lorien

Az ideiben év első felét úgy tervezem, hogy alaposan körbejárom a burokban, tésztában sütés technológiáját. Régóta izgat a téma, és mostanra már némi jártasságot szereztem a tésztasütés területén, úgy döntöttem tehát, hogy velevágok. Ennek megfelelően már hetek óta tervezem, hogy kipróbálom a sótésztában sütés módozatát, de valami mindig közbejött. Például nem volt otthon erre a célra való liszt (a jó tönkölybúza fehérlisztet sajnáltam volna erre áldozni). Vagy elbambultam, és nem maradt idő rá. Az pedig kell, nem is kevés: legalább két óra, de ha van rá lehetőség, akár egy éjszakányi pihentetés is kell a sótésztának. Akkor jól nyújtható lesz, és bízvást nem fog szétesni, szétrepedni sütés közben. Legutóbbi vasárnap aztán már nem tornyosult semmiféle akadály sem, így belevágtam. Elöljáróban csak annyit a végeredményről, hogy már első alkalommal fényes sikert arattam, a disznóhús teljesen új értelmezést nyert. Annyira, hogy a poszt címének először a sertéskaraj reloaded címet akartam adni :). /Ebben azért némi képzavart vélek felfedezni, kissé hülyén is hangzik, maradtam hát rendes magyar nevezéktannál./

Hozzávalók
- 1.6 kg rövidkaraj /szűzpecsenyével, csonttal!/
- frissen őrölt bors bors

- 600-650 g asztali /kősó/ vagy tengeri só, kétfajta, nagy és apró szemű is legyen, mindenféle adaléktól, még jódtól is mentesen
- 1 kg finomliszt
- 2 tojásfehérje
- 600 ml víz
- maréknyi frissen vágott rozmaring, majoránna
- 1-2 tk. frissen őrölt kömény /kicsit durvábbra is hagyható, úgy jobb/
- 1 tojás a kenéshez

- 300 g hajdina
- 900 ml marha alaplé
- 1 fej fokhagyma
- 1 nagy póréhagyma
- 1 ek olívaolaj

- 300 g spenót
- 2 ek. érlelt almaecet
- fél lime leve
- 3/4 teáskanál méz
- 2 szál újhagyma
- pár csepp olívaolaj

Kezdjünk azzal, hogy összegyúrjuk a sótésztát: aprítsuk össze a zöldfűszereket, most szárastól is lehet, mert a tészát nem esszük meg, majd dolgozzuk össze alaposan a többi hozzávalóval. Ha ezzel megvagyunk, pár percig enyhén meglisztezett deszkán vagy egy nagyobb dagasztótálban birkózzunk még vele, majd tálban lefedve minimum két órára, de inkább egy éjszakára tegyük a hűtőbe.

Ha már eleget pihent a tészta, vegyük elő, és enyhén megtlisztezett deszkán nyújtsuk olyasmi formára, amivel biztosan be lehet burkolni a húst. Vigyázzunk arra is, hogy a vastagsága maradjon kb. 1 cm. Igazság szerint ezzel a tésztamennyiséggel több húst is meg lehetett volna sütni, főleg, ha nem ennyire kocka alakzathoz hasonló lett volna az alapanyag, nagyjából 2-2.5 kg-ig elég lehet. A karajt minden oldalán alaposan megborsoztam /sózni tilos, a tésztából vesz fel eleget/, és óvatosan betekertem a tésztába, az illeszteseket lezártam. Ebból a szempontból a sótészta jól viselkedik, kiválóan formázható, egy-egy lecsípett darab máshol jól használható. Majdnem olyan, mint a gyurma. Mindenhol megkentem felvert tojással, az illesztésekkel lefelé kivajazott tepsibe tettem, mégegyszert megkentem, és 195-200 fokra előmelegített sütőbe tettem.

Ha nem akarjuk a disznóhúst (comb, karaj, császár) kiszárítani, akkor úgy számolhatunk hagyományos sütőben sütésnél, hogy 200 fokos hőmérséklet esetében 25 percet hagyunk minden 450 g húsra, amelyhez plusz 25 percet hozzáadunk még. Ez esetben jól átsült lesz a végeredmény, közepes átsütéshez pedig kb. 20perc/minden 450g+ 20-25 perc. A sótészta viszont másképp működik, ez esetben a sütés végeztével kb. 20 percet kell felnyitás nélkül pihentetni.

Úgy számoltam, hogy a pihentetés alatt nincs jelentős hűlés, ezért a súlyhoz indexált sütési időt meghagyhatom (25perc*1600g/450g = 88.8perc), viszont a ráadás 20-25 percet leveszem. Számításom helyesnek bizonyult, pontosan másfél órát sütöttem, 20-25 percet pihentettem és jól átsült, de nem kiszáradt végeredményt kaptam. A pihentetés leteltével felfeszítettem a sótésztát, óvatosan kivadásztam belőle a karajt és tálaltam.

Köretként /akár VKF-re is beillene, habár túl triviális/ póréhagymás hajdinakását és spenótsalátát készítettem. A hajdinát megmostam, olívaolajon megfuttattam, hozzáadtam egy egész fej fokhagyma gerezdjeit felaprítva, felöntöttem forró marha alaplével, és puhára pároltam. Amikor már majdnem kész, hozzáadtam a felaprított póréhágymát, 3-4 percig tovább pároltam, és tálalásig meleg helyen tartottam. A spenótsalátát is érdemes úgy időzíteni, hogy fél óra hűtőben történő pihentetés kifejezetten jót tesz neki. A megtisztított spenótleveleket kissé feldaraboltam (nagyjából egy levelet négybe), hozzáadtam két szál alaposan falaprított újhagymát, meglocsoltam pár csepp olívaolajjal, két evőkanál érlelt almaecettel, fél lime levével, valamint egy kevés mézzel, miközben kézzel óvatosan átforgattam. Mártás nem szükséges, a hús kellőkép szaftos marad. Persze azért aki akar, készíthez hozzá, egyébként meg kell egy jó ideológia diéta idején.

Elérkezett hát a kóstolás. Az izgalomtól szinte remegő kézzel tálaltam, akkurátusan nekikészülődtem. Heuréka, ez minden várakozásom felülmúlta! Tésztában sütni jó dolog! Ezzel módszerrel természetesen bármilyen fajta hús süthető, csak arra kell ügyelni, hogy a sütési idő illeszkedjen az adott húsféleség jellegéhez.

Az a kellemes meglepetés ért, hogy a halas-vadas emberemnél alaposan le volt árazva a fácáncomb. Természetesen ekkora ziccert nem hagyhattam ki, alaposan be is spájzoltam belőle. Mindenesetre a kedvezményes ár indokolt volt, sörét volt benne bőven. Igaz, azt be kell látni, hogy a vad nem olyan, hogy kisétálok érte a kert végébe, hanem általában lőni szokták. Vagy mi ...

Hozzávalók (4-5 adag)
- 1 kg fácáncomb
- 2 közepes lilahagyma
- 1 fej fokhagyma
- 1 deci rozé
- só, bors

- 80 deka zöldbab
- 2-3 deci kovászos uborkalé
- 5-6 gerezd fokhagyma
- 6-7 deka házi tejföl (lehet a duplája is, de az nem diétás)
- 1-1.5 ek. kukoricakeményítő
- 1 tk pirospaprika
- só, babérlevél, kapor
- 1 ek olívaolaj

A fácáncombokat egy nap alatt kiengedtem a hűtőben, majd alapos tisztogatást rendeztem, sörételtávolítással egybekötve. Kár, hogy nincs olyan fémdetektoros kapum, mint pl. a reptéren, és jelezné, ha még maradt benne. Enyhén sóztam, borsoztam, és a negyedelt lilahagymákkal (szintén enyhén sózott) és a félbevágott fokhagymagerezdekkel "kibélelt" tepsibe helyeztem, a bort aláöntöttem, lefóliáztam, és 190 fokon egy órát sütöttem. Ekkor a fóliát léeszedtem, a pecsenyelevet leszedtem és 20 percig pirítottam. A pecsenyelevet forralással kissé besűrítettem, vigyázva, hogy ne legyen túl sós, és a hagymákat ebbe visszaszedve mintegy mártásként tálaltam. A comboknak 10-15 perc pihentetés mindenképp ajánlott.

Amíg sült a fácán, a elkészült a vajbabfőzelék is. Ez utóbbi kissé rendhagyó módon készült, mert csak az utolsó pillanatban eszméltem, hogy kifogytak a készleteim, így kénytelen voltam az újonnan beszerzettet hideg vízben kiolvasztani. Amíg lecsepegett, olívaolajon megfuttattam a kés lapjával elnyomkodott, és felaprított fokhagymát, majd ezen a babot, felöntöttem egy kevés vízzel és a kovászos uborka kiolvasztott levével (50-50%, ne lepje el). Néhány babérlevelet dobtam mellé, fél órát pároltam, megszórtam  szárított kaporlevéllel. Igaz, most diétázom, de úgy döntöttem, hogy nem veszek iparilag lefölözött, adalékolt 12%-os tejfölt, hanem maradok a házinál: inkább abból használok kevesebbet, és még mindig jobban járok. Eldolgoztam benne a kukoricakeményítőt, egy teáskanál pirospaprikát, behabartam, összeforraltam.

Most aztán megvalósult az igazi lassú evés, néhány sörét minden igyekezetem ellenére maradt. Mondom, fémdetektor! :)

Mivel csak én diétázom, életem párja továbbra sem maradhat sütemények nélkül. Ez nem is baj, mert legalább nem jövök ki a gyakorlatból, illetve tudok neki kedvezni, mert azt készítek, amit csak szeretne. Ez lesz ám a korrupció melegágya! :) Már csak ki kell találni :)

A kívánság pedig most úgy szólt, hogy valami kókuszos süti legyen! Mandulával a tetején! Azon gondolkoztam, hogy legjobb az lesz, ha hasonlóképpen járok el, mint tettem a Sacher-tortánál, mert ott nagyon jó állagú volt a tészta. Most nem méricskéltem semmit sem, csak nagyjából, érzésre belőttem az arányokat, a végeredmény pedig nagyon jó lett, ha párologni tudna, akkor sem fogyna gyorsabban.

Hozzávalók
- 5+1 tojás
- 10 deka vaj
- 8 deka barna nádcukor
- 1 bourbon vaníliáás cukor
- 3-4 deka 85% jó minőségű étcsokoládé
- 15-20 deka kókuszreszelék
- 120-150 g fehérliszt
- 4-5 ek porcukor
- 1 nagy marék vágott mandula
- 1 kk szódabikarbóna

Öt tojást szétválasztottam. A sárgáját habosra kevertem a szobahőmérsékletú vajjal, a nádcukorral és a vaníliás cukorral. Majdnem a duplájára nőtt a térfogata. Ekkor hozzákevertem az egész tojást. Csipet sóvel kemény habbá vertem a tojásfehérjét, amikor kész lett, hozzádolgoztam a porcukrot.

A krémhez kis adagokban adtam a habot, és a kókuszreszeléket, szitáltam a lisztet, majd habkanállal beleforgattam, míg minden elfogyott, illetve az elején így került bele a szódabikarbóna is. A végén óvatosan beleforgattam a késsel apróra vagdalt csokoládét is, majd alaposan kivajazott, magas falú, mázas kerámiatepsibe öntöttem a tésztát. A tetejét elsimítottam, jól megszórtam vágott mandulával, és 170 fokos sütőben 1 órát sütöttem. Az első negyed órában fakanállal résznyire kitámasztottam a sütőajtót, ez már a múltkor is bevált.

Csak akkor érdemes felvágni, ha már hűlt legalább fél órát.

Ez az étel tulajdonképen nagyon hasonlít a köznyelvben vadasként emlegetettre. Ezt a kifejezést azonban nagyon nem szeretem, és szándékosan nem is használom. Vagy vadat készítünk vagy sem, de ne próbáljuk meg úgy tenni, mintha. Ez öngól.

A lényegre térve, ehhez hasonlóan sokszor szoktan marhát készíteni, amit nagyon szeretek, ez most egy jóval könnyebb és sokkal zöldebb változata lesz. És persze nem fotogén, de az nem baj ;) Alapanyagként a legjobbak a comb vagy a lapocka részei, amelyeket hirtelen sütni már nem érdemes, de még nem is kell annyit főzni, mint az inasabb, részeket, mint például a lábszár.

Hozzávalók (6-8 adag)
- 1.2 kg sovány marhacomb (pl. a dióból, vagy felsálól)
- 5-6 szál sárgarépa
- 2 nagyobb zeller
- 2 szál petrezselyemgyökér
- 1 lilahagyma
- 2 vöröshagyma
- 1 fej fokhagyma
- zellerzöld
- 1.5 ek olívaolaj
- 4-5 ek csípős dijoni mustár
- só, bors, tárkony

- 500 g fusilli tricolore (elég annyit kifőzni egyszerre, amennyi épp kell)

A marhát ujjnyi nagyságúra felcsíkozzuk. Ugyanígy tegyünk a többi zöldséggel is. A fokhagymagerezdeket csak negyedeljük. 1 fej vöröshagymát vágjunk apróra, továbbá 1 szál répát, 1 szál gyökeret és egy negyed zellert pedig vágjunk julien-re, amit még tovább aprítsunk, nagyjából akkorára, mint a hagymát, és ezeket pirítsuk meg egy-másfél evőkanálnyi olívaolajon. Amikor kezd pirulni, szórjuk meg durva szemű tengeri sóval, így hamarosan levet fog ereszteni. Ebben pároljuk fél órát, esetleg néha egy kis vizet önthetünk rá,  hogy ne égjen le. Ezzel lesz egy jó sűrű alapunk, mire kész a hús, ez szinte teljesen szét fog főni, jól sűrítve a szaftot.

Lassan hozzáadhatjuk a marhacsíkokat, kevés sót, borsot, és csak annyi vizet öntsük rá, hogy még épp ne lepje el. Bő egy órányi párolás után hozzáadhatjuk a többi zöldséget. Amikor minden megpuhult, óvatosan keverjünk hozzá 4-5 evőkanálnyi csípős dijoni mustárt, szórjunk rá egy kis tárkonyt, frissen vágott zellerzöldet szárával együtt, forraljuk meg, és lefedve 5-10 percet pihentessük. Köretként házi jellegű háromszínű fusillit főztem ki, de bármilyen nagyobb méretű, jó nedvszívó képességű tészta jól illik hozzá. Vagy a zsemlyegombóc. De azt majd csak a diéta elmúltával.

Volt már egy posztom tavaly e tárgyban, ám ez más ízvilágú, ezért megér egy újabbat. A halas VKF-re alaposan bevásároltam céklából, teljesen rákanttantam. Természetesen a leves sem maradhat el belőle.

Hozzávalók (cca. 4 liter)
- 2 nagyobb cékla
- 1 zeller
- 4-5 nagyobb sárgarépa
- 3 fej lilahagyma
- 2 petrezselyemgyökér
- 1 fej fokhagyma
- 1 nagyobb brokkoli
- 30 deka szárított rókagomba
- 2 ek. olívaolaj
- 2 ek. szójaszósz
- 2 ek. balzsamecet
- só, bors, 1 chili magozva, apróra vágva

A céklát, zellert, répát gyökeret nagyjából hasonló hasábokra vágjuk, megfuttatjuk olívaoljaon, amelyen 3-4 gerezd apróra vágott fokhagymát és egy chilit pirítottunk előzőleg. Szórjuk durva szemű rengeri sóval (ez fokozatosan oldódik csak) és frissen őrölt borssal, és lefedve pároljuk, pirítjuk 5 percig. Ha kicsit karamellizálódik, az jó. Hozzáadhatjuk a félbe vágott fokhagymagerezdeket is. Felönjük annyi vízzel, hogy bőven ellepje, adjuk hozzá az alaposan megmosott szárított rókagombát (áztatni felesleges). Negyed óra múlva jöhet bele a laskára vágott  lilahagyma. Amikor kezd puhulni a cékla, adjuk hozzá a rózsáira szedett brokkolit, öntsünk bele két-két evőkanálnyi szójaszószt és balzsamecetet, hangoljuk finomra sózást. 6-8 Perc főzés elég is a brokkolinak, készen vagyunk. Frissen vágott petrezselyemmel és frissen őrölt borssal kínáljuk.

Régóta kacérkodok a gondolattal, hogy sóban süssek, de egy kcsit mindig is tartottam tőle, hogy a végeredmény túlzottan is sós lesz. A múlt héten aztán felbátorodtam, a TV Paprikán a két duci hölgy így készítette a halat a zsokéknak. Egyébként rettentően díjazom a két vén csaj ténykedését, hitelesen és igényesen csinálják. Haladva tovább a sós szál felgöngyölítésén, a tervem majdnem kudarcba fulladt, mert a piaci halasom minden kérdésemre nemmel válaszolt. Pedig csukára fájt a fogam. Szerencsére a piac mellett van a talonban egy másik hely, akivel más ügyekből kifolyólag is kezdek egyre nagyobb barátságban lenni. A kérdéseimre az ottani fickó is nemmel válaszolt, és elkezdte sorolni a kínálatot. Ponty, keszeg, kárász, márna, amúr, harcsa. Megállj! Márna? Az egyik kedvenc halam, tavaly már volt dolgom vele. Kissé szálkásabb ugyan az átlagnál, ám a húsa, az mennyei. Lássuk csak. Egy, azaz egy fő márna volt jelen, elősúlyban két és fél kiló. Még jobb, ha nagyobb, kevésbé szálkás. Ráadásul a márna ekkora méretben sem zsírosodik (kifejezetten sportos hal). Lássunk munkához!

Hozzávalók (3-4 adag)
- 1 márna (2.4 kg előben)
- 2.5 kg kősó (vagy tengeri só, de kezeletlen, natúr legyen!)
- 3 gerezd fokhagyma
- 2-3 ág citromfű

- 30 deka spenót
- 3-4 paradicsom
- 1 uborka
- fél fej édes fehérhagyma
- 1 csomó újhagyma
- 1-2 marék olívabogyó
- 1 citrom
- pár csepp olívaolaj

A márnát utókezelésbe vettem, alaposan megtisztogattam. Lemértem, a legnagyobb tepsiben keresztben sem fér el, így levágtam fejét, farkát (lefagyasztottam, később jó lesz alaplébe), így pont elfért. A tepsi aljára ujjnyi vastagon sót szórtam. A márna hasát durva szemű tengeri sóval enyhén besóztam, a hasüregbe beledugtam a citromfüveket és a félbe vágott fokhagymagerezdeket. Ráfektettem a sóágyra, majd annyi sót szórtam rá, hogy mindenhol jól befedje. Kissé meglocsolgattam vízzel, hogy összeálljon, meg is paskolgattam kézzel. A lényeg, hogy mindenhol alaposan fedje a só. 200 fokos sütőben egy óra alatt megsütöttem. Kisebb hal esetén 50 perc is elég lehet, a lényeg, hogy kalkuláljuk be azt is, hogy a nagy mennyiségű sónak idő kell, míg átmelegszik. Az egy óra leteltével késsel óvatosan rést ütöttem a sópáncélon, amit lefejtettem a halról. Tálaláskor a bőrét húzzuk le, amit pedig nem fogyasztunk el azonnal, azt húzzuk le a sóágyról, mert egy kis levet ereszthet, és túlzottan sós lehet.

Köretnek egyszerű vegyes zöldsalátát készítettem: az uborkát és a paradicsomot felkockáztam, hozzáadtam a durvára vágott hagymákat, spenótlevelet és az olivát. Meglocsoltam egy citrom levével, pár csepp olívaolajjal, összeforgattam, és fél órát hagytam a hűtőben összeérni.

A sóban sütés annyira finom végeredményt hoz, hogy rendszeresen fogom alkalmazni. Sokkal jobban megmaradnak az ízek és a szaftok, mint más sütési módozatokban. Annyira finom lett a márna, hogy három fős kis csapatunk az egészet megette.

Nemrégiben sikerült beszereznem egy szép karfiolt, amelyet végül nem használtam fel, ezért pár napja a hűtőben várta már a sorát. Igazából nem is volt vele semmilyen konkrét tervem, így elkezdtem törni a fejem, hogy az épp otthon fellelhető készletből mit is tudnék kezdeni vele. Ekkor jutott eszembe, hogy valamikor nagyon rég Chili&Vanilia blogján olvastam egy aloo gobi nevű indiai ételről. Mivel szolgáltatóváltás miatt egy ideje nincs otthon net, csak emlékezetből improvizáltam gyorsan egyet, de az eredmény igen jó lett. Annyiban mondjuk nem biztos, hogy jó volt a számításom, hogy a krumplit talán vághattam volna nagyobbra is, de ez nem befolyásolta az élvezeti értékét.

Hozzávalók (3 adag)
- 1 közepes karfiol
- 7-8 kiflikrumpli
- 1 kisebb zeller
- 1 chili
- 1 fej vöröshagyma
- 1 fej fokhagyma
- só, egész kömény, kk garam masala, kk kurkuma, kk őrölt koriander, kk sáfrány, gondolatnyi római kömény
- 2 ek. olívaolaj

A karfiolt megmostam, és szinte atomjaira bontottam, ami annyit jelentett, hogy körömnyi rózsákra szedtem, a torzsás részeket pedig hasonló méretűre aprítottam. Nagyjából ekkora darabokra (illetve kisebbre) vágtam a krumplit, a vöröshagymát és a fokhagymát pedig finomra. Zeller eredetileg nincs a receptben, de ez is ott árválkodott a hűtő aljában. El nem rontja, így őt is felkockáztam. Az indiai konyhában ipari mennyiségű olajban főznek, szinte mindig elborzaszt, amikor a főzős műsorokban látom a mennyiségeket. Igaz ott jobbára vegeteriáus koszt dívik, kalória pedig valamiből kell a népeknek. Mivel ez egy diétás poszt lenne, és egyébként sem vagyok a túlzottan olajos ételek híve, így szokásos mennyiségnél jóval kevesebbet használok: kb. másfél-két evőkanálnyit hevítettem, szórtam bele egy kis köménymagot, amikor pattogni kezdett megfuttattam benne a hagymákat nagyszemű tengeri só társaságában. Ha lett volna gyömbér, az is  jöhetett volna most. Megszórtam kurkumával. Ebből is kevesebb volt már készleten a szükségesnél, így egyiptomból származó por alakú sáfránnyal pótoltam a hiányzó részt, valamint garam masala, őrölt koriander, késhegynyi római kömény (csak óvatosan!), továbbá egy kimagozott és apróra vágott chili  ment még hozzá. Kevergettem, mert ha megég, keserű lesz. Felöntöttem kb. 1.5 deci vízzel, és hozzáadtam a krumplit, zellert és a karfiol torzsáit. Lehetne hozzá adni felaprított, magozott, hámozott paradicsomot is, de ez sem volt készleten. Egyébként is februárt írunk.  Pár percig pároltam, majd belekerült a karfiol is. Tulajdonképp mehetett volna együtt is, de attól féltem, hogy megint úgy járok, hogy a karfiol már kész, de még a krumpli nem az igazi, márpedig minden zöldséget megeszek roppanósan a krumpli kivételével. Fedő alatt majdnem puhára pároltam, majd pár perc alatt elforraltam az alatta lévő nedvesség nagy részét. Frissen vágott korianderrel lehetne még vadítani tálaláskor, helyette csak pár szál kakukkfűvel díszítettem, más zöld nincs még az ablakban.

Ezt az ételt eredetileg a szilveszteri vacsorára készítettem, de most, az ünnepek után is aktuális. Ilyenkor amúgy sem árt néhány könnyebb ételt készíteni. Bátran ajánlom nem csak rajongóknak, hanem aki máskülönben nem szereti a halételeket, a tonhal íze ebből a szempontból teljesen semleges, egy próbát mindenképpen megér.

Hozzávalók (4 személyre)
- 4-6 vörös tonhalsteak (kapacitástól függően, ez kb. 0,75-1,2 kg)
- 2-4 friss kakukkfűág (a szárított most nem jó)
- só, bors
- 1 deka vaj sütéshez

- 8-10 db közepes kiflikrumpli
- 1 kisebb csokor petrezselyem
- 2-3 diónyi libazsír

- 2-3 lilahagyma
- 1 deka vaj
- 1-1,5 deci nem túl testes vörösbor
- 1-2 tk balzsamecet (aki szereti, többet is tehet)
- 1-2 tk méz
- só, bors

- 4-5 db ízesebb, de nem túl szemcsés húsú körte (pl. Triumph)
- 2 deci fehérbor
- 3-4 szem szegfűbors
- 1 tk nádcukor
- 1-2 deka vaj

Célszerű a hagymalekvárral kezdeni, sőt ez már előző nap is elkészíthető, ha egy kicsit áll, nem baj. A lilahagymákat félbe vágjuk, felkarikázzuk, majd a karikákat esetleg felezzük. Vajat olvasztunk, ezen pár percet pirítjuk a hagymát, ekkor jöhet a só, illetve felöntjük vörösborral, és kis lángon pároljuk. Ha nagyon elforrná a levét, kevés vörösborral lehet még pótolni. Kb. 10 perc múlva hozzá lehet adni a balzsamecetet, mézet,  frissen törött borsot, és még 10-15 percig hagyni kis lángon, időnként megkevergetve. Akkor jó, ha már épp csak van alatta egy kis sűrű lé,  kissé kezdhet karamellizálódni is.

Készítsük el a körtéket. Személyenként fél vagy egy egész körtével számolhatunk. Meghámozzuk, félbevágjuk, a magházától megszabadítjuk. Két deci fehérborral, kevés nádcukorral, pár szem egész szegfűborssal és annyi vízzel tegyük fel főni, hogy a lé épp csak ellepje. Amikor kezd puhulni, tegyük hideg helyre, és ha kezd kissé hűlni, akkor óvatosan vegyük ki a körtéket. Most mossunk meg 2 körtét, vágjuk hosszában nyolc részre, és héjastól főzzük a lében puhára (épp csak a magját kivéve). Amikor megpuhult, vegyük ki a léből, amelyet időnként kevergetve sűrítsünk be a harmadára. Néhány körteszeletet hámozzunk meg (max. a felét), ha van "ikrásabb" része, attól is szabadítsük meg, és a lében botmixerrel dolgozzuk el (vagy turmixgépben). Forraljuk meg, keverjünk el benne egy kis hideg vajat.

Eközben elkészülhet a burgonya is. Erősen sós vízben héjában tegyük fel főni a lecsutakolt kiflikrumplit. Forrás után csendes tűzön kb. 20 percet kell főzni. Ha megpuhult, azon melegében hámozzuk meg, mérettől függően felezzük vagy harmadoljuk, és forró libazsíron minden oldalát süssük pirosra (azért libazsíron, mert nagyon jó a hőtűrése), enyhén szórjuk meg tengeri sóval, és apróra vágott petrezselyemzölddel.

A tonhalsteakeket közvetlenül tálalás előtt süssük ki: kevés vajat olvasszunk a serpenyőben, helyezzük bele a szeleteket, és mindkét oldalukat közepes lángon kb. 3-4 percig pirítsuk, közben enyhén hintsük meg sóval és apróra vágott kakukkfű-levélkékkel.

Amilyen meghökkentő a cím és a kompozíció, annál finomabb! Az ötlet onnan jött, hogy ha van otthon kovászos uborka, mindig szívesen eszem rántottához is. De akkor miért ne mehetne bele is? Próba-szerencse! Igaz, télvíz idején nem terem minden fán kovászos uborka, de ha kimerültek saját készleteink, szerencsére a kereskedelemben is kapható elfogadható minőségben (Rege márkanév alatt), én is ezt használtam ezúttal. Ismét jó lóra tettem, az egyik legfinomabb rántotta (akár omlett) készíthető így.

Hozzávalók (1 adag)
- 3-4 tojás
- 1 fej vöröshagyma
- 4 kisebb kovászos uborka
- pár csepp olívaolaj
- uborkalé
- nagyszemű tengeri só, bors
- negyed vagy fél chili

Hevítsünk pár csepp olajat a serpenyőben, futtassuk meg rajta a felkarikázott vöröshagymát és a felaprított chilit (aki nem szereti csípősen, hagyja ki). Pár tekerés frissen őrölt bors is jót tesz neki. Rögtön meg is szórhatjuk nagyszemű tengeri sóval. Ha már egy kicsit karamellizálódik, akkor adjunk hozzá kb. fél deci kovászos uborka levet. Néha kavarjuk meg, közben szeleteljük fel az uborkát. Ha a hagyma elérte azt az állapot, ahogy szeretjük, illetve a lé elpárolgott, adjuk hozzá az uborkát, majd fél perc múlva üssünk rá 3-4 tojást, keverjük el, és süssük ízlésünk szerinti keménységi fokra. Jómagam kissé lágyan kedvelem. Szedjük tányérra, tekerjünk rá újabb adag tarkaborsot. Kiváló diétás koszt!

A Vigyázz, Kész, Főzz! virtuális gasztrojáték 12. forduló házigazdája, gabojsza a tágabb értelemben vett tenger gyümölcseiből kérte ételeket készíteni a gasztrobloggereket. Azaz most minden, a vízben tanyázó élőlény nyersanyag lehet (hmm, a mi a helyzet a mangróve vagy a rizs esetén? :) ) Végre! Nekem a hal szívügyem, szinte minden héten terítékre is kerül, próbálom a tőlem telhető legváltozatosabb formákban készíteni. Szilveszterkor is sűrűn szerepel a menüben, ahogy most is. Terveim szerint lazacból szerettem volna valamit készíteni, de a környéken nem találtam egyszerre elfogadható árút és minőségűt, így bukkantam rá az Anova-féle vörös tonhalsteak-re (a szilveszteri menü publikálása technikai okoból még késik egy kicsit). Akkora sikert aratott a tonhal, hogy most újra készítenem kellett belőle valamit. A hal mellett a cékla körül forogtak mostanában a gondolataim. Az utóbbi időben végeztem is pár igen sikeres kísérletet vele, így az alapok -szó szerint- már adottak voltak, csupán némi finomhangolásra volt már csak szükség. Ezt a gondom végül az alma oldotta meg. Lássunk hát munkához!

Hozzávalók
- 90 deka vörös tonhalsteak
- 1/2 kk őrölt szerecsendió
- 1/2 kk őrölt görögszéna
- 1/2 lime leve
- só
- 1 ek. olívaolaj
- néhány ág citromfű levélkéi

- 1 órias vagy 2 nagy cékla
- pár csepp olívaolaj
- só
- 5-7 ek. balzsamecet
- kakukkfű

- 4 alma
- fél marék dió
- 2 tk méz
- kakukkfű

A cékla nagysága, mennyisége igen fontos, hiszen minden halszelet alá talapzatként egy szelet céklát fogunk használni. Úgy tapasztaltam, hogy az a legjobb, ha a céklaszelet magassága valamivel kisebb a halszeleténél, úgy 6-8 mm lehet az ideális. Az is fontos, hogy a halszeletek ne lógjanak le a cékláról (de túlzottan a cékla se legyen nagyobb a halszeletnél). Miután rendelkezésre áll(nak) a megfelelő alapanyag(ok), alaposan mossuk meg, csutakoljuk le a céklát, szabadítsuk meg a leveleitől, kilógó gyökerétől, ha vannak ilyenek. Csepegtessünk rá pár csepp olívaolajat és kenőtollal vagy ecsettel kenjük rajta szét mindenhol, egyenletesen. Néhány csipet sóval sózzuk, tekerjük alufóliába és 220 fokos sütőben 70-80 percet süssük. Ekkor fűszerezzük a halszeleteket: fél-fél kávékanálnyi őrölt szerecsendiót, illetve görögszénát keverjünk össze, szórjuk be vele a halszeleteket, és sütésig tegyük vissza a hűtőbe.
Úgy időzítsünk, hogy amikor a céklát kivesszük a sütőből, máris tehessük a helyébe az almát. Ehhez mossuk meg az almákat, negyedeljük, vágjuk ki a magházukat, dobáljuk sütőtálba és locsoljuk meg fél lime levével. Ez meggátolja a barnulást, és egy kis pikáns ízt kölcsönös az almának. Szórjuk meg apróra vágott kakukkfűvel (télen jó a szárított), majd a késsel durvára vágott dióval, és locsoljuk meg két teáskanál mézzel. 200 fokra visszavett sütőben süssük 20-25 percet, ha mindent jól csinálunk, készen is vagyunk ekkorra.

Amint a cékla hűlt egy kicsit, húzzuk le a héját (azbesztkezűek előnyben!), alul és felül vágjunk le egy-egy vastagabb szeletet, ezeket más célra használjuk  majd fel. Kis szerencsével az öt szelet épp kijön egy céklából, ha nem, a másikból vágjuk a hiányzót.

Serpenyőben futtassunk meg pár evőkanálnyi balzsemeceten egy kis kakukkfüvet, és ezen többszöri átforgatással pár perc alatt pirítsuk meg a céklaszeleteket. Akkor jó, ha egy kicsit karamellizálódik, és minden nedvességet magába szív. Arra vigyázzünk, hogy ne égjen meg! Egyszerre nem fog menni mind az 5 szelet, ne is próbáljuk! A céklaszeleteket előmelegített tálra helyezzük, egymás mellé.

Már csak a hal van hátra. Egy evőkanálnyi olívaolajat hevítsünk a serpenyőben, és a halszeleletek mindkét oldalát kb. 3-4 percig süssük. Mindig a sült oldalt sózzuk, így a végén ehhez fordítsuk vissza, majd sózás után pedig locsoljuk meg a szeleteket fél lime levével, és óvatosan helyezzük őket a céklaszeletekre. Tálaláskor tegyünk néhány citromfűlevélkét mellé, nem is csak díszítő elemként, mert nagyszerűen illik hozzá az aromája. Mártás nélkül is kiváló!

Italajánlat
Ehhez erősebb rozét, még inkább sillert, vagy valamilyen nem túl testes, gyümölcsös vörösbort ajánlok (pl villányi portugiser, vagy szekszárdi kadarka). A diétázóknak pedig a szája és szódavíz jár.

P.S. Ez a második változat, az elsőt a publikál gomb megnyomásakor elbuktam, újra kellett írni. Ez már a második eset a hónapban. Nem járt más is így a blog.hu-n?