A liba és a kelkáposzta szinergiájáról már tavaly ősszel értekeztem, ezúttal egy levesben tettem őket próbára. A két összetevő találkozása most sem okozott csalódást, olyannyira, hogy aki nem szereti a kelkáposztát, ezzel a levessel radikálisan átértékelheti az eddig utált zöldségféle iránti viszonyát. Bár igazából ez egy vérbeli téli leves - még néhány hete készítettem, amikor az első márciusi hétvégén esett a hó -, de azért még most sem késő nekilátni, hiszen nincs még nagyon meleg, na meg a libának és a kelkáposztának szinte mindig szezonja van.

Hozzávalók
- 1 esetleg 2 liba aprólékai
- libazsír
- 4 kisebb fej kelkáposzta
- 3 szál sárgarépa
- 1 zeller
- 1 petrezselyemgyökér
- 1 vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma
- fűszercsomó (zellerzöld, petrezselyemzöld, babérlevél)
- 2 kk római kömény, 1 kk édeskömény-mag, 1 tk fehérbors, 1 tk szecsuáni bors, 1 tk annattó (elhagyható, a színe miatt kell)
- 400 g tejföl
- 3 ek. étkezési keményítő
- 150 ml kovászos uborka lé (ha nincs 1 1/2 ek jó minőségű almaecet vagy egy lime leve)

Ha az aprólékon van elég zsírnak való cafat (általában van), akkor azt felkockázom, és egy kevés libazsíron nagy kondérban kiolvasztom, majd nagyon magas hőmérsékleten körbepirítom az aprólékot. Amikor szépen megpirult, hozzáadom a felaprított hagymákat, majd amint üvegesre párolódott, beledobom a mozsárban finomra megtört fűszerek 2/3-át. Összepirítom, sózom, felöntöm annyi vízzel, hogy jó másfél ujjnyira ellepje. Felforralom, a nagyja habot leszedem, és csendes tűzön másfél-két órát főzöm. Ekkor hozzáadom a hasábokra vágott zöldségeket, a fűszercsomót, újabb 20 perc múlva a felcsíkozott kelkáposztát. A káposztát csak 5-6 percet főzöm, addig elkeverem a maradék fűszert, az uborkalevet és a keményítőt a tejfölben, behabarom, és már lehet is tálalni. Vigyázat, addiktív. :)