Van az úgy, hogy az ember , ember lánya, esetleg mindkettő pórul jár. Azaz kicsit jobban a pohár fenekére néz, a kelleténél legalábbis biztosan. Ilyen esetekre aztán másnap mindenféle praktikákat kell bevetni, több, de inkább kevesebb sikerrel. Tapasztalatom szerint az a legjobb, ha már a menüvel is előre tervezek, segítve az elgyötört belső regenerálódását. Megfigyeléseim szerint az a megoldás működik a leginkább, ha már előző este lefekvéskor sikerül magamba önteni legalább egy liter folyadékot két algoflex kíséretében. Pótolni kell az alkohol lebontásakor elvont vizet, illetve nem árt, ha éjszaka sincs fejfájás /az algoflex alkohol mellett is alkalmazható, legalábbis ennek ellenkezőjét nem írja a tájékoztató/. Másnapos gyomorra nincs univerzális gyógyszer, nálam a legjobb orvosság eddig a kovászos uborka leve, illetve maga az uborka volt /vö.: orosz vodkaivási szokások/. Mivel az uborkának nem sok tápértéke van, és egész nap nem is lehet azon tengődni, kíméletes eljárásként egy leves lehet az ideális ebéd, szem előtt tartva, hogy a szervezetnek ilyenkor jót tesznek a könnyen felszívódó szénhidrátok. A sok alkoholfogyasztásnak ugyanis van egy olyan rossz hatása a májra, miszerint blokkolja annak szénhidrát-kibocsátását. Ezért érezzük ilyenkor, hogy a vércukrunk az ásóbéka hátsója alatt van. Lássunk hát munkához. Ha tudunk. Esetleg már előző este is megfőzhetjük:) Ennek a levesnek az "elődjét" még tavaly nyáron is készítettem, ez most annak továbbfejlesztése.
Hozzávalók
- 1 kg sertéslapocka /comb vagy tarja is jó/
- 100 g füstölt kolozsvári szalonna /jobb, ha kevésbé húsos/
- 1 fej vöröshagyma
- 1 fej fokhagyma
- 6-7 szál sárgarépa
- 1 zeller
- 300 g zöldbab
- 6-8 közepesnél valamivel nagyobb krumpli
- 1 nagyobb paradicsom /góliát/
- zellerzöld, babérlevél, petrezselyemzöld, kapor, majoránna, csombor, só, bors
- 3-4 kovászos uborka
- 4-500 ml kovászos uborka lé
- 300 g tejföl
A húst felkockázom, a szalonnát felaprítom, megpirítom, majd rádobom a húst, és nagy lángon pirítom. Kisvártatva hozzádobom a felaprított vöröshagymát és a fokhagyma felét /szintén jól felaprítva/, majd amikor kezd egy kis levet ereszteni, sózóm, borsozom és felöntöm vízzel, hogy bőven ellepje. Forrás után lefedve csendes tűzön hagyom bugyborékolni, kb. 50 percet. Félidőben zellerzöldből, petrezselyemzöldből, friss majoránnából, babérlevélből és egy kis kaporból fűszercsomót készítek, és hozzáadom. A zöldségeket kis hasábokra vágom, a zöldbabot 2-3 centis darabokra, a maradék fokhagymagerezdeket félbe, és amikor a hús kezd puhulni, hozzáadom. Ha szükséges, öntök hozzá annyi vizet, hogy egy kissé ellepje, esetleg sózom. De ezzel nem árt vigyázni, a kovászos uborka leve is sós, és azt később adjuk hozzá. Amikor már majdnem kész, lehúzom a paradicsom héját /azt hiszem góliátnak hívják ezt a fajtát, enyhén lapított, barázdált, közel 30 dekásra nő, könyen lehúzható a héja, kevésbé lédús/, feldarabolom, az uborkákat szinten felaprítom és kovászos uborka levével együtt a leveshez adom, a fűszercsomót pedig kiveszem. 3-4 perc fövés után behabarom tejföllel /nem kell hozzá sem liszt, sem más sűrítőanyag/, megszórom frissen vágott majoránnával és kaporral, és tálalom. Jó illik hozzá a pirítós. Nem túl fotogén, a fotós is kihívásokkal küzdött, de nem is azért készült, viszont amire, hatásos.
Ha van még erőnk, süssünk hozzá szilvás, esetleg tökös-mákos rétest, főételként. :)
P.S. Mire a poszt megjelenik, mi már remélhetőleg úton leszünk Észak-Magyarországra. Két hétig a jól megérdemeltet töltjük, terveink szerint meglátogatjuk Chiliit, barangolunk Aggtelek környékén, és most sem hagyjuk ki Hegyalját. Szeptemberben jelentkezem, de hogy addig se maradjon a blog magára, a fenmaradó időre két időzített posztot írtam. Hogy azok mikor jelennek meg, legyen meglepetés :)
Utolsó kommentek