A tavaszi kávéházi tesztek során örvendtem az Angelo kávézó megnyitásának, hiszen végre nyílt a városban egy olyan hely, ahol maradéktalanul élvezhetjük a kávézás örömeit. Sajnos az azóta eltelt hónapok azt bizonyították, hogy az Angelo sem kivétel, elkapta a szokásos magyar betegség: erős kezdés után erős visszaesés. Először több barátunk is panaszkodott a lassú felszolgálásra, de a problémák igazából akkor kezdődtek, amikor kitelepültek a szemközti park árnyas fái közé. Ekkor végleg elromlott valami. Olyan esetről is beszámoltak ismerőseink, hogy a nyári kánikulában az alkoholmentes sört szobahőmérsékleten (!) szolgálták fel, majd amikor a vendég mindezt megpanaszolta, akkor a felszolgáló jégkockát ajánlott. Gratulálok!
Természetesen nem elégedtem meg a beszámolókkal, magam is igyekeztem meggyőződni, mi folyik az Angelo kávézóban. Egy szép délutáni nap kávézni támadt kedvünk, betértünk hát. Kint nem volt hely, felballagtunk a galériára. Negyed óra ücsörgés után adtunk még öt percet, hátha észrevesz bennünk valaki, de sajnos nem. Kávé és szerviz nélkül távoztunk, de még távozáskor sem érdeklődtek, hogy mit szerettünk volna. Fel sem tűnt, hogy vendég volt?!
Akkor sem sokkal szerencsésebb a vendég, ha kinn foglal helyet, egyáltalán nem biztos, hogy megkérdezik, miért ült le. Legjobb, ha befárad a pulthoz, és rendel, akkor talán van esélye a kiszolgálásra.
Sétálgatunk, sétálgatunk, az Angelo pedig üres marad. Kár érte!
Utolsó kommentek