Ma Franciaország dél-nyugati csücskében a négy testőr egyikének, D'Artagnan szűkebb hazájában, Gaszkonyban teker a mezőny. Úgy látszik, hogy ezen a Touron nyúlban nagyon erős leszek, ez már a második alkalom az eddig háromból, ám ezt egyáltalán nem bánom, hiszen sikerült jó beszerzési helyet felderítenem, és egyébként is barátunk a nyúl. Az etaphoz kapcsolódó receptet Rick Stein Francia Odüsszeia könyve ihlette. Meg kell, hogy valljam, eleinte egy kicsit bizalmatlan voltam, már csak azért is, mert a blog olvasói bizonyára tudják, hogy az egyik fő elvem, hogy fehérborral főzök, és ha szükséges, majd vöröset iszom hozzá. Bizalmatlanságom abból is fakadt, hogy egyszer már kipróbáltam a Szakácsok könyvében fellelhető vörösboros nyulat, amely végül – finoman fogalmazva – zsákutcának bizonyult. Rick Stein ízlésében azonban bízom, és egyébként néha, indokolt esetben vagy reprodukálási céllal kivételt teszek a vörösbor tekintetében. Mivel felénk nem vagy csak aranyárban lehet jobb fajta gaszkonyi vöröset (Côtes de Gascogne) szerezni, a borász tanácsára 2009-es szekszárdi Chateu Kajmád Cuvéet választottam, ezzel együtt is "többe került a leves, mint a hús". A végeredmény számomra meggyőző volt, és az előző meggysörös változatnál is jobban tetszett, pedig az is nagyon rendben volt.
![]() |
Hozzávalók (6 adag)
- 1 nyúl
- 1 palack vörösbor
- fűszercsomó: 5 babérlevél, kakukkfű, rozmaring, petrezselyemzöld
- 2-3 ek. liszt
- 3-4 ek. kacsazsír
- 200 g aszalt szilva
- 4 szál sárgarépa
- 4 szárzeller levélnyél
- 10-12 lila csemegehagyma (kb. 2-3 cm átmérőjű hagymafejek)
- 80 g kolozsvári szalonna
la cruchade
- kb. 200g. polentának való kukoricaliszt
- 1.2 l víz, 2 kk. só
- 80 g vaj
1. A nyulat részegységeire darabolom, papírtörlővel megszárítom. A répát ferdén felkarikázom, a zellerszárat keresztben félcentisre aprítom, a szalonnát kisujjnyi darabokra vágom.
2. A szalonnát közepes lángon forró kacsazsíron megpirítom, majd kiszedem. A fennmaradó zsiradékon megpirítom a hagymákat, azokat is félreteszem, majd a nyúldarabokat megforgatom lisztben, és 2-3 menetben azokat is megpirítom. A maradék lisztből egy evőkanálnyit a zsírba szórok, elkeverem, majd felöntöm jó félliter vörösborral, beleteszem a zöldségeket, a húst, a szalonnát, és az aszalt szilva felét. Megsózom, és amikor megforrt, egy ujjnyi rést hagyva lefedem, a legkisebb lángra teszem és 40 percet főzöm.
3. 5 perccel azelőtt, hogy kész, beleteszem a májat és a veséket, majd elzárom a gázt, a szilva kivételével mindent tálra szedek, a fűszercsomót kinyomkodom és kidobom. A lében botmixerrel elturmixolom az aszalt szilvát, hozzáadom a maradék 10 deka szilvát, és még 1-2 perc forralással sűrítek rajta, majd visszateszek mindent.
4. Ezúttal gyorspolentához való kukoricalisztet vettem, más nem is volt. Ezt beleszórom a lobogó sós vízbe, eleinte tempós kevergetéssel, majd később már nagyobb küzdelemmel evezve pár perc alatt készre főzöm. Végül jelentős mennyiségű vajat dolgozom el benne. Tálaláskor evőkanállal galuska-szerű képződményeket formáztam belőle.
Természetesen a maradék bort kortyolgassuk hozzá, bár ez könnyedén a szakács prédája lehet, így előrelátóan még egy palackkal kell venni belőle.
Utolsó kommentek