Alig múlt egy hete, hogy Spotter barátom lakásavatójára készülve - a főzés feladatát magamra vállalva - egybekötöttem a beszerzést a saját hét végi bevásárlással. Addig rendben is volt a dolog, hogy a jeles estére ropogós csülköt készítek, de azért a vasárnap is nap, kell ebéd. Épkézláb ötletem egy sem volt, mi legyen, persze annyi megvolt, hogy az nem baj, ha jelentősebb maradék képződik, így akkor biztosított lesz a hét első felére az élelmezésünk, hét közben ritkán érek rá a konyhában forgolódni. A piaci hentesnél annak rendje módja szerint meg is vettük a csülköt, s miközben a hentes a hűtőkamrát túrta, kiszúrtuk, hogy van marhafarok is. Nyilván, abból venni kell, rögtön kitaláltuk, hogy a csülkös menüt kiegészítjük egy jófajta ököruszály levessel, de azért az én fantáziám is megmozdult. Marhafarokból nem is olyan régen készítettem egy emlékezetesen finom paradicsomos verziót, de most igazán semminek sincs szezonja. Azaz cékla meg leveszöldségek vannak, fűszerek is vannak, tehát a probléma máris megoldódott. Lecsaptam a két legszebb koncra, és elégedetten távoztam a zöldségesek irányába.

Hozzávalók
- 2 marhafarok
- 6 közepes cékla
- 3 nagy sárgarépa
- 2 nagy petrezselyemgyökér
- 1 közepes zeller
- 4 fej lilahagyma
- 1 fej fokhagyma
- 3 kk római kömény, 2 kk szerecsendióvirág, 1 tk lepkeszegmag, 2 szem fekete kardamom magjai, 1/2 rúd fahéj, 1 tk mustármag, 1 tk feketebors, 1 nagyobb, csípősebb fajta csili
- 1.5 l marhahúsleves vagy marha alaplé (esetleg tyúkhúsleves)
- 1 palack száraz fehérbor
- 4 ek Worcestershire-szósz
- só
- szőlőmagolaj
 

A zöldségeket viszonylag nagyobb, kb. 4 centis kockákra vagy inkább hasábokra vágom, a marhafarkat a porc illeszkedéseinél éles késsel szétvágom (ha valaki bizonytalan, kérje meg a hentest, de fontos, hogy ne bárddal csapja szét, mert szilánkos lesz). A lilahagymát és a fokhagymát finomra vágom. A szárazfűszereket és a csilit mozsárban finomra töröm. Nagy kondérban szőlőmagolajat hevítek, erős láng használata mellett több menetben minden oldalán megpirítom a marhafarok darabokat, amelyeket a kívánt színárnyalat elérése után kiszedek, és félreteszek. A megmaradt zsiradékon üvegesre pirítom a hagymákat, rádobom a fűszer 4/5-ét és a zöldségeket. Összepirítom, sózom és visszarakom a marhafarok darabokat, felöntöm a húslevessel és a borral, amit először minőségellenőrzés alá vetek :). Forrás után következik a türelemjáték avagy semmittevés, legkisebb égőfejen a legkisebb láng használatával fedő nélkül 4 - esetleg 5 - órát,  csendesen bugyborékoltatom. A marhafarok hálás alany, szinte elronthatatlan, kis túlzással minél tovább fő, annál jobb. Kevergetni tilos, mert összetörnek a zöldségek. Amikor jónak ítélem, tehát kellőképpen megpuhult és omlós a hús, beledobom a maradék fűszert, hogy egy kicsit frissüljön, illetve a Worcestershire-szószt is ekkor adom hozzá, további 4-5 perc alatt összefőzöm. Köretként medvehagyma pesztós-szerecsendiós nokedlit készítettem kb. 40-45% arányban teljes kiőrlésű lisztet használva hozzá. Piros hozott Szeremley rizlinget, jól illett hozzá.