkfűből, valamint kimagozott csiliből készítettem hozzá pácot, ebben hagytam egy órányit állni, majd szűk egy óra alatt megsütöttem. Még mielőtt valaki látatlanban a kiszárítást emlegetné: nem, nem száradt ki, ebben a sütőben a mennyiségi tényezőt is figyelembe kell venni.

Hozzávalók (5 adag)
- 5 db 350g körüli pisztráng (fejenként egy)
- 1 csili, 1 biocitrom, 5-6 ág kakukkfű, só, kb. 100 ml olívaolaj, tarkabors

- 3 póréhagyma
- 50 g kolozsvári szalonna
- 2-3 ek olívaolaj
- 100 ml fehérbor
- só, bors

- fejenként 1/4 (bio)citrom a tálaláshoz

A halakat megtisztítom, papírtörlővel leitatom a nedvességet. Olívaolajba belereszelem egy biocitrom héját, beledobom a felaprított kakukkfűleveleket és a csilit (kimagozva), belefacsarom a citrom levét, sózom, borsozom, alaposan összedolgozom. A pisztrángokat kívül-belül meglocsolom, megkenem a páccal, egy órát hagyom kinn a pulton pácolódni, félidőben átforgatom. Ennek letelte után tepsiben szorosan egymás mellé teszem őket, és közepesen forró sütőben megsütöm. Akkor kész, ha a hal szeme teljesen kifehéredik.

A póréhagymát megtisztítom, felkarikázom. Serpenyőben olívaolajon gyengéden kiolvasztom és aranyszínűre sütöm a vékony csíkokra vágott szalonnát (nem kell belőle sok, ne a szalonna domináljon), majd rádobom a hagymakarikákat és megpirítom. Amikor kezd összeesni, sózom, borsozom, felöntöm egy deci száraz fehérborral, amelyet elforralok, ezzel kész is, lehet tálalni. A tányéron lévő halat citrommal és a "pecsenyelével" érdemes locsolgatni.

Lisicza-féle 2008-as Sauvignon Blanc-t ittunk hozzá, amely önmagában nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeim, viszont élénk savaival jól illeszkedett az ételhez.

És egy kis móka a végére, a posztot kétszer átküldtem a gugli fordítoján, egyszer magyarról spanyolra, majd spanyolról magyarra. Itt a végeredmény :)

Szeptember végén abban a megtiszteltetésben lett részem, hogy a Kávékorzó tesztcsapatának tagja lehettem. Kissé félve fogadtam el a felkérést, hiszen egészen más dolog mindenféle megkötés nélkül kísérletezni, és élvezni a különböző kávéfajtákat, mint pontosan beazonosítani  az ízeket, majd utána szavakba önteni. Eleinte már csak az rendkívül bonyolult feladatnak tűnt, hogy a tesztelést a mindennapi kávézási szokásainkba beillesszem. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy hétről hétre újabb - aránylag nem nagy mennyiségű - mintát kell határidőre kielemezni, kísérletezni a darálás finomságával, a tömörítés erejével, a kávégép hőmérsékletének állításával, hogy a lehető legtöbbet kihozhassunk az adott kávékeveréből. Ahogy mondják, minden kezdet nehéz, de aztán gyorsan kialakítottam a rendet. A nehézségeket igazából már nem is érzem, mindez nagyon izgalmas feladat vagy inkább kihívás. Rengeteget tanulok belőle, nyitottságot követel, hiszen sokféle kávés ízvilággal találkoztam már eddig is, de most ez a változatosság állandósult. És az igazat megvallva, attól is tartok, nehogy valami bődületes szamárságot találjak "papírra vetni" az éppen górcső alá vett kávéról, de talán éppen ez is inspirál is arra, hogy minél többet hozzak ki magamból.

A Kávékorzó szemeskávé tesztjei ezen a linken érhetőek el. Rendszerint  csütörtökön jelenik meg a heti aktuális, legutóbb a Goppion Espresso Italiano CSC keveréket kóstoltuk. A POD-os kávék mára szintén megkerülhetetlen váltak, így ezekről is lehet olvasni. Emellett még általános kávékereső segíti a minél szélesebb körű tájékozódást, itt a tesztek mellett a felhasználói értékeléseket is meg lehet tekinteni.

Mindezt afféle felvezetésnek szánom a blog tematikájának kávés irányultságú bővítéséhez. Sajnos a hazai kávékultúra 20 évvel a rendszerváltás után még mindig a késő Kádár-kort idézi. Nagyítóval kell keresni azokat a kávézókat, ahol az eszpresszókészítés szabályait maradéktalanul betartva, szakmailag kellőképpen felkészülten, tisztességes, lelkiismeretes munkával készítik a kávét. Általában hiába a milliós technika és a kiváló alapanyag, a nemtörődömség és az igénytelenség miatt a legtöbb helyen csak híg lélöttyöt kapni. Sok esetben még a kötelező 7 gramm kávén is spórolnak, de már olyannal is találkoztam, hogy a lefőzött zaccot sem ütötték ki teljesen a szűrőből, erre halmozták az újabb őrleményt.

Már eddig is szerepeltek kávézótesztek a blog hasábjain, úgy gondolom, itt az ideje tovább lépni. Bár a szakportálokon és a fórumokon szinte minden információ elérhető, nem biztos, hogy mindenki rendszeresen olvassa azokat. Azt tervezem, hogy a kávékorzós csapattal szorosan együttműködve hosszabb cikksorozatot indítunk az eszpresszókészítés alapjaitól a hozzá szükséges felszerelésen, technikákon át a különféle kávés receptekig, bemutatva néhány figyelemre méltó hazai helyszínt. Reméljük, hogy nem szélmalomharcot fogunk vívni, ha csak néhány embert sikerül gondolkodásra késztetni, már akkor is megéri a témával foglalkozni.

Természetesen a kávézást nem csak az eszpresszó jelenti, hiszen számos más módszerrel is jó eredményt érhetünk el, de a fő csapásirány ez lesz. Azoknak szeretnénk segítséget nyújtani a továbblépéshez, akik nem elégednek meg azzal, hogy reggelente rohanva bedobják az instant kávéjukat, a kotyogóval vagy szarvasi főzővel bizonytalan minőségű alapanyagból készített feketéjüket. Azok számára, akiknek fontos, hogy a kávét mint valódi élvezeti cikket, gasztronómiai élményt keresve fogyasszák. Esetleg azoknak, akik jártak már Olaszországban, és az ott kóstolt valódi eszpresszó vagy kapucsínó élményét keresik.

Hamarosan jelentkezünk!

A novembertől év végig terjedő időszakra sűrűsödnek nálunk a családi ünnepek, legalábbis jó részük. Haladó hagyományként nincs ajándékozás, ellenben az ünnepelt kérése szerinti fogások kerülnek az ünnepi asztalra. Nos, a címszereplő éppen nem ilyen, életem párja a névnapi ebédjére ugyanis gyöngytyúklevest kért cérnametélttel, utána pedig rakott kelt. A kérést természetesen tiszteletben tartottam, de úgy gondoltam, hogy helyesebb lenne egy középső fogást is betervezni, hiszen nem mindenki kedveli a rakott kelt. Hamar kiterveltem hát, mi lenne a legjobb. Már régóta fentem a fogam mangalicaszűzre, Piros pedig megszerezte a családi tésztanyújtó gépezetet, így könnyedén össze lehetett hozni friss, házi szélesmetéltet. Hozzá póréhagymából készítettem mártást, és színre lépett a Toma által nagylelkűen elküldött szarvasgomba maradéka. A húst jónéhány nappal előtte megvettem, bekentem olívaolajban elkevert, frissen tört szárazfűszerekkel, és zsírpapírba csavarva érleltem a hűtő alsó polcán. Eddig ez a módszer vált be legjobban a háztáji érlelésben.

Hozzávalók (8 adag, főételként 4)
- 2 db mangalicaszűz (900-1000g)
- 1/2 kk római kömény, 2 kk édeskömény, 2 tk tarkabors, 1 kk mustármag, 1 tk koriander

- 1 kisebb szarvasgomba

- 1 póréhagyma
- 1 közepes vöröshagyma reszelve
- 150 ml száraz fehérbor (pl. olaszrizling)
- 250 ml tejszín
- só, bors

- 4 tojás
- 400 g liszt (75 g tk. tönköly, 75 g fehér tönköly, 250g vitamill finomliszt)
- só

A szűzpecsenyét 2-4 nappal előtte beszerzem. A szárazfűszereket mozsárban finomra töröm, elkeverem olívaolajban, és beledörzsölöm a húsba. Zsírpapírba tekerve hűtőben érlelem. Naponta át lehet forgatni, de nem feltétlenül szükséges.

A tojást a sóval felverem, összegyúrom a liszttel. Fóliába tekerve szobahőmérsékleten pihentetem legalább másfél órát. Nem sokkal kifőzés előtt géppel második legvékonyabbra kinyújtom és feldarabolom.

A mangalicaszüzekre forró serpenyőbe diónyi zsíron, nagy lángon szép színes kérget sütök. Megszórom sóval, tepsibe helyezem, rálocsolom a zsírt. 190 fokra előmelegített  sütőbe teszem, húsz percet sütöm, és fakanállal kitámasztott ajtó mellett a sütőben pihentetem még 15-20 percet. Mivel nagyobb társaságban nem mindenki szereti rózsaszínen, ezért így jól átsült lesz, de még szaftos marad, nem szárad ki belül.

A póréhagymát megtisztítom, félfőre vékonyra szelem. Mangalicazsíron megpirítom, hozzáreszelem a vöröshagymát, sózom, felöntöm száraz fehérborral, amelyet a felére beforralok. Tejszínnel gazdagítom. Közvetlenül fogyasztás előtt pár perc alatt kifőzöm a tésztát, beleforgatom a mártásba, és tálalom. Először a tésztát szedem a tányérra, ráreszelem a szarvasgombát és ráfektetem az ujjnyi vastagra szelt szűzpecsenyéket. Istvándy-féle 2006-os olaszrizlinget ittunk hozzá.

Közeledik a Karácsony, amely kiváló alkalom arra, hogy segítsünk a rászorulókon. Chili&Vanilia, Fakanál és Nemisbéka kezdeményezésére 30 nyeremény vár azokra a segíteni akarókra, akik a "műveletben" részt vevő 15 blogger és 15 szervezet által november 16-30 között folyamatosan közzé tett felajánlásokra sorsjegyeket vásárolnak. A sorsjegyeket december 1-től 14-ig lehet megvásárolni, magára a sorsolásra pedig december 18-án kerül sor, ekkor derül fény a szerencsés nyertesek kilétére. A programokra, valamint a felajánlott ajándékcsomagok átadására januárban kerül sor. A teljes bevételt a Gyermekétkeztetési Alapítvány  kapja meg. Az adományozás módjáról, pontos menetéről az alábbi linken lehet olvasni.

Most pedig ideje színt vallani, jómagam a következő felajánlást teszem: a szerencsés nyertest párjával együtt meghívom hozzánk egy szombati maratoni kávézásra, miközben mini "barista-tanfolyam" keretében megpróbálok minél több dolgot elmondani az igazi eszpresszókészítés rejtelmeiből. Valószínűleg közben meg fogunk éhezni, ezért közös erővel készítünk egy könnyű, gyors ebédet, hogy újult erővel merülhessünk alá a kávézás élvezetébe. A szerencsés adakozó ezen felül kap még két csomag negyed kilós, frissen pörkölt kávét is, hogy otthon sem maradjon a kávé élvezete nélkül.

Remélem, a kecskeméti helyszín senkit sem tántorít el a sorsjegyek vásárlásától.