Második esztergomi vendéglői járásunk már sikeresebb volt az elsőnél, házigazdánk ajánlására kipróbáltuk a Padlizsán Éttermet. Jól jelzi a magyar éttermi viszonyokat, hogy a jobbak közé sorolt helyeken, mint itt is, bőven lehet -és kell- kellemetlen meglepetésekre számítani. Éppen ezért nem is igazán szeretek étterembe járni, de most kirándulni voltunk, egy kis szabadság nekem is jár. Mint az egyszeri viccben: járni jár, de nem jut :).

Igen kellemes idő lévén letelepedtünk az udvarban. A pincér hozta az étlapot, majd kérdezi, hogy mit hozhat inni. Ezt a rendelni kívánt ételtől tettük függővé, kértünk is egy borlapot. A pincér kissé sértve válaszolta, hogy majd hozza azt is, pár perc múlva meg is érkezett vele. Addig az étlapot böngésztük, amely könnyen áttekinthető, nincs túlzsúfolva, és látszik rajta egyfajta törekvés, hogy az évszakokhoz igazodó menüt kínáljon. Hamar ki is választottuk az ételt. A borlap nem túl bőséges, de korrekt. Sajnos az összes borból nem lehet egy pohárral, csak egész palackkal rendelni, így a saját ételemhez  kompromisszumos megoldást tudtam választani, a zéró tolerancia jegyében: utána még majd három úrát bóklásztunk a városban, egy pohárka bor engedélyezett, de az csak a szűkebb listából. Leadtuk a rendelést, és egyre aggodalmasabb tekintetekkel kezdtük fürkészni az eget, gyors iramban, csúnyán kezdtek sűrűsödni felettünk a fellegek. Bíztunk benne, hogy megússzuk szárazon. /erről majd később/

Asszony pajtás sörtésztában sült pulykaszalagokat rendelt gyömbéres paprikával és rizzsel. Így kissé félreérthető, a gyömbéres paprika a mártásra értendő, amely egyébként igen jól sikerült, kellemesen pikáns, enyhén csípős ízű, és nem is volt túlsűrítve. A pulyka is jól sikerült, pont jól átsült, de nem is száradt ki. A körteként adott rizs viszont erősen gyengélkedett, kissé szárazra sikerült, és a vegeta nyomai is világosan kivehetőek voltak rajta, ráadásul kissé sósabb volt a kelleténél.

Magamnak jércemellet rendeltem francia sajtmártásban, rántott újhagymával és vajas zellerrel. Sajnos az egyenrizst én is megkaptam hozzá. A hús nem volt egyenletesre szelve, ezért 1-2 szeletke  már kiszáradt, de a nagyobbik fele kellemesen szaftosra sült. A fűszerezése is jól eltalált volt. A sajtmártás tekintetében a francia jelleg számomra nem domborodott ki kellően, ennyi erővel lehetett volna magyar is, de összességében azért élvezhető volt. A vajas zeller hibátlan volt, ráadásul nagyon jól hangolta a friss petrezselyemzöld. A rántott újhagyma is kiváló lett volna, ha csak erre a célra használt olajban rántják /legalábbis ezt gyanítom/.

Sajnos az égiek nem voltak hozzánk kegyesek, és megeredt az eső. Amilyen gyorsan csak tudtunk, elkezdtünk behurcolkodni, meglepetésünkre ebben a személyzet semmiféle segítséget nem nyújtott. Elfoglaltunk egy legalább fél órája üres asztalt, amely ottlétünk alatt végig szabad volt már. Az előző vendégek által hagyott maradványok még nem voltak letakarítva, és ez később végig így maradt. A másik üres asztalnál még rosszabb volt a helyzet, a poharak és az üres üvegek is ott díszelegtek végig. Tulajdonképpen a kutya sem foglalkozott többé velünk. Desszertet is szerettem volna rendelni, a birsalmasajttal töltött körte igencsak izgatta a fantáziám, de ahogy telt-múlt az idő, egyre bosszúsabb lettem, míg kikértem a számlát, fizettünk és távoztunk. 5% borravló járt a konyhának, ott tulajdonképpen csak néhány apróságon kellene ott javítani. Ár-érték arányban is jónak mondható, 4500 Ft körül fizettünk, ez manapság igen méltányos. Mindössze a pincéreket kellene lecserélni. /Utólagos információgyűjtésem alapján más is panaszkodott már a felszolgálásra/. A bosszankodásom közepette is igen kellemes benyomást keltett bennem a beltér, nagyon megfogott a régi ház hangulata, amelyet egyszerűen, de ízlésesen rendeztek be. Egy egész délutánt is kellemesen el lehetne tölteni. Ha foglalkozna a vendéggel valaki...