Eredetileg nem szándékoztam beszámolni az esztergomi Lila Akác fantázianevű helyről, de úgy gondolom, hogy mégis meg kell osztanom a tapasztalataim, nehogy más is gyanútlanul ide tévedjen. Miközben szállásunkra hazafelé ballagtunk, és egy pohár sörrel szerettük volna leöblíteni a fáradalmakat, ez volt az egyetlen potenciális hely a tett elkövetésére. /Esztergom határában a benzinkút mellett, a 11-es úton, Visegrád felől/
Kiültünk tehát a teraszra, jött a pincérnő, kérdezi, hogy enni szeretnénk-e. Kissé hezitáltunk, mivel nem voltunk kimondottan éhesek, de azért már tudtunk volna enni egy keveset. Nekem volt egy halovány megérzésem, hogy nem kéne itt enni, de a mohóság elnyomta ezt a figyelmeztető hangot. Így kedvesem rendelt egy marhahúslevest, jómagam pedig egy szalontüdőt zsemlegombóccal.
Az étel már megérkezésekor is gyanús volt. A leves még hagyján, az nagyjából hozta az átlag menzai szintet, talán a lé kissé jobb is volt annál. Viszont a nekem felszolgált étel egyszerűen ehetetlen volt, a kutyának különb falatokat adnak manapság. A zsemlegombóc talán soha nem látott semmilyen zsemlét, nemhogy pirítottat, valószínűleg panírmorzsából, lisztből gyúrták össze. És még ez volt a kisebbik baj, a szalontüdő teljesen azonosíthatatlan állagú- és eredetű húscafatokból állt, talán legjobban ahhoz hasonlított, amikor a zúzát órák hosszat főzik, szinte addig, míg mállani nem kezd, rostszálaira /hogyan kerül rostanyag a tüdőbe?/. A mártás is elég gyengére sikerült, így gyakorlatilag az egész tétel ment vissza. A pincérnő messziről közeledve jópofáskodva még azt is megkérdezte, hogy hogyan ízlett, majd amikor meglátta, hogy szinte a teljes mennyiség a tényéron van, csendesen begyűjtötte azt, meg sem kérdezve, mi a probléma. Később a szállásunkra érkezve beszámoltunk házigazdánknak is az esetről, aki sajnálkozva elmondta, hogy már több vendége is pórul járt Lila Akácban, néhányan rosszul is lettek az ott elfogyasztott ételtől. És, hogy miért nem kérdeztük őt. Hát, utólag, könnyű :)
Egyedül páromra való tekintettel nem csináltam botrányt, ő az ilyet nehezen viseli, még ha teljes mértékben is nekünk van igazunk. Forintra kiszámoltam a pénzt, és elhatároztam, hogy ezt az írást megejtem.
Utolsó kommentek