lorien

A könnyű, gyors, tavasz végi vacsorák sorozat jelentkezik. Nem is érdemes erről sokat írni, gyorsabb elkészíteni. Az egyedüli nehézséget a vérnarancs-szirup beszerzése jelentheti. Ugye könnyű annak, aki télen előrelátó volt, és megfelelő készletet halmozott fel belőle. Ennek hiányában egy-egy citromból, narancsból, grépfrútból és ízlés szerinti barnacukorból pár perc alatt össze lehet ütni egy jó kis citrusszirupot, az is megteszi.

Hozzávalók (3 adag)
- 600 g fürjtojás-méretű újkrumpli
- 500 g spárga
- 1 kisebb fej zöldsaláta vagy jégsaláta, de működik rukkolával vagy spenóttal is
- libazsír
- 2 kk római kömény
- 3 cl vérnarancs- vagy citrusszirup
- 1 kisebb csokor kapor
- 1 biocitrom

Az újkrumplit  folyó víz alatt kézzel megdörzsölöm, majd párolóbetéten 12-15 perc alatt puhára gőzölöm. Közben a spárgát megtisztítom, 2-3 centis darabokra aprítom. Serpenyőben libazsírt hevítek, és közepesen erős lángon megpirítom a spárgát. Akkor a legjobb, ha tényleg színe lesz. Félreteszem, pótolom a libazsírt, és az újkrumplit is megpirítom. Ajánlatos a serpenyőt csak rázogatni, így nem törik. Amikor kész, visszateszem a spárgát, hozzáadom a mozsárban durvára tört római köményt, egy biocitrom reszelt héját, kevés finomra vágott kaprot, sót, és összepirítom. A saláta leveleit nagyobb darabokra tépem, meglocsolom a citrussziruppal, és összeforgatom a spárgával, krumplival. Főételként és köretként egyaránt kiváló.

Miután a hentesem az idén még továbbra sem nyitott ki, igazán gondban vagyok a minőségi húsok beszerzésével. Akármelyik másik hentessel is próbálkozom a városban, még csak elfogadható húst sem nagyon kapok: jó húsmarhát senki nem tart, a diszóhús pedig olyan, amilyen, leginkább mire hazaérek vele, már ereszti a levét. Ezért inkább nem adok ki pénzt. Most már tényleg ott tartunk, hogy a Metro a legjobb "hentes". Siralmas, és egyben kilátástalan a helyzet. A Metroban viszont folyton érdekes dolgokra bukkanok, és válogatni is tudok. Ilyen a borjúpofa is, amelyet rendszeresen tartanak. Magamat ismerve, mindennek ellent tudok állni, kivéve a csábításnak, ezért aztán nem is váratott sokáig magára, hogy vegyek egy adagot, és kipróbáljam. Marhapofával már volt dolgom, az hosszú ideig fő, míg a borjúpofa esetében elegendő "csak" 3-3 1/2 óra. Ezért úgy gondoltam, hogy nem sokat kockáztatok, ha készítek belőle egy babos egytálételt, hiszen nagyságrendileg hasonló idő alatt puhulnak meg. Némi zöldség és fűszer pedig nem árthat neki.

Hozzávalók (8-10 adag)
- 2 kg borjúpofa
- 5-600 g száraz tarkabab
- 6 nagyobb, vastagabb sárgarépa
- 2 nagyobb petrezselyemgyökér
- 1 nagyobb vagy 2 kisebb zeller
- 1 doboz hámozott paradicsomkonzerv
- 2 újfokhagyma (vagy egy fej fokhagyma, a gerezdeket egészben hagyva)
- 2 fej vöröshagyma
- fűszercsomó: petrezselyemzöld, zellerzöld, majoránna, zsálya, csombor, kakukkfű
- 1/2 csillagánizs, 2 kk római kömény, 2 tk tarkabors, 1 tk koriander, 1 kk szerecsendióvirág, 1 csili
- libazsír
- 2-3 ek Worcestershire-szósz
- 1 palack száraz fehérbor (Frittman Cserszegi)
- 1 liter húsleves vagy borjú alaplé
 

A babot előző este beáztatom. A borjúpofát nagy, 6-7 cm-es darabokra vágom, gyakorlatilag harmadolom, negyedelem. A zöldségeket kb. 3 centis darabokra vágom. Serpenyőben zsiradékot hevítek, nagy lángon, több kisadagban körbepirítom a húst. Ha a fennmaradó zsiradék nem elég, adok még hozzá, ezen üvegesre pirítom a hagymát, majd összepirítom a mozsárban megtört szárazfűszerekkel. Felöntöm a borral, felkapargatom a pörzsanyagokat, felforralom.  Nagyobb edényben összeforgatom a húst a babbal és a zöldségekkel, ráöntöm a hagymát a borral, illetve az alaplevet, hozzáadom a paradicsomkonzervet (a paradicsomokat nagyobb darabokban hagyom), és a fűszercsomót. Forrás után fedő nélkül a legkisebb lángon 3-3 1/2 órát főzöm, félidőben néhány egész csilit dobok hozzá. Frissen sült bagettel tálalom, leginkább egy jó siller illik hozzá. Másnap, harmadnap visszamelegítve még jobb :)

Végre elkezdődött az az egy hónapnyi időszak, amelyik gasztronómiai értelemben az egyik kedvencem. A tél végi, kora tavaszi monoton kínálatot követően napról napra újabb és újabb zöldség- és gyümölcsfélék jelennek meg a piacon (úgy értem, friss, helyi termelésű áruk), lassan itt a Kánaán, a bőség zavara. Nem zavar egyébként, és persze nem is lehet vele betelni, ilyenkor mindent meg akarok venni, a birtoklási vágy és a gyűjtőszenvedély csak egyre erősödik: spárga, spenót, kapor, zöldborsó, újkrumpli, újfokhagyma, főzőhagyma, kovászolni való uborka, szamóca, rebarbara, bodza, k itudja még mi, mind akarom. Most. Aztán hazaérek két ikeás tatyóval nyakig megrakodva, az 500 literes csomagtartóban alig fér el. Egyik táska az egyik vállamon, a másik a másikon, az egyik kezemben nagy doboz szamócát egyensúlyozok, a másikban egy szatyor alma és még a kulcsot is kell, féloldalazva megyek felfelé a lépcsőn, épp hogy elférek a lépcsőházban, valamit leverek, szentségelek. Berontok, lerogyok, percekig elégedettséggel vegyes szörnyülködéssel nézem a zsákmányt, amely szerteszét hever a konyhában. Kétségbeesek, mozdulni sem tudok, hogyfogelférniminden, alig győzöm elpakolni, felhasználni, megenni. Logisztikai bravúr, de minden a helyére kerül. Évek óta így mennek a májusi-júniusi szombatok. A leveshez visszakanyarodva. A sok friss zöldség ellenére ezúttal kicsit tartalmasabb, de nem túl nehéz levesre vágytam, így jött a képbe hozzá néhány csirkecomb. A zöldborsót egyébként még drágálltam, a mirelit teljesen jó hozzá, különösen, ha akciózzák.

Hozzávalók (10 adag)
- 5 egész csirkecomb
- 4 cs. közepes, zsnge sárgarépa
- 1 cs. zsenge petrezselyemgyökér
- 1 karalábé
- 2 szál újfokhagyma
- 3 fej főzőhagyma
- 300 g zöldborsó
- 1 doboz hámozott paradicsomkonzerv
- 1 kisebb csokor kapor
- 1 kk lepkeszegmag, 1 kk római kömény, 1 tk koriander, 1 tk feketebors, 4-5 szem szegfűbors
- libazsír

A csirkecombokat szárazra törlöm, az izületek illeszkedésénél kettéválasztom. A száraz fűszereket mozsárban megtöröm. Libazsírt hevítek, gyorsan körbepirítom rajta a csirkét, megfuttatom a fűszereket is benne, sózom, felöntöm vízzel. Amíg megforr, a zöldségeket megtisztítom (hámozni nem is kell, elég egy kefe), nagyjából hasonló méretű, pár centis  darabokra vágom. Amikor megforr a leves, hozzáadom a zöldségeket, a paradicsomkonzervet (a paradicsomokat késsel háromba vágom), valamint a petrezselyem zöldjéből és a kaporból készítek egy fűszercsomót, és az is mehet a levesbe. További 9-10 perc múlva mehet bele a borsó, nagyjából összeforrás után nem sokkal kész a leves, lehet tálalni.

Elérkezett az ideje, hogy újból előbányásszam a wokot a spájz mélyéről. Nagyon szeretek wokban főzni, a rövid hőkezelés miatt jól megmaradnak az alapanyagok ízei. Igazából sok baj sincs vele, az idő legnagyobb részét az előkészítés viszi el, még ezzel együtt belefér a gyors esti vacsora kategóriába. És a lényeg: most már tényleg rengeteg zöldséget kapni a piacon, hétről hétre jelennek meg az újdonságok, igazán élvezet most a piacra járni. Persze még mindig a spárga a legnagyobb sláger nálam, nem tudok vele betelni, de nincs is sok már hátra a szezonból. A termelővel kezdek annyira jóban lenni, hogy a pult alól is megkapom a legszebb árut, legutóbb például frissen szedett fehér spárgacsúcsokkal lepett meg. Így aztán könnyű :)

Hozzávalók (3 adag)
- 250 g spagetti

- 500 g fehér spárgacsúcs
- 5-6 zsenge, közepes sárgarépa
- 2-3 petrezselyemgyökér
- 1 karalábé
- 1 fej újfokhagyma
- 4-5 szál vastagabb újhagyma a zöldjével együtt
- 600 g csirkemell

- szőlőmagolaj (vagy más magas hőtűrésű olaj)

- 1 kk lepkeszegmag, 1 tk koriander, 1 tk feketebors, 1 csili
- 1 csokor petrezselyemzöld
- szójaszósz
- 1 dl száraz fehérbor (Frittman Cserszegi)

Felteszem a tésztafőző vizet, amíg megforr, előkészítem a zöldségeket. A spárgacsúcsokat ferdén, kb. 3 centis darabokra vágom, a többi zöldséget szintén ferdén vékony szálakra vagy lapokra aprítom (pl a répát), fajtánként elkülönítem. A wokot felrakom a tűzhelyre, a legnagyobb lángon legalább 5 percig fűtök alatta, hogy jól átforrósodjon. Ez lényeges, hiszen majd használat közben nem esik vissza túlzottan a hőmérséklete. Kevés szőlőmagolajon kis adagokban megpirítom először a felkockázott csirkemellet, majd a zöldségeket. Közben kifőzöm a spagettit a csomagoláson előírtaknak megfelelően, illetve mozsárban összetöröm a fűszereket, amelyet a végén kevés olajon megfuttatok a wokban, felöntöm a borral és a szójaszósszal, majd először a zöldségeket, és utána a tésztát és a vágott petrezselyemzöldet is beleforgatom. Ha nem elég sós, locsolok még rá egy kevés szójaszószt, esetleg rákszószt. A főzéshez használt Frittman Cserszegi Fűszeres jól illik hozzá.

Menthetetlenül itt a fagylaltszezon. Végre. Bár az egész télen a fagyasztóban kuksolt a fagyigép akkuja, talán egyszer sem vettem elő, többnyire csak jégkockát tartottam benne :). Áprilisban, ahogy engedett az idő, előkerült, és most már heti 2-3 alkalommal is készítek benne valamit. Jobbára a szorbet került előtérbe, azaz hozzáadott tejtermék és zsiradék nélkül ügyködöm. Ez alól egyetlen kivétel volt, a múlt heti rebarbarafagylalt, ám utólag az is hibának bizonyult, mert a tejszín hozzáadása után már nem volt annyira intenzív, gyümölcsös ízvilágú mint előtte. A szorbethez visszatérve, az egyik legolcsóbb és legfinomabb, a citromból készült. Egy apró probléma merülhet fel vele kapcsolatban, hogy az efféle hideg desszertek akkor igazán jók, ha sűrű alapanyagból készülnek. A citromot pedig nem tanácsos leturmixolni, mert könnyen kesernyésbe csap át. Itt jött a képbe Ferran Adria nagyszerű találmánya, a xantana. Hidegen is működik mint sűrítőanyag, nem érzékeny sem a hőre, sem a fagyasztásra, és ami a legfontosabb, nem módosítja az ízeket. Mindenesetre kipróbáltam két variációban is. Először hőkezelés nélkül beleraktam minden szükséges anyagot a turmixgépbe, majd folyamatos működtetés közben hozzáadtam két kávéskanálnyi xantanát, amint besűrűsödött, ment hűlni, majd a fagyigépbe. Másodjára a turmixgépben megfelelő mennyiségű vízhez adtam, felforraltam, és visszahűtve újból a turmixba került a többi hozzávalóval, és így került további felhasználásra. Állágát tekintve ez a második próbálkozás egy árnyalatnyival jobban sikerült. Igazából annyi a különbség, hogy forralatlanul egy kicsit opálos színe van a besűrített anyagnak, amelynek fagylalt-készítés alkalmával nincs semmilyen jelentősége, illetve talán forralás után kevésbé hajlamosak jégkristályok kialakulni benne, de ezt további próbákkal lehetne alátámasztani. De a lényeg, hogy a módszer kiválóan használható, ha az alapanyag sajátosságaiból vagy más okokból kifolyólag nem lesz kellőképpen sűrű a felhasználni kívánt anyag. Végeredmlényben a szorbet a fagylalthoz hasonlóan krémes állagú lehet.

Hozzávalók
- 4-5 biocitrom
- 6-8 mentalevél
- 3-4 citromfű levél (elhagyható)
- nádcukor ízlés szerint (kipróbáltam egészen sötét nádmelaszos muscovado cukorral, ízre ez az igazi, ha valakit nem zavar, hogy nem lesz szép fehér a végeredmény)
- 2 kk xantana
- kb. 6 dl víz

A módszer: a turmixgépbe vizet öntök, eldolgozom benne a xantanát. Folyamatosan keverve felforralom, majd visszahűtöm. Amíg hűl, lereszelem két citrom héját, majd kifacsarom a többivel együtt. A turmixba dobom a mentalevelekét, esetleg pár citromfű levelet, a citrom héját és a cukrot.  Hozzáadom a besűrített folyadékot, leturmixolom és a fagyasztóba teszem. Kb. egy-másfél óra múlva lesz jó, de nem árt ránézni, mert ha befagy, akkor a fagylaltgép már nem tudja jól eldolgozni a jégkristályokat. Végül beleöntöm a fagylaltgépbe és hagyom, hogy 20-25 perc alatt elkészüljön.

B. módszer: A turmixba dobom a mentalevelekét, a citromfű leveleit, a citrom lereszelt héját és a cukrot.  Hozzáadom a citromlevet, bekapcsolom a turmixgépet, hozzáadom a xantanát, megvárom, míg besűrűsödik. Akkor jó, ha vaníliasodó-sűrűségű.  Fagyasztóba teszem hűlni, kb. egy-másfél óra múlva beleöntöm a fagylaltgépbe és izgatottan várom, hogy 20-25 perc alaltt kész legyen.

Ez az egyik legolcsóbb és legjobb nyári desszert, még a drágább biocitrom használatával is. Afféle minőségi válságdesszert :)

Amíg tart a spárgaszezon, igyekszem heti két-három alkalommal is készíteni belőle. A termelők kivétel nélkül mind panaszkodnak az idén a zöldspárga-termésre, leginkább a hűvös időjárást okolják. Mindenesetre éleslátásomnak és taktikai érzékemnek köszönhetően sikerült megfelelő alapanyaghoz jutni. Az igazi tavasz csalhatatlan jeleként megjelent az újkrumpli is a piacon - sőt, már újfokhagyma is van. Ezen felül nem volt szívem otthagyni a gyönyörű zsenge sárgarépát sem, ez a hármas pedig már adta magát, hogy mi legyen belőle. Így még azonban egy kis hiányérzetem maradt, ezért készítettem hozzá fokhagymás-mentás joghurtos öntetet, amely nagyon jól kiegészítette, megbolondította.

Hozzávalók (2 adag)
- 500 g zöldspárga
- 600 g galambtojásnyi újkrumpli
- 1 csokor zsenge sárgarépa (kb 4-5 db)

- 1 gerezd fokhagyma
- 6-8 mentalevél
- 1 pohár natúr joghurt
- 2-3 tk. tejföl (el is hagyható, de ettől még jobb lesz)

- libazsír

- só, 1 kk római kömény, 5-6 szem szegfűbors, 1 tk fehérbors

A spárgák alját letöröm, ez mehet alaplébe, a maradékot 3-4 centis darabokba vágom, a fejeket külön teszem. Az újkrumplit megmosom, kézzel ledörzsölöm a héját, félbevágom, és párolóbetére helyezem (sózni még nem kell), 10-15 perc alatt puhára gőzölöm. A répákat a spárgához hasonló hasábokra vágom. Libazsíron először megpirítom a répát, majd a spárgát, félidőben hozzáadva a fejeket, majd még egy diónyi libazsírt teszek a serpenyőbe, és a felezett újkrumplikat is megpirítom. Közben elkészül az öntet, a joghurthoz adom a finomra vágott mentaleveleket, a tejfölt, beletörök egy gerezd fokhagymát, eldolgozom. Amikor kész a krumpli, kicsorgatom az edényből a felesleges zsiradékot, hozzáadom a répát és a spárgát, sózom, megszórom a mozsárban frissen durvára tört fűszerekkel, összeforgatom, tálalom.

Most már javában benne vagyunk a spárgaszezonban, ennek ellenére a legjobb minőségű árut kínáló spárgatermelőmnél még egyszer sem tudtam zöldspárgát szerezni. De nem baj, még örültem is, mert így kénytelen voltam fehéret venni. Tudni kell, vele nem volt annyira harmonikus viszonyom. Mindeddig. Ez az igazán friss és zsenge áru a pártjára állított, azt hiszem mostantól a fehér spárgával is teljes mértékben barátságban leszek. Ezúttal egy könnyű vacsora keretében lépett fel. Közismert, hogy a spárga barátságban van a krumplival, nehéz tévedni ezze la párosítással. Inkább csak a fűszerezéssel kísérleteztem, szerintem érdemes így kipróbálni, nekem nagyon tetszett: magát a spárgát határozottan borsos vinegrette mártással öntöttem nyakon, míg a krumplit lepkeszegmag, szerecsendióvirág, fehérbors és római kömény és citromhéj keverékével fűszereztem.

Hozzávalók (2 adag)
- 500 g zsenge fehér spárga
- só, cukor, almaecet

- 2-3 tk tarkabors
- 2 ek almaecet
- 6 ek olívaolaj
- 1/2-1 tk méz

- 6-700 g kiflikrumpli
- 1 1/2 ek. libazsír
- 2 kk római kömény, 2 kk lepkeszegmag, 1 kk szerecsendióvirág, 1 tk fehérbors
- 1 biocitrom héja
- só

A kiflikrumplit lecsutakolom, erősen sós vízben kb. 20-25 perc alatt puhára főzöm. Ezidő alatt a spárgák végeit levágom, az alsó 2/3-át zöldséghámozóval meghámozom. A krumpli héját is lehúzom, felkarikázom, egy kevés libazsíron a karikák mindkét oldalát ropogósra pirítom. Mikor jónak ítélem, megszórom a mozsárban összetört fűszerekkel, illetve egy kevés sóval, és a citrom lereszelt héjával, közben még gyorsan összepirítom. Miközben pirul a krumpli, a spárgát összekötegelem, spárgával (gy.k.: madzag) megkötöm úgy, hogy egy fület is kialakítok, amivel belógatom a forró, enyém ecetes-sós-cukros vízbe, kb. 5 percig főzöm lefedve. Amikor kész, egy pillanatar hideg vízbe merítem, hogy ne puhuljon tovább. Elkészítem a vinegrette-t is, amelyből a mustár ki is maradhat, egy kis mézzel lekerekítem, alaposan megborsozom. Frittmann Cserszegi fűszeres jól megy hozzá.

Ezúttal Budapest egyik különlegesen érdekes helyszínét kerestük fel. Az Uránia Nemzeti Filmszínház a filmbarátok egyik szentélye, ahová azonban nem csak a mozi kedvéért érdemes ellátogatni, hiszen egy igazán jó kávéház is működik a néhány éve felújított, műemlék épület első emeletén. A régi időket idéző, szép belső tér kialakítása valódi hamisítatlan kávéházi hangulatot sugároz. Az összképbe rendkívül jól illik az itthon ritkaságnak számító kétfejes Fiorenzato Fenice kávégép is, akit érdekelnek az ipari műremekek, biztosan vetnek rá néhány pillantást.

ez a kép a hivatalos honlapról származik

De térjünk a lényegre! A lényeg, azaz a kávé ugyanis kivételesen jó itt, amely nemcsak a nagyon finom Caffe Diemme alapanyagnak köszönhető (már csak emiatt is érdemes ellátogatni ide), hanem mert jól és szakszerűen készítik el. A daráló hangját sűrűn és rövid ideig hallani, már ez is biztató, friss őrlemény használatára utaló jel. A kávéitalok rendszerint szabvány szerintiek, csupán egyetlen esetben, egy eszpresszóban találtam némi kötekedni valót, nevezetesen a krém nem volt „tigrismintás”, és vékonyabb volt a „már megszokottnál”, illetve az ital mennyiségét kissé sokalltam, úgy tűnt, erősen közelítette a 30 ml-t. Egy kicsit rövidebben szeretem ennél, máskülönben ennyi még mindenképpen megengedhető. Mindezeket csupán a kötelező, kincstári kötözködés kedvéért említem, mert egyébként semmilyen panaszom sem lehetett, máskor, más helyen egy ilyen kávénak még tapsolunk.

A felszolgálás pontos, gyors, udvarias. Minden az összes kötelező kellékkel érkezik. Kissé meghökkentő módon a cukor az egyik konkurens termék logóját viseli. Ez azonban csak külcsín, az első korty ital után már senkit sem foglalkoztat. Kértünk kapucsínót, ami olyan, ahogyan a nagy könyvben megírják, első osztályú tejhabból kézzel öntött szép mintával. Kóstoltunk forró csokoládét is, mégpedig szerecsendiós-étcsokoládés változatot. Nagyon jól eltalált ízvilág, finom, nem sziruposan édes, hanem valóban étcsokoládés, állaga sem az általában megszokott pudingos, a csokoládérajongók nem fognak csalódni benne.
Az árak belvárosi mértékkel rendkívül barátságosak, egy eszpresszóért 290 Ft-ot, egy kapucsínóért pedig 350 Ft-ot kérnek. Külön említésre érdemes még a kávéház honlapja, ahol minden szükséges információ és szolgáltatás megtalálható, az aktuális itallapon át az online foglalási lehetőségig.

Összességében jó volt megtapasztalni, ahogyan itt él és virul a kávéházi kultúra, és külön öröm, hogy a belvárosban találni patinás, megfizethető árú kávézót, ahol tényleg odafigyelnek a kávékészítés írott és íratlan szabályaira. Egy helyet, amely valóban méltó arra, hogy egy olyan fontos intézmény, mint az Uránia kávéháza legyen.

Uránia Kávéház
Budapest, Rákóczi út 21.
Nyitva tartás: minden nap 10-22 óráig
Honlap: http://www.uraniakavehaz.hu

Eredetileg a Kávékorzón jelent meg (a pontozást is lásd itt)

Mostanában sok az elmaradásom, úgy tűnik, soha nem fogom utolérni magam. Az irodában nyílászárócsere folyik (a tetű Hikari expressz hozzájuk képest), ezért többnyire itthon dolgozom. Természetesen a fotóim egy része a benti gépen van, itthon csak a notebook, amelyen rettentő módon utálok írni, képeket vágni, stb. Ráadásul a ház előtt pedig burkolatcsere zajlik, három hete megy a légkalapács heti hat nap (itt úgyszintén erős a tempó), mit mondjak, csöbörből vödörbe. Na, de térjünk a tárgyra. Tománál történt látogatásunkkor - kissé eufémisztikusan nevezzük inkább így, sáskajárás helyett :) - nagy kedvet kaptunk a kacsamellre,  ezért a rákövetkező hétvégén, mikor családi ünnepet ültünk, úgy döntöttem, hogy megismételjük: a kacsamell lesz a főétel a menüsorban. A döntés természetesen helyesnek bizonyult, és nem csak gasztronómiai szempontból, hanem logisztikai és műveleti tekintetben is jelentősen egyszerűsödött a dolgom, hiszen a kacsamellet napokkal előbb be lehet szerezni, elég bepácolni, és a színre lépésének napján már alig van vele dolog. Mindössze annyi a teendő, hogy néhány órával sütés előtt elővesszük, megvárjuk, hogy szobahőmérsékletű legyen, majd mikor már mindenki az asztalnál ül, kisütjük. Legjobb köret a zöldsaláta hozzá, de mivel most az asztaltársaság jó része krumplifüggő volt, elővettem a tarsolyból Chili&Vanilia barnított vajas, kiflikrumplis, citrusos, csilis salátáját, és néhány apróbb átalakítással ezt készítettem. Ez a saláta  nagyon jól működik spenóttal is, az egyik fele így készült. Az ünnepi alkalomhoz illően ünnepi bor is dukált, mégpedig az ételhez nagyon jól illeszkedve. A kacsához sokan vörösbort adnak, ám én ezúttal is kivételt tettem: Bussay doktor 2008-as Traminije (félédes) telitalálat volt.  (Azóta tesztelte az alkoholista is). Tökéletes ízharmónia!

Hozzávalók (9 adag)
- 9 db kacsamell (kb 200-250 g/db)
- 1 fej fokhagyma
- néhány ág rozmaring
- 2 dl jó minőségű olívaolaj
- sütéshez kevés kacsazsír

- 600 g spenót
- 2 fejes saláta
- kb. 1.2 kg kiflikrumpli
- 2 (bió) narancs
- 1 (bió) citrom
- 1 tk fekete szezámmag
- 1 tk fehér szezámmag
- 1 csili
- só, bors
- 100 g vaj

- 1 palack Bussay Tramaini 2008

A kacsamellet átbogarászom, hátha marad rajta tok vagy toll. Sajnos ez még az első osztályúnak csúfolt áruval is előfordul, nem is értem, hogy van pofájuk ennyi pénzt kérni érte, szakadt a bőre, tokos, létezik még ebben az országban minőségellenőrzés??? A melleket letörölgetem, kb. 7 mm-ként rombusz alakban pengeéles késsel vékonyan bevágom a bőrt, hogy a hús már ne sérüljön. A fokhagymát késsel apróra vágom, a rozmaring leveleit lehúzom az ágakról, és azt is felaprítom, majd elkeverem az olajban. Nagyságrendileg akkora edényt vadászok elő, amelybe pont belefér az összes kacsa, az aljára locsolok a fűszeres olajból, jöhet egy sor kacsamell, egy sor olajos fűszer jól beledörzsölve, és így, míg el nem fogy, a maradék olajat a tetejére locsolom. Két napot hagyom a hűtőben. Felhasználás előtt néhány órával előveszem, lekapargatom róla a fokhagymát és a rozmaringot, majd tálcára teszem "melegedni". (az olaj gombamártás alapjául szolgált)

Serpenyőt, illetve vastag falú grillező edényt felrakom a gázra (mennyivel jobb a kerti grill!), amikor megfelelő a hőmérsékletük, épp csak egy kevés kacsazsírt olvasztok, majd bőrével lefelé elhelyezem a kacsamelleket, ezt kb. 4 perc alatt ropogós aranybarnára sütöm, majd megfordítom, és a másik felét kb. másfél-két perc alatt megsütöm. Ne süssük túl, mert kiszárad és megkeményedik, legyen csak "rozé"! Sózom, tálalásig tíz percet pihentetem, addig kihajtom a füstöt összerakom a salátát az előkészített anyagokból.

A kiflikrumplit héjában erősen sós vízben puhára főzöm. Lehúzom a héját, felkarikázom. a narancsokat és a citromot alaposan megmosom, megszárítom, lereszelem a héjukat, majd kifacsarom őket (a magokat leszűrve). A salátát és a spenótot megtisztítom, megmosom, megszárítom. Összeállításkor a saláta leveleit kézzel széttépkedem, mehet a krumplihoz (illetve másik tálban a spenóttal). A csilit apróra vágom, és a szezámmagokkal, borssal együtt mehet a mozsárba, ahol csak durvára töröm a fűszereket. Serpenyőben a vajat habzásig hevítem, hozzáadom a fűszereket és a citrusok levét. Összeforralom, ráöntöm a salátára, rászórom a citrusok héját, határozott mozdulatokkal összeforgatom. Lehet tálalni :)

Örömmel jelentem, gasztronómiai szempontból nálunk is hivatalosan megkezdődött a tavasz: megjelent a spárga a piacon! Ezen örömteli tényen annyira felbuzdultam, hogy azonnal vásároltam belőle, és kissé átterveztem a vkf-es elképzeléseim, amelyek azonban később mégis dugába dőltek: nem értek/nincs megfelelő felszerelésem a hajdinatésztához. Milyen kár, már előre elterveztem, milyen jó kombináció kerekedik belőle, de ami késik, nem múlik. Mikor csak szakadt és mállott a tészta nyújtás közben, kissé elkámpicsorodtam, mint az a bizonyos óvodás, akitől elveszik a játékszerét. Na, jó, azért mély letargiába nem estem, hanem kibányásztam a spájz mélyéről egy doboz pennét, ha ló nincs, jó a szamár. A végeredmény azért minden igényt kielégítő volt: szerencsére most egybeeshetett a spárga és a medvehagyma, hangos, elégedett morgás közepette befaltunk ketten majd három adagot. Most már nincs visszaút, igazán itt a tavasz!

Hozzávalók (2-3 fő)
- 400 g zöldspárga
- 2 csomó medvehagyma
- 25 g vaj
- 1 kk szerecsendió-virág
- 250 ml tejszín
- só, bors
- tálaláshoz frissen reszelt parmezán

A spárgát alaposan megmosom, és óvatosan eltöröm, ahol törik, onnan már nem fás. Az alját felrakom épp annyi vízben főni, hogy ellepje, spárga alaplének. A használható részeket kb.  4 centis darabokra aprítom, a spárgafejeket külön téve. Felteszem a főzővizet, majd forrás után sózom, beledöntöm a pennét. Szabványosan 11 perc kell neki, ennyi idő a spárgának is bőben elég. Serpenyőben vajat hevítek habzásig, majd a fejek kivételével beleteszem a spárgát, és a serpenyőt rázogatva közepes lángon megpirítom. Néhány perc múlva hozzáadom a spárgafejeket is, összepirítom, sózom, hozzáöntök egy decit a spárga alapléből. Megforralom, hozzáadom a tejszínt és a késsel apró darabokra vágott szerencsendió-virágot. 1-2 percig forralom, majd beledobálom, és épp csak megfonnyasztom a durvára vágott medvehagymát. Ekkorra a tészta is kész, óvatosan beleforgatom, és serpenyőből tálalom. A parmezánt mindenki maga reszeli rá, amennyi jól esik, de túlzásba ne essünk.