Az elmúlt időszak az évvégi hajtás jegyében telt, sajnos a főzésre, és leginkább a blogra kevés időm maradt. Azért néhány dolog készült, és várja a megjelenést. Az első ilyen a sith-ek kecske bosszúja után az én ellencsapásom, amely egy jól irányzott kecskeraguban manifesztálódott, leginkább marokkói hatások alapján. Ilyen mennyiségű húst otthon ritkán készítek, kecskéből pláne, a nagy rozsdamentes kondérom (jóval 10 liter felett) teljesen teli lett. Utólag ezen persze nincs is mit csodálkoznom, a kecskét egyedül nem is bírtam felcipelni, és csak a gerincének hátsó felét és a hátsó combjait használtam fel a rossz emlékű, rágós kecskesülthöz. A hűtőben másfél napi olvasztás után még alig engedett fel. A csontjait eleve külön raktam el, és a terveimnek megfelelően előző este készítettem belőle zöldséges alaplevet, amelyet felhasználás előtt a 2/3-ára sűrítettem be, megadva ezzel a kellő alaphangot. Fűszerek tekintetében meglehetősen szabadon gazdálkodtam, azt azonban el akartam kerülni, hogy a túlzott mértékű használattal elnyomjam a kecskehús ízeit. Kár is lett volna, mert egyébként az ún. kecskeízt alig érezni, és azt amúgy is szeretjük, szóval mindenkinek kellemes meglepetés volt. Volt, aki először idegenkedett a hús aszalt gyümölcsökkel való párosításától, de kóstolás után ezek az aggodalmak is eloszlottak.

Hozzávalók
- 1 kecske (vagy amennyi van, ez kb. 7-8 kg színhús, 3-4 kg csontos hús, 3-4 kg csont volt)

alapléhez
- 3-4 nagyobb sárgarépa
- 1 petrezselyemgyökér
- 1 nagy zeller
- 2 fej hagyma
- 1 fej fokhagyma
- 1 szál póréhagyma
- 2-3 babérlevél, a petrezselyem és a zeller zöldje
- só

- 4-5 ek. libazsír vagy ami szimpatikus (lehet olívaolaj is)
- 1 doboz hámozott paradicsomkonzerv
- 30-40 g vaj
- 300 g magozott datolya
- 300 g aszalt szilva
- 300 g aszalt sárgabarack
- 300 g hántolt egész mandula
- 2-3 kk római kömény, 2 tk koriander, 2 tk rózsabors, 2 tk feketebors, 1 kk lepkeszegmag
- 1 ek kurkkuma, 1 ek pirospaprika, 1 nagyobb rúd fahéj, só
- 5 fej vöröshagyma
- 1 fej fokhagyma

köret
- 40 g vaj
- 750 g árpabulgur
- 200 g mazsola
- só

Előző nap elkészítem az alaplevet. Vizet forralok, beledobom a csontokat, miután újra megforr, még 4-5 percet hagyom benne, majd leöntöm a levét, elmosom az edényt, a csontokat megmosva visszateszem. A zöldségeket vékonyra szelve hozzáadom, a póréhagymából, zeller- és petrezselyemzöldből, valamint a babérlevelekből pedig egy nagyobb "fűszercsomót" készítek, és azt is beleteszem. Annyi hideg vizet öntök rá, hogy ellepje. Felteszem főni, ha szükséges lehabozom, majd forrás után a legkisebb lángon, fedő nélkül 3-3 és fél órát bugyborékoltatom. Amikor késznek ítélem, kiviszem az erkélyre, hagyom kihűlni. Másnap leszedem a zsírját, leszűröm, és a levet kb. 2/3-ára sűrítem, vagy annyira, amennyit elégnek látok a raguhoz.

A szemes szárazfűszereket mozsárban összetöröm. Megfelelően nagy edényben libazsírt hevítek, megfuttatom rajta az összetört szárazfűszereket, illetve a kurkumát, majd hozzáadom a viszonylag nagy, kb. 4x4x4 cm-es méretűre vágott húsokat  (a csontost is), és a legnagyobb lángon pirítom. A nagy mennyiség miatt fakanál nem használható hozzá, inkább az edényben kb. ahhoz hasonlatosan forgatom a húst, mint ahogyan a bográcsban a slambucot pirítják. Amikor egyenletesen kifehéredett a hús, és néhol lett már egy kis színe is, hozzáadom a finomra vágott hagymákat és még tovább pirítom, nagyjából amíg zsírjára nem sül. Ekkor megsózom, felöntöm az alaplével, hozzáadom a paradicsomkonzervet (a paradicsomokat elegendő kézzel alaposan széttrancsírozni), megforralom, majd fedő nélkül a legkisebb lángon kb. két-két és fél óra alatt omlósan puhára főzöm. Ez az idő természetesen függ attól is, hogy mennyire idős jószágot szereztünk (ez még elég fiatal, egy éves kecske volt). Amikor már feladja a zsírját, hozzáadok még egy evőkanálnyi pirospaprikát is. Félidőben vagy valamivel később serpenyőben vajat hevítek, megfuttatom rajta először a mandulát, majd hozzádobálom az aszalt gyümölcsöket, összepirítom, és hozzáadom a raguhoz. Mielőtt késznek nyilvánítom, ellenőrzöm és véglegesítem a sózást.

Köretként apró szemű mazsolás árpabulgurt készítettem. A bulgurt vajon megfuttatom, sózóm, felöntöm kétszeres mennyiségű meleg vízzel, megforralom, néhány percet csendes tűzön főzöm, majd elzárom. Amikor a bulgur már nagyjából magába szívta a folyadékot, hozzáadom a mazsolát, elkeverem, és még 15 percet hagyom lefedve.

A borválasztás nem volt egyszerű, mivel ez egy meglehetősen karakteres ízű étel, és az aszalt gyümölcsök még jobban megkavarják a dolgot. A borboltossal együtt azért kiokoskodtuk a megfelelő választást: legyen fehér, legyen egy kis maradékcukra, már-már félszáraz, legyen kellőképpen gyümölcsös, és legyenek megfelelő savai, amelyek alátámasztják az étel ízvilágát. A furmint ideális választásnak tűnt, és különösen Árvay 2006-os Hétfürtös Istenhegy furmintja ígérkezett megfelelőnek. Összekóstolva az étellel, tökéletes párosítás, és természetesen nagyszerű bor.