Az utóbbi hetekben kezdek feléledni Csipkerózsika álmomból, köszönhetően egy jólsikerült nagyszabású vacsorának, amelyet Al dente konyhájában közösen követtünk el. A lelkesedésemet tovább fűtötte, hogy némi elektromos hálózatépítés után végre sikerült elzavarni a háztól a rossz emlékű Bosch gáztűzhelyemet. Helyette beszereztem egy kombinált tűzhelyet (elektromos sütővel), mindenféle okos extrákkal felszerelve. Eddig inkább csak próbálgattam, hogy mire képes, most azonban bevetettem a nehéztüzérséget is. Nevezetesen a gyártó mellékelt hozzá egy hússzondát, így a kijelzőn a pontos maghőmérsékletet figyelemmel kísérhetem, illetve a beállított célértéken leállítja a sütést és hangos sípolások közepette közli mindezt a lakásban társasházban tartózkodókkal. Ezek a körülmények karajért kiáltottak, így be is szereztem egy szép méretes darabot a hentesnél. Első blikkre a tejben karaj ötlete jutott eszembe, de az igazat megvallva most nem volt hozzá kedvem, egyébként is, a folyadék sok minden mást is befolyásol, így aztán csak egyszerűen megkötözve fűszerkéregben, zsályaágyon magában sütöttem meg. Annál is inkább, mert a körettel egy kicsit a tavaszt akartam idézni: gyönyörű zsenge karalábékat kapni a piacon, a mirelit zöldborsó pedig - hála modern kornak - mindig szezonális, és egy kis petrezselyemzöldes basmati rizs pedig kiválóan kíséri őket.

Hozzávalók
- 1 egész karaj, lehetőleg a tarja felőli rész (csontozva kb. 1.8 kg)
- só, bors, köménymag
- sok zsályalevél
- olívaolaj

- 5 közepes karalábé
- 300 g (mirelit) zöldborsó
- 4-5 gerezd fokhagyma
- 100 g füstölt kolozsvári szalonna
- 50 g vaj
- só, bors, olívaolaj

- 1 csésze rizs
- vaj, petrezselyemzöld

1. Sütés előtt 1 órával a karajt spárgával megkötözöm, hogy megtartsa a formáját, megtöröm a fűszereket (sót még ne!), alaposan meghempergetem benne, és a pulton hagyom pihenni.

2. A sütőt előmelegítem 200 fokra. Egy megfelelő méretű tepsit kikenek olívaolajjal, abban a sávban lefektetem rá a zsályaleveleket, ahol a karaj fog elhelyezkedni. A húst forró serpenyőben kevés olívaolajon rövid idő alatt szép aranybarnára lepirítom, sózom, majd ráhelyezem a zsályára.

3. A húsba beleszúrom a maghőmérőt, a sütő hőmérsékletét 140 fokra állítom be, és addig sütöm, míg a maghőmérséklete eléri a 65 fokot. Ez most hozzávetőlegesen másfél óra volt. Amikor kész van, kiveszem, fóliával letakarom, és fél órát pihentetem tálalás előtt.

4. A karalábét pár centis hasábokra aprítom, a fokhagymát felkarikázom. Vastag falú lábasban olívaolajon kiolvasztom a felkockázott szalonnát, majd amikor szépen pirulni kell, rádobom a karikákra vágott fokhagymát. Fél perc elteltével jöhet hozzá a karalábé, pár percig pirítom, majd felöntöm egy szűk deci vízzel, esetleg fehérborral. Lefedve puhára, de még roppanósra párolom. Végül hozzáadom a zöldborsót, összekeverem, és pár hideg vajszeletkét teszek a tetejére, hogy lassan olvadjon benne. Amint kiengedett a zöldborsó és a kicsit felmelegszik, már kész is.

5. Közben a rizst a szokásos módon, vajban lepirítva kétszeres mennyiségű vízzel megfőzöm, a végén komolyabb mennyiségű petrezselyemzöldet keverek hozzá.

A végeredmény minden várakozásomat felülmúlta, a valaha volt legszaftosabb karajt sikerült elkészítenem. „Louis, I think this is the beginning of a beautiful friendship"