Tudom, hogy nehéz időket élünk, de néha muszáj halmozni az élvezeteket. Ennek jegyében készült a ráksaláta, amely az előző posztban szereplő szarvas előétele volt. Azt hiszem, hogy annak ellenére, hogy egyszerű hétköznapi, baráti vacsora volt, gasztronómia szempontból igazán kerekre sikerült (a végén csokoládémousse-al enyhítettünk szenvedéseinken). Ezúttal azt gondoltam ki, hogy a tigrisrákot - talán némi baszkos beütéssel - disznóhússal vegyítem, erre pedig kiválóan alkalmas egy jóféle mediterrán sonka: egy 18 hónapos érlelésű San-Daniele-i sonkára esett a választásom. Szerettem volna még egy kis gránátalmát is hozzáadni, ennek használata több okból is indokolt lett volna, úgymint a színe, ropogós állaga, és üde, savanykás-édeskés gyümölcsössége révén nagyszerűen ellenpontozta volna a többi alkotóelemet. Több helyen próbáltam, de sajnos nem sikerült beszerezni, így B-tervet kellett rögtönözni, jobb híján a kivire esett a választásom. Tulajdonképpen már nem is bánom, nagyon jól működött a salátában.
 |
| Fotó: Temesvári Péter |
Hozzávalók (5 adag)
- 500 g tigrisgarnéla (lehetőleg nyers, ne előfőzött legyen)
- 300 g spenót
- 100 g San Daniele-i (esetleg pármai vagy serrano) sonka hajszálvékonyra szeletelve
- 5 kivi
- olívaolaj, só, bors, chili
vinegrette
- 60-70 ml extra minőségű olívaolaj (lehetőleg közepes vagy lágy)
- 2 lime leve
- 1 ek. méz
- frissen tört tarkabors
- 2 kk. dijoni mustár
1. A spenótot megmosom, leszedem a szárát, salátacentrifugában megszárítom.
2. A rákot legalább egy órával sütés előtt kiveszem a hűtőből. Megtisztítom a páncéljától, kevés olívaolajon körbepirítom (oldalanként 1-1 perc). A végén sózóm, borsozom, megszórom finomra vágott csilivel. Összepirítom, majd mehet a salátástálba.
3. Elkészítem a vinegrette-et, a hozzávalókat egy kis zárható üvegben összerázom.
4. A kivit meghámozom, felaprítom, majd mehet a rákhoz. A sonkaszeleteket széttépkedem, és a spenóttal együtt mehet a salátába. Meglocsolom a vinegrette-tel, összeforgatom, és tálalom.
Utolsó kommentek