Ideje elindítani az évet, az alkalomhoz illően kezdjünk mindjárt egy fejedelmi étellel. Egyelőre sajnos nem arról van szó, hogy feltört volna a kőolaj a kert végében, és azóta hetente homárt vacsorázunk. Egy barátom (a fotókat is ő készítette) születésnapjára lepte meg magát vele, amelyet közösen készítettünk és fogyasztottunk el. Alapesetben egy homár - még ha nagyobb fajta is - két embernek elegendő, azonban egy tésztás ételben ügyesen megoldható, hogy négy személy is jóllakjon belőle. Mivel a homár nem mindennapi alapanyag, ezért alaposan átolvastam a szakirodalmat, a Szakácsok könyvétől kezdve a Locatelli-féle Ízek Itáliájáig  jónéhányat, internetes oldalak tucatjait kerestem fel. Mire megjött a homár, egészen kiforrott a koncepcióm az elkészítés minden mozzanatára.

Az első probléma a homár élő mivoltából fakad (a mirelitet zárjuk ki). Megölésére több módszer is akad. A keleti népek evőpálcikával szíven szúrják. Ehhez azonban alaposabb homáranatómiai ismeretekre lenne szükség, így elvetettem. Van, aki jégre teszi, mintegy hibernálja a jószágot, majd így dobja a forró vízbe, mondván, hogy biológiai felépítéséből fakadóan egyébként sem érez fájdalmat. Hmm. Mások azt mondják, hogy nem biztos, hogy így van, és valahogy jómagam is úgy gondolom, hogy ez túlzottan inkvizíciós módszer, ezért úgy döntöttem, hogy a legjobb az lesz, ha a szakácskésemmel végzek vele. Egy nagy deszkára fektettem a homárt, és fejtor közepétől (itt van keresztben egy hosszú rovátka, amely jelzi, hogy valójában itt kezdődik a fej), határozott mozdulattal beleszúrtam a kést, és hosszában előrefelé kettévágtam, majd amikor már nem mozdult többet, teljes egészében kettécsaptam. A máját kikapartam, szobahőmérsékletű vajjal elkevertem.

Az elkészítés mikéntjében az alábbi gondolatmenet mentén haladtam. Ha bő, forró, lobogó vízben főzöm meg a homárt, akkor elveszítek egy csomó ízt. Valamilyen hőkezelés pedig kell neki, úgy sokkal könnyebb kinyerni a páncéljából. Egyébként sincs homár korlátlan mennyiségben, így minden alkotórészét a lehető legjobban fel kell használni. Tehát úgy döntöttem, hogy kevés alaplében fogom megfőzni, (illetve megpárolni) amelyet utána felhasználok a tésztához szósznak. A spagettit ezért nem kell teljesen puhára (azaz al dente) főzni, hanem kb. egy perccel korábban le kell szűrni, és magába fogja szívni a finom homáros mártást.

Hozzávalók (4 adag)
- 1 homár

- 400 ml könnyű, száraz fehérbor
- 200 g szárzeller
- 1 petrezselyemgyökér
- 1 sárgarépa
- 1 fej lilahagyma
- 2 babérlevél
- kevés só, bors
- 2 ek olívaolaj

- 60 g vaj

- 4 gerezd fokhagyma
- fél doboz (200 g) hámozott paradicsomkonzerv
- 1/2 csili magozva

- 360 g spaghetti alla chitarra
- 1 csomó petrezselyemzöld

1. A zöldségeket megtisztítom, feldarabolom, és egy nagy, széles edényben kevés olívaolajon megfuttatom. Enyhén sózom, borsozom, felöntöm a borral, beledobok két babérlevelet, elforralom az alkohol nagy részét, majd lefedve kb. 35-40 perc alatt alaplevet főzök.

2. Megölöm a homárt, kettévágom, kikaparom a máját, kb. 30 g szobahőmérsékletű vajjal eldolgozom, az ollóit és a lábait határozott csavaró mozdulattal leválasztom a testéről. Ha sikerül pont középen elvágni, látszik a bélcsatornája, amelyet eltávolítok.

3. Kb. 8 perc alatt megpárolom a homárt, félidőben megfordítom. Kiveszem az alapléből, kihűtöm. Az alaplevet leszűröm, a visszamaradt zöldségeket hagyom lecsepegni, legvégül jól kinyomkodom, hogy semmi se vesszen kárba. Vigyázat, nem szabad túlzásba vinni a hőkezelést, a húsa megkeményedik!

4. A homárhúst kivadászom a páncélból. A farokrész egyszerű feladat, az ollókra pedig létezik speciális célszerszám, ennek hiányában nekem egy éles baromfiolló használatával, óvatosan szétvágva a páncélt sikerült egyben kivadászni a benne lévő húst. (Amennyire lehet, a lábakból is kinyerem a húst, amelyet felaprítva a mártáshoz adok.) A homár húsát kisebb darabokra aprítom.

5. Felteszem a tésztafőző vizet, kifőzöm a tésztát, egy perccel rövidebb ideig, mint egyébként kellene.

6. A tészta főzésével egyidőben nagy serpenyőben vajat olvasztok, megfuttatom rajta az apróra vágott fokhagymát és csilit, a lényeg, hogy ne piruljon. Közepesen nagyra véve a lángot, kb. 2 perc alatt dobva-rázva átpirítom vagy inkább megfürösztöm benne a homárt, amelyet meleg tálra kiszedek, tálalásig félrerakom. Ráöntöm a homáros alaplevet, hozzáadok fél doboz konzerv paradicsomot levével együtt úgy, hogy a paradicsomokat előtte negyedeltem, és kimagoztam. Összerottyantom, elzárom a tüzet, a homár májával eldolgozott vajjal besűrítem. Jöhet bele a tészta, kb. 2 percig hagyom, hogy magába igya a mártást, néha átforgatom.

7. Megszóróm frissen vágott petrezselyemzölddel, kitálalom, a homárt a tészta tetejére helyezem.

2009-es Riffel Rajnai rizlinget ittunk hozzá. A lényeg, hogy a rizlingben legyen egy nagyon kevés maradékcukor, ami jól kihangsúlyozza a homár édeskés ízét.