A múltkori sikeren felbuzdulva, a csiga-saga újabb fejezetéhez érkeztem. Ebben most nem volt sonka, de nem is bántam, sőt, még lehet, hogy finomabb is lett. Igaz ebben közrejátszott, hogy maga a tészta sokkal tartalmasabb lett. Egyúttal újabb próbára tettem a biopontos tönkölybúza fehérlisztet (TBL 70). Nem rossz, nem rossz, sőt finom is, de szerintem nem hozza az árához elvárható minőséget. Mostanra már elég sok liszttel volt tapasztalatom, ez alapján úgy látom, hogy ez talán a legjobb a bolti kínálatban, de a közel 400 ft/kg-os ár nem is kissé borsosnak, illetve riasztónak tűnik, és annyival sajnos pedig nem jobb, mint a konkurrencia jóval olcsóbb termékei. Végső ítéletet majd akkor hozok, ha végre sikerül elindítanom a kovász-projektemet, és azzal sütök kenyeret. Ott nincs mellébeszélés, mindent bevall a liszt.

Hozzávalók (4 adag):
- kb. 35 deka tönkölybúza fehérliszt (TBL 70)
- 10 deka graham liszt (Vitamill)
- 2 deci tej (3.5 %)
- 25 deka ricotta
- 2 ek cukor
- 1 tojássárgája
- 1 és 1/4 ek. só
- 2.25 deka élesztő (fél csomag)
- kb. 3 deka vaj

töltelékhez:
- 3-4 ek liba- vagy kacsazsír
- 1 fej vöröshagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- 10 deka pecorino
- őrölt szerecsendió, bors

A tejet a cukorral elkeverve kb. 40 fokosra melegítettem, belemorzsoltam az élesztőt, és 10 percig hagytam éledni. Addig megszitáltam a lisztet, és összeraktam a tészta többi hozzávalóját. Az nem hátrányos, ha a ricottát  előre kikészíti az ember, hogy ne hűtse ki túlzottan a tésztát. Végül hozzáöntöttem az élesztős tejet is, összedolgoztam, pár percig pihentettem, majd kb. negyed óra alatt megdagasztottam, közben fokozatosan hozzáadva az olvasztott vajat. Így kevésbe lesz ragadós a tészta. Ha kissé másképp veszi fel a liszt a folyadékot, akkor kevés tej vagy liszt hozzáadásával lehet ilyenkor korrigálni. Egy órát langyos helyen kelesztettem. Amíg ez megtörtént, kisült a mákos gubának való, illetve a kiolvasztott zsíron aranyszínűre pirítottam a közepesen felaprított hagymákat, aminek még maradt is egy kis ideje a visszahűlésre.

A tésztát félidőben szokásom szerint kicsit visszanyomkodtam, és a kelesztés után meglisztezett deszkán 2-3 mm vastagra kinyújtottam, ez esetemben kb. egy 80x60-as téglalapot jelent. Az alsó széle kivételével a hagymás zsírral egyenletesen megkentem, frissen reszelt pecorinóval megszórtam, és kb. másfél teáskanályni örölt szerencsendióval jó magasról megszórtam (egyenletesebben terül), és egy kis frissen őrölt bors került rá. A pecorinó már magában is sós, aki kevésbé szereti az intenzíven sós ételeket, a tésztába tehet kevesebbet, de úgy tapasztaltam, hogy esetünkben a só még inkább kiemeli az ízeket. Szorosan feltekertem, éles késsel vágva (hagyni kell, hogy csak a súlyától dolgozzon, nem rányomva) 8 egyenlő részre osztottam, az alját felcsippentve lezártam, és vékonyan kivajazott tálba helyeztem. Fél órát kelesztettem, aztán 200 fokos sütőben kb. 35-40 perc alatt megsütöttem.

Sütés után legalább 5 percet illik pihentetni, kevésbé mohóak 10-ig is kibírják. Vörös lambruscót kortyolgattunk hozzá, nagyon jól ellenpontozza. Aránylag magas zsírtartalmának köszönhetően másnapra is finom marad!