lorien

Az ünnepek elmúltával végre kicsit könnyebb vizekre eveztünk. A sok jótól eltelve kicsit ötlethiányban szenvedtem, ezért közvéleménykutatást rögtönöztem, amelynek eredménye a krumplifőzelék lett. Ez pedig együtt jár egy jófajta vagdalttal is. Ehhez hasonló már szerepelt a…

Az utóbbi időben a hagyományos szombati halnap több alkalommal is elmaradt, ezért megnyugtató és nagyon jó érzés volt újra belekezdeni. Mint amikor az ember több hét kissé kényelmetlen szállodai lét után hazatér, és belefog a régi mindennapi kerékvágásba. Különösen…

Azt mondják, az új évre nem tanácsos adósságot halmozni. Nekem mégis sikerült, az év végi hajrában nem volt időm teljes erőbedobással a bloggal foglalkoznom, ezért még mindig vannak pótolni valóim, nem csak decemberből, hanem még jóval előbbröl is. December közepén…

A gesztenyepüré volt gyerekkorom egyik nagy kedvence, talán a legnagyobb sláger. Valamiért úgy emlékszem, hogy azon voltak az igazán finomak. Csodálkozni persze nincs mit rajta, valószínűleg a cukrászdák akkor még maguk végezték a készítés összes munkafázisát, akkor…

Kronológiailag folytatva az előző posztban megkezdett gondolatmenetet, nálunk újévkor kerül a malacsült az asztalra. Miután már túrta a szerencsét, habár csak erősen képletesen, hiszen december 29-én megvásároltam a hentesnél. Jó ideje már, hogy szilveszterkor nem…

Szilveszterre manapság mindenki malacot készít, pedig az még olyankor túl korai. A zavar régen támadt már az erőben, nem új keletű, az Ínyesmester idejében sem voilt teljesen tiszta a kép, nem véletlenül az alábbi idézet a szakácskönyvéből:"A pirosra és ropogósra sült…

A maratoni karácsonyi trakta után valami könnyedebbre vágytam. Erre a célra kiválóan alkalmas a paella, főleg, hogy voltunk is rá elegen, mert ezt kis adagban tényleg nagyon nehéz elkészíteni, visszamelegítve pedig nem az igazi. Szinte minden volt hozzá otthon, csak a…

Karácsony előtti utolsó írásként következzék egy újabb kultikusnak nevezhető étel, mégpedig a töltött káposzta, amelynek igen nagy rajongója vagyok. Sokféleképpen készítik ezt a hungarikumnak tartott, ám annak mégsem nevezhető ételt, hiszen a volt Oszmán Birodalom…

"Hurka, kolbász, szalonna, égig álljon halomba...". Egy régi jó mesében ez volt az állatok egyik versikéje /nem emlékszik valaki, hogy pontosan miben lehetett?/, én is szívesen szoktam mondogatni:). A disznótoros a tél egyik csalhatatlan jele, és nagyban hozzá is járul…

Nyáron az Oroszlános étteremben ettem hasonlót, mégpedig furmintban párolt marhapofát. Ezt szerettem volna otthon reprodukálni, ám a körülmények szerencsétlenül alakultak, ugyanis a hentesem egy hét alatt sem tudott hozzá alapanyagot szerezni. A marhapofa valamiért hiánycikk…