lorien

Az idén is elérkezett a baracklekvár főzésének ideje, és ahogy tavaly már jól bevált a csapat, az idén nem is változtattunk rajta, leszámítva, hogy kiegészültünk Chilii és jómagam élete párjával. Múlt pénteken annak rendje s módja szerint meg is érkeztek Chiliiék, rá fél órával Piros uzsonnára ellátott bennünk néhány ágyúgolyó méretű, nagyon finom szilvásgombóccal, ezért vacsoráig már eltengődtünk valahogy. Az utolsó napján tomboló hőségre és a szezonális kínálatra való tekintettel a lehető legegyszerűbb vacsorát terveztem. Az időjárási helyzet igazán rendkívüli volt, a nagy meleg és a naponta leeső nagy mennyiségű csapadék miatt trópusi körülmények uralkodtak. Annyira durva volt a helyzet a lakásban, hogy a legkisebb mozdulatra is negyed óráig csorgott rólam a verejték, ezért alaposan meg kellett mindent fontolni, tervezni. Végül a címben szereplő összeállítás mellett döntöttem: hús kell, a csirkecomb hamar készen van, ezért kézenfekvő, köretnek megfelelő a szintén nem túl hő- és időigényes pirított cukkini, desszertnek pedig ilyenkor igazán időszerű a bazsalikomos málnaszorbet. Érdekes, hogy ez utóbbi nagy kedvencem, és még nincs fenn a blogon. Ami késik, nem múlik.

Hozzávalók (4 adag)
- 6 egész csirkecomb
- koriander, római kömény, fehérbors, fekete kardamom, csili
- nagyszemű só
- kacsasír

- 4 db 20 cm-es cukkini
- 1 csomó zsenge lilahagyma (épp csak kezd fejesedni)
- néhány szál friss kapor
- olívaolaj

A csirkecombokat kicsontozom, leitatom róla a nedvességet, mozsárban megtört fűszerekkel bedörzsölöm, a pulton hagyom állni egy órát. A hús sütése előtt a cukkinit és a hagymát feldarabolom, olívaolajon megpirítom, sózom, megszórom kaporral, és tálalóedénybe teszem. Maradjon roppanós a zöldség, akkor igazán jó! Két serpenyőt (vagy grillezőt) felhevítek, kevés zsiradékkal kikenem, majd közepes lángon a combokat előbb bőrös majd a másik felükön is szép aranybarnára sütöm. Egy serpenyőbe ne kerüljön sok hús, pirulnia kell, nem főnie. Amikor kész, megszórom nagyszemű sóval, és 10 percet pihentetem tálalás előtt. Mint kiderült, a borválasztás most nem igazán passzolt az ételhez, mert ehhez legjobb a siller, bár azért nagy duzzogva, de jól esett hozzá a Somlói Apátsági Pincészet 2008-as juhfarkja.

Örömmel jelentem, hogy Fűszeres Eszter ötlete nyomán, a Dining Guide szervezésében az olvasók lehetőséget kapnak arra, hogy a virtuális térből kilépve, személyesen is megkóstolhassák a gasztrobloggerek által elkészített ételeket. Ezen a szép szeptemberi szombaton a Chili&Vanília, Fűszeres Eszter, Horasz, Lila Füge, Limara, Malackaraj és Lorien blogokból kaphatnak az érdeklődők egy kis ízelítőt. Jelentkezni itt lehet, a feltételek és a részletek pedig az alábbi hivatalos meghívóban olvashatók:

Dining Guide Blogkóstoló
Gasztroblog fesztivál

Ők megfőzik, lefotózzák, megírják. Az olvasók pedig végre lehetőséget kapnak arra, hogy ne csak a monitoron keresztül képzeljék el az ízeket, hanem a valóságban is megkóstolják a gasztrobloggerek főztjét. Aztán pedig bulizzanak együtt egy jót.

A Tokaj-hegyaljai Erdőbénye fesztiválon tavaly a legismertebb bloggerek közül néhányan már bemutatták a közönségnek a főzőtudományukat. Ezúttal a Dining Guide szervezésében és az ötletgazda Fűszeres Eszter meghívására hét gasztroblogger receptjei elevenednek meg a Tabáni Terasz vendéglő hangulatos udvarán berendezett látványkonyhákban. A helyben készülő ételek mellett a bloggerek kézműves termékei is megkóstolhatók és megvásárolhatók lesznek a találkozón.

Időpont: 2010. szeptember 11., 12h-24h
Helyszín: Tabáni Terasz

Ízelítő a menüből:

Csípős-édes sült cékla, burrata (Chili&Vanília)
Őszinte dim sum (Horasz)
Saját töltésű chorizo (Malackaraj)
Szíriai sólet (Fűszeres Eszter)
Marhapofa paradicsomos raguval (Lorien)
Házi kenyerek, különleges péksütemények (Limara)
Pisztáciás süti konyakos fügebefőttel (Lila Füge)

és még sok meglepetés!

Részvétel:

Az étterem befogadóképessége és a logisztikai lehetőségekre való tekintettel jelentkezéseket sajnos csak korlátozott számban tudunk fogadni és a részvétel előzetes regisztrációhoz kötött. 

A belépődíj 2000 forint, mely egy 500 forint értékű kóstolójegyet is magában foglal. A kóstolójegy esetünkben nem kóstolóadagot jelent, zónaadagnak megfelelő mennyiségekkel várjuk vendégeinket. Egy kóstolójegy egy fogásra szól, további kóstolójegyeket egységesen 500 forintért a helyszínen lehet majd vásárolni. A bloggerek nagy szeretettel várnak mindenkit!

Jelentkezés, regisztráció : diningguide.hu/blogkostolo

Számomra az elmúlt pár hét legizgalmasabb gasztronómiai jellegű eseménye a hentesem visszatérte volt. Párszor már szomorúan értekeztem ez ügyben, végül teljesen lemondtam róla, fél év zárva tartás után már nem reméltem semmi jót. Nemrég a főnököm hívta rá a figyelmet, hogy nyitva látta a boltot, majd kisvártatva a helyi színesben is megjelent egy rövidke bemutató cikk. Természetesen én is szinte azonnal megjelentem, és hogy még nagyobb legyen az öröm, gyönyörű márványos mangalicacombot láttam meg a pultban. Kértem hát belőle 40 dekát a vacsorához, amely szokás szerint valamivel kiló feletti darab lett. Nem kellett tukmálni, elvittem úgy, és nem is bántam meg. Két szép nagy, egyenként 30 dekás szeletet levágtam róla, és olívaolajjal, borssal bedörzsölve elraktam érni a hűtőbe, hogy két nap múlva életem egyik legjobb disznósültjeként végezze. Néhány perc alatt mindkét felét körbepirítottam, 10 perc pihentetés után igazi rozé mangalica lett belőle, hihetetlenül omlós, szaftos, és puha volt. Csak magában egy kis kovászos uborkával. Katarzis. Visszakanyarodva eredeti történetünkhöz, azen a szép reggelen már mindent előre elterveztem, és a piacon kaptam szép juliska babot, illetve cukkinit. Mivel nagy mennyiségű mojito fagylalt volt a desszert, a reménybeli hússal együtt már önmagában is elegendő vacsorának kínálkozott, amely így is lett: serpenyőben megpirítottam a húst, majd a zöldségeket.

Hozzávalók (2 adag)
- 400 g mangalicacomb (ne az inas részből), esetleg tarja
- 300 g juliska bab
- 2 db cukkini (15-20 cm körüli)
- 1 tk római kömény, 1 tk koriander, 1 tk feketebors, só
- diónyi mangalicazsír

A cukkinit, és a combot3-4 cm-esre felkockázom, a babot 3-4 cm-esre vágom. Közepes lángon pár perc alatt serpenyőben mangalicazsíron megpirítom a húst. Félreteszem pihenni, majd a megmaradt zsiradékon folyamatosan rázogatva megpirítom a cukkinit és a babot. Érdemes odafigyelni, ne kapjon le. Amikor jónak ítélem, beleszóróm a mozsárban durvára tört fűszereket, visszteszem a húst, sózom, és összepirítom. Gyors, könnyű esti vacsora. Serpenyőből tálalom.

És még lehetne folytatni a címet sokáig, annyi minden volt még a tányéron. A lényeg, amilyen nagy várakozásaim voltak az étellel kapcsolatban, a végén aztán mégis akkora nagy csalódás sült ki belőle. Pedig nem rajtam múlt, mindent elkövettem, hogy tökéletes legyen, de ha rossz az alapanyag, nincs mit tenni. A szálák régebbre vezetnek vissza. Történt még a télen ugyanis, hogy a piacon az egyik ismerős termelővel beszélgettünk, és szóba kerültek a szárnyasok, meg hogy milyen nehéz manapság jó csirkét beszerezni. Kiderült, hogy baromfit is tart. Télvíz idején persze neki sem volt csirkéje, viszont nagyon jó gyöngytyúkokat sikerült akkor venni tőle, így aztán megbeszéltük, hogy ha lesz, hozok tőle csirkét is. Két hete eljött ennek is az ideje, megtörtént az első (és utolsó) szállítás. Már az otthoni alaposabb szemrevételezéskor sem voltam elégedett a csirkékkel, az ízük pedig egyenesen alulmúlta a boltban kaphatót ipari csirkéét. Rossz szájízzel morogtam magamban. Azóta már találkoztam is emberünkkel, szerencsére nem kérdezte, hogy tetszett. Megbántani nem akartam, mivel egyéb kapcsolatokra is tekintettel szeretnék lenni, ebbe pedig sajnos nem fér bele, hogy elmondjam neki, mit gondolok az esetről.

A csirke sörtésztázáshoz és az előkészületekhez visszatérve, azért egészen jól alakultak a dolgok, a többi a csirke hibája. Bluementhat tökéletes fish&chips útkeresését pont előtte néhány nappal láttam a Paprikán, és ismét meghökkentő dolgokat művelt. Mesterünk a tökéletes bundát kereste a hal számára, majd végül a tempurához hasonló sörtésztára esett a választása. Közben még anyagszerkezeti és audiovizuális megfigyeléseket is végzett annak érdekében, hogyan állítható elő a tökéletes ropogósság. A titok nyitja szén-dioxid (na meg persze a felvert tojáshab): minél több gázneműt tudunk a tésztában tartani, annál jobb lesz a hatás. Én azért szódásszifonba töltésre nem vetemedtem, amilyen formám van, biztos azonnal eldugult volna a szifon, utána pedig az egészet szétspricceltem volna a konyhában. Utaná mit kapnék az asszonytól ...??? Mindenesetre próbáltam a sörrel és a tojáshabbal minél kíméletesebben bánni. Ennek érdekében először kevesebb sört adtam a tésztához, és a maradékot csak közvetlenül felhasználás előtt. Az is jó megoldásnak bizonyult, hogy amikor már az olajban sült a sörtésztás alapanyag, óvatosan rálocsoltam a sörtésztából, így plusz tésztakérget kaptam, még jobban ropogósabbá téve az ételt. Mindig lehet tanulni valamit.

Hozzávalók (kb. 4 adag)
- 1 csirke szárnyai, combjai, melle
- 2 tojás
- 2 dl jó minőségű sör (pl. eredeti cseh, pilzeni)
- kb. 80-100 g liszt
- frissen tört/reszelt bors, szerecsendió

- 2 csomó bébisárgarépa
- kb. 300 g lilabab (vagy zöldbab)
- 2 ek barna nádcukor
- 25 g vaj
- 1 fej (új)fokhagyma

- 500 g újkrumpli
- diónyi kacsazsír
- petrezselyemzöld

- 1 kisebb, zsenge mángold, vagy hasonló zöld leveles, salátának való
- vinaigrette-hez: almaecet, (most) szemes dijoni mustár, só, bors, méz
 

A csirkét részegységeire szedem, az aprólékból levest főzök. Előkészítem a zöldségeket, a répa és a lilabab marad egyben. A krumplit megcsutakolom, és puhára gőzölöm, csak tálalás előtt pirítom meg kacsazsírban, ekkor sózom, végül megszórom vágott petrezselyemzölddel.

A sörtésztához kettéválasztom a tojásokat, a fehérjéből habot verek, a sárgáját és a sör egy részét csak nagyjából eldolgozom a liszttel, majd borsot török bele és szerecsendiót reszelek bele. Beleforgatom a tojáshabot, majd fél órára beteszem a hűtőbe pihenni. előtt óvatosan hozzáadok annyi sört, hogy megfelelően híg, de még tapadós állaga legyen. Felteszem az olajat melegedni. Amikor eléri a sütési hőfokot, a csirkét sózom, borsozom, lisztbe forgatom, lerázogatom, belemártom a sörtésztába, és mehet sülni. A sörtésztából bőven locsolok még rá, úgy, hogy lehetőleg hozzáragadjon a csirkéhez, majd amikor megszilárdult rajta a sörtészta kéreg, átfordítom, és a másik felére is locsolok. Közben azért válnak le sörtészta darabok, amikor szép színük van, külön kis papírral bélelt tálkába gyűjtöm, és ezt is feladom majd. A kisült csirkedarabokat minél hamarább tálalni kell. Először papírtörlővel leitatom a felesleges zsiradékot, és szükség esetén 60-70 fokos sütőben 15-20 percig frissen tartható.

Mint látható, ebben az összeállításban minden frissen jó, ezt otthoni körülmények között nehéz kisakkozni, de nem lehetetlen. A csirkét természetesen előre kell megsütni, ha van leves vagy előétel, akkor a zöldségek pirítását pedig a két fogás között kell elvégezni. Azt a néhány percet majd csak kibírják valahogy. A krumpli pirítása pár perc alatt megvan, egy másik serpenyőben pedig vajat olvasztok, amelyen sötétbarna muscovado vagy demara nádcukrot karamellizálok. Ebben néhány perc alatt megpirítom a lilababot a bébisárgarépákkal és a a fokhagymagerezdekkel. Közben még gyorsan összerakom a vinaigrette mártást, majd a mángold leveleit széttépkedem, és rálocsolom. Árvay 2006-os Zempléni Sauvignonját ittuk hozzá, tökéletes választás volt.

Az egyik oka, hogy mostanában kicsit kevesebbet jelentkezem, az idén sok olyan ételt készítek, amelyek már voltak a blogban. Ritkán ismétlem az ételeket, de azért időnként mégis jól esik visszatérni a nagy kedvencekhez. Úgy látszik, ez az év - részben - ennek a jegyében telik. Aztán nem egyszer az ihlettel is hadilábon állok, még ha néha már látom magamon a pozitív jeleket.  De nem vagyok tétlen, van a tarsolyban néhány publikálásra váró étel. Következzék ezekből most egy újabb wokos variáció. Mostanában sokkal sűrűbben használom a wokot, mint eddig. Nagyon tetszik az egyszerűsége, és főképp az, hogy nagyon jól megmaradnak a wokban a különböző alapanyagok eredeti ízei és textúrái, illetve bizonyos ízeket semmi máshoz hasonlóan emel ki a benne rövid ideig és magas hőfokon történő pirítás. A fűszerezés tekintetében ebben az ételben felbukkan a pár hete ismét régi-új szerelmem, a kasszifahéj. Néhány hete a Culinarisban a fűszeres polcon turkáltam, ekkor lettem rá figyelmes. Valamikor réges-régen már találkoztam vele, de azóta sem láttam sehol, ezért nagyon megörültem neki, gondolkodás nélkül vettem is belőle. Azóta minden különösebb indok nélkül az is előfordul, hogy csak rájárok szagolgatni. Érdemes kipróbálni!

Hozzávalók (4 adag)
- 4 egész csirkecomb
- 2 cukkini (kb. 20 cm-es)
- 300 g lilabab (vagy zöldbab)
- 2 közepes cékla
- 3-4 sárgarépa
- 2 fej lilahagyma
- 2 fej újfokhagyma (vagy 1 kevésbé új)
- petrezselyemzöld, bazsalikom
- 100-150 ml száraz fehérbor
- szójaszósz
- szőlőmagolaj
- 1 csili, 1 tk római kömény, 1 tk szecsuáni bors, 1 tk fehérbors, 2-3 kisebb darab kasszifahéj
- 400 g spagetti
 

Mint minden wokos ételnél, ezúttal is az előkészítés a legfontosabb. A csirkecombot kicsontozom, pár centis kockákra vágom, a zöldségeket pedig vékony csíkokra, fajtánként elkülönítve. Felteszem a tészta főzővizét forrni, majd a wokot a legnagyobb lángra rakom, hagyom öt percet forrósodni. Kis adagokban szőlőmagolajon először a csirkét, majd a zöldségeket külön-külön megpirítom. A tészta főzését úgy időzítem, hogy mire az utolsó adag is készen van a wokban, addigra pont kifőjön. Végül kevés olajon megfuttatom a mozsárban összetört fűszereket, felöntöm a borral, amelyből elforralom az alkoholt, hozzáadom a szójaszószt, végül összeforgatom a zöldségekkel és a tésztával. Ha nem elég sós, még locsolok rá szójaszószt. A végén bőségesen meghinten durvára vágott petrezselyemzölddel, illetve bazsalikomleveleket tépkedek rá, így tálalom.

Legutóbb Kecskemét főterén, mondhatni a város legjobb helyén található kávézóba látogattunk. A rendszerváltás után hosszú ideig a bohócfigurával reklámozott amerikai gyorsétterem működött a Lordok háza alatt, ám a pláza megnyitása után a potenciális vásárlóközönséggel együtt ők is “átköltöztek” oda. A helyén megnyitott a Lordok Café. A ház névadása különben úgy történt, hogy a hatvanas évek végén, a Nagytemplommal szemben felépített hatalmas épületben hosszú ideig csak a rendkívül fontos elvtársak vagy azok ismerősei kaptak lakást, így a népnyelv hamar ráragasztotta az elnevezést, amelyet a mai napig visel.

Ennyi bevezetés után térjünk a lényegre. Sajnos nem sok jóról számolhatok be. Első alkalommal csak a pulthoz tértem be. Kissé gyanúsan méregettek, hogy nem szeretnék leülni, de végül megkaptam a risztrettómat. Kissé meglepődve tapasztaltam, hogy a szabványos 15-20 ml helyett közel 35-öt kaptam, amely eszpresszónak is sok lett volna. Krémje persze nem sok, és az egyébként ennél sokkal jobbra hivatott Caffé Perté is a rosszabbik arcát mutatta. Miután meglepődésemből felocsúdtam, kissé bátortalanul szóvá tettem a mennyiségi kifogásom, amelyre gúnyos és emelt hangnemben azonnal megkaptam a kioktatást, miszerint “Nálunk a risztrettó ennyi!!!” Hát, ha ennyi, akkor ennyi, nem vitatkozom.

Legközelebb egy péntek délutáni, munka utáni lazításra tértünk be. A jó időre való tekintettel a kihelyezett tagozaton foglaltunk helyet, igazán szép a kilátás innen. A megrendelést gyorsan, ám annál morcosabban vették fel, a kérdésekre és kérésekre gyilkos tekintetek mellett kaptunk tömör, mogorva válaszokat. Úgy látszik, itt jobb nem kérdezősködni. A felszolgált italok tekintetében vegyes volt a kép. A kapucsínó alapvetően rendben volt, jó minőségű tejhabbal készült, – vélhetően – kézzel rajzolt mintával díszítve. Az eszpresszó mennyisége eltúlzott, legalább 35 ml, a krémje vékony és csúnya, sok mindent elárul a készítés hibáiról. Ismét csak nyomokban lehetett következtetni az alapanyag ízvilágára. Nem volt ihatatlan, bár otthon az így sikerült kávéital általában még a mosogatóban landol, ha valaki kifejezetten a kávézás élményét keresi. A kért édesítőszer helyett először cukor érkezett, és szóda sem járt a kávéhoz, mindkettőért külön szólni kellett. Szalvéta egyik italhoz sem járt, már kérni sem mertünk. Csak hogy felkerüljön az i-re a pont, a végén még a véletlen balesetek is ellenünk dolgoztak. Az éppen mellettünk rendezkedő felszolgálónak sikerült úgy hozzácsapni az asztalunkhoz egy fémvázas ülőalkalmatosságot, hogy ijedtségtől majdnem leestünk a székről.

Az árak máskülönben elfogadhatóak, egy eszpresszóért 250 Ft-ot, egy kapucsínóért pedig 310 Ft-ot kérnek. Borravalót nem adtunk.
 

Összességében sokkal többet vártam, különösen azért, mert azt hiszem, a város egyik legjobb baristája is itt dolgozik. Ez a tény sajnos nem látszik meg szakmai munkán. A fő probléma azonban mégsem ez, hanem a rendkívül arrogáns személyzet. A rendszerváltáskor még bíztunk benne, hogy ilyen fajta vendéglátós mentalitás a szocializmussal együtt kipusztul, ám ismét csalódnunk kellett.
 

Lordok Caffé Tejbár és Kávézó
Kecskemét, Kossuth tér 6-7.
Tel.: +36-70-866-02-23
Nyitva tartás:
Hétfő-Vasárnap:06.00.-02.00.

Eredetileg a Kávékorzón jelent meg (a pontozást is lásd itt)
 

A tegnapi vacsorát illetően bizonytalan voltam. Miközben szokásommal ellentétben komótos tempóban, lassan csorogtam haza az autópályán, épp ezen gondolkoztam. Persze eszembe jutott, hogy életem párja már régóta nagy nyilvánosság előtt azzal bírál, hogy soha nincsenek egyszerű kaják, és hogy neki bizony mennyire megfelelne egy egyszerű paprikás krumpli is. Eddig rendben lenne, de én nem rajongok érte igazán. Aztán épp eszembe jutott a mostani Bluementhal sorozatból, hogy készíti a mester a tökéletes Fish&Chips-et. A krumplival igen sokat bűvészkedett, míg "megfelelő" lett, beleképzelve magam a helyzetbe igen viccesnek találtam, ahogy előfőzöm, hűtöm, sütöm, hűtöm, sütöm. Ennyire nem vagyok elvetemült. De a lényeg az inspiráció, mire hazaértem, a tudatalattimban már összeállt a kép. Anyósom kiflikrumplijából, Gabojsza házikolbászából és némi pörköltalapból már ígéretesnek hangzott.

Hozzávalók (2-3 adag)
- kb. 1 kg kiflikrumpli
- arasznyi jófajta házikolbász, amit szeretünk
- só
- diónyi kacsazsír
- 2 egészen kis fej lilahagyma vagy salotta
- 500 ml tyúk alaplé vagy húsleves
- 3 kk pirospaprika
- olívaolaj
- 1/2 csili
- 1 tk római kömény, 1 tk feketebors

A krumplit meghámozom, nagyjából egyformára kockázom (kb. 2-3 cm). Enyhén megsózom, párolóbetéten puhára, de még feszesre gőzölöm. Közben a kolbászt vékonyra karikázom, serpenyőben olívaolajon gyengén megpirítom, és félreteszem. Az olajban üvegesre pirítom a finomra vágott hagymát, megszórom csipet sóval, pirospaprikával, hagyom a zsiradékban kicsit oldódni. Felöntöm tyúkhúslevessel, a felére besűrítem, közben ollóval "hajszálvékony" csiliszeleteket vágok vele..

A szaftot félreteszem, a serpenyőt elmosom, eltörlöm. Kacsazsírt hevítek, ezen megpirítom a krumplit. Kicsit lekap az aljára, az nem baj, néha felkapargatom. Megsózóm, majd folyamatosan rázogatva forgatom. Amikor szép színe lesz, megszórom mozsrában durvára tört római köménnyel, kicsit pirítom, majd a kolbászkarikákkal összeforgatom. Tálalásnál a tányérra szedek a szaftból, és erre szedem a krumplit és a kolbászt. Kovászos uborka erősen kívánatos kelléke.

Az utóbbi időben a gyors ételek kerültek előtérbe, nagyon meleg volt. Hétvégén hatalmas családi találkozó kerekdett, mert könyvbemutatóm volt (még maradt pár példány az érdeklődőknek), ennek apropóján minden szülőhöz eljutottam, és a kertekből sikerült érdemleges alapanyagot szerezni az ebédekhez. Bonyhádon friss zöldfűszereket szedtem, Pakson többek között cseresznyéhez jutottunk hozzá nem csekély mennyiségben. A wok ésszerű választásnak tűnt, hogy ne fűtsünk sokáig. A sokaságból hosszan válogattam, majd ezekkel az alapanyagokkal dolgoztam:

- bavette durum tészta
- mogyoróolaj
- szója szósz
- cukkini
- zöldspárga
- egy marék cseresznye
- só, feketebors, chilipaprika, rózsabors
- kakukkfű

Míg megfőtt a tészta, felaprítottam és mogyoróolajon wokban 1-2 percig sütöttem külön külön a zöldségeket és a cseresznyét. Végül a wokba tettem a szójaszószt, és a fűszereket, mindent összekevertem, és összesütöttem. Itt látható, vidám látványt nyújtott. A rózsabors kötötte össze a sós zöldségek és az édes cseresznye ízeit.

Az elmúlt hétvégén sűrű programom volt, különösen szombaton. A piacra is csak vasárnap reggel jutottam ki. Zöldség-gyümölcs tekintetében továbbra is elég jó a felhozatal, bár a nem teljesen hétköznapi dolgok továbbra is ritkán fordulnak elő. Kissé hazardírozva vásároltam be, bízván abban, hogy m-ban kapok valamiféle szép, sütnivaló húst. Ez végül így is lett, egészen hihetetlen áron sikerült márványos tarját vásárolnom. Úgy voltam vele, mint Randy Marsh a Wall Martban, ez már túl olcsó volt nekem :). Így még Pirosnak is jutott belőle, aki még ma is tarját eszik. Sajnos érlelésre-pácolásra nem is maradt idő, ezért egy úgy döntöttem, hogy amíg szobahőmérsékletűre "melegszik", kap egy citromos fűszeres pácot. Ez a variáció különösen jó volt a tarjához. A szárazfűszerek pirítása ilyen esetben elmaradhat, hiszen mialatt a szeletek a serpenyőben pirulnak, az pont elég a fűszernek is.

Hozzávalók
- 2 kg tarja
- 2 (bio)citrom
- 1 tk lepkeszegmag, 1 tk koriander, 1 tk rózsabors, 2 kk barna mustármag, 3/4 kk annattó kb. 70 ml olívaolaj
- 4-5 ág kakukkfű
- 1/2 diónyi zsír
- 1 ek olívaolaj

- 1-1.5  kg apró újkrumpli
- 500 g spárga
- 1 tk római kömény
- 1 csili
- 1 csokor petrezselyemzöld
- 2 ek libazsír

A tarját jó ujjnyi vastagra szeletelem. Mozsárban összetöröm a fűszereket, hozzáreszelem a citromok héját, olívaolajban elkeverem. A szeleteket sózom, megkenem a fűszeres páccal, ráfacsarom a citromok levét, kicsit összeforgatom, hogy egyenletesen vonja be. 1-2 órát hagyom a pulton, hogy jól átjárja, a citrom puhítsa.

A szeleteket erős lángon, kevés zsiradékon hirtelen körbepirítom, olívaolajjal kikent tepsibe teszem. Néhány kakukkfűágat dobok mellé, 180 fokra előmelegített sütőben kb. fél órát sütöm, majd jó 20 percet pihentetem.

Az újkrumplit folyó víz alatt kézzel megdörzsölöm, párolóbetéten kb. 15 perc alatt puhára gőzölöm (de ne essen szét). A spárgát megtisztítom, meghámozom, pár centis darabokra vágom, libazsíron megpirítom. A végén megszórom durvára tört római köménnyel és durvára vágott csilivel, összepirítom, félreteszem. A serpenyőt papírtörlővel kitörlöm, kevés libazsírt hozzáadva az újkrumpli egy részét megpirítom. A végén összeforgatom a spárgával, vágott petrezselyemmel, és csak ekkor sózom. Csak annyit készítek, ami egyszerre elfogy, a krumpli a hűtőben 1-2 napig elvan, legfeljebb nem marad hozzá spárga.

Nagyon jól illik hozzá a tejfölös-fokhagymás uborkasaláta.

Ez a könnyű és egészséges vacsora több formában is asztalunkra került mióta spárgaszezon van. Lorien blogjába pedig a spárgaszósz rész miatt érdemesül, hiszen a zöldségeket, csak feldaraboltam, és némelyiket sóval meghintve, egy csokor kakukkfű társaságában párolóba tettem. (A párolásnak vannak mechanikus és gépesített formái, édesanyám jóvoltából a konyhám gépesített. Kislányom 11 hónapos, most már ő is változatos étrendet igényel, így a konyhai felsőpolcos homokzószettből előtérbe került a botmixer és a párológép - utóbbinál cél, hogy alacsony hőfokon készüljenek az ételek.)

Zöldségek:

zöld spárga, cukkini, répa, paradicsom (már találunk jófélét)

spárgaszósz:

olivaolaj, fokhagyma, egy kisebb vöröshagyma, só bors, petrezselyem egy kevés kapor, két dl főzőtejszín, teáskanálnyi szójaszósz

A zöldségeket megmostam feldaraboltam, a spárgát szálanként kétharmadukig hámoztam, a hámozott részt levágtam és apró darabokra aprítottam. A zöldségeket és spárgákat Nóri, a nagylányom elrendezte a párolóban, a cukkinit megsóztuk, és egy csokor kakukkfüvet tettünk rá, hogy az illata átjárhassa a zöldségeket.

Ezután olajon megpirítottuk a fokhagymát és a hagymát, hozzáadtuk a spárga aprított darabjait, a petrezselymet és a kis kaprot, majd megpirítottuk az egészet, végül leöntöttük tejszínnel. Sóztuk, borsoztuk ízlésünknek megfelelően. Mikor a tejszínnel összefőtt és megpuhult a zöldség, akkor botmixxerrel pépesítettük. Ezen a ponton fontos a spárga unalmasan hosszadalmas hámozása. Ugyanis egy alkalommal elmulasztottam a műveletet, és a mixer nem vitte el a szálkásabb szélét. Ha tökéletes eredményt szeretnénk egy sima szósz képében, meg kell hámozni! Mikor kész lett, a kapor és fokhagyma miatt a régi 80-as évekbeli spenót-, sóska- és kaporszósz élményekre hajazott a műremek, egy teáskanál szójaszósz segített kiemelni saját ízeit. A zöldségeket tányérra tettük, mindenkiére mindenből jutott, szószt mertünk középre. Némi hagymacsírát is tettünk a tányér szélére, Nórinak dísznek, mert nem szereti ha csíp. A felnőttek, szeretik, és a párolt zöldségekből, még a legkisebb kis étellesőnek is remek kis vacsorát turmixoltunk, mivel neki csak két foga van, még nem tudja megrágni az étkeket.