Az idei Márton napot a libáim amnesztiával ünnepelték, kacsasütés és egyéb okokból kifolyólag nyertek egy hetet. Tulajdonképpen én sem bántam -annak ellenére sem- mindezt, hogy egész évben a Márton-napi libasütést tervezgettem. Mostanra egyértelműen ők lettek a kedvenceim az egész baromfiudvarban. Ráadásul az utóbbi időben egész jól elgágogtam velük már én is. De ha egyszer eljön az idő, akkor nincs mit tenni, különben is egy hét késében voltam :) Sütésre a nagyobbik liba került kiválasztásra, a kisebbik húsos részei pedig mennek majd a füstre. Jómadarunk legalább 4.5, de inkább 5 kiló körül lehetett felpucolva, a "sallangoktól" megszabadítva. Ez kisebb problémát is jelentett, mert eredetileg azt terveztem, hogy legalább az egyik libanyakat megtöltöm. Végül ez a tervem kútba esett, az összes tölteléket elnyelte a liba (még ezen felül is bőven fért volna bele), de annak pedig semmi értelme nem lett volna, hogy kizárolag mennyiségi okoból pirított zsemlyekockákkal szaporítsam a töltelék mennyiségét.
Hozzávalók:
- 1 egész liba
- 2-3 zsemle (ha kisebb, akkor 3)
- 25 deka aszalt szilva
- 1.5 deci vörösbor
- 2 libamáj (nem tömött májlibáról van szó, ezért kicsi a mája), ennek hiányában esetleg kacsamáj
- só, bors
- 1-2 kk őrölt szerecsendió
- 1/2 kk őrölt fahéj
- 3-4 gerezd fokhagyma
- 1 közepes lilahagyma
- 1 deci tejszín
- 2 tojás
Előző este a zsemléket félbe vágtam, és kb. 30 perc alatt a sütöben 200 fokon alufóliára fektetve megpirítottam. Akko jó, ha nem csak a felülete, hanem teljes mélységében aranyos-barnás. Ezeket felaprítottam, és megáztattam a tejszínben. Amíg ázott, addig felaprítottam a lila- és fokhagymákat (ezeket jó apróra), a vörösborba előre beáztatott aszalt szilvát, továbbá a májakat. Szerintem akkor az igazi, ha a hagymák kivételével minden töltelék-alkotóelem nagyjából hasonló méretű, és nem túl apró, kb. a fél centis rögöcskék a legjobbak. A töltelékanyagokat fűszereztem sóval, frissen őrölt borssal, szerecsendióval, kevés fahéjjal, összedolgoztam, és a májdarabokat csak a legvégé adtam hozzá, hogy minél kevésbé törjenek. Betöltöttem a libába, összevarrtam, a zsírosabb helyeken néhol megszurkáltam a bőrét, és 200 fokos sütőbe tettem a nagy kacsasütőben lefedve, hátára fektetve. 70 perc múlva hasra fordítottam, majd egy óra múlva áttettem tepsibe, és kb. 35-40 perc alatt ropogósra sütöttem a bőrét. Negyed óra pihentetés után főbb alkatrészeire szedtem, és tálaltam, melléhalmozva a tölteléket. Általánosságban a liba sütési ideje 30 perc/kg vagy 15 perc/450g. A sütést a hátán kell kezdeni, majd nagyságrendileg kb. egy óra múlva mellére kell fordítani, hogy a hő a hátat és a combokat érje (ismét kb. egy óra), majd az utolsó fél óra alatt fedetlenül, mellével felfelé kell befejezni. /Forrás: Szakácsok könyve, Shaun Hill/
Amíg sült a liba, elkészült a köret is, párolt lila káposzta, valamint -közkívánatra- majomfogó. Ezekről már volt elegszer szó a blogon, most csak annyi kiegészítést tennék, hogy egy nagyobb liba 6-9 személy részére is elegendő, így ehhez lehet méretezni a köretet is, amely szükség esetén 1-2 napig a hűtőben is elvan. Ennek megfelelően két közepes fej vöröskáposztát pároltam, ezúttal kacsazsíron, illetve a majomfogóhoz a hagymákat a zsírjától java részben megszabadított pecsenyelében pároltam meg, és jó sok házitejfölt adtam hozzá.
Utolsó kommentek